'Amikor szakítanak veled' folytatása. :)

┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Kacchan, Kuroo, Nishinoya, Haizaki, Oikawa, Kageyama, Hanamiya, Levi, Urie, Sousuke, Killua, Chrollo, Hitoshi

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

Kacchan

Immáron kissé boldogan dőltél el ágyadon, hiszen egy keserves hónapnyi sanyargatás után, végre akadt valaki, aki megnevettetett, aki nem más volt, mint Monoma az egyik évfolyamtársad. Lélekben természetesen nem tetted túl magad a szakításon, de igyekeztél valahogy elfelejteni életed első nagy szerelmét és Monoma elég jó kezdésnek tűnt.

Rákövetkezendő nap suli után a kedvenc kávézódba mentél tanulni. Ott pedig egy érdes, mérges hangra figyeltél fel. Felé fordultál és elképedtél.

"EZ A KÁVÉ POCSÉK" mérgelődött Kacchan. "MI LENNE HA NEM TENNÉNEK BELE OLYAT, AMIT AMÚGY SEM KÉRTEM, HA?"

Basszus.

Felkaptad kapucnidat, hogy eltakard az arcod és gyorsan összepakoltál, s igyekeztél kisurranni úgy, hogy nem lát, de megelőzött.

"Megvagy" kacsintott rád, amikor leült asztalodhoz veled szemben.

"Hát, neked is szia, Bakugou."

"Már nem is Kacchan?" illetődött meg. "Érdekes. Mi elől menekültél amúgy?"

"Dolgom van, mennem kell, szóval.. szia!" dadogtad zavarodban, de megállított.

"Ne menj. Beszélni akarok veled.."

"Ha lehet, fogd rövidre."

"Eléggé.. hogy is mondjam.." köszörülte meg a torkát. "Úgy.. g-gondolom hibát követtem el."

"És ezt most miért nekem mondod?"

"VELED KÖVETTEM EL ÉS SAJNÁLOM!" mordult fel. "Mármint.. nem kellett volna.. szakítanunk."

Szíved egyre hevesebben vert, de ahogy felidézted a képet, amint elhagy.. újra összetörtél. Megfogtad a kávéját és leöltötted vele. Leírhatatlan volt az arckifejezése.

"Nos, én is nagyon sajnálom" kacsintottál rá, s diadalmas mosollyal az arcodon, faképnél hagytad.

Másnap reggel kómásan sétáltál a suli folyosóján, s amikor meghallottad Kacchan hangját a hangosbemondóba, egyből magadhoz tértél.

"Ez az üzenet neked szól, (T/N). Egy idióta vagyok, amiért elhagytalak. Ha szeretnél boríts rám még pár pohár kávét, az sem fog fájni annyira, mint a hiányod. No meg az, hogy ennyire nyálas és béna dolgokat mondok. Sajnálom. Adj még egy esélyt, kérlek. Ha ezt megteszed, kérlek gyere a megszokott helyre" mondta be Kacchan, te pedig rosszallóan ingattad a fejed, hiszen hallatszódott a háttérzajból, ahogyan kirugdossák a seggét.

Elnevetted magad ezt hallván. Az az idióta....

Felrohantál a suli tetejére, ahol már várt. Kissé kétségbeesettnek tűnt.

"Tényleg sajnálom, (T/N)" ismételte meg magát kérőn nézve rád, de te az ölébe ugrottál.

"Ugye tudod, hogy ezt még sokáig kell majd mondanod?" néztél szemeibe.

"Mi lenne, ha helyette azt mondanám, hogy szeretlek?"

Kuroo

Törött szíved úgy tűnt kezd begyógyulni Akaashi által, aki az egyik legjobb barátod volt. Akaashi állt melletted, bármikor, amikor érezted, hogy kezdesz újra mélypontra kerülni. A Kuroo okozta fájdalmat a mai napig nem sikerült megemésztened. Eszeveszettül fájt, hogy ő mást választott helyetted. Megrögzöttül bámultad sokszor az instáját, ahova ugyan nem tett fel vele közös képet, de néha közös történetet, ami sírásra késztetett. 

Pár napja pedig meglepetésként ért, hogy a lány, aki miatt dobott, már más fiúval pózolgat és rak ki smárolós képeket. Vegyes érzések kaptak el legbelül, először kicsit a remény... aztán természetesen eszedbe jutott, mit is tett veled.

