┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Levi, Shin chan, Denki, Rin, Aizawa, Hanamiya, Todoroki

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

Levi 

"Levii" nyöszörögted takaród alatt, mialatt ő ágyad mellett ült és olvasott. Tettre kész volt, akármire is legyen szükséged.. de persze te szerettél vele szórakozni és visszaélni ezzel a kedves gesztussal.

"Mi az már megint, (T/N)?" mormogta könyve mögött.

"Megkéne igazítani a párnámat!" 

"(T/N), attól még, hogy lebetegedtél attól még nem nyomorodtál le!"

"Tch, jó, akkor felállok, csókokkal árasztalak el és te is beteg leszel" mordultál fel bosszúsan, mire megemelte végre a sejhaját és megigazította párnádat, de abban a pillanatban megragadtad ingét és csókba húztad. 

Egyből megtörte azt és hátrált.

"(T/N)!!!" kiáltott indulatosan, s rohant a mosdóba, hogy valahogy megszabaduljon bacijaidtól. Te mosolyogva fordultál oldaladra, s nyugodtan szenderültél álomba.

Midooriin best boi.

"Shin chan, kééérlek, kééérleeek, nem bírom már" hisztiztél megállás nélkül.

Ki akartál menni kicsit a friss levegőre, de csökönyös barátod nem hagyta neked.

"(T/N), nem hagyhatod el az ágyat. Még mindig magas a lázad, pihenned kell!"

"Shiiiin chaaaaaaaaaan, ne légy ilyen szigorú!" néztél rá csillogó szemekkel. Ő még így sem adta meg magát.

"Még a horoszkópod szerint sem kéne kimenned és nem hoztam neked el a mai kabalád, úgyhogy még egy indok, hogy viszintesbe maradj!" parancsolt rád erélyesen.

"Ha azt nem, akkor ülj ide" mutogattál az ágy szélére. "Nagyon fáj mindenem, fogd a kezeeem!" kérlelted alássan.

Megadóan sóhajtott és tette amire kérted. Beharaptad szád sarkát, tényleg, annyira fájtak a testrészeid, főleg a fejed. Midorima a kezedet simogatta, s végig csittítgatott, addig amíg el nem szenderültél. Boldoggá tett a tudat, hogy a Tsundere barátod néha megtudja mutatni ezt az oldalát is.

Denki

A barátod pánikolva tért be a szobádba. Szíved kihagyott egy ütemet, rémülten keltél fel rá. Ahogy megtörtént a kezében lévő két zacskó tartalma azonnal kihullott. Fáradt arckifejezéssel illetted. Annyira jellemző ez rá.

"Deenki, még is mit csinálsz?" firtattad halkan, majd nagyot hapciztál.

"Feküdj vissza, (T/N) chan!" parancsolt rád. "Elhoztam a kedvenc dolgaidat!" mosolygott rád magabiztosan. "A te dolgod pihenni és finomat enni!"

"Denki, ugye tudod, hogy nem érzek semmiféle ízt?"

"Egy meleg tea után fogsz! Megyek is csinálni!" 

Visszafeküdtél, de valahol mélyen legbelül aggódtál. Denki egyáltalán megbírkózik egy teával? Pár perc múlva betért hozzád, lerakta éjjeli szekrényedre a teád és leült az ágyad melletti székre, amