"(T/N) chan, kivel szeretnél párban lenni?" kérdezte tőled félénken Shouto az egyik szünetben.

"Ő.. i-izé, még nem döntöttem el, Todoroki kun" felelted bizonytalanul.

Bakugo felé vetettél egy pillantást, aki fintorogva nézett vissza rád.

"É-értem szólj azért, ha még is" ajánlotta fel kedvesen Shouto, majd a helyére ült.

Újra Bakugo felé irányítottad tekinteted, majd bátorságot vettél magadon és elé álltál.

"K-Kacchan.." remegett meg a hangod az izgalomtól.

"Mit akarsz?" kérdezte durván, mikor megemelte fejét és rád nézett.

"H-ha sze-szeretnéd, csinálhatnánk e-együtt a fel-feladatot" dadogtál összevissza, mire a szőke hajú mogorva srác jóízűen felnevetett.

"Egy ilyen lánnyal? Talán az lenne a legnagyobb hiba, amit elkövethetek. Még csak meg sem tudtál kérni normálisan, beszélni se tudsz, vagy mi van? Ilyen idiótával még csak szóba sem elegyedek szóval tűnj innen!" gúnyolt ki mindenki előtt és az egész osztály rajtad nevetett beleértve őt is.

A kacagásuk szinte lüktetett elmédben miután kirohantál a teremből. A folyosóra menekültél, ott pedig leguggoltál és kezeidbe temetted arcod. Fájdalmas könnyeid csak gyűltek, ahogyan újra és újra visszajátszottad fejedben az előző jelenetet. Igazság szerint te és Kacchan már egy ideje ismeritek egymást, pár éve egész jó kapcsolatot ápoltatok, sőt, Kacchan csak neked volt képes megmutatni másik oldalát, de aztán valami megváltozott benne és került téged. Mindig szeretted volna vele megbeszélni mi történt, de ő folyton csak elutasított.

Ám ez a mai felettébb fájdalmasan érintett.

Inkább ez volt az utolsó csepp a pohárban.

"(T/N) chan.. jól vagy?" kérdezte egy kedves ismerős hang.

"Menj innen, Deku!" parancsoltál rá keserves hangodon.

"(T/N) chan, ne is törődj vele.. tudod milyen" próbált vigasztalni Deku.

"Nem érdekel, hagyj magamra" makacskodtál továbbra is.

Deku megfogta mindkét kezed és felsegített. Könnyes arcodat látva arckifejezése dühösbe ment át.

"Nem hagylak magadra. És majd velem megcsinálod azt a feladatot, oké?"

"A-azt sem tudod miről van szó"

"Valami filmet kell megnézni és arról írni egy esszét nem?"

"Nagy vonalakban, inkább arról, hogy a partnerem milyen reakciókat mutatott a filmről és hogy mit gondolok, milyen hatással volt rá" javítottad ki Dekut feszülten.

Deku kuncogni kezdett.

"És szerinted Kacchan képes lenne bármi ilyet kimutatni?"

"Ne viccelődj rajtam, Deku!" parancsoltál rá felpaprikázva és vállába bokszoltál pajkosan.

"Jólvan na. Szóval, megcsináljuk együtt?"

"Ha? Miről beszélsz?" jelent meg hirtelen Deku mögött Kacchan. "Nem csinálod vele. Fogtad?" közölte Dekuval fenyegető hangnemben.

"De velem csinálja, mert én azt akarom!" szóltál életedben először határozottan oda Kacchannak.

Talán amiatt kaptál némi erőre, mert már eleged volt abból, ahogyan bánt veled.

Kacchan jeges tekintettel nézett szemeidbe.

"Velem csinálod. És kész." mondta ki a végszót, majd faképnél hagyott titeket.

✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

Később a szobádban feküdtél és előkészítetted a filmet, amit Dekuval készültél megnézni. Hidegen hagyott mit mondott Kacchan, te belementél, hogy Dekuval alkoss egy párt erre a délutánra.

Nagy meglepetés révén a szobád ajtaján nem ő lépett be, hanem Kacchan. Zsebre vágta kezeit és elfordította fejét szégyellősen.

"Jöttem.. hogy.. megcsináljuk.." bökte ki nagy nehezen.

"Menj el" vágtad rá sértődötten.

Kacchan próbálta visszafogni magát.

"Velem akartad csinálni, basszus. Hát itt vagyok!" emelte meg a hangját.

"Akartam. Már nem" közölted vele flegmán és az ajtóhoz indultál, hogy szépen kitessékeld, de durván megragadott, magához húzott és átkarolta derekad.

Arcod szinte már túl közel volt az övéhez.

"K-Kacchan.."

"(T/N).. " susogta, majd nyakadba fúrta fejét. "S-sajnálom...a-asszem.."

"Miért vagy ilyen velem? Azzal, aki annyit törődik veled.." remegett meg hangod olyan annyira, hogy a fájdalmas gombóc, ami éppen nőtt, nem hagyta, hogy bejezd mondandódat.

Kacchan a nyakadba csókolt, majd újra felvette veled a szemkontaktust, könnyeidet pedig óvatosan csókolta le arcodról.

"N-Nem vagyok j-jó az ilyenekben" közölte, s érződött rajta, mennyire nehezen hagyják el ezek a szavak a száját. "É-én csak.."

"Elég" vágtál közbe. "Ha.. többé nem leszel ilyen velem, akkor el.. elfogadom.. az.. ér-érzéseidet!"

Kacchan elmosolyodott. Ez a mosoly szinte annyit sugallt, hogy köszöni, amiért nem kellett nyálas dolgokat kimondania.

"Megígérem, (T/N)" mondta, s óvatosan megcsókolt.