Próbáltad elterelni a gondolataidat erről az egészről. Edzés után hazafelé viszont össze futottál vele a buszmegállóban. Rá se pillantottál, csak hangosabbra vetted a zenét, próbáltál szuper cool lenni és nem törődni azzal, hogy ott van. Elővetted a telefonod és Akaashinak írtál. Egyből abbahagytad amikor megérintette a vállad. Felnéztél rá,  ő pedig mosolyogva intett neked. Ignoráltad egy grimasszal és vissza vezetted tekinteted a telefonodra, mire kikapta a fülesed.

"Neked is szia."

"Szerintem inkább haza sétálok tíz buszmegállónyit, minthogy veled egy levegőt kelljen szívnom" mondtad egyenesen a képébe és vissza vetted a fülesed.

Így is tettél. Elindultál, de ő melletted sétált. Próbáltál nem törődni vele, de tíz perc után kikaptad a fülesed idegbeteg módjára.

"Akadj már le rólam! Ha nem így lesz, elkiáltom magam, hogy megakarsz erőszakolni!"

"Úgysem tennéd. Mi lenne, ha hazakísérnélek?"

"Mi lenne, ha kilöknélek a kocsik közé? Nem érzed a szavaimból, mennyire gyűlöllek? Nem akarlak látni!"

"Csak azt tudod annyira utálni, akit előtte nagyon is szerettél.."

Megtapsoltad vigyorogva.

"Mekkora bölcs vagy. Nincs szükségem rád, Kuroo. Haza tudok menni egyedül is, nagyon köszi. Szevasz!"

"Értem én, hogy haragszol rám, de ez nem túlzás kicsit? Nem csaltalak meg!" kiáltott utánad.

Legszívesebben megölted volna ott helyben.

"Ne legyél már ekkora gyökér. Új pasija lett a csajnak most meg vissza kúszol, mint valami szerencsétlen?"

Kuroo próbálta tartani magát, viszont ez nem sikerült neki. Könnyek szöktek ki a szeméből és letérdelt eléd.

"Hé..."

Átölelte lábaidat.

"Sajnálom. Sajnálom, sajnálom, vissza akarom csinálni!"

"Jesszus, Kuroo. Állj fel, bámulnak az emberek.." szóltál rá mérgedben.

"Nem, amíg nem adsz egy esélyt!"

Próbáltad magadról leszedni, de sehogy sem sikerült.

"Jó, adok esélyt, csak engedj el" kérted szépen, mire kiegyenesedett. "Csak vicceltem" vágtad a képébe kegyetlenül és megindultál kicsit gyorsabb tempóban, de utánad futott eléd állt, ezzel akadályozva, hogy tovább mehess.

"Hallgass meg!"

"Mit hallgassak meg? Nevetségessé teszed magad. Megmondtad, hogy nem illünk össze és nem is illünk össze. Jól mondtad. Átgondoltad egyáltalán, hogy mi lenne, ha folytatnánk? Soha nem tudnék már benned megbízni, Tetsu. Felesleges próbálkoznunk, hiszen nem menne" kiáltottál rá.

"Akkor szeretsz még?" kérdezte reménnyel telve, s fel csillantak szemei.

"Nem számít! Te már döntöttél én pedig elfogadtam és tartom magam hozzá!"

"Mit kéne tegyek, hogy elfelejtsd amit tettem? Legyen bármi, megteszem. Tudod jól, mennyi hülye döntést hozok sokszor, de ez volt eddig a legnagyobb hiba, amit elkövethettem. Sajnálom, rájöttem, hogy senki nem ér fel hozzád, (T/N)!"

"Jobban mondva, senki nem visel el úgy, mint én, mi?"

"Pontosan!"

"Mondd utánam: egy seggfej lúzer vagyok, aki rohadtul önző és elhagyott valami hulladékért egy isten király császár hercegnőt!"

"Egy seggfej lúzer vagyok, aki rohadtul önző és elhagyott valami hulladékért egy isten király császár hercegnőt" ismételt meg. "Ha kell felvarratom ezt a karomra is, csak hogy meggondold magad."

"A homlokodra is?"

"Oda is" nevette el magát.

"Meglátjuk, mit tehetek az ügy érdekében.."

