* bocsánaat, kértetek valamit oikawával, de ez most inkább az én szerencsétlen elbszott szerelmi történetem lesz (nagyjából), kivéve a végét. :D tök depi vagyok, muszáj volt kiírnom magamból. nehari. *

Oikawa Toorué a legédesebb mosoly. Oikawa Tooru birtokolja a legkellemesebb hangot, ami képes össze húzni szíved, ha csak neveden szólít. Oikawa Tooru, aki játékos, lehet vele viccelődni, aki mosolygós, aki rendes és lelkiismeretes. Oikawa, akiről úgy érezted ő csak egy barát, még is annál több. De hogy ki is volt ő igazán?

Oikawa és te egy őszi napon találkoztatok a munkahelyeden, ami inkább egy kisebb bisztróra hasonlított. Baristaként tevékenykedtél suli mellett, ő pedig felszolgálóként jelentkezett. Meg is kapta a melót, de nem igazán beszélgettetek, ha össze kerültetek. Azt láttad, hogy egész jól el van a többiekkel, de veled még nem törte meg a jeget. Téged nem zavart annyira az egész, hiszen elvoltál te is másokkal, aztán egy nap nem igazán érezted jól magad,  ő pedig felajánlotta, hogy csinálja a te munkádat. Kicsit leültél megpihenni és végig őt nézted.

"Mióta tudsz te kávét csinálni?" érdeklődtél illedelmesen.

Rád mosolygott, amitől elolvadtál legbelül. Tetszett neked, de tudtad szíved mélyén, hogy esélyed sem lenne nála. 

Soha.

"Mindenre képes vagyok, (T/N) chan" kacsintott rád, mire az egyik lány jól fejbe vágta.

"Ne menőzz így, Shittykawa!"

"Ne égess így, __ San!" nyafogott azzal a buta, sértődős arckifejezésével, amin elmosolyodtál. Duzzogva fordult feléd. "Ő a csapattársam húga, remélem ezt a becenevet meg sem hallottad!"

"Shittykawa, jól mondom?" incselkedtél vele.

"Hééé!"

Elnevetted magad, végül pedig ő is. Együtt nevettetek ezen jóízűen. Az a nap jól alakult, úgy érezted, hogy kedvel, amitől jobban érezted magad. Hiszen nehéz úgy valakivel együtt dolgozni, ha úgy érzed nem kedvel és csak színleli, hogy még is.

A következő műszakok is jól teltek. Vagy együtt szívattátok a többieket bent, vagy cukkoltátok egymást.

Egyik reggel ugyan azon az úton mentetek melóba. Egymás mellett ültetek a buszon, aminek megint csak nem tulajdonítottál akkora figyelmet, hiszen még mindig tiszta volt, hogy nem jönnél be neki.

"Szóval, (T/N) chan, hogy aludtál?" firtatta Oikawa.

"Hát, nem valami jól. Kicsit fáradt vagyok és nincs is kedvem ehhez a naphoz" nyafogtál kissé hisztisen.

"Kinek van kedve. Menjünk haza és aludjunk. Vagy szívesebben mennék edzeni ilyen korán.."

"Edzeni?" néztél rá. 

"Aha, röplabdázok!" mosolygott rád.

"Tényleg? Nem is tudtam."

"Pedig igen."

"Milyen.. pozíción vagy vagy hogy kell ezt mondani?" 

"Feladó. Én vagyok az egyik legjobb" jelentette ki magabiztosan, s rád kacsintott.

"Általában akik így hencegnek, azok nem szoktak olyan jók lenni.." jegyezted meg gúnyosan.

"Tch, nem hiszel nekem? Gyere el és nézz meg!"

"Annyira nem érdekel.." vágtad rá pimaszul.

"Akkor minek kérdezted? Tch!"

"Milyen sértődős valaki."

"Csak ha te sértegetsz" mondta, majd rá néztél.

