╔═════ ∘◦ ⛧ﾐ ◦∘ ══════╗

Karakterek: Todoroki, Yato, Hirotaka, Dabi, Usui, Haise

╚═════ ∘◦ ミ⛧ ◦∘ ═════╝

Todoroki

Az már biztos, hogy Todoroki nem így képzelte el szerelmével az első reggelét. Arra tért magához, hogy a földön van és hogy te elterülsz ágyán egy centimétert sem hagyva neki. Todoroki próbált finoman arréb tessékelni, de addig forgolódtál, míg ki nem túrtad újra. Todoroki nagyot sóhajtva adta meg magát és a nappaliba indult, hogy a kanapén aludjon. Te békésen szunyókáltál, majd pár óra elteltével magadhoz tértél. Szomorúan néztél szembe a ténnyel, hogy ő nincs melletted. Lélekben nyugtattad magad, hogy biztos nem hagyna magadra. Pánikolva rohantál ki, majd megláttad ahogyan a kanapén szunyókál. 

Nyakon pöckölted és magához tért.

"Todo, miért nem voltál mellettem, amikor felkeltem, hm?" szidtad le rögvest.

"Úgy nehéz, ha folyton kitúrsz magad mellől" jegyezte meg durcásan.

"M-micsoda? Én ilyet tettem? Ne már! S-Sajnálom! É-én nem akartam elrontani a közös reggelünket!" mentegetőztél lelkiismeretesen, ami Todonak elég volt. Mosolyra húzta száját és magához húzott. 

Hajadba csókolt és elnevette magát.

"(T/N), még így is ez volt a legjobb reggelem, ne aggódj!"

"Te most rajtam nevetsz, Shouto?" néztél rá kérdőn.

Todoroki felidézte a képet, ahogyan fészkelődtél és szó szerint lerugdostad az ágyról. Hangos nevetésbe kezdett.

"Még szép! Látnod kellett volna magad, talán legközelebb felveszem neked, mit szólsz?" húzogatta fel-le szemöldökét incselkedése közepette.

"Mhmhh, biztos jó ötlet kihívni?" firtattad komolyabb hanglejtéssel.

Todoroki megadóan sóhajtott egyet.

"Jó, jó.. csak vicceltem" füllentette pimaszul.

Egyre gondoltatok. Főleg te, hogy ha felmerészeli venni, nem éli meg a holnapot, akármennyire is szereted őt.

Yato

"Yato.." szólítgattad, hiszen kérte, hogy keltsd fel korán. Oldalasan feküdt és olyan mély álomban volt, hogy ez sem segített. Kezeddel arcán simítottál végig, de semmi reakció, horkolt tovább. Mivel nem akartad a családtagjaid is felébreszteni gondolkodóba estél, hogy valami gonosz módszerhez folyamodsz, de inkább elvetetted az ötletet, hiszen nem akartál az első reggeleteken már ilyen lenni vele.

Ráér majd később, amikor már végleg, teljesen beléd esett.

Újra ébresztgetted és egyre feszültebbé és idegesebbé váltál, hiszen nem akartad elhinni, hogy valaki ezek után sem tud magához térni. 

Megemelted hangod, és láttad, hogy elmosolyodik.

"YATOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO" sipítottad el magad. "Te végig fent voltál?" gurultál dühbe, mire feléd fordult.

"Persze, látni akartam meddig bírod!" húzta fülig érő mosolyra száját.

Nagyot sóhajtottál.

"Mindegy. Ideje felkelned, azt mondtad fontos dolgod lesz, nem?"

"Nem."

"Tessék?" kérdeztél vissza hitetlenkedve.

"Csak teszteltelek, mennyire leszel hasznos a jövőre nézve. Örülök, hogy miattam felkeltél előbb, de máskor még ennél is előbb kelj. És amúgy hol a reggelim? Azt hittem, hogy szeretsz. Hogy indítottam volna így a napot? Van hova fejlődnöd ám, (T/N)... "

Nem tudta befejezni, hiszen arckifejezésed láttán félelem kapta el. Feltápászkodtál mellőle. A fürdőbe mentél, elő vettél egy kisebb vázát, megtöltötted vízzel, hátad mögé rejtetted és úgy közelítettél felé. Vidám éned vetted elő, ami megnyugtatta egy pillanatra.

