* one love, two mouths, one love, one house *

»»——　Rékának élete szerelmei most, mert magam alatt vagyok xdd　——-««

♡ Oikawa

Tooru és te végig üzentetek egymásnak hazafelé úton. Elpanaszoltad neki, milyen szörnyű és fárasztó volt az az napi edzés és a suli. Mindentől elment a kedved és benne láttad az utolsó reményedet is, így hozzá mentél át.

Amikor Tooruékhoz értél, anyukája engedett be, te pedig mint valami őrült, úgy rohantál szobájába.

"Ohh, (T/N) chan!" illetődött meg, majd fel állt író asztala elől.

Egyből nyakába ugrottál és sírva fakadtál. 

"Shhh, csak egy rossz nap volt és kész" suttogta füledbe nyugtázva, mialatt kezeiben tartott. Puszikkal halmozott el, hogy jobban érezd magad. "Menjünk fürdeni együtt, addig elpanaszolod mi bánt, aztán eszünk pizzát és elalszunk összebújva. Így jó lesz?"

Lázasan bólogattál, majd szemeibe néztél, de ő adott ajkaidra egy puszit, majd még egyet, még egyet, s épp hogy elvált ajkaidtól, hülye fejeket vágott, ami végeztében akarva akaratlanul is elmosolyodtál.

♡ Atsumu 

Este, Atsumu téged várt a szobádban, de nem számított rá, hogy ennyire bús leszel, amikor megérkezel.

Hátulról ölelt meg.

"Mi a baj, hmm?" suttogta füledbe, mire élesen szívtad be a levegőt, ne hogy elsírd magad.

"Cs-csak.. nagyon rossz napom volt. Túl sokat gondolkodtam, h-hagyjuk.." motyogtad meggyötört hangodon.

"Például?"

"A jövőn, annyira félek tőle. Mi lesz velünk? Mi lesz, ha nem sikerülnek az álmaim? Ha olyat csinálok majd, amit nem szeretek? Annyira.. megijesztett.."

"Hmm, értem.." 

Atsumu ahogy kimondta, megemelt és az ágyra tessékelt. Elkezdett csiklandozni gyenge pontjaidon és akarva akaratlanul is felröhögcséltél. A végén már annyira, hogy bele fájdult a hasad. Tsumu hagyott neked kis időt kifújni magad, ezalatt lefogta kezeid és szemeidbe nézett.

"Valahogy mindig lesz. Számítanod kell arra is, hogy a dolgok nem alakulnak úgy ahogy te azt eltervezed előre. És nem kételkedem benned, kitartó vagy, biztos vagyok benne, hogy eléred amit akarsz, miattunk pedig nem kell aggódnod."

"Biztos?"

"Biztos?"

"Kisujj eskü?" 

Atsumu elnevette magát és kinyújtotta azt. Össze akasztottad tiéddel, és ezzel ígéretett tett neked. Arcodhoz hajolt egy csókért, de apukád pont akkor rontott be.

"MI A.."

♡ Kise

"(T/N)cchii! Mi bánt, mi a baj?" ugrált körbe szőke hajú barátod kétségbeesetten, amint hazaértél.

"Kise, túl hangos vagy" mormogtad morcosan.

"Ohh, sajnálom, de rossz így látnom téged, (T/N)cchi! Mit tegyek, hogy jobban legyél? Mit akarsz? Azt lesz, amit te szeretnél!"

Pólójába markoltál és magadhoz húztad.

"Csak szeress, te idióta!"

♡ Makoto 

Makoto már a telefonban hallotta hangodon, hogy nincs valami rendben, így átment hozzád és intézkedett, mivel tudta, hogy szüleid nincsenek most otthon. Csomó nasit vitt át hozzád, letöltötte kedvenc vicces filmeiteket és főzött neked. Haza érve, megcsapott kedvenc ételednek hívogató illata. A konyhába siettél és láttad, ahogyan barátod félmeztelenül sütöget.

"Okairi, (T/N) chan!" mosolygott rád vidáman, mire átölelted őt. 

"Makoto.." nyöszörögted karjaiban.

"Sejtettem, hogy van valami. Mi lenne, ha elmesélnéd kaja mellett? Utána megcsinálhatnánk a kedvenc sütidet és filmezhetnénk.."

Hálásan mosolyogtál rá, mire adott fejed búbjára egy puszit.

