┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Kacchan, Kuroo, Rin Matsuoka, Rin Okamura, Oikawa, Edward Elric, Hide

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

Kacchan

Késő volt. Késtél. A suliból. Pedig ez volt az utolsó húzásod. Igyekeztél túllépni korlátaidon, így gyorsan szedelődzködtél és suliba indultál gördeszkáddal egyetemben. Végig süvítettél vele a betonon, viszont láttad, hogy egy srác nem messze tőled csiga tempóban közlekedik. Próbáltál neki kiáltani, hogy félre, de zenét hallgatott, te pedig nem tudtál időben megállni, így óriásit koccantál vele. 

"MI A FASZ" kiáltott fel a szőke kócos srác, olyan érdes hanggal, hogy még a hideg is kirázott. "ESKÜSZÖM KINYÍROM, AKI A FELELŐS EZÉRT, BASSZA MEG!" 

Kiegyenesedett, morcosan nézett le rád, de ahogyan jobban szemügyre vett, arckifejezése megváltozott. Kinyújtotta feléd a kezét és felsegített. Kissé közel rántott magához. Egy pillanatra elvesztetek a másik tekintetében. Vörösen izzó szemeiben melegséget véltél felfedezni. 

Megköszörülte torkát, ezzel visszarántva téged a valóságba.

"B-bocsánat, ne-ne haragudj" szabadkoztál zavarodban. "Próbáltam szólni, de láttam ho-"

"Semmi baj" szakított félbe, s immáron kedvesebb hangján szólt hozzád, amin meglepődtél. "A nevem Bakug-"

"Ohh basszus!" pillantottál az órádra, majd rá. "Mennem kell, vagy ha elkések tuti felfüggesztenek" szaladt ki a szádon. Felkaptad deszkád, felpattantál rá és intettél neki egyet. "Még egyszer sajnálom!"

"Várj.." kiáltott utánad, de már nem értek el a szavai. Bakugou ingatva fejét mosolyodott el. 

Nála maradt a nyakláncod, aminek örült legbelül, hiszen lehet egy ürügye, hogy találkozzon veled.. 

Bakugou utánad rohant és követett. Nem ért utol, de tudta tartani veled a lépést. Látta messziről, melyik suliba is mész be. Eléggé elfáradt, de nem adta fel, utolsó erejéből is berohant. Te épp a könyveiddel kezedben siettél osztálytermetekbe.

"HÉ" kiáltott utánad a srác, akibe bele botlottál. 

Láttad, hogy a folyosó végén térdét fogva liheg. Oda siettél hozzá.

"Hé, jól vagy?"

Bakugou kiegyenesedett. 

"A nevem Bakugou Katsuki. És ezt nálam hagytad" közölte veled, majd kezedbe adta kedvenc nyakláncod.

"Ohh! Köszönöm! Az enyém pedig (T/N). Ideáig rohantál ezért?" nevetted el magad.

"Igen" vágta rá.

"Akkor.. hálám jeléül meghívhatlak egy kávéra? Ha már el is gázoltalak" kuncogtad el a végét.

Bakugou látszólag zavarba jött, de beleegyezett.

"Remélem nem az a fajta lány vagy aki koffeinmentesen issza a kávéját" hintett el egy megjegyzést Bakugou, mikor elindult lefelé a lépcsőn.

"Mert akkor csalódnál?"

"Egy kicsit."

"Majd meglátjuk" kacsintottál rá, felírtad egy cetlire a számod és oda adtad neki. "Írj, hogy mikor jó!"

Kuroo

Kürtős kalács. Kakaós kürtőskalács. Pisztáciás fagyival a közepén, nagy tejszínhabbal és csokiöntettel a tetején. Annyira keserves volt ez a mai nap, hogy alig vártad, hogy véget érjen és kedvenc édességeddel jutalmazd magad. Amióta kikeltél az ágyból, azóta utáltad ezt a napot. Amint megszólalt az utolsó óráról a kicsöngetés édes hangja, már rohantál is kifelé. A suli melletti parknál állt a bódé, ahol lehetett kapni kedvenc édességed. Egyből sorba álltál, s amikor végre kezedben tudtad, el sem hitted, hogy végre eljött ez a pillanat. Boldogan estél neki, csak hogy valaki hátulról meglökött, így kiesett a kezedből az édesség.

"NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE" fakadtál ki kétségbeesetten.

"Basszus, sajnálom!" mentegetőzött valami fiú. 

Készültél elharapni a torkát, de amikor megfordultál és megláttad, elolvadtál. Rossz fiús kinézete volt, fekete haja fel volt zselézve, piros melegítőben feszített, amiben még dögösebb és.. 

"Veszek neked egy újat, rendben?" firtatta kissé kétségbeesetten, hallottad amit mondott, de nem tudtál reagálni, annyira letaglózott látványa. "Hé, jól vagy?" szólítgatott, mire végre magadhoz tértél.