Nishinoya

Nishinoya a suli bejáratánál állt nap végén, téged várva. Amint megláttad, undorodva fintorogtál rá, majd úgy tettél, mintha ott se lenne. Hazafelé sétáltál, ő pedig követett, kissé idegesen. Legbelül várta a legjobb pillanatot, hogy beszéljen veled, de nagyon félt és zavarban volt.

"Hé, meddig követsz még? Talán haza is jössz? Nálunk vacsorázol esetleg? Jaj, ne haragudj, lúzereknek nincs külön székünk.." fordultál felé, s rideg tekinteted találkozott az övével.

"Sajnálom a múltkorit!"

"A múltkorit? Eltelt egy hónap, Noya.." nevetted ki.

"Kérlek hagyd abba!" szólt rád erélyesebben. "Már azon a napon tudtam, hogy hibát követek el! Cs-csak.. féltem.."

Oda sétáltál hozzá és mellé álltál. Együtt indultatok meg.

"Mitől féltél?" kérdezted immáron normális hangnemben.

"Hogy.. ha komolyabbra fordul az egész, akkor.. hogyan fogom kezelni.. hogy elég lehetek-e neked.."

"Hát, akkor már most rosszul csinálod. Miért nem mondtad el nekem? Jobb volt ezt az utat járni? Külön lenni?"

"NEM" vágta rá. "Sajnálom, é-én.. csak.. azt akarom, hogy mellettem boldog legyél és megteszek mindent ennek az érdekében, rendben?"

"Mondtam én, hogy kapsz újabb esélyt, Noya?" cukkoltad előszeretettel.

Nagy barna szemei kérőn néztek rád. Elvesztél bennük és végig gondoltad az egészet. Szereted ezt a fiút. Akarod őt. EL tudtad vele képzelni a jövődet. Így aprót bólintva jelezted felé válaszod, ő pedig félve ugyan, de össze kulcsolta kezét a tiéddel.

Haizaki

Haizaki egyből megkörnyékezett, miután látta, hogy egy sráctól, boldogan, mosolyogva válsz el.

"(T/N) chan, csak nem randizgatsz?" firtatta rossz fiúsan vigyorogva.

Legbelül elolvadtál a vigyorától. Valami furcsa bizsergés fogott el tőle még mindig.

"Semmi közöd hozzá.." vágtad rá durcásan.

"Akkor gondolom ez egy nem" nevette el magát. "Tudod kivel kéne randiznod?"

"Kivel mégis?"

"Velem. Tudom, nem voltam valami jó fej, hogy csak úgy véget vetettem ennek, de.. "

"De?"

"Talán újra kezdhetnénk.."

"Miért?"

"Mert nincs még egy ilyen idegesítő nő, mint te. Minden gondolatom körülötted forog ami arra késztet, hogy a nevedet a karomra tetováljam és egyéb szarságok. Szóval, mit szólsz, baby?"

Hosszasan pislogtál. Most.. szerelmet vallott volna neked Haizaki Shougo? Próbáltál rideg és távolságtartó maradni.

"Aha" vékonyodott el a hangod. "H-hát, meggondolom még.. va-vagyis átgondolom!"

Haizaki elnevette magát és mély, érzelmes csókba húzott. Nem olyan volt, mint a szokásos csókja, amiben küzdötök a dominanciáért.. sokkal érezhetőbb volt, hogy ez inkább egy vallomás részéről, hogy ilyen óvatos és gyöngéd..

Levált ajkaidról és szemeidbe nézett.

"Még mindig van min gondolkoznod, baby?"

Aprót bólintottál, ezzel kihívás elé állítva őt. Tudta jól, hogy ez lesz a válaszod, még is belement a kis játékodba.

Oikawa (mégmindigszerelmesvagyokebbeamajomképűbehelpme.)

Suli után nagy nehezen kullogtál haza. Szomorú számokat hallgattál és sírva sétafikáltál, nem érdekelt, ki lát meg így, annyira nem érezted magad jól, hogy muszáj volt kicsit kiadnod magadból a napi stresszt. Otthon ledobtad magadról cuccaidat, s mikor kinyitottad a szobád ajtaját, ledöbbentél.

Oikawa csinált egy bunkert nektek szép fényekkel és a kedvenc édességeiddel. Nem is tudtad hirtelen hogyan reagálj.

