▵Amikor te próbálod felszedni őket▵

*shitty af, btw kurvára imádtam írni ezt a részt xdd *

┍━━━━━━━★━━━━━━━┑

Karakterek: Kacchan, Levi, Suga, Oikawa, Kou, Rin, Sousuke, Hide, Guren, Deku, Asahi, Yukine, Akashi

┕━━━━━━━★━━━━━━━┙

★ Kacchan

Nem bírtad levenni a szemed arról a helyes srácról, aki csak úgy vedelte egymás után a feleseket. A bár pult végéből lested őt. Fehér ing volt rajta, ami inkább feszült rajta. Nagy kezeire pillantottál, majd morcos arckifejezésével találtad szemben magad. Nem volt valami barátságos, de így is eszeveszettül szexi volt, így oda sétáltál hozzá és leültél mellé.

"Helló" köszöntötted vigyorogva, magabiztosan.

Feléd fordult kissé unott arckifejezéssel.

"Ismerlek?"

"Attól tartok nem, de kérhetnék egy szívességet?"

"Meglátjuk."

Füléhez hajoltál és fülébe suttogtál.

"Nem néznéd meg, hogy a címke benne maradt-e a bugyimban?" 

Beharapva alsó ajkad vártál a válaszára. Kacchan megköszörülte torkát és intett egyet a pultosnak.

"Azt hiszem segíthetek ebben.." mondta fél mosolyra húzva száját. "De ne várd, hogy vissza fogjam magam."

Levi

Épp a cseresznye fa virágzásról indultál haza a közeli parkon át. Kellemes tavaszi idő volt, boldognak, kiegyensúlyozottnak érezted magad, ráadásul feltöltött a szép látvány ami kitárult eléd. De úgy tűnt másféle is.. lassan sétáltál át a parkon, zenét hallgatva, de akkor megpillantottál egy igen helyes srácot aki az egyik padon ülve olvasott. Egy fa mögé bújtál és onnan nézted. Köpni nyelni nem tudtál, szíved pedig nagyot dobbant őt nézve. Magadban hezitáltál, hogy oda menj-e hozzá, de úgy gondoltad egyszer élünk, ráadásul nem is ismerted, szóval ha kikosaraz, nem lesz semmi következménye. 

Bátran araszoltál felé, majd elé álltál. Ő felnézett rád.

"Khm, khm" köszörülted meg a torkod. "Hiszel a szerelemben első látásra, vagy sétáljak el előtted mégegyszer?" firtattad bohókásan, amit megmosolygott.

"Nem szükséges" felelte kimérten. "Már a fa mögött is láttalak."

Szóltál volna, de ő gyorsabb volt.

"Amúgy ezek szerint" mért végig. "Azt hiszem hiszek benne. Megiszol velem egy kávét?"

Elpirulva bólogattál.

Ki gondolta volna, hogy ez be fog jönni?

Suga

Épp a Karasunós bulin voltál, amin megünnepelte a fiú röpi csapat, hogy legyőzte az Aoba Joshait. A barátnőd rángatott el erre a bulira. Senkit nem ismertél és nem is értetted, miért ekkora dolog megünnepelni egy ilyen dolgot. Legalábbis, hogy ekkora hangot adjanak neki. Így hát kicsit becsiccsentettél és adtál az érzésnek, aztán kifelé vetted az irányt, az udvarra, ahol egy szürke hajú cuki fiú ült a hinta ágyban. Mellé ültél, s arra számítottál, hogy el ül majd mellőled, de nem tette. Úgy tűnt nagyon mereng valamin, de ezzel nem volt egyedül. Te őt bámulva merengtél azon, hogy milyen izmos lehet pólója alatt.

"Hé" szóltál neki, mire felkapta a fejét.

"Ohh, szia. A nevem Sugawara Koushi!" mutatkozott be barátságosan. 

"(T/N)" zártad rövidre a kis bemutatkozót, majd közelebb ültél hozzá. "Hé, Suga kun. Van egy elméletem.."

"Mi lenne az?"

