* well az ijesztegetős cuccot napoljuk, de lesz, chill, HIÁNYOZTATOK SZERELMEIM (igen, te aki olvasod) <3 *

┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Kacchan, Todoroki, Izaya, Akaashi, Oikawa, Atsumu,

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

☆ Kacchan

Bakugouval úgy fél éve váltatok el, de nem azon a szép módon. Igazából elég kusza volt a ti kapcsolatotok, sőt.. nem könyveltétek ezt el "kapcsolatnak", pedig minden este egymás karjaiban szenderedtetek el. Nem mondható barátság extrákkal, mert erősebb volt köztetek a kötelék... csak hogy ő sosem kért meg, hogy legyél a barátnője és sosem mondta, hogy szeret téged, ami akkoriban kezdett aggasztani. Aztán Deku szerelmet vallott neked, amit ő látott és hallott is, de Dabi elhíresztelte, hogy lefeküdtetek, amit Kacchan természtesen el is hitt. Te végtelenül megharagudtál rá, hiszen nem kérdezett meg róla, hogy ez igaz-e csak letámadott, mint valami őrült eszelős, akit most szabadítottak ki az elmegyógyból. Így hát egy csúnya és fájdalmas vita után, - meg hogy leribancozott - úgy döntöttél, befejezed vele.

Aztán ki iratkoztál a suliból, ahova jártatok, csak hogy elkerülhesd és feldolgozhasd, ami történt. És elkezdtél randizni Todorokival, aki teljesen az ellentéte, nyugodtabb, halkabb és természetesen türelmesebb és törődőbb.

De aztán egyik reggel egy kávézóban...

.. te és Todoroki boldogan reggeliztetek kettesben, amíg meg nem látta..

..Kacchant, igen, Kacchant.

"Bakugou!" szólt a pult felé Todo fel állva az asztaltól, integetve neki.

Bakugou tekintete persze először tiéddel találkozott. Halványan mosolyodott el és oda ment hozzátok.

"Shouto Todoroki.. rég volt már!"

"Jaa, ő itt a barátnőm, (T/N)!" mutatott be neki Todo, mire kezet ráztatok, te pedig igyekeztél elkerülni fölényes arckifejezéseit.

"Képzeld, (T/N)" kezdett bele Kacchan. "A pasid nem egy szelíd szűz apáca lány. Az egyik bulinkon régen a vécén ült és telehányta a gatyáját. Rohadt nagy volt!" nevette el magát Kacchan, mire Todoroki oldalba lökte.

"Ne már, ne égess előtte!"

"Én inkább rendelek magamnak még valamit, addig dumáljatok csak."

"Ohh, hagyd, majd én megyek" mosolygott rád Todoroki. "Mit szeretnél?"

"Valami édeset. Mindegy mit."

"Addig ne lopd el, ha lehet" veregette meg vállát Todo és rá kacsintott.

Ahogy lelépett fáradt arckifejezéssel díjaztad.

"Mi a szart keresel te itt?" csattantál föl és az asztalra támaszkodtál.

Kacchan arcodhoz hajolt, egészen közel.

"Hiszel a véletlenben?"

"Nem."

"Hiányoztam?" firtatta vigyorogva.

"Fel foglak pofozni, megesküszöm az égre! Miért hiányoztál volna?"

"Folyton az ajkaimat bámulod, (T/N)" folytatta szemrebbenés nélkül. "Szeretnéd, hogy megcsókoljalak?"

"Mi-miket beszélsz te?" remegett meg hangod és akarva akaratlanul is csak ajkait tudtad immáron nézni.

"Ohh, tudom, hogy akarod."

Ezt hallatán közbe szólt a keserű múlt és elszomorodtál.

"Nem akarok tőled semmit."

"És tőle mit vársz, hm?"

"Talán barátomként hinne nekem és nem holmi pletykáknak, valamint.. kimutatja az érzéseit."

"Ohh igaz" szontyolódott el hirtelen Kacchan, majd vészjóslóan húzta félmosolyra a száját. "Mi lenne ha ezen az asztalon bizonyítanám be a szeretetem neked, mindenki előtt?"

"Őrült vagy basszus" nevetted el magad mérgedben.

