* de béna a cím. forgive me, love me, *

Szóval a kérésem így hangzott. : Mit szólnának, ha reader chan befejezné velük a laza kapcsolatot, mert félne, hogy beléjük szeret és nem akar olyasvalakit maga mellé aki nem szereti viszont és fél, hogy emiatt elrontaná a "kapcsolatukat"? (igen lehet ilyen kacskaringós izét is kérnixd)

Haikyuu fiúkkal kérték, szóval így is leszen.

┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Semi (kis szerelmem), Oikawa, Atsumu, Kageyama, Akaashi, Sakusa (bae), Iwa chan

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

♡ Semi

Semi megértette a döntésedet, de egyáltalán nem gondolt arra, hogy ilyen nehéz lesz ez számára. Egyre többször érzékelte hiányodat, egyre üresebbnek érezte magát nélküled. Legbelül ő is félt attól, amitől te, de ez nem tántorította vissza attól, hogy felkeressen, így aztán egy esős napon megjelent a házatok előtt.

"Semi, teljesen eláztál!"

"Mintha érdekelne!" mordult fel, majd sóhajtott egyet frusztráltan. "Tudom, miért mentél el. Tudom, hogy félsz, de nem élhetek így!" ingatta fejét rosszallóan, majd közelebb lépett hozzád és átölelt. "Nem félek attól, hogy beléd szeretek, szóval kérlek, maradj velem."

♡ Oikawa

Oikawa Tooru nem az a fajta srác, aki ilyen hamar beletörődik a dolgokba. Nem tudta megemészteni ezt a dolgot. Így hát házatok előtt ülve várt téged. És nem is keveset, délutántól estig ott ült.

"Mit akarsz, Tooru?" firtattad fáradt hanglejtéssel, mikor megérkeztél, hiszen idegesített, ráadásul világosan megmondtad neki, mi a helyzet.

Oikawa egyből kiegyenesedett és elmosolyodott. Kezeit finoman derekadra csúsztatta, szíved pedig hevesebben dobogott.

"Hiányoztál" kezdett bele sejtelmesen, majd füledhez hajolt. "És tudom jól, hogy én is neked. Szóval, mindig megszerzem amit akarok és ez veled sem lesz másképp."

♡ Atsumu

Atsumu a századik hívásnál - amit nem fogadtál - , mérgében a falhoz csapta telefonját. Először is rohadt mérges volt rád, amiért ezt nem szemtől szembe mondtad el ezt neki, ráadásul ő nem akart elveszíteni téged. 

Nem vesztegette az idejét, elment hozzád és mivel anyukád ismerte, beengedte a szobádba. Majdnem megugrottál, amikor megláttad az ágyadon ülve. Tekintetét előre vezette, úgy látszott valamin nagyon mereng, kezeit összekulcsolta. Szóltál volna, hogy mentegetőzhess, de ő már belekezdett.

"Nem tudok aludni. Nem tudok enni, egyszerűen már ott tartok, hogy magamhoz sem nyúltam, ráadásul gyötör a tudat, hogy nem vagy mellettem" közölte veled, s érezhető volt hangján, mennyire sebezhető. Feléd araszolt, állad alá vezette ujjait és mélyen szemeidbe nézett. "Nem bánom, ha belém szeretsz. Tudod miért?"

"M-miért?"

"Mert én már beléd estem."

♡ Kageyama

Kageyama jobbra és balra fordult ágyában. Semelyik pozíció nem volt jó neki, sehogy sem tudott elaludni, hiszen nem volt képes megemészteni a döntésedet. Persze szemtől szemben csak annyit mondott arra amit mondtál, hogy oké, de legbelül már akkor érzett egy nagy űrt szívében. Sőt, akkor kattant be leginkább, amikor nem tudott feladni jól. A suli udvarán ebédeltél, amikor eléd állt.

"Elegem van, (T/N)" kiáltott rád dühösen. Azt sem tudtad, merre vagy arccal. 

"Mi van?" firtattad unottan, s folytattad az ebéded nyugodtan.

"Elegem van abból, hogy nem tudok semmire sem rendesen koncentrálni! Úgyhogy.."

"Úgyhogy?"

"Nem érdekel, ha belém szeretsz. Nem érdekel, ha idegesítően fogsz viselkedni, mert én ugyanúgy foglak szeretni!" mondta ki Kageyama, amin még ő is meglepődött.

El is pirult azonnal. Te majdnem kiejtetted kezedből az ebéded.

"Mit mondtál?"

"Jól hallottad! Nem ismételgetem magam, szóval, ma este gyere át, hogy végre kialudjam magam!" parancsolt rád, majd elviharzott.