"Szóval, máskor szeretnék reggelit, palacsintát meg gofrit.." folytatta továbbra is követelőzős stílusát. 

Elővetted a vázát és megöntözted őt.

"Drága virág szálam, te csak vizet kapsz reggelire és örülj, hogy nem tettem bele neked jeget, rendben?" hajoltál arcához.

"(T/N)" kiáltott fel hisztérikusan, kamu könnyeket árasztva.

Hirotaka (bae)

Félálmodban szorosan bújtál oda barátodhoz, de némi pittyegés hangja magadhoz térített. Nem is pittyegés, pötyögés. Hirotaka előbb kelt fel, mint te és szokásához híven videojátékozott.

"Ohh, Ohayoo, (T/N)" köszöntött szokásos üres arckifejezésével, még is a hangja olyan nyugtatólag hatott rád.

"Ohayo, Hirotaka" motyogtad álomittasan. "Mi lenne, ha összebújnánk és tovább aludnánk?"

Hirotaka elmosolyodott. Letette kedvenc eszközét, magához húzott.

"Köszönöm" susogtad.

"Mit?" 

"Hogy abba hagytad. Tudom, hogy fontos neked, de szeretném ha én is lennék ennyire az!" 

Hirotaka a füledbe súgott.

"Te vagy a legfontosabb számomra, (T/N)."

"Mondjak jobbat?"

"Hm?"

"Szeretlek, Hirotaka."

Érezted, hogy felgyorsult szívverése. 

"Én is, (T/N)" vallt színt boldogan ő is, majd adott homlokodra egy puszit.

Dabi

"Hé, (T/N) kelj már fel!" keltegetett Dabi szokásos undok hangján, de te fejedre húztad inkább a a takarót. "Elég már!"

"Még öt perc" nyöszörögted hisztisen.

"Öt? Ezt mondtad fél órája is" csattant föl indulatosan.

"Miért morogsz már reggel? Miért nem fekszel mellém, hm?"

"Nem értem, mire ez a romantikus izé.. egymás karjaiban kéne még nyálas dolgokat mondanunk egymásnak?"

"Pontosan" helyeseltél.

"Tch, legközelebb egyedül alszol!"

"Jó. Tomura biztos lenne a helyedben. Sőt ő talán még reggelit is csinálna nekem!" jelentetted ki, s elfordultál tőle.

"Chh, majd én megmutatom, hogy jobb vagyok annál az idiótánál" kérte ki magának és egyből indult reggelit készíteni.

Elégedetten vigyorogtál. Tudtad jól, hogy ez be fog találni, ahogy azt is, hogy hiába hoz majd reggelit, visszaaludni úgysem fog veled, ölelgetni meg aztán főképp nem fog, hiszen szereti tettettni, hogy nincs ezekre szüksége, holott az ilyen srácok legbelül sóvárognak némi szeretetre.

Úgy lett, ahogy mondtad. Reggelit hozott, ami természetesen oda kozmált. Fáradt arckifejezéssel meredtél rá.

"Ettől elrákosodom, de úgy komolyan" jegyezted meg mialatt végig vizslattad fekete pirítósodat. "Szerinted emberi lény eszik ilyet?"

"Neked aztán semmi se jó!" tette ölbe kezeit.

"Egy csók jó lenne, meg egy kis összebújás, ennyi is megtenné, de hát se reggeli, se ez.. Ráadásul ez az első számunkra. Mindig ilyen lesz, Dabi? Mert ez nem tetszik ám!" közölted vele, letetted a csodás reggelid az éjjeli szekrényre, mire Dabi föléd kerekedett. 

"Túl sokat beszélsz, nőszemély" mondta, s lecsapott ajkaidra hevesen. 

"Mhmm" hümmögtél a csókba, majd megállítottad, s mutató ujjad ajkaira illesztetted. "Nem menne gyengédebben, hm?"