"Mit keresel itt, Tooru?"

"Gondoltam beszélhetnénk.. ülj mellém" mutogatott maga mellé Oikawa.

Te úgy tettél, ahogy kérte. Egy ideig  kínos csönd ülepedett közétek, majd megtörte azt.

"Nézd, nem voltam valami fair amikor szakítottunk. Csupán annyi minden zúdult a nyakamba, hogy mindenből elegem lett és fel is adtam egy kicsit.. elkönyveltem, hogy sehol és semmiben sem fogok tudni helyt állni.. veled meg a csapattal és.. így jött ki. Sajnálom, hiányzol és jó lenne.. újra.. tudod.." magyarázta Oikawa.

"Én is sajnálom, hogy nem tartottál annyira fontosnak, hogy megoszd velem mi is zajlik benned" szúrtál oda gonoszul.

"Ha nem lennél az, nem lennék itt."

"Tooru, én megbocsájtottam. Eltelt több, mint egy hónap.. én.." sóhajtottál fel. "Szerinted fürdőztem a hiányodban? Igen, egy ideig, de elkezdtem randizni mással.."

"Ohh.." illetődött meg. "K-komolyan?"

"Igen. Azt gondoltad esetleg várok rád az örökké valóságig?"

"Ne-nem.. sajnálom.. és.. komoly köztetek? Szereted őt?" nézett rád Oikawa, te pedig rá, tekintetetek pedig találkozott.

"Aha. Szerelmes vagyok.." mondtad egyenesen a szemeibe, mire elfordult, könnyei megindultak, letörölte azokat, majd kiegyenesedett és távozni készült. "Szerelmes vagyok egy csődtömegbe, aki faképnél hagyott több, mint egy hónapja. Egy idiótába, aki az egyik legjobb feladó, aki valaha létezett" fejezted be mondandód.

Oikawa ledermedt egy pillanatra, majd feléd fordult.

"Komolyan?"

Aprót bólintottál.

"Az előbb szívattál ugye?"

Feltápászkodtál a földről és szembe álltál vele.

"Megérdemelted!" vágtad rá szomorkásan, mire karjaiba vont.

"Sajnálom" suttogta.

"Utállak."

"Én is, (T/N) chan, én is" kuncogta el magát és adott egy puszit fejed búbjára.

Kageyama

Kageyama és te már egy ideje szakítottatok. Eltelt pár hónap, mióta nem láttad őt. Igyekezted túl tenni magad a szakításon, új dolgokat próbáltál ki, új barátokat szereztél, aminek köszönhetően szépen lassan gyógyultak be a sebeid.

Aztán egyik reggel a suliban leindultál az automatához, hogy vegyél magadnak joghurtot, de füled megütötte egy dühös mormogás hangja.

"ADD IDE A JOGHURTOMAT!" fakadt ki Kageyama bosszúsan és ütlegelni kezdte az oldalát.

"Szerintem már kiadta, Tobio" szóltál neki mosolygósan.

Tátott szájjal pillantott rád, majd a gépre. Kikapta kedvencét és leült a gép melletti padra. Te is csatlakoztál hozzá, ahogy kikaptad a tiédet. Kageyama felszabadultan mesélt a táborbéli élményeiről, amiket boldogan hallgattál végig.

"És... voltak szép menedzser lányok is?" firtattad vigyorogva, mire majdnem félrenyelt Kageyama.

"Nem érdekeltek."

"Ohh, értem.."

"Mivel.. csak rád gondoltam" nézett rád kék szemeivel.

Immáron te fulladtál meg majdnem. Hangosan nevettetek fel egymás mellett.

"Szeretném, ha.." kezdett bele.

"Én is, Kags."

"De még csak el sem mondtam, mit.."

"Akkor mondd ki!"

"Szeretném, ha elkísérnél vásárolni a hétvégén.." motyogta halkan, mire jól oldalba lökted. "Jól van, jól van.. szeretném, ha mi ketten újra.. együtt.. lennénk.. tudom, hülye kérés, de.. n-nem kellett volna szakítanunk.. ez az én hibám."

"Igen a tiéd" helyeseltél. "De.. most lesz időd helyre hozni az egészet" kacsintottál rá, mire elmosolyodott. "A dinamikus duó újra együtt" kiáltottad el magad hangosan, amin csak forgatta szemeit, még is boldog volt, hogy te is úgy vélekedtél, ahogyan ő.