"Ne-nem muszáj, hagyd csak" intettél egyet kezeddel. 

"De én ragaszkodom hozzá, hisz az én hibám volt!" erősködött továbbra is.

"De hisz m-még a neved se tudom" szaladt ki szádon.

"A nevem Kuroo Tetsurou. Hát a tiéd?"

"(T/N).."

Miután kért neked egy újabb adagot alázatosan megköszönted neki és lépni készültél, de leült az egyik padra és maga mellé invitált. Szíved hevesen vert, hiszen.. miért.. marasztalt? Egyáltalán mi a jó téma egy fiúnál? Inkább faltál, hogy eltereld gondolataid, de hirtelen felnyögtél.

"OUCHHH" nyafogtad fejedet fogva.

Kuroo jóízűen nevetett rajtad.

"Túl gyorsan etted a fagyit, (T/N) chan?"

Aprót biccentettél, s közelebb hajolt hozzád. Egészen, közel...

"Kicsit csokis a szád széle" kuncogott rajtad, majd letörölte azt egy szalvétával.

"K-köszi.."

"Máskor nem szalvétával fogom letörölni, ha nem bánod" kacsintott rád.

"MI?" döbbentél le.

"MI?" kérdezett vissza Kuroo ártatlanul.

Oikawa

A fiú röpi csapat akkor végzett nagyjából, amikor beléptél a terembe. Muszáj volt beszélned a tesi tanárral, aki edzette őket, így a pálya mentén osontál. Lassan, de biztosan, de a következő amire feleszméltél, hogy mindegyikük feléd kiált.

"VIGYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁZZZZ."

Hosszasan pislogtál, mikor magadhoz tértél. Rettentően fájt a fejed.

"Iwa chan, nem kellett volna ilyen erőset ütnöd" jegyezte meg Oikawa.

"Nem kellett volna útban lennie" folytatta Iwaizumi.

Fejedet fogva ültél fel, mire minden szem rád szegeződött.

"Jól vagy, (T/N) chan?" firtatta az edző.

"P-persze" nevetted el magad, de alig bírtál felállni.

"Valamelyikőtök haza vinné?" kérdezte az edző a többiektől, mire Iwaizumi leguggolt eléd.

"Sajnálom, (T/N) chan, hogy eltaláltalak."

"S-semmiség.."

"Majd én haza viszem!" jelentette ki Oikawa, majd rád nézett. "Csak várj meg, rendben?"

Aprót biccentettél. Ő fog hazakísérni? Hallottál már Oikawáról, de sosem gondoltad volna, hogy ő teszi meg majd ezt a szívességet. Természetesen tetszett, hisz melyik lány ne fogadná el őt? Legbelül pánikoltál.. miről fogtok beszélgetni egyáltalán? 

"Mehetünk, (T/N) chan?" kérdezte mosolyogva, amint vissza tért. Háttal állt neked, amit nem értettél.

"Aha... d-de.."

"Pattanj, majd viszlek a hátamon!"

Nagyokat nyeltél. Oikawa Tooru. Aki a hátán visz haza. Tuti minden fangörl kitépi majd a szívem.. 

Tetted amire kért. Óvatosan kulcsoltad össze kezeid mellkasánál. Az érintésétől, ahogy megfogta a lábad, hogy tartson fura bizsergés járt át. Már alig éreztél fájdalmat, inkább valami mást.. Mélyen beszívtad illatát, és egyre inkább érezted, hogy lángol az arcod.

"Szóval, (T/N) chan.." kezdett bele.

"I-i-igen?" 

"Jól vagy?"

"Perszeeee!"

"Van barátod, (T/N) chan?"

HEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE? Miért kérdez ez ilyen zavarba ejtő dolgokat?

"És neked barátnőd?"

"Nem igazán."

"Nekem sincs senkim."

"Akkor eljössz velem randizni?"

Ha túl hamar beleegyezel, át lát a szitán. Tagadni, tagadni, tagadni, visszautasítaniii!

"Egy jó okot mondj, hogy miért mondjak igent" mondtad ki nagy nehezen.

"Érzem mennyire hevesen ver a szíved, amióta csak felvettelek. Ez elegendő ok?"

Rin Matsuoka

(k/n)- kutyád neve

Kora este volt, amikor levitted kutyusodat sétálni. A város szívében vettél magadnak némi nasit, ahogy neki is és úgy indultatok vissza, haza felé. Egy pillanatra elengedted a pórázról, hogy nyugodtan futkározhasson a parkban, de elkezdett kergetni egy madarat és szem elől tévesztetted. Utána rohantál, mint egy eszelős.

"(K/N) gyere vissszaaa" sipítoztad kikelve magadból, de aztán megállt egy fiúnál, aki leguggolt hozzá és megsimogatta.

Azonnal vissza tetted rá a pórázt.

"N-ne haragudj, hogy így letámadott" mentegetőztél lelkiismeretesen.

A vörös hajú srác rád nézett és elmosolyodott. 