Dabi elmosolyodott. Immáron kezeiddel fekete hajába túrtál.

"Neked aztán tényleg semmi sem jó, de tudod mit? Felejthetetlenné teszem ezt a reggelt a magam módján" közölte veled vággyal teli hangján, megnyalta ajkait és nem is hezitált.

"Ne csak a szád járjon ám" hívtad ki, amit csak egy magabiztos mosollyal reagált le.

Usui

Tökéletes pasi nem létezik? Ohh, dehogynem. Usui személyében. Usui lehetne minden lány álma, te pedig az a személy, aki ezeknek a lányoknak összetöri álmait, hiszen a szőke herceg végül téged választott. Őt nézted, arcát cirógattad és vártad, hogy lassan, de biztosan magához térjen. Meg is történt. Zöld szemeivel nézett fel rád. Megfogta kezed és tenyeredbe puszilt.

"Ohayoo, miért vagy fent ilyen korán?"

"Ohayooo!" mosolyogtál rá. "Nem is tudom, kicsit izgatott voltam, hogy mellettem vagy."

"Ohh, szokj hozzá, hisz ez mindig így lesz!" közölte veled, átkarolta tested és megölelt. 

"M-mindig?"

"Bizony, mindig. Cshhh! Aludjunk vissza, álmos vagyok. Így jó neked?"

Aprót bólintottál. Ez felért számodra egy vallomással, ilyen közel tudni őt magadhoz, végtelenül boldoggá tett.

Haise  (husbando)

Haise hamarabb tért magához. Ágyad szélére ült és immáron fekete hajába túrt, frusztráltan. Borzasztó rossz álma volt, mégpedig kettőtökről. Megfordultál és érezted, hogy nincs melletted, legalábbis tapogattad a kihűlt helyét. Pislákolva nyitottad ki szemeid és láttad, hogy a szélén üldögél neked háttal. Kikeltél és hátulról ölelted át. 

"Gyere vissza, Haise" kérlelted, s adtál arcára egy puszit, ami könnyektől volt nedves. "Hé, mi a baj?"

"Nem akarok róla beszélni.. hagyj egy picit, lenyugszom majd, ígérem."

"Egy fenéket. Felőlem lehetsz rideg mindenkivel, kivéve velem!" léptél fel ellene határozottan. "Most szépen elmondod mi zaklatott fel, vagy ha nem, akkor ne is maradj itt."

Kibontakozott ölelésedből és szedelődzkötött. Felkapta nadrágját.

"Megfutamodunk, Sasaki nyomozó?" 

"Ezt akartod amúgy is a szíved legmélyén, nem?" kiáltott rád kikelve magából.

"Miről beszélsz? És mi lenne ha hajnali négykor nem hoznád rám a frászt az üvöltözéseddel?"

"Utálod aki lettem, igaz?"

"Tény, hogy más lett a jellemed, de nem utállak, szeretlek, hiszen tudod.."

"Honnan tudhatnám biztosra?"

"Azért, mert még mindig veled vagyok?" kérdeztél vissza értetlenül. "Gyere ide, jó? Nem akarom, hogy elmenj. Szeretném, ha elmondanád mi bánt, segíteni akarok neked."

Haise megadta magát, levetette nadrágját és egy száll bokszerben feküdt be melléd. Fejét mellkasodra hajtotta, derekad pedig átölelte. Fekete haját cirógattad.

"Szóval?"

"(T/N) elegem lett az álmokból és a homályos emlékeimből és a gyengeségeimből. Ezért váltam azzá, aki most vagyok."

"És ezzel mi a baj?"

"Talán túl sok vagyok neked és nem szeretsz már úgy..."

Megmosolyogtad. Érezted, milyen sebezhető volt abban a pillanatban.

"Én mindig szeretni foglak, amíg te is engem. Nem érdekel, milyen vagy, amíg velem jól bánsz. Emiatt nem kell aggódnod, sosem foglak magadra hagyni."

Szavaid elérték őt látszólag, hiszen szorosabban ölelt.

"Szeretlek, (T/N) chan!"

"Ohh, én is, Haise."