Levi

Morcosan trappoltál ki munkahelyedről egy kis szünetre. Eleged volt már mindenből, legszívesebben hazamentél volna, idegesítőek a vendégek, ahogyan az értetlen munkatársak is, így kényszerültél az utcára, hogy szívj némi friss levegőt. Meglepetésedre Levi Ackerman is meglátogatott.

"Jesszusom" fakadtál ki. "Itt van a sátán emberi bőrbe bújva. Nem szeretnél inkább átjönni hozzám és felkelteni a legszebb álmomból, valami szar hír miatt, amit muszáj velem közölnöd?"

"Sajnálom" mondta őszintén, majd feléd nyújtotta kedvenc tábla csokid, de kiverted a kezéből.

"Tartsd meg magadnak, oké? Vagy tudod mit.. el van nézve. Most pedig menj innen, így is szar napom van!"

"Nyugodj már meg. Nem csak ezért jöttem!"

"Hát miért még?"

"Beszélni.. a történtekről."

"Bárcsak érdekelne, mit is akarsz mondani, de sajnos nem igazán!"

"Fejezd már be! Egy idióta voltam, oké? Ne legyél már ennyire elutasító. Kérlek, (T/N).."

"Jó" adtad meg magad, hiszen hangjából érezhető volt, mennyire sebezhető. "Mit szeretnél? Hallgatom, de nincs sok időm, Levi."

"Hiányzol és még mindig szeretlek.. és szeretném újra kezdeni veled. Jóvá akarom tenni, amit tettem. Azt akarom, hogy boldog legyél velem.."

"És ha én nem veled akarok boldog lenni?"

"Akkor nem hagytad volna, hogy elmondjam amit akarok.."

"Ez igaz" ismerted el. "Nem jövök veled újra össze, de.."

"De?"

"Elöről kezdhetjük randizással, meg ilyesmi.. meglátjuk, hogyan teljesítesz!"

Sousuke

"Kicsim, valaki jött hozzád" szólt anyukád lentről.

Letrappoltál az emeletről és izgatottan rohantál az ajtóhoz. Oda kint Sousuke állt egy nagy vörös rózsa csokorral. Ahogy megláttad, rá vágtad az ajtót.

"Ne aggódj anya csak valami szerencsétlen kéregető áll oda kint!"

"Hallom ám, mit mondasz, (T/N)!" szólt kintről Sousuke.

Anyukád kinyitotta az ajtót és kirakott Sousuke mellé.

"Tanuld meg kislányom, hogy a kéregetők is emberek" mondta, majd rátok vágta az ajtót.

Souske felé fordultál.

"Remek, most rám pipa, mert elakartam küldeni életem legnagyobb hibáját!"

"De a legjobbat, nem igaz?" próbálta szépíteni Sousuke, mire kikaptál a csokorból egy rózsát, letépted a leveleit és az arcába dobtad.

"Ki kérte, hogy kommentáld? Mit akarsz itt?"

"Minek látszik?"

"Költőiek voltak a kérdéseim. Megtennéd, hogy elhúzol a verandánkról? Már így is rohad a jelenlétedtől.."

"Uhh, azt hittem könnyebb lesz" motyogta orra alatt Sousuke, majd a földhöz vágta a csokrot dühében. "Elszúrtam, tudom, de meddig akarsz emiatt még szapulni?"

"Amíg itt állsz a verandámon, mondjuk addig?" kérdezted s elképedtél, mennyire nem volt neki ez egyértelmű.

"Nem megyek el. Azóta bűntudatom van, amióta szakítottunk. Próbáltam elnyomni magamban, de nem sikerült. Sajnálom. Minden reggel rád gondolok, lefekvésnél is, egyszerűen nem tudok szabadulni tőled és nem is akarok. Szeretném, ha adnál egy esélyt. Borzasztóan hiányzol."

"Tudtommal szerinted nem menne ez köztünk, minek erőlteted? Ráadásul már nem tudsz szeretni. Nem tudod azt szeretni, aki vagyok, akkor..? Rosszabb vagy, mint egy menstruáló nő.."

"Tudod mit? Nem érdekel. Addig szapulsz, ameddig akarsz... mert tudom, hogy szeretlek. Ahogy vagy!"