"Mhmm, ha megérintelek, vagy megmozgatnálak.. tutira elhiszed, hogy isten nő volt!" vigyorogtál rá pimaszul. (Arianaisherelol)

Suga zavarában fel állt a hinta ágyból. 

"N-nem szabadna ilyeneket mondanod idegeneknek!" szidott le rögtön. "Más fiú csúnyán vissza élne ezzel!" intett óvva lelkiismeretesen.

"Nem más fiútól várom, hogy vissza éljen ezzel" közölted vele határozottan, s oda araszoltál hozzá. "Hanem tőled" suttogtad ajkaira.

"Talán majd máskor!" futamodott meg végül, s magadra hagyott.

Csak kuncogtál reakcióján, de akármilyen kemény dió is, próbálkozni fogsz még nála.

Oikawa

Legjobb barátnőddel ültetek kedvenc cukrászdátokban. Már rég volt ott egy fagyi pultos srác, akibe reménytelenül belezúgtál, de nem merted eddig megszólítani, mert féltél a visszautasítástól. Barátnőd viszont el látott némi tanáccsal, így hát.. tetted amit mondott. Elővetted a béna pasizós szöveget, amit mondott.

Oda sétáltál a pulthoz, ő pedig kedvesen mosolygott rád.

"Ohh! A szokásos (kedvenc fagyid) lesz?" 

Nem hezitáltál, csak kimondtad. 

"Szép a szemed! Megnézhetem közelebbről?" tetted fel a béna kérdést és ott helyben elkezdted szidni magad gondolatban.

A barna hajú srác áthajolt a pulton, hogy mélyen szemébe nézhess.

"Elégedett vagy?" 

Aprót biccentettél.

Elhúzódott tőled vigyorogva. Élvezte a kiszolgáltatott helyzetedet.

"Tudod mit? Meghívlak erre és elbeszélgethetnénk mellette. Úgy is most lesz szünetem. Oké?"

Próbáltad leplezni boldogságod, de fülig ért a szád.

"R-rendben!"

Kou

Régóta ismerted már Kout. Na jó, az ismerni elég erős szó, de évek óta évfolyam társak voltatok. Mindig is tetszett neked, de amióta egy szakkörben vagytok, azóta többet beszéltek és meg is fogalmazódott benned, hogy bizony elnyerte a szíved, hiszen mindig ideges vagy mellette, kedvében akarsz járni, azt akarod, hogy rád figyeljen..

..így hát egyik délután amikor kettesben maradtatok, kicsúszott szádon béna mondandód.

"Szerinted mit tennék, ha megcsókolnál?" mondtad ki, amin megilletődtél, de amint rád pillantott magabiztosan húztad ki magad.

Kou elmosolyodott.

"Nem tudom" kezdett bele sejtelmesen. "Derítsük ki!"

Rin

Rin az utóbbi időkben nyíltan flörtölt veled, amit nem is tudtál hova tenni, sőt, azt hitted viccel veled, de Makoto elárulta, hogy bizony odáig van érted. Így az egyik délután, amikor össze futottatok, bedobtad magad.

"Matsuoka" szóltál neki, de ő már forgatta szemeit.

"Jesszus, mit tettem, hogy így hívsz?"

"Úgy nézel ki, mint a harmadik barátom. Eddig csak kettő volt.." incselkedtél vele, pulcsijába kapaszkodva, mélyen szemeibe nézve.

Rin hangosan nevetett ki.

"Most flörtölni próbálsz velem?"

"A-a.. most épp felszednélek" javítottad ki vigyorogva. "Sikerült?"

"Mhhm, meglátjuk. Még randira sem hívtál, csak agresszívan letámadtál!" játszotta meg magát drámaian, lányokat utánozva, mire nyakába pöcköltél.

"Uhh, jó, akkor érted megyek nyolcra, jó?" incselkedtél vele előszretettel.

Rin hajába túrt és lebiggyesztette ajkait.

"De vajon addigra kész lesz-e a hajam? Ohh, nem is tudom.."

Hangos nevetésbe kezdtetek mindketten. Rin kezeibe fogta arcod és adott ajkaidra egy gyors csókot.

"Eddig ez volt a legbénább duma, amivel megkörnyékeztek!" nevetett ki RIn.

"Ch. A legjobbtól tanultam!" kacsintottál rá, mire sértődött arcot vágott.

Sosuke

Sosuke tekintete szinte lyukat fúrt rajtad. Intettél neki egyet, hogy üljön melléd a suli udvarán lévő padra. Így is tett, majd így szólt.

"Ha kenyér lennék, lennél a vajam?" 

Épp ebédeltél volna, de a szendvicsed is kiesett kezedből ennek hallatán.

"Tch, hogy merészeled.." kezdtél bele sértődötten. "Én akartalak felszedni, valami béna nyitással!"

Sosuke elnevette magát.

"Na rajta."

"Tudod milyen a szerelmi svédasztal?"

Sosuke csak ingatta a fejét.

"Lefekszel és azt szedek le rólad, amit akarok!" mondtad ki, s a végén magabiztosan rákacsintottál, hiszen ez a szöveg ezerszer jobb volt, mint amivel ő indított.

"Mhm, kihívás elfogadva!" mondta, s közelebb hajolt volna egy csókért, de eltoltad arcát.

"Előbb kérek egy szendvicset. A béna belépőd miatt elejtettem!"

Hide

A bohókás srác, akit kiszúrtál magadnak, ma is azzal a fekete hajú fiúval jött a kávézóba. Ahogy meghallottad nevetését, elmosolyodtál. Helyesnek vélted és ahogy felnevet, még az is olyan aranyos. Amint láttad, hogy a fekete hajú srác lelép, egyből oda ültél az asztalához.

"Helló" köszöntötted boldogan.

"Ohh, szia! Ismerjük egymást?" 

"Mhm, nem igazán. Én (T/N) vagyok. Hát te?"

"Hideyoshi Nagachika. De hívj csak Hidének."

"Hide. Tudod, már voltam itt párszor és láttalak is.. és azon gondolkodtam, hogy.."

"Hogy?" firtatta izgatottan Hide.

"Hogy útbaigazíthatnál, ugyan is.. szeretnék eljutni a szívedhez!" 

Hide megilletődött, de nem fagyott le arcáról a mosoly.

"Azt hiszem, tehetünk valamit ennek érdekében, de csak is akkor, ha.."

"Ha?"

"Te is útbaigazítasz" kacsintott rád.

Guren

Fekete haj és az a szerelés, amiben volt.. teljesen megbabonázott. Felszolgálóként dolgoztál az étteremben, ahova betévedt. Már vagy egy órája várt a partnerére, aki végül nem jelent meg. Te pont ekkor tájt végeztél, majd leültél vele szemben.

"Ohh, te vagy az a pincérlány.." 

"Aha. Kire várt ennyit? Bent már fogadtak a többiek, hogy vajon megint rendelni fog, hogy elüthesse az időt, vagy hazamegy és megadja magát."

A fekete hajú sármos férfi kínjában mosolyodott el.

"Amúgy is egy béna vak randi lett volna."

"Mhmm, mit szólna hozzám?"

"Tessék?"

"Nem akarom magát zavarni, de.."

"De?"

"Megpróbálhatom elcsábítani?" firtattad immáron kihívó hangodon, s beharaptad szád sarkát.

Nagyot sóhajtva dőlt hátra székében.

"Nincs más választásom, nem igaz?"

Deku

Amióta egy órára jártok Dekuval, állandóan téged figyelt, ami feltűnt neked. Eljátszottál a gondolattal, hogy milyen lenne vele összejönni. Elégedett voltál az elképzelt képpel, így óra után, szünetben el is kaptad.

"Deku, Deku, Deku.." állítottad meg, mire megtorpant a folyosón.

"Ohh, (T/N) chaan.." remegett meg hangja, annyira zavarba volt. 

Közelebb léptél hozzá és lebiggyesztetted ajkaid.

"Van egy nagy problémám, amin csak te tudnál segíteni!"

"É-én?" mutogatott magára.

"Bizony."

"Mi lenne az?"