"Nem probléma, nagyon aranyos" vágta rá vidáman a srác és kiegyenesedett. "Bár, én jobban vigyáznék egy ilyen lázadó jószágra."

"Észben tartom majd" nevetted el magad.

"Hé, te.. erre laksz nem?" mutogatott egyenesen előre a park utáni részhez. 

"D-de.."

"Én is. Láttalak már párszor. A nevem Rin Matsuoka."

"Az enyém (T/N)" mutatkoztál be te is, majd a kutyusodat is természetesen. "Ő pedig, (K/N)."

"Hát, akkor haza kísérhetlek?"

Aprót biccentettél, s végül megindultatok, együtt.

Rin Okumura

Suli után a kedvenc játéktermedbe siettél. Eleged volt a sok feladatból, a hülye idegesítő osztálytársakból és a nagyon intelligens tanárokból. A játékterem olyan hely volt számodra, mint egy kis titkos zug, ahova el tudsz menekülni. 

Ahogy beléptél a nagyobb terembe, boldogság öntött el. A neon fények csak úgy cikáztak, amiktől már megnyugodtál. Beváltottál némi pénzt és igyekeztél kedvenc játékodhoz. Felkaptad a műanyagból álló pisztolyt, bedobtad az érmét és meg is kezdted zombi ölős meneted.

"Hé" szólt rád dühösen egy srác, de még így se néztél rá.

"Mi van?" 

"Ez az én kedvenc játékom és csak egy percre mentem el!"

"Játssz mással, ha nem akarod, hogy kinyírjala-"

Game Over. Meghaltál. A srác jóízűen nevetett.

"Hát, téged már kinyírtak ezek szerint" jegyezte meg, mire felé fordultál, hogy jól tökön rúgd, de..

.. lefagytál. Abban a pillanatban úgy érezted, mintha.. láttad volna már vagy ha ismernéd. Annyira.. elvarázsolt. Rin is hasonlóan érzett.

"S-sajnálom.."

"Nem, én sajnálom" mosolyodott el zavarában. "Mi lenne, ha együtt játszanánk?"

"Ohh, oké.."

"A nevem Rin Okumura. És a tiéd?"

"(T/N).."

Edward Elic (neegyélmeghakakixd)

Nagyon nagy meló könyvtárban dolgozni. Lehet, hogy viccesnek, esetleg könnyűnek hangozhat, de egyáltalán nem az, főleg ha alacsony vagy és létrával kell feltuszkolnod némi polcra a könyveket. Hát, ez a mai nap is így alakult. Dühösen pakoltál be, de véletlen elejtettél egy vastagabb könyvet, egyenesen egy srác fejére.

"BASSSSSSSSSSZAMEG!" fakadtál ki s egyből lejöttél a létráról. 

A srác a fejét fogta.

"Jól vagy? Sajnálom, sajnáloom, úgy tűnik nem való nekem ez a munka é-"

"Jól vagyok" zárta rövidre ridegen, majd feléd fordult. 

"B-biztos ez?" nevetted el magad kissé arckifejezésén.

"Most ejtettél rám egy könyvet és kinevetsz?" förmedt rád kissé sértődötten.

Igyekeztél vissza fogni a nevetést reakcióját látva.

"Nem én! T-tényleg sajnálom!"

"Tch"

"Mivel engesztelhetnélek ki? Eseetleg egy jó lattéval?"

"A lattéban van tej, utálom a tejet" vágta rá.

"Akkor.. csak meghívlak valamire amit te szeretnél?" 

"Nem szükséges, amúgy is mennem kéne.."

"Kérlek. Ha már megajándékoztalak egy dudorral, muszáj kiengeszteljelek!"

A szőke hajú fiú kissé elpirult, dacoskodva ugyan, de beleegyezett.

"Amúgy a nevem, (T/N)."

"Edward Elric."

"Ohh, Edward.. ez tipikus herceg név.. de a hercegek.. nem magasak? És tu-tudod.."

"MIT MONDTÁL?"

Hide

Épp vagy tíz rendelés jött be egyszerre neked a kávézóba, ahol baristaként dolgoztál. Csak úgy pörögtél, össze raktad gyorsan a legtöbb rendelést, de egy srác elviteles kávét kért, amit ki is vittél neki, csak hogy az egyik jó arc munka társad véletlen neked jött, így nyakon öntötted kávéval szegény srácot.

"Bakker, sajnálom, megyek és csinálok újat és, é-" habogtál össze vissza.

"Hé, nyugi. Látod a végtagjaim? Egyben vannak?"

Aprót biccentettél, s közben adtál neki némi szalvétát.

"Akkor nincs ok az aggodalomra" mosolygott rád kedvesen. 

"V-valahogy jóvá tehetem? Csinálok neked egy újat.."

"Ohh, rendben, azt megköszönném.. de remélem mellé a számod is ráírod a pohárra. Amúgy a nevem Hide!"

"(T/N).."

***