♡ Akaashi

Akaashi nagyon elkeseredett attól, amit mondtál neki. Elkapta a kétségbeesés és már azon járt az agya, mi lesz vele nélküled. Ez a tudat felettébb megrémisztette. Főleg, hogy hiányod tényleg mardosni kezdte szívét. Tiszteletben tartotta döntésed, nem akarta rád erőszakolni akaratát, de már eljött a pillanat nála is, amikor elérte határait és azon vacillált, hogy megkeressen-e. Hajnalban kelt fel és futni indult, hogy levezethesse feldúlt érzelmeit és végig azon kattogott, hogy átmenjen-e hozzád. 

Végül megtette, s az ablakodon át mászott be hozzád, ahogyan régen is. Óvatosan simította meg arcod, mire kipattantak a szemeid.

"Jézusom, basszus, normális vagy?" kérdezted morcosan, még is álomittas hangodon.

"Igazság szerint nem, és ez a te hibád. A hiányod ilyen dolgokra kényszerít, egyszerűen megőrülök tőle. Szóval, ha nem akarod, hogy még nagyobb hülyeséget csináljak, maradj velem."

♡ Sakusa

Sakusa és a te kapcsolatod eléggé bonyolultnak tűnt már így is, nem tudtad felvenni vele a ritmust, tudtad jól, milyen büszke srác és sosem tudtad volna kinézni belőle, hogy gyengéd érzelmeket táplálna irántad, így hát, meghoztad ezt a döntést, amit ő fagyos tekintettel, szokásos arc maszkja társaságában reagált le. Legbelül örültél is, meg nem is, hiszen már néha túl idegesítő volt ez a rigolyája, hogy állandóan maszkot visel, hogy megvédje a kórokozóktól, valamint a túl nagy antiszociális viselkedése is. Úgy vélted sosem jutnátok egyről a kettőre, viszont Sakusa nem így érzett. Legbelül nagyon is megviselte az elválás, amit persze edzéseken vezetett le. Az egyik ilyen edzésre be is néztél, s mikor vége lett, Sakusa utánad ment. Ahogy abba hagyta a röpizést, már aggatta magára maszkját.

"Mi az?" firtattad kérdőn. "Sietnem kéne.."

Sakusa nagyot nyelt, levette magáról a maszkot és megcsókolt mindenki előtt. Ahogy megtörted, döbbenten néztél rá, hiszen eddig sosem tett ilyet, sőt, ez nem is jellemző rá. Régen meg sem mert csókolni mások előtt, ráadásul a társaságodban sem volt hajlandó elhagyni a maszkot, kivéve amikor lefeküdtetek.

Homlokát tiédnek döntötte.

"Ez elég bizonyíték arra, hogy nem törődöm bele a döntésedbe?"

♡ Iwa chan (goshilovehim)

Iwaizumi elég morcos kedvében volt az edzések alatt, amit a csapattársai is észrevettek. Fájt neki a döntésed és marasztalt volna, de legbelül valami vissza tartotta, amit azóta is nagyon, de nagyon megbánt. Oikawa és a többiek azt tanácsolták neki, hogy nézzen amerikai filmeket, hogy nyerjen egy kis inspirációt arra, hogy vissza szerezzen. A többiek arra szavaztak, hogy kedvenc számod bömböltesse ablakod alatt, amit ő nagyon nem akart, de Oikawáék addig fűzték, míg bele nem egyezett.

Így történt, hogy hangos idegesítő zenére keltél. Olyan kába voltál, hogy nem is láttad ki van oda kint.

"KUSSOLJATOK MÁR" kiáltottad kifelé mérgedben, majd megláttad Iwaizumit kertetekben egy régi magnóval a kezében. "Ohh" illetődtél meg, s tekintetek találkozott. Iwaizumi leállította, te pedig láttad, hogy a hülye csapattársai kuncognak az egyik bokor mögül. Megfogtad a papucsod és Oikawáék felé vágtad, amin Iwaizumi csak derült. 

"Tegyek be megint valami hülye nyálas zenét?" kiáltott fel Iwaizumi. "Vagy énekeljek?"

"Miért tennél ilyet, rómeó?"

"Hogy bebizonyítsam mennyire hiányzol!"

"Iwa chan, nagyon nyálas ez a szöveg, nem gondolod?"

"De bejön, nem igaz?" mosolygott rád magabiztosan. "Nem fogok hazudni, tényleg így van. Ha szeretni akarsz, szeress. Ne félj tőle, hiszen én már szeretlek. Ha nem így lenne, szerinted ilyen könnyen rá vett volna ez a béna banda, hogy hülyét csináljak magamból?"

♡♡♡♡♡♡

szerelmesvagyokMiyaAtsumubasziasztok