"Akkor mire vársz, nagyfiú? Mutasd meg!"

"Mutassam meg?"

"Igen, mutasd meg!" kiáltottál rá, mire eléd lépett, s lecsapott ajkaidra.

Viszont abban a pillanatban apukád kinyitotta az ajtót. Sousuke rémült képe leírhatatlan volt. Egyből elengedett és futni kezdett.

"Majd felhívlak" kiáltotta utánad.

"Ha csak fel nem darabolom" mormogta apukád, de te csak nevettél mindkettőn.

Hanamiya

Ahogy kiderült, hogy Kiyoshival randizgatsz, Hanamiya megjelent az életedben, újra. Jobban mondva, átjött hozzád egyik délután azzal az ürüggyel, hogy beszélni akar veled. Így is lett.

"Mi az, Hanamin? Mit szeretnél?" néztél rá kérdőn.

"Igaz?"

"Micsoda?"

"Hogy Kiyoshival randizol?"

"Ezt telefonban is megkérdezhetted volna, de valami olyasmi. Miért érdekel? Nem mondod, hogy ezért jöttél ide?" nevetted el magad. "Vagy már kiégtél a sok csajtól és üresnek érzed magad?"

"Itt én kérdezek."

"Ehh, nem igazán. Nincs kedvem a seggfej exemmel beszélgetni, szóval megtennéd, hogy lelépsz?"

Hanamiya egy pillanat alatt a falnak nyomott és lefogta kezeid. Mélyen szemeidbe nézett, s várta volna, hogy félve pillantasz vissza rá.

"Ez már nem igazán válik be, Makoto" vigyorogtál rá, majd vetettél egy pillantást ajkaira.

Hanamiya elengedte kezeid, homlokát pedig a tiédnek nyomta. Tettél egy szívességet és átölelted őt. Ő viszonozta ezt és életében először úgy szorított magához, mintha kötelező lenne.

"Jól vagy, Makoto?" firtattad kissé aggódva. Egy helyben álltatok, ölelkezve.

"Szeretlek, idióta.. hogy lennék jól?"

Hirtelen elnevetted magad.

"Mit mondtál? Nem hallottam jól.."

"Nem fogom megismételni magam."

"Hát jó. És mit kezdjek most ezzel így hirtelen, hm?"

"Talán kezdjük előröl."

"Miért is? Tudtommal csak az egyik játékod voltam.."

"Voltál, de amióta elmentél úgy kísértesz az elmémben mint valami kibaszott szellem.."

"Remélem ez akkor is úgy volt, amikor megdugtál pár szánni való ribancot" suttogtad a fülébe, mire elnevette magát.

"Mit mondasz? Adsz egy esélyt?"

"Meglátjuk.. inkább most bizonyítsd be nekem, mennyire akarod.."

Hanamiya szemeidbe nézett, hüvelykujját végig vezette alsó ajkadon és elmosolyodott.

"Tényleg, rohadtul szeretlek, te nőszemély.."

"Ne csak beszélj..mutasd meg."

Urie

Urie egy óriási macit küldetett neked, ami a szobádban pihent. Megfogtad és a kukáig vonszoltad azt. Urie természetesen megakadályozta, hogy kidobd amikor meglátott, hiszen abban a pillanatban készült meglátogatni.

"Hé, ne dobd ki!"

"Miért ne dobnám ki?"

"Mert talán egy drága ajándék volt?" szólt rád kikelve magából.

"Eggyel több ok, hogy kidobjam! Egyáltalán mit akarsz te itt?"

"Tedd le a macit és beszéljünk."

"Miről?"

"Arról, hogy hibáztam és jóvá akarom tenni."

"Mármint micsodát? Tudtommal gyerekes vagyok és hülyén viselkedem. Akkor mi okom lenne veled bármiről is beszélni? Menj és keress magadnak egy uncsi akta kukacot és versenyezzetek ki tud több ideig csöndben maradni, amikor kettesben vagytok. Vagy nézzetek oktató filmeket, vagy maradjatok otthon és hímezzetek. Esetleg érlesszetek együtt sajtot."

"Jó, ezt megérdemeltem, tudom, de.."

"De?"

"Én nem akarok senki mást, csak téged. Téged szeretlek és.. szükségem van rád!"

"Whoa, ilyet sem hallottam még tőled, Urie.."

