* wow amióta kpop trash lettem, már nem szeretnek az emberek, wow *

* kell nekem egy taetae ölelés :c *

***

Eljött a pillanat, amire régóta vártál. Hinata randira hívott, a sulihoz közeli parkba, ahonnan nem messze van egy vidámpark. Alig bírtad kivárni... komolyan, szó szerint, aludni sem tudtál, annyira izgatott voltál miatta. Szépen kicsinosítottad magad, majd elindultál, de pechedre leesett az eső és szakadni kezdett. (my life)

Téged nem zavart, esernyőt ragadtál és elindultál a megbeszélt helyszínre. Így is késtél öt percet, és reménykedtél, hogy megvár, de még nem volt ott. Gondoltad magadban biztos csak valahol út közben elakadt..

Vártál rá az esős hűvös időben negyed órát, de nem volt sehol. Próbáltad hívni, de ki volt kapcsolva. Legbelül elkeseredtél és elkapott a pánik, hogy lehet csak ugratott vagy szórakozott veled.. egyre inkább hergelted magad, de ahogy az órára pillantottál végig azt mondogattad, hogy még vársz öt percet, majd még ötöt és még...

.. eltelt egy óra. Sóhajtottál egy nagyot, majd szomorúan megindultál haza felé.

"(T/N) CHAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAN" ordította nevedet Hinata, mint valami őrült a háttérből.

Láttad, hogy úgy teker feléd biciklijével, mintha az élete múlna rajta. Ahogy beért téged, leszállt a bicikliről és táskájából elő kotort egy csokor rózsát, ami... mondjuk úgy, hogy nem nézett ki valami jól.

"Mi a.." csodálkozott el Hinata ahogy a csoffadt virágot nézte. 

"Talán nem kellett volna a táskádba gyömöszölni őket.. és talán szólhattál volna, hogy nem tudsz időben jönni, vagy hogy egyáltalán nem is akarsz eljönni.." jegyezted meg keserű hanglejtéssel, mire Hinata teljesen zavarba jött és összevissza motyogott.

"E-edzésen voltam és lemerült a telefonom, de mindenképp ide akartam jönni, felakartalak más telefonjáról hívni, de senki nem tudta a számodat, ahogyan én sem, mert elfelejtettem, és-és.."

"Hagyjuk. Már így is ide fagytam. Hazamegyek" közölted vele ridegen.

"NE!" kiáltott rád, mire megilletődtél. "Nem hagyhatom, hogy így menj el. Jóvá szeretném tenni. Mivel tehetném?"

"Háááát" nyújtottad el ezt a kis szócskát. "Nem is tudom..."

"Kérlek, (T/N)!" kérlelt kétségbeesetten.

"Mondjuk egy forrócsoki jólesne, mert megfagyok.." nyöszörögted, mire levette kabátját és gondosan rád adta, még úgy is, hogy közben szegény teljesen elázott. "K-köszönöm."

"Nem tesz semmit. Menjünk, nem szeretném, h-ha megfáznál.." mondta, felkapta a biciklijét, majd elindultatok egy közeli kávézóba.

Bent a forró édességet óvatosan szürcsölve, egyre jobban kezdted érezni magad. Főleg, hogy Hinata annyi mindent mesélt, de végül benyögte, hogy..

"Sze-szeretnék valamit mondani..."

"Én is.." vágtad rá kissé bizonytalanul.

Hinata nagyot nyelt ennek hallatán. Legbelül tartott tőle, hogy mást mondasz majd, amire ő számít.

"Mondjuk ki egyszerre, oké?"

Hinata aprót biccentett. Háromra kimondtátok.

"TETSZEL" csak hogy Hinata kissé hangosabban mondta ki a kelleténél, amit mindenki hallott és megtapsolták.

Kuncogásba kezdtél, amint láttad rák vörös arcát.

"Bocsánat.."

"Miért kérsz bocsánatot?"

"Hogy így elszúrtam ezt a randit!"

"Valóban nehézkesen indult, de azt mondom még így is, hogy ez a legjobb!"

"T-tényleg?" csillantak fel a szemei.

"Igen, tényleg."