┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Kacchan, Kaneki, Deku, Makoto, Kyouya, Karma

*cuteshawnszámidekellám amúgy őt is adnám, na mindety*

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

Kacchan:

Előbb keltél fel, mint az idióta barátod, Kacchan. Mivel sokszor szívatjátok egymást, természetesen szeretetből, nem hagytad, hogy ez az alkalom kicsússzon kezeid közül. Óvatosan keltél ki mellőle. Úgy horkolt, meg hörgött mint valami medve. Lábujjhegyen lépkedtél előre, elvetted az elő készített dudádat, megfogtad telefonodat, beizzítottad rajta a kamerát és arca elé álltál. Egyik kezedben a duda, másikban a telefonod. Megnyomtad a dudát, mire Kacchan felriadt, reakcióját pedig sikerült megörökítened. Mérges, még is ijedt arckifejezése volt, amin csak úgy derültél.

"Oi, (T/N), töröld ki, de azonnaaal" kiáltott rád kétségbeesetten.

Alig bírtad abba hagyni a röhögést. Az ágyban fetrengtél, annyira jót szórakoztál rajta.

"Hallod, basszus!" folytatta tovább, majd föléd kerekedett.

Immáron komolyan néztél rá.

"Talán megfontolom, ha..."

"Ha?" értetlenkedett.

"Kapok valami jót cserébe" mondtad ki, s beharaptad alsó ajkad, így hát több sem kellett neki, megértette, hogy vágysz rá így meg is adta magát akaratodnak.

Kaneki

Lassan pislákolva nyitottad ki szemeid. Hátad Kaneki mellkasához simult, egyik keze köréd fonódott és érezted, ahogyan szuszog, hiszen ahogy kiengedte a levegőt, csiklandozta nyakadat. Megfordultál, hogy szembe legyél vele és ujjbegyeddel kezdted cirógatni arcát. Annyira meghitt volt az egész, annyira örültél, hogy végre átléptétek ezt az akadályt is. Kaneki nem nyitotta ki szemeit, még is félálomban adott egy puszit homlokodra.

"Miért vagy fent (T/N)" nyöszörögte álomittas hangján.

"Csshhh! Aludj csak, itt maradok veled, nem megyek sehová" nyugtáztad boldogan.

"Még szép, amúgy is utánad mennék. Ne beszélj butaságokat" mondta, s szorosabban húzott magához. Testetek egybe olvadt ő pedig puszikkal árasztotta el nyakadat. "Ideje vissza aludni."

Deku

Óriásit nyújtózkodtál ágyadban, majd kinyitottad szemeidet. Deku pont akkor tért be, egy tálcával kezében, amin finom reggeli díszelgett. Kezedbe adta, adott egy gyors csókot ajkaidra, majd melléd ült.

"Ezt most miért kapom?" nevetted el magad zavarodban.

Deku elpirult.

"Szerettem volna, ha emlékezetes marad az első közös reggelünk" mosolygott rád, amitől szokásos melegséget éreztél legbelül.

"Akkor megetetsz?" folytattad az incselkedést vele, hiszen imádtad látni, ha zavarba jön. 

Olyan aranyos akkor.

Deku villára akasztott némi gofrit és remegő kezekkel vezette feléd. Agresszívan lecsaptál rá és rá mosolyogtál.

"Ennél jobb már nem is lehetne, Deku! Ezért szeretlek annyira" szaladt ki a szádon a vége.

"Mi?" döbbent le Deku.

"Mi?" kérdeztél vissza ártatlanul. 

Csak néztétek egymást egy pillanat erejéig. Deku felemelte a tálcát komótosan és az éjjeli szekrényedre tette, majd agresszívan vetette rád magát.

 Makoto

Egy rossz álom után tértél magadhoz és kissé sírva fakadtál. Makoto természetesen azonnal felkelt erre. 

"Hé, minden rendben van, (T/N)?" kérdezte puhatolózva. 

Háttal fordultál neki és magadra húztad a takarót.

"J-jól!" füllentetted, mire Makoto lerántotta rólad a takarót. "Hé!"

Makoto csikizni kezdett legkényesebb pontjaidon. Egyből minden rossz érzésed elszállt. 

"Add meg magad, nincs menekülés, baby!"

"M-ma-makoto!" nyöszörögtél alatta kuncogva. "Jóóóó, oké, elég!"

Makoto magához ölelt.

"Ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?" suttogta füledbe, nyugtató hangja pedig elérte célját.