"Őrült, de azért vagy még mindig odáig értem."

"De rohadt magabiztos valaki.." forgattad szemeid előszeretettel.

"Nem, nem, nem.. tudod miért mondomn?"

"Na miért?"

"Mert rájöttem, hogy hazugság volt és tévedtem, de.."

"De?"

"Én még mindig odáig vagyok érted. Úgyhogy játszhatod a sértődött kislányt örökre, vagy együtt lehetsz azzal, akit igazán szeretsz."

☆ Todoroki

Todoroki úgy egy hónapja szakított veled azzal az indokkal, hogy neki több tér kell és nem kér és nem is szeretne egy olyan lányt, mint te, aki tapad rá a nap huszonnégy órájában, amit elfogadtál és megelégelted.

Aztán Todoroki lassacskán arra eszmélt fel, hogy a sok idegesítő szokás, amit érte tettél..

.. hiányzik neki, de borzasztóan.

Erre leginkább akkor jött rá, amikor párban kellett csinálnotok egy kutatós házi dolit. Egyik délután a könyvtárban ültetek és lázasan írtál, miközben ő diktálta a szöveget neked. Láttad rajta, hogy elég kényelmetlenül érzi magát.

"Minden oké?" néztél rá, hangod hallatán gyorsan kapta fel a fejét és egymás szemeibe néztetek.

"Nem igazán" vallotta be Todoroki őszintén és össze csapta a könyvet. "Úgy érzem, elég érzéketlen voltam veled, (T/N) chan."

"Megértettem, hogy nem én vagyok akire vágysz.."

"De, igazából, de.." vágott közbe Todoroki.

"Tessék?" illetődtél meg hirtelen, s a toll is kihullott kezedből.

"Hibát követtem el, mert amióta elengedtelek, csak rád tudok gondolni. Szóval, (T/N) chan.. adnál egy újabb esélyt egy reménytelen srácnak, aki ennyire beléd esett?"

☆Izaya

Izaya Orihara számára te nem voltál igazán vad, sőt, egy csődtömegnek tartott egész kapcsolatotok alatt. Egy ideig még bejött neki a szerény kislány aki vagy de aztán más felé kacsintgatott, végül, arra tértél haza, hogy más lánnyal bújt ágyba. Egyértelmű volt, hogy kidobod a szűrét egy ilyen őrült és eszelős embernek, mint Izaya. Nehéz volt ezt kiheverni, de te és Shizuo rég ismertétek már egymást, úgy érezted, ő megért, így hát nagyon nehezen, de randizni kezdtetek, végül járni. Kettejük közt még így sem maradt abba ez a "megöllek, ha meglátlak" viszony, így nehezebb volt a dolgod. 

Aztán egy nap, Izaya elraboltatott néhány ostoba emberrel. Egy felhőkarcolón néztél az exeddel szembe, ráadásul egy holdfényes éjszakán.

"Mi a célod ezzel?"

Izaya feléd araszolt ingatva fejét, ördögi mosollyal az arcán.

"Rájöttem, hogy olyan vagy, mint én" nevette el magát.

"Miből jutottál erre a következtetésre?" vontad kérdőre flegmán.

"Elég aljas húzás, hogy Shizu channal jössz össze. Gondolom ezt azért, hogy felfigyeljek rád, nem igaz?"

"Fenéket!" ellenkeztél a lehető legmagabiztosabban.

Izaya elmosolyodott derekad köré fonta kezeit, s erősen magához húzott. Arcodhoz hajolt, majd ajkaidra suttogott.

"Megkapod hát tőlem ezt a figyelmet" motyogta, adott egy nagyon óvatos csókot rá, majd még egyet, te pedig lehunytad szemeid, s vártad, hogy folytassa, de nem tette. Füledhez hajolt és bele suttogott. "Akarod, igaz?"

"Igen" sóhajtottad megremegett lélegzeteddel.

Izaya végig vezette kezét combodon, amitől kirázott a hideg.

"Hagyod, hogy bebizonyítsam, mennyire megbántam?"

