* miley is mah bae *

┍━━━━━━━★━━━━━━━┑

Karakterek: Todoroki, Kacchan, Hinata, Levi, Kuroo, Nifuji, Kageyama, 

┕━━━━━━━★━━━━━━━┙

Todoroki

"Gyerünk, Todo. Játszunk már! Ez nem akkora tudomány! Segítek megtanulni" szóltál morcosan barátodra, forgatva szemeidet.

Ellógtatok egy órát a suliban és az egyik közeli sport pályára menekültetek, ahol volt egy kisebb csarnok, ahol lehetőség adódott pingpongozni, vagy játszani, viszont Todoroki bénának vallotta magát a pingponghoz és dacosan ellenkezett veled.

"Nem. Utálom azt a játékot, vagy sportot vagy hogy csúfolják!" közölte határozottan.

"Ha játszunk utána azt kérhetsz tőlem amit csak akarsz" ajánlottad fel neki, mire elmosolyodott.

"Miért nem ezzel kezdted?"

Csak grimaszoltál válaszképp. Végül beálltatok játszani végig magyaráztál, bemutattad a szervát, majd játszani kezdtetek, de Todoroki ott helyben lefagyott. Olyan volt mint akár egy robot, üres arckifejezéssel bámult, kezében ott volt az ütő, de nem mozdult. Végül felvette a labdát és szervált volna, de a labda helyett az ütő repült el melletted. Komolyan kihajította a kezéből.

"BAKAAAAAAAAA" kiáltottál rá. "A labdát kell elütni nem az ütőt! Az előbb magyaráztam el és még meg is mutattam!"

"Nincs érzékem hozzá" vonta meg a vállát.

Elkezdtél hisztizni.

"Miért vert meg a sors egy ilyen baráttal aki minden sportban bénaaa?" fakadtál ki.

"Miért vert meg a sors egy ilyen dráma királynővel?" vágott vissza Todoroki.

"Tch, nem lesz az amit te akarsz!"

"Tch, nem lesz az amit te akarsz!" utánzott előszeretettel, mire seggbe rúgtad.

"Hagyd abba, Todo!"

"Hagyd abba, Todo!"

És ez így folytatódott tovább az örökké valóságig. Talán nem kellett volna erőltetni azt, amit annyira nem is akart.

Kacchan

"Kaaachaaaaan" nyújtottad el a nevét, majd megpusziltad nyakán az ágyadban heverő barátodat aki előszeretettel játszott telefonján valami béna játékkal.

"Mit akarsz, idióta?" nézett rád unott arckifejezéssel, mire elvetemült képet vágtál.

"Kit hívtál te idiótának, Katsuki?" szólaltál fel fenyegető hangnemben, mire rendesen megijedt. Tudta jól, hogy ha ideges leszel nem ússza meg.

"Bocs, csak elmélyültem a j-játékban."

"Ohh" illetődtél meg, mire arckifejezésed vidámba váltott. "Na, lenne itt egy kis szívesség. Tudsz varrni?"

"Hogy mit csinálni, baby?"

"Varrni. Tudod, van pár mackóm ami megsérült, de anya jótékony célra szeretné tovább adni, így gondoltam segíthetnél."

Kacchan nyelt egy nagyot. Gondolkozott valami kifogáson, hogy leléphessen, de te nem hagytad neki. Tudtad jól, hogy le kell támadni, így azonnal a kezébe adtál egy macit, tűt, valamint cérnát. Megmutattad neki hogyan kell befűzni, hogyan kell ölteni. Úgy tűnt belejött, így egymás mellett csináltátok. 

Aztán egyre többet bénázott.

"DÖGÖLJ MEG, DÖGÖLJ MEG TE HÜLYE TŰ" őrjöngött, amikor már századjára szúrta meg az ujjbegyét.

"Hé, Kacchan, nyu.."

"KINYÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍRLAAK!" kiáltotta, majd eldobta a kezében lévő macit a tűvel együtt és ugrálni kezdett rajta.

Megköszörülted a torkodat és gyilkos pillantással néztél rá.

"Bakugou.."

"Ojaj, amikor így hívsz akkor.."

"Bizony. Véged lesz."

Hinata

"Szóval.. tényleg akarsz nekem segíteni főzni?" szegezted a kérdést némi fintorral arcodon barátod, Hinata elé.

"Nem segíteni akarok, hanem megtanulni főzni!" kiáltotta lelkesen, akár valami hülye cserkésztáborban.

"Ohh.. hát.. jó.." egyeztél bele nagy nehezen, de inkább kis kuktának fogtad be. Hogy hámozzon hagymát és a többit, hiszen.. egyszer sütöttetek Shouyouval és akkor is majdnem felgyulladt a ház. Még egy pirítóst se tud készíteni.

Egy finom csirkés, tejszínes spenótos csirke volt készülőben, aminek már minden részlete kész volt, kivéve a husit. Bele öntötted a serpenyőbe, de pont akkor hívott anyukád.

"Shouyou, megvárnál vele? Muszáj beszélnem vele!"

"Nem, dehogy. Majd én csinálom!"

"Na de.."

"Csinálom."

"Jó, önts rá egy kis vizet, hogy átfőljön, majd pirítsd le, oké?"

"Meglesz, meglesz!" nyugtázta egy mosollyal, majd magára hagytad.

Egészen nyugodt voltál, hiszen semmi nem történt, amíg beszéltél anyukáddal, majd megütötte az orrodat valami erős, kellemetlen szag. Egyből a konyhába rohantál. Hinata összevissza ugrabugrált, hogy mentse a menthetőt, de a husik szénné égtek szó szerint.

Olyan csúnyán néztél rá, hogy ajkai megremegtek.

"SAJNÁLOM, (T/N) CHAAAAAAAAAAAAAAAAN!"

Nagyot sóhajtottál.

"Nincs baj, Shouyou. Indulj valami kajáért, mielőtt megöllek, rendben van?"

Levi

"Leeeeeevii, naaa, menni fog!"

"Tch, szerinted aggódom amiatt, hogy fog-e? Tudom, hogy igen, de most nem alkalmas, (T/N)!"

Ölbe tetted kezeid és utánozni kezdted.

"De most nem alkalmas" mélyítetted el a hangod. "Mi vagy te, az apám? Gyerünk már, tudod jól, hogy mennyire szeretném, ha kézen fogva gördeszkázhatnánk. Naaa, légyszi már!"

"Miért vannak ilyen vágyálmaid?"

"Én is teljesítek egyet, jó?"

"Jó, menjünk!"

Kimentetek az utcára, te pedig mutattál neki néhány trükköt, elláttad némi jó tanáccsal, de nem foglalkoztatta túlságosan, hiszen magabiztos volt a tudattal, hogy neki menni fog. Felpattant a deszkára és el is indult vele, amin elképedtél.

"Látod, (T/N), mondtam, hogy megy" jelentette ki magabiztosan feléd fordulva.

"Levi előre nézz!" szóltál utána, de már késő volt.

Neki csapódott egy fának, te pedig oda rohantál hozzá és nevetésbe kezdtél.

"Milyen magabiztosak vagyunk, de előre meg nem nézünk, mi?" gúnyolódtál előszeretettel.

"Tch, csak miattad csináltam, légy egy kicsit hálásabb!"

"Mhmm, azt hiszem ez megoldható!" kacsintottál rá, mire elmosolyodott és csókba húzott.

Kuroo

"Komolyan, (T/N)?" nézett rád bosszúsan Kuroo a barátod.

Egymással szemben ültetek az asztalodnál.

"Komolyan. Állandóan hiperaktív vagy, ideje egy kicsit lenyugodni. Üvegfestésre fel!" szólaltál fel izgatottan, de reakciója mást sugallt.

"Szóval.. ez indít be?" incselkedett veled, mire nyakon pöckölted.

"Csináld. És szép legyen ám. Olyan, mint amit ki tennék az ablakomra!"

"Jesszus, oké" adta meg magát. "De hogyan kell?"

Elmagyaráztad neki, majd nyugiban csináltátok. Aztán elrontotta az egészet, amit csinált.

"Tccchhh, na jó, inkább léptem röplabdázni. Nézd meg, tiszta festék lettem!" panaszkodott előszeretettel.

"Jól van. Menj csak."

"Hé, nem fogsz bűntudatot kelteni bennem!"

"Ohh, oké. Az rendben van, hogy minden meccseden kint vagyok, mindig az van amit te akarsz, de ha akarok egy unalmas délutánt valami nyugtató hobbival, te már lelépsz tíz perc után! Tudod mit? Nem érdekel. Menj, komolyan!" fakadtál ki, mire felsóhajtott és vissza kullogott.

"Jó, oké. Akkor most csinálok neked egy nagyon szép hullócsillagot az ablakodra, jó?"

Nifuji

Reggel frissen és kipihenten mentél át otaku barátodhoz, aki még javában szunyókált. Aranyosnak vélted, de egyből rá ugrottál és úgy keltetted.

"H I R O T A K A" keltegetted előszeretettel.

"Ahh, (T/N)" mormogta alattad. "Mennyi az idő?"

"Reggel hat. Irány futni!"

"Futni?"

"Igen, mint minden rendes és normális pár, gyerünk!"

"Nem" vágta rá egyszerűen.

"DEEEEEEEEEEEEEE!"

"Nem."

"De, gyere már!" próbáltad kirángatni az ágyból, de lehetetlen küldetésnek tűnt. "Jó, pedig szívesen tartottam volna veled egy otaku estet."

"Minden esténk olyan, (T/N). Nem."

"Tch, jó, akkor majd megkérem Kabakura Senpait.."

"Mikor indulunk?"

Tudtad jól, hogy ez be fog jönni, de a folytatást nem vártad volna. Hirotaka alig bírt futni, sőt, legtöbbször mint valami öreg nagyapó leállt, hogy visszanyerje lélegzetét.. talán jobb lett volna nem kirángatni a kis komfort zónájából.

Kageyama

Végtelenül szerelembe estél újra, amikor megláttad a barátodat, hogy jégre áll. Igaz a peremnél kapaszkodott, de végtelenül örültél, hogy végre megtaníthatod korcsolyázni. Oda koriztál hozzá és adtál arcára egy puszit, amitől elpirult.

"Örülök, hogy eljöttél, Kags!" mosolyogtál rá.

"Tch, te harcoltad ki" jegyezte meg, majd kinyújtottad felé a kezed.

"Gyere, fogd a kezem és csináljuk úgy, oké?"

Kageyama elfogadta az ajánlatot. Kis időbe telt, míg sikerült egyensúlyba térnie, de amikor megtörtént önfeledten mosolygott melletted. Te pedig nem haboztál, begyorsítottál, hogy vegye fel a tempót.

"(T/N), Boke, el ne engedj!" szólt pánikolva rád, mialatt köröket csináltatok végig és végig, majd végül tényleg a véletlennek köszönhetően elengedted kezét és óriásit zakózott.

Ártatlan arckifejezéssel hajoltál felé.

"Jól vagy életem egyetlen szerelme?"

Azért hívtad így, hogy kicsit össze zavard, vagy hogy megsajnáljon és ne kiabáljon nagyon.

"Gyerünk, még, megfogom tanulni! Nem győz le egy hülye jeges pálya!"

Elnevetted magad. Tisztára olyan volt, mintha Hinatát hallottad volna, de nagyon büszke voltál rá abban a pillanatban.

**

loool, kövi Suga momma lesz meg Semivel, valami szerelmi háromszög izés, de kértek megint tsumukámmal és akkora jó téli romcsit irtam vele, hogy whoaaaaa

+ aki akar lessen be a mirror, mirror on the wall könyvembe xd semmi extra csak a fszságaim😂💘