Mosolyogva figyelte arckifejezésed. A lehető legjobban próbáltad leplezni igazi reakciódat. Le is szálltatok a buszról, majd elkezdtétek a reggeli rituálét. Kért tőled egy kávét, amit aztán folyton dicsért. Kicsit később, munka vége felé oda jött a pultodhoz, amikor semmi dolgod nem volt.

"Lazsálunk, mi? Ezért fizetnek neked, (T/N) chan?" inzultált előszeretettel.

"Hallod, nem akarsz menni egy kört? Tuti van olyan vendég, aki fizetne vagy valami, te majomképű!"

Oikawa meglepetten bámult rád, s szívére tette kezét.

"Mit mondtál?" kérte ki magának.

"Shittykawa, Trashykawa, Crappykawa, majomképű, seggarc.. soroljam még?" 

"Tccch, milyen undok vagy te ma.." jegyezte meg, s mikor vissza vezetted telefonod képernyőjére tekinteted, nyakon pöckölt és elrohant tőled. 

"ÚRISTEN CSAK GYERE VISSZA, VISSZA JÖSSZ TE MÉG!" emelted meg a hangod idegesen, de nem nagyon, hiszen nem akartad, hogy a vendégek hülyének nézzenek.

Oikawa ahogy visszatért seggbe rúgtad, ő pedig csiklandozni kezdett és addig tartott hátul a kis civakodás a konyhánál amíg fel nem löktétek az egyik munkatársatok aki épp egy kávét vitt ki. Iwaizumi húga felnevetett.

"Hát, ez már túlságosan is hasonlít egy dinamikus duóhoz. Kellőképpen vagytok seggarcok mindenkivel" jegyezte meg kissé gonoszul.

Nem győztetek bocsánatot kérni a történtek után. Együtt mentetek végül haza, ugyanazon a buszon, újra egymás mellett. Kis csönd ülepedett közétek és nem akartad kínosnak érezni, így kérdeztél tőle.

"Szóval röplabda, mi?"

"Aha."

"Miért pont ez?"

Oikawa elmosolyodott.

"Hogy is mondhatnám.. mindenkinek van egy szenvedélye, de én úgy érzem szerencsés vagyok, mert hamar rájöttem, hogy a röplabda az. Egész kicsi korom óta küzdök azért, hogy jobb legyek napról napra.." magyarázta boldogan.

"Ismerős ez az érzés.."

Oikawa egyből felkapta a fejét.

"Ugyan, dehogy.. mármint.. mire érted ezt? Kávéfőzés nem olyan nagy dolog é-"

"Hé" bokszoltál morcosan vállizmába. "A kávéfőzése is nagy dolog, de én is sportolok. Imádok úszni."

Oikawa szemügyre vett egész közelről.

"Akkor nem olyan vállad kéne legyen, mint egy srácnak? Tudod, széles, meg izmos, meg minden."

"Hát, te nem vagy valami okos, mondták már?"

"Hát, te se."

"De nálad azért okosabb."

"Ne dobj követ a lelki tavacskámba, jó?"

"Egy téglát dobtam bele."

"Utálatos nőszemély."

"Seggarc."

Eltelt lassan egy hónap és minden napotok így telt. Folyton egymáson lógtatok és viccelődtetek. Néha ölelgettétek egymást, néha püfölted. Ugrattátok a másikat és egyebek. Egyre inkább kezdted megszeretni.

Aztán...

...reggel nulla kedvvel sétáltál be. Messziről már integetett neked Oikawa, de te csak bemutattál neki, ahogyan ő is neked. Húzós nap volt, mindenki sürgött és forgott. Amint volt egy kis lappangás, elterültél pultodon, de Oikawa megint oda jött hozzád és ugyan úgy tett, ahogyan te. Egymás mellett tehénkedtetek.

"Hé, ne itt pihikézzél, jó?" mordultál fel, s oldalba lökted faroddal.

"Me mé ne? Ott lustálkodom, ahol akarok, jóóóóó?" lökött vissza, majd rád nézett és felvette cinikus mosolyát.

"Berakjalak a mosogatógépbe, Oikawa?"