☆ Akaashi 

Te és Keiji közös megegyezés alapján jutottatok el odáig, hogy szakítsatok. Igazán fontosak voltatok egymásnak és mindkettőtök boldogan gondol vissza a másikra, de benned néha felmerül a hiánya, főleg esténként és sírva kelsz fel azzal a kérdéssel, hogy biztos jól tetted-e, hogy hagytad feladni ezt az egészet, ami ennyire fontos volt számodra. Aki ennyire megérintette a szívedet.. mivel Akaashi hozta ezt fel, belementél, mert egy idő után már tényleg úgy érződött, hogy kihűlt ez a szerelem, de te nem érezted így, egyáltalán.

Végül Bokuto szülinapján újra láttátok egymást. Boldognak vélted őt, ami még jobban fájt neked. 

Bokuto viszont nem ostoba, kieszelt egy tervet, hiszen látta kettőtökön, hogyan néztek egymásra, még ezek után is. Így aztán bezárt titeket egy szobába valami ostoba ürüggyel. Mindketten kissé becsiccsentettetek.

"Gondolom, mindketten tudjuk mire is megy ki a játék.." állapította meg a helyzetet Akaashi, Bokuto ágyán ülve. Te az ajtó előtt ültél és szembe néztél vele.

"Ja, úgy tűnik.."

"Ha már itt vagyunk.. csak érdekelne, hogy jól vagy-e."

"Jól" felelted ridegen.

"Hmm, értem. Örülök neki!"

Semmit sem feleltél. Nem értetted, mire fel udvariaskodik. Akaashi zavarban érezte magát, így felhozott egy régi témát.

"Emlékszel, amikor Bokuto minden új csaját velünk akarta megkedveltetni? Azt mondta, ha mi nem kedveljük, akkor az nem lesz számára az igazi. Mennyi csajt is hozott ide?"

"Pffh, nem emlékszem egy kezemen se tudom megszámolni" nevettél fel önfeledten az emlék bevillanása közepette. "Csupa buta liba volt az összes."

"Az biztos" mosolyodott el haloványan Akaashi. "Nem is tudtam, hogy ilyen nehéz.."

"Nehéz?"

"Új kapcsolatot létre hozni. Akkor csak nevettünk rajta, meg talán most is, de nagyon nehéz dolog ez igazából.."

"Miért, van valakid?"

"Nincs, de nekem nem valaki kell.. hanem egy olyan lány, akit talán életem végéig is tudnék szeretni."

"Micsoda álmok" nevetted ki gúnyosan.

"Ha ezek álmok, akkor szeretném, ha valóra váltanád őket."

"Miért pont én?"

"Mert te vagy az, akit ennyire tudnék szeretni. Szóval, mit mondasz?"

☆ Oikawa

Eleged volt ebből a seggarcból. Állandóan Iwa chan, ufók, valamint röplabda. Tooru csak erről tudott beszélni, még a kapcsolatotokban is ő volt mindig az, akinek nehezebb, aki szeretetre vágyik, egyszerűen egyoldalú volt ez az egész köztetek, ami felettébb bántott, hiszen nem ebbe a srácba szerettél bele, emiatt pedig kénytelen voltál szakítani, hiszen hiába mondtad neki mi a baj, nem figyelt oda rád. A szakítást persze laza csávó módjára kezelte, mintha nem is érdekelné, de őszintén, úgy voltál vele, hogy bizony nem hatja meg, hogy jelen vagy-e az életében vagy sem.

Nehéz volt túlélned, de végül megtetted. A sulitokban sétáltál békésen a folyosón, amikor betámadott. Karodnál fogva húzott az egyik terembe. Bezárta az ajtót maga mögött.

"Na jó, Tooru. Mi a fenét csinálsz?"

Te az egyik padon ülve vártad a magyarázatot, de ő boldogan és vigyorogva sétált feléd.

"(T/N) chan.. úgy látom, beérted valami sokkal olcsóbbal, mint én.."

"He?" döbbentél le. "Miről beszélsz?"

"Láttalak Tobio channal a múltkor.."

"Na és?"

"Jártok talán?" hajolt közel arcodhoz, s csak úgy leste reakcióid. Te legbelül elolvadtál barna szemeitől.

"Miért járnék vele?"

"Ohh, szóval tévednék?"

"Valahogy úgy."

Oikawa elhajolt és felsóhajtott megkönnyebbülten. 

"Akkor gondolom nem bánod, ha.." kezdett bele sejtemesen és újra közelebb merészkedett. Megemelte álladat és mélyen szemeidbe nézett. 

"Ha?"

"Megmutatom, hogy jobb vagyok nála, igaz?"

Azt hitted menten felrobbansz. Akkora pofont kevertél le neki, hogy kikerekedett szemekkel bámult rád.

"Már megint minden rólad szól, nem igaz? Az egódról, igaz, Shittykawa? Na nyisd ki az ajtót, mielőtt kirúgom!" kiáltottál rá kikelve magadból.

"Nem azért csináltam ezt!" kiáltott vissza.

"Nem érdekel miért, engedj ki vagy sikítok!"

"Nem!" folytatta továbbra is. "Meg fogsz hallgatni!"

"És ha nem?"

"De igen! Szeretlek, érted? Ezt próbáltam volna elmondani.. hiányzol és szeretnék újra veled lenni, (T/N) chan!" közelített feléd elkeseredve, majd megölelt. "Nélküled semmi nem olyan jó, te vagy az én kabalám, ami vigyáz rám. Kérem vissza. Lehetne?"

☆ Atsumu ( életem szerelme. )

 Atsumu és a te kusza kapcsolatotok már-már történelem. Az első pár hónap az igaz szerelemről szólt, végig együtt voltatok, alig bírtátok egymás nélkül, aztán gyűltek a problémák. Atsumu nem akarta kezelni a problémáidat, sőt, ha megbántott és te szóba hoztad, még neki állt feljebb, hogy hisztis vagy és senkit sem érdekel ez a felesleges cirkusz, amit csinálsz. A végén már mindenért vitatkozni kellett vele. Ki kellett harcolni, hogy veled legyen egy hétvégét, amikor rosszul voltál lelkileg. Természetesen szakítottatok néha, ímmel, ámmal, de mindig vissza könyörögte magát és elkönyvelte, hogy megváltozik. 

Sosem tette. Neked pedig eleged lett ebből a se veled, se nélküled kapcsolatból és szakítottál vele, véglegesen. Innentől egész érdekes kapcsolatotok lett. Pár hónap után feldolgoztátok és barátokká váltatok, de a múltat sosem hoztátok fel. 

Egyik délután kihívtad őt, hiszen lelkileg rosszul érezted magad. Egy kávézóban ült veled szemben és unottan kavargatta lattéját.

"Mi a helyzet, (T/N)? Hallottam ezt azt.."

"Mit is?"

"Hogy valami gyökérrel randiztál, aki aztán rendesen átvágott. Igaz?"

"Igaz. Ezért is vagyok kissé elkeseredve."

Atsumu megmosolyogta. Szürcsölt egyet lattéjából végig téged nézve.

"Szomorú, hogy eddig egy igazi nyertest sem fogtál ki rajtam kivül" incselkedett veled, de te csak beintettél neki.

"Kabbe, basszus. Reménykedtem, hogy végre valaki igazán szerethet engem.." szontyolódtál el hirtelen.

"Most, hogy mondod.. kissé bánom, hogy kicsúsztál a kezeim közül" mondta Atsumu teljes komolysággal.

"Micsoda?"

"Jól hallasz. Ezért is örülök, hogy így alakult számodra, mert így talán van esélyem.."

"Tsumu. Ne már. Nem működnek köztünk a dolgok, egy gyerekes srác vagy amit már megemésztettem, ne csináld, kérlek.."

"Szeretsz engem nem igaz?"

Nem feleltél. Kerülted tekintetét.

"Hallgatás, beleegyezés. Én szeretlek és biztos vagyok benne, hogy most jobban is menne, csak kérlek.. adj egy esélyt. Egy esélyt arra, hogy újra igazi nyertesnek érezhessem magam, de csak is a te oldaladon.."

***

lusta voltam sorreh.

kövi "mit szólnának, ha kiderülne, hogy ghoul vagy" kérem a srácokat, akiket látni akartok a preferencesben. csókpuszi.