"Ne felejtsd el, hogy amíg velem vagy bármit átvészelünk, rendben?"

"Te egy angyal vagy?" firtattad zavart képpel, még is elmosolyodtál a végén.

"Egy angyal az ágyban pedig bukott angyal" kacsintott rád, mire elnevetted magad rajta.

Annyira béna, amikor próbál rosszfiúként viselkedni.

♡ Kacchan 

Kacchan nem az a fajta, aki nyálas dolgokat fog neked mondani azért, hogy felvidítson. Na jó, talán csak akkor, ha nagyon, de nagyon nagy bajban van. Viszont, neki sem volt ínyére szomorúnak látni azt, akit a legjobban szeret. Egyszer próbált már vígasztalni, nem is vígasz volt, inkább üvöltözve parancsba adta, hogy ne szomorkodj, mert nincs miért, aminek az volt a vége, hogy jól fejbe vágtad és nem szóltál hozzá egy hétig. Így most semmiképp sem akarta elszúrni a dolgot. Kézen fogva megragadott és a városba vitt az egyik magas toronyházra, hogy láthasd a kilátást. Kacchan oda fent hátulról ölelt szorosan és együtt néztétek a nyüzsgő város csodás fényeit.

"Jobb már?" suttogta füledbe Kacchan.

"Sokkal. Köszönöm, Bakugou" hálálkodtál neki szemébe nézve, s lecsapott ajkaidra.

Szenvedélyes csók csatátok megtörte egy pillanatra.

"Annyira.. hogy csinálhatnánk itt is?" firtatta egy perverz mosoly keretében.

"Még egy ilyen kérdés és véletlenül leesel majd innen!"

Kacchan nem tudta elrejteni csalódott arckifejezését. Te jót kuncogtál rajta, majd húzva az agyát, újabb csókba húztad.

♡  Nash Gold Jr. 

Nash és te együtt vettetek fürdőt, kádjában. Mellkasának döntötted hátad, ő pedig átölelte tested. Állad vonalát hintette be puszikkal, de te nem tudtál uralkodni érzelmeiden és kibuggyant egy-két könny csepp, ami lecsordult arcodon.

"Te sírsz?"

Egyből vizet locsoltál az arcodra.

"D-dehogy.."

"Baby, ne már.. mi a baj?"

"Mi-mindegy.."

Nash finoman combodba markolt.

"Ne akard, hogy máshogy szedjem ki belőled.."

"Cs-csak.. utálom az embereket ahol melózom. Azokat a lenéző tekinteteket, amikor megteszek mindent mindenkiért, amikor mindig tisztelettudó vagyok és kedves és.. annyira utálok bemenni, hogy az már fáj.." csuklott el a végén a hangod.

"Tch, azok a majmok nem tudnak értékelni, mi? Tutira kinyírom az összeset!"

"Ne húzd fel magad ezen.." nyugtáztad, s átkaroltad karjait amivel ölelt.

"Dehogynem. Nem bánthat senki! Miért nem mondtad előbb?"

"Épp ezért, Nash.."

"Tch. Akkor miért nem mondasz fel?"

"Nem tehetem."

"Dehogynem! Vagy ez, vagy bemegyek és tutira felgyújtom azt a helyet!"

Nagyot sóhajtottál, de még is megnyugtatott, hogy ennyire aggódik érted és hogy bármire képes lenne. 

"Jó, rendben" egyeztél bele nagy nehezen. "Tudod a magad módján elég ösztönző vagy" nevetted el magad.

"Lehetek még ösztönzőbb is" duruzsolta füledbe kihívó hangján.

Kirázott tőle a hideg, de nem féltél elfogadni a kihívást.

"Mutasd meg."

♡ Tsukasa (my bb)

Lemondtad az nap a randit amit megbeszéltetek Tsukasával, pedig ő nagyon várta volna már. Kissé bűntudatod is volt, de úgy érezted egyedül kell lenned buta érzelmeiddel. Tsukasa érezte, hogy nincs valami rendben, így Rindo tanácsára át is ment hozzád, de nem akármivel. Kedvenc tortádat vitte át. Elcsodálkoztál rajta, milyen.. merész is volt ezzel. Elfogadtad ajándékát, majd együtt láttatok neki, miután behoztál hozzá némi evő eszközt. Egymás mellett ülve faltatok. Eléggé zavarban voltál.