"Na most egészen okosat mondtál, (T/N)! Bújjunk el a mosogatógépbe, mit szólsz? Legalább megpihenünk kicsit. Na?" húzogatta fel le a szemöldökét.

"Szeretnéd te azt" forgattad szemeid előszeretettel.

"És ha szeretném?"

Egyből fejbe vágtad.

"Ne mondj ilyen baromságokat, baka!"

"Heves, mint mindig. Hé, (T/N) chan.. beülünk valahová enni, ha végeztünk?"

"Ja, persze" vágtad rá ridegen. 

"Oké."

Elmentetek végül ebédelni, s közben a munkahelyi dolgokról beszéltetek. Aztán a vége felé Oikawa kinyögte, miért is hívott el.

"Muszáj.. vagy is.. ma felmondtam.. sajnos" közölte veled, benned pedig egy világ omlott össze.

"F-felmondani? Hogy jött ez?" 

"A röplabda most fontosabb nekem.. ezért leginkább. Nem tudok mindent összeegyeztetni."

"Ohh, értem" felelted érzelemmentesen, de közben alig vártad, hogy otthon kis sírással kiadd magadból. Hiányozni fog, nem is kicsit, ráadásul ő volt az egyetlen, akit tényleg nagyon megkedveltél, megszerettél bent.

"Azért remélem hiányozni fogok" mosolygott rád kissé erőtlenül.

"Tch, ugyan.." nevetted el magad bénán. 

Érződött, mennyire erőltetett volt, így inkább szó nélkül hagytátok mindketten. Tudtad jól, hogy Oikawa rákövetkezendő nap ment be elkérni az utolsó bérét és búcsúzkodott volna a többiektől, beleértve téged is, de te nem mentél be az nap.

Küldött neked egy üzenetet arról, hogy hol és mikor is lesz a meccse. Kérte, hogy menj el. Sokat hezitáltál rajta, de belementél nagy nehezen. Viszont, olyan nyomi voltál, hogy az utolsó öt percre értél oda. Az Aoba Joshai és a Dateko küzdött egymással. Láthattál egy menő bravúrt Oikawától és Iwaizumitól, amitől teljesen elképedtél. Legbelül annyira büszke voltál rá, hogy legszívesebben..

.. nos, igen. Megölelted volna. A sulija nyert végezetül, te pedig igyekeztél elhagyni a helyet, de meglátott és utánad loholt.

"Eljöttél, láttalak ám!" szólt utánad fennhangon.

"Gratulálok!" fordultál felé ő pedig eléd állt. 

"Tegnap nem voltál bent. Minden rendben?"

"Ja, persze.."

"És ma nem szurkálódsz.. nem vagy lázas, (T/N) chan? Kezdek komolyan aggódni érted.."

"Hagyd abba, majomképű.."

Fogalmad sem volt abban a pillanatban, miért is jöttél el... vagy is, de.. tudtad legbelül. Tudtad mit akarsz és nem kerteltél. Kimondtad neki.

"Tooru.."

"Ajj, ajj.. a nevemen szólítasz. Mit tettem?"

"Hagyd már abba! Én.. én.. sz..-sze.. azt hiszem.. izé" dadogtál összevissza. "Szeretlek téged!" mondtad ki hangosan.

Oikawa köpni nyelni nem tudott. 

"Mi?"

"Jól hallottad!"

"(T/N) chan" ingatta fejét rosszallóan Oikawa, s kinyújtotta feléd kezét. "Előbb még egyszer, rendesen gratulálnod kell, hogy reagáljak erre."

"Komolyan rázzak veled kezet, most?"

"Ühüm."

Ahogy megfogtad kezét, magához rántott.

"Nagyon gonosz teremtés vagy. Ezt is lenyúltad tőlem. Én akartam előbb szerelmet vallani.."

"Szóval.. szeretsz?"

"Hát, elég béna vagy ha nem tűnt fel."

"Te vagy már a béna.."

"Csókolj meg!"

****

hát ez majdnem így volt, kivéve, h amikor bevallottam, üres szavakra találtam^^ luvmájlájf