"Adnál egy esélyt?"

"Hmh.. na jó, megtartom a medvét, de csak randizunk egyelőre. Semmi tipi tapi, értve?"

Urie elmosolyodott.

"Rendben."

Killua

Arra tértél magadhoz, hogy Killua tart a karjaiban és szorosan ölel és zokog.

"Ki..Kilu?" nyöszörögted halkan.

Killua rád nézett nagy kék szemeivel.

"(T/N)! Jól vagy! Hála az égnek!" szólalt fel megkönnyebbülve.

"Mi történt?"

"E-elakartak rabolni, de sikerült kimentenem téged.."

"Ohh.. köszönöm, Kilu" mosolyogtál rá, s megsimítottad arcát. "Nyugodj meg, hé.."

"NEM! Esküszöm, hogy.. hogy megvédelek bármitől és bárkitől!"

"Ezt eddig is tudtam" nevetted el magadat. "Nem mondtál újat.."

"(T/N).. nem megy már ez így nekem. É-én.. szeretlek és.. azt akarom, hogy újra az enyém legyél!"

"Újra? De hiszen mindig így volt, baaaakaa!" utánoztad őt a végén, mire elnevette magát boldogan és megpuszilt arcodon. "Szeretlek, Kilu.."

"Én is, Baaaaakaa!"

Chrollo

Magányos délutánod a könyvtárban töltötted, hiszen próbáltál kicsit kikapcsolódni. Az egyik kanapéra ülve olvastad az egyik kedvenc könyved. Annyira beleélted magad, hogy nem is figyeltél, ki ült le melléd.

"Jó választás, mint mindig, (T/N)" dicsért meg az ismerős férfi, aki melletted ült, ugyan úgy könyvet bújva.

Rád pillantott és rád mosolygott. Chrollo volt az.

"Ch-chrollo?"

Mutató ujját az ajkaidra tapasztotta egyből.

"Csshh!" csitított el, de rögtön. Aprót biccentettél, így elhúzta ujját.

"M-mit keresel itt?" firtattad halkan, még is, annyira izgatott voltál, hogy láthattad.

"Nincs túl sok időm, szóval.. szeretném, ha megbocsájtanál azért, amiket mondtam neked. És szeretném, ha mellettem lennél.. minden egyes pillanatban.."

"T-tessék?"

"Jól hallottad, (T/N). Ha mellettem vagy megtudlak védeni, de így.. csak azon aggódnék, hogy bajod esik.."

"Te.. sz-szeretsz engem?"

Chrollo félmosolyra húzta a száját.

"Igen. Szóval, mit mondasz, (T/N)?"

Hitoshi

Az ajtó csöngésére úgy megindultál, mintha kötelező lenne. A pizza futárra vártál, hogy hozza a vacsidat. Ahogy kinyitottad az ajtót, felcsillantak a szemeid. A srác a kezében tartotta azt, majd megszólított. Baseball sapkája miatt nem igazán láttad arcát.

"Nem ellenőrzöd le, hogy minden oké-e, mielőtt átveszed?"

"De! Köszi a tippet!" mosolyogtál rá.

Kinyitottad a dobozt. A pizzád tetejét pedig úgy szórták meg sajttal, hogy kiolvasható legyen a "sajnálom" szócska.

A srác levette a sapkát és szembe kerültél Hitoshival.

"Mi.. a.." akadt el a lélegzeted.

"Sajnálom, hogy.. olyan gyáva voltam és megfutamodtam, (T/N).."

"Már nem haragszom rád" mondtad őszintén. "Köszi a pizzát azért" nevetted el magad.

"Még nem fejeztem be.. szeretnék újra együtt lenni veled, mert te voltál az, aki fényt hozott az életembe.. aki miatt érdemes volt felkelnem egy reggel.. és.. szeretlek.."

"Mhm.. értem. Tudod mit? Csak is akkor, ha.. soha többé nem csinálsz ilyet."

"Soha. Megígérem."

"Akkor rendben van, de mivel ilyen kis butus voltál, most szépen bejössz és megetetsz."

***

na réka befejezte a hunter x huntert muhahhahhahahhahhahidinkmsmsm

és most jön a FMA.. kívánjon mindenki szerencsét nekem :D

ja és utáljatok me nem lett olyan jó ez a rész. na jó a sousukés bejött nekem isxdd