"(T/N) ch-chan, hallottam a hangodon, hogy.. bánt valami!" szólalt fel Tsukasa, tekintetek ezalatt találkozott. "Ugye tudod, hogy nekem bármit.. el-elmondhatsz?"

Nagyot sóhajtottál. Érzelmeid felül kerekedtek rajtad és bekönnyesedtek szemeid. Torkodban óriási gombóc nőtt.

"Csak félek, hogy.. nem vagyok igazán jó" nyöszörögted szomorkásan. "Mármint, annyira kevés jó vissza jelzést kapok..itthon is a szüleimtől. Úgy érzem, nem is szeretnek az emberek eléggé, hogy béna vagyok mindenben, hogy bármibe kezdek az katasztrófává válik.. és hogy.. egy szerencsétlennel jársz, mint én? Miért?" fakadtál ki hisztérikusan, Tsukasa pedig nem győzte ingatni a fejét.

"Most gondolod ezt csak így. Mindig van egy kis mély pontja az embernek, de túl lendül rajta, ahogy te is, mert erős vagy, (T/N)!"

"Te könnyen beszélsz, zseni séf" mormogtad orrod alatt.

"A zseniknek nem kell teperniük az álmukért szerinted?"

"Honnan tudhatnám, ha nem vagyok az?"

Tsukasa felsóhajtott. Kezdted idegesíteni dacoskodásoddal. Kiegyenesedett és megfogta kezeidet. Felhúzott az ágyadból és átölelt.

"Nem vagyok valami jó ezekben, hiszen nem vagyok valami ember szerető, de annyit tudok, hogy téged úgy szeretlek, ahogy vagy és hogy különleges vagy a sokszoros bénázásoddal együtt is!" vallt színt, de a vége miatt nyakon pöckölted. Fájdalmasan nyögött fel, de elmosolyodott. "És bárcsak látnád, hogyan néznek rád a barátaid. Szeretnek, ahogyan mindenki más is. Folyton vidám vagy. Ki ne kedvelne? Engem is ezzel vettél meg."

"D-de.."

"Nincs de!" szólt rád. "És ha szomorú vagy mondd el nekem legközelebb, jó?"

"Jó" fogadtál neki szót, majd lassan, hosszasan csókolt meg.

"Hmh" hümmögött csókotokba, aminek köszönhetően megtörted azt. Ő csak mosolygott.

"Mi az?"

"Finomabb így megízlelni ezt a tortát!"

"Tch, jó hogy nem képzelsz valami madár mamának, aki.."

Tsukasa nem hagyta, hogy befejezd, megismételte újra a csókot, amitől legbelül elolvadtál.

♡ Kaneki 

Kaneki úgy délben keltegetett azzal, hogy nagyon szép az idő és ideje kicsit kimozdulnotok. Te magadra húztad a takarót, hiszen egyáltalán nem volt kedved hozzá. Újra bebújt melléd és hátulról ölelt át.

"(T/N) chan, még mindig a tegnapi bánt?"

"Igen."

"Sajnálom, amiket mondtam. Nem gondolom úgy egyáltalán, csak felidegesítettél. Attól még, hogy most valami rossz, nem ad okot rá, hogy bántsd magad.."

"Pff.." 

"Ne puffogj. Sajnálom, sajnálom, sajnáááálom" ismételgette magát, mire elő bújtál. Felé fordultál és ő finoman cirógatta arcodat. "Milyen lenne már nekem nélküled?"

Egy szót sem szóltál, csak megölelted. 

"Lehet nem vagy biztos abban, hogy mások szeretnek-e, de tudd, hogy én igen és nekem fájna. Gondolj ilyenkor rám is" kérlelt, s érezhető volt hangján, milyen sebezhető is.

Kicsit jobban érezted magad. Tudtad jól, hogy rá bármikor számíthatsz és ez a tudat felettébb boldoggá tett.

♡ Kyouya (ifckinglovehim)

Kyouya már mindent bevetett, amit a Host clubban szoktak, de semmi hatása nem volt nálad. Haruhi próbált tanácsot adni neki, de az is kudarcba fulladt. Így hát, kerülni kezdted és vagy egy hétig nem válaszoltál az üzeneteire. Ezért aztán bátorságot vett magán és meglátogatott otthonodban, megzavarva leckéd írásában.

"Mit szeretnél?" kérdezted, de még csak hátra sem fordultál, hogy rá pillants.

"Nem igazán értem mi van köztünk. Ha így elkerülsz, mire kéne gondolnom?"