Szorosan ölelted, mintha soha nem akartad volna, hogy véget érjen ez a pillanat.

"Tudom."

"Akkor?"

"Csak egy rossz álom rázott meg, de már jól vagyok, neked köszönhetően" mondtad, s nyakába pusziltál. 

Érezted, hogy gyorsabban ver a szíve.

"Én egészen jót álmodtam" mondta, s szembe néztetek egymással. "Megmutassam?" kacérkodott veled, mire széles mosolyra húztad a szád.

"Mutasd."

Kyouya

Fel sem fogtad, hogy egy ilyen sráccal járhatsz, mint Kyouya. És hogy együtt aludtatok.. semmivel sem ért fel ezzel az érzéssel. Talán még jobban belé szerettél ezek után. Könyöködre támaszkodva nézted ahogyan alszik a világ legesleghelyesebb sráca, aki a tiéd.

Kyouya óvatosan nyitotta ki gyönyörű szemeit, pislogott, majd még egyszer, végül kipattantak a szemei.

"Jesszus, ne bámulj így, (T/N)! Olyan vagy, mint valami eszelős" dorgált meg már korán reggel pánikolva.

Mintha érdekelt volna. Annyira szexi volt így reggel.

"Mhhmmmm, dehogy vagyok" felelted vigyorogva. "Csupán boldog vagyok, hogy jól alakult az esténk!"

"Tch, ne csinálj belőle ekkora ügyet" mormogta, de nem hatott meg.

"Hiába játszod a Tsunderét, nekem jó estém volt és nem fog alább hagyni a lelkesedésem" nyújtottad ki felé a nyelvét, mire megadóan mosolyodott el.

"Ez jellemző rád, (T/N). Gyere ide" utasított, mire oda bújtál hozzá és hajadba csókolt. "Tudod nagyon hangosan horkolsz ám!" gúnyolódott nevetve, mire elhúzódtál tőle.

"Nem is szoktam, hé!" álltál ki magadért teljesen elpirulva.

"Ohh, dehogynem!"

"Talán magadat hallottad. Olyan voltál, mint valami koca" vágtál vissza, mire föléd kerekedett.

"Ejnye, túl éles lett a nyelved, ezt korrigálnunk kell. Van ötleted, hogyan?" kérdezte vággyal teli hangján, mire óriásit nyeltél. Kyouya nyakadhoz hajolt, belecsókolt, ami elég volt, hogy térdeid megremegjenek. Durván megszívta érzékeny pontodat, nyomot hagyva maga után, mire kéjesen nyögtél fel.

"Mhmm, ez már jobban tetszik, mint a horkolásod" folytatta továbbra is, mire nyakába pöcköltél és megkezdődött köztetek a háború.

Karma:

Felriadtál Karma érintésére, aki pimasz kis kezét pólód alá vezette, ujjbegyei pedig megcsiklandozták bőrödet. Elkaptad kezét, ő oldalára feküdt, melléd, könyökével megtámasztva magát, perverz mosollyal arcán.

"Talán nem akarod folytatni az estit, (T/N) chan?" incselkedett veled szemtelenül. 

"Neeem" nyögtél fel, felé fordultál és megölelted. "Szeretetre vágyom, jó? Fáááradt vagyok" nyafogtad hisztisen, hiszen ki az a majom aki ilyen korán felkelti a barátnőjét csak azért, mert kanos?

"Tccch, olyan reménytelen vagy baby" susogta füledbe, megölelt és simogatta hátadat.

"I-igen, valami ilyesmit akarok minden reggel" motyogtad álomittas hangodon, mire Karma fenekedre vezette kezét. "Hé, nem ilyet" szóltál rá erélyesebben.

Karmára néztél dühösen, de ő óvatosan csókolt meg. Csókja finom és lassú volt, nem a szokásos kiéhezett, így nagyon élvezted. Lassan törte meg azt.

"Csshhh. Te csak pihenj, majd én kezembe veszem a dolgokat" búgta füledbe szevedélyesen, majd elkezdte végig csókolgatni tested minden egyes porcikáját.

Halk nyögések közepette megállítottad.

"K-Karma.."

"Hmm?"

"Szeretlek."

Karma arcodhoz hajolt. Ajkaidra adott egy puszit, majd még egyet és még egyet, mire elnevetted magad.

"Én is, (T/N)"

(ha akartok ebből az első közös reggeles cuccosból egy második részt, írjátok meg kik legyenek benne)