"Elveszítettem a macim, szóval nem aludnál velem?" firtattad színlelt szomorúsággal. "Jó, jó. Aludni nem fogunk, de jó lesz!" javítottad ki magad, de Deku egyből lefagyott.

Levegőt alig tudott venni, el sem hitte, hogy ezeket neki mondod.

"É-én.."

"Igen vagy nem?"

Deku lázasan bólogatott. Felírtad a számod egy cetlire, kezébe nyomtad, adtál arcára egy puszit, majd ott hagytad, várva hívását.

Asahi

Tudtad jól, hogy Asahi a leggyámoltalanabb srác, aki csak a Karasunóba járt, így megkörnyékezted szegényt, hiszen nagyon tetszett neked.

"Ohh, hello Asahi San" szóltál neki, mikor kilépett a teremből.

"Ohayoo, (T/N) chan!" üdvözölt mosolygósan, majd oda sétált hozzád.

"Lenne egy kis próblémám!"

"Mi az?"

"Elszakadt a melltartóm pántja, segítenél megcsinálni? De csak kettesben, mert szégyellős vagyok!" néztél rá kérőn, Asahiban pedig megállt az ütő is.

"Megkérem Kiyoko Sant, hogy segítsen!" vágta rá és úgy futott el előled, mintha kötelező lenne.

Hát, ez nem jött össze, de nem jelenti azt, hogy legközelebb sem.

Yukine

Már egy ideje csak azt a szőke hajú srácot bámultad, aki betért a kávézóba és olvasott. Még extra habot és csokiöntetet is tettél jegeskávéjára, de úgy tűnt, ez nincs nagy hatással rá. Kicsit elkeseredtél, így aztán amikor szünetre mehettél leültél az előtte lévő székbe.

"Ohh, szia. Életem művéhez keresek főszereplőt. Lennél te az?" 

Yukine torkán megakadt jegeskávéja és köhécselve próbálta vissza szerezni normális lélegzet vételét.

"T-tessék?"

"Nem szoktam ismételgetni magam" közölted határozottan.

"T-te.. tényleg.. v-velem flörtölsz?"

"Ki mással?"

"Én.. tetszem?" nézett rád furán.

"Inkább azt mondd meg, hogy meggyőző volt-e a fellépésem?"

"Igen, meglepő volt, de igen!" helyeselt a srác boldogan.

Megfogtad műanyag poharát, felírtad rá a neved és a számod.

"Várom a hívásod" kacsintottál rá, majd visszamentél dolgozni.

★ Akashi

A Rakuzan évnyitóján kiszemelted magadnak a kosárcsapat sztárját, aki nem más volt, mint Akashi Seijuro, aki jómódú családból származott, bármibe kezdett, tökéletesen hozta formáját és a többi.. mások leginkább ezt látták benne..

.. de te csak azt az izmos, kitartó, helyes srácot láttad benne. Láttad a téli kupát, láttad veszíteni is őt és valamennyire büszke is voltál rá, hogy jól, nem is jól, inkább férfiasan fodadta a vereséget. Ekkor döntötted el, hogy neked ő kell és hogy mindenképp a Rakuzanba fogsz jelentkezni.

Eléggé magabiztosnak érezted magad, így amikor nem vette körbe ezer ember, lecsaptál rá a suli tornatermében. Csak ketten voltatok. Megtorpantatok és egymással szemben álltatok.

"Akashi San?"

"Te pedig (T/N) chan, ha nem tévedek.."

"Igen, jelentkeztem.."

"Menedzsernek" fejezte be helyetted is.

"Mhm, igen, bár volna egy fontosabb kérdésem is."

"Nyugodtan kérdezz."

Akashi kíváncsian kémlelte arckifejezésed. Csípőre tetted kezeid, s kimondtad.

"Egyik reggel arra ébredtem, hogy magam alatt vagyok, de úgy véltem inkább alattad kéne.."

Akashi félmosolyra húzta száját.

"Egész jó."

"Elég lenne egy randihoz is?"

"Tökéletesen."

  ★  ★  ★  ★


sírok, mi ez a rész XD

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top