"Jogos. Szakítsunk akkor" szólaltál fel ridegen.

Kyouya megilletődött egyből, nem is, felhúzta magát, így asztalodra csapott. Találkoztál dühös arckifejezésével, ami ritka számba ment.

"Szakítani? Miért?"

"Mert talán egész nap lányok kedvében jársz, ahelyett, hogy sokszor velem lennél?" vágtál vissza ugyan ilyen hévvel.

Kyouya szemei kikerekedtek. Erre egyáltalán nem is gondolt.

"Én.. nem akarok, szakítani.." motyogta teljesen lesokkolva.

"Pedig szebb lányok vesznek körbe, nem igaz?"

"NEM!"

"Nézd, megértem mit jelent neked ez a klub és tiszteletben tartom, valamint nem akarnám, hogy kilépj vagy ilyesmi, de valahányszor látlak bent, darabokra törik a szívem!"

"De hisz.. én nem Tamaki vagyok én nem is fogadok lányokat, é-én..csak néha."

"Neked milyen lenne fordított helyzetben, hm?"

Kyouya ekkor realizálta, hogyan is érezhetsz.

"Megértem" egyenesedett ki és elment volna, de utána kiáltottál.

"Ennyi? Kisétálsz ennyivel és kész?" csattantál fel mérgedben.

Kyouya vissza rohant hozzád, kezeibe vette arcodat és megcsókolt. Hátrálni kezdtetek közben, mire ágyadra estél ő pedig föléd kerekedett.

"Szeretek rajtad mindent, (T/N). A szemeidet, a mosolyodat az ajkaidat.. azok a lányok a nyomodba sem érnek!" mondta egyenesen szemeidbe.

"Nem kell hazu-"

"Sosem szoktam" vágott szavaidba. "Nem akarom, hogy vége legyen, mert.."

"Mert?"

"Szeretlek, (T/N) chan."

Kyouya annyira félt a visszautasítástól, hogy inkább újra megcsókolt, de a végén csak ennyit mondtál.

"Én is téged, Kyouya."

♡ Ikuya

Ikuya teljesen megértette problémáidat. Otthon, egymás karjaiba feküdtetek, zenét hallgatva, cirógatva egymást, ami olyan volt, mintha a lelkedet simogatná. Minden problémád elszállt, ahogy karjaiba vont. 

♡ Hanamiya 

Hanamiya látta rajtad mostanság, hogy boldogtalan vagy. Tudta jól miért. Túl zsúfoltak voltak a hétköznapjaid. Suli, aztán meló, amiből ő vitt haza sokszor. Vagy suli aztán edzés, amitől egyre, egyre stresszesebbé váltál. Főleg akkor esett legbelül pánikba - amit neked sosem vallana be természetesen - amikor sírva keltél fel mellette reggeli ébresztődre. 

"Hé, miért sírsz?" firtatta álomittasan.

"Elegem van mindenből, azért" vágtad rá keserves hangodon és öltözködni kezdtél.

Makoto kikelt az ágyból és adott homlokodra egy puszit.

"Öltözz. De nem suliba mész!"

"Ha?"

"Ne bámulj így csak fogadj szépen szót" parancsolt rád és ő is szedelődzködni kezdett.

Végül te és Hanamiya motorra ültetek ő pedig egy vidámparkba vitt, hátha sikerül kicsit felvidítania. Amint oda értetek, tátott szájjal bámultad a tengerpart melleti élmény parkot. Azt sem tudtad, hol kezdjétek. Hanamiya helyetted is eldöntötte, végig játszottátok az összes bódénál lévő játékot, nyert neked egy macit és vatta cukorral tömted magad.

"Hanamiiiiin" sipítoztad rángatva zöld pulcsiját és az óriás kerékre mutogattál. "Oda akarok menniiiii!" akarotoskodtál gyermeteg izgatottsággal.

"Reménytelen vagy" nevette el magát gúnyosan. "Így lázba jönni egy ilyen gyerekes dologtól.."

"Menni akarooook" szóltál rá erélyesebben durcás arckifejezéssel.

Hanamiya megelégelte, felemelt és oda vonszolt az óriás kerékhez. Legbelül nem tudtál betelni iránta való érzelmeiddel és borzasztó hálás voltál neki, amiért így vissza hozott az életbe. De tudtad jól, hogy rendesen meg kell hálálnod neki és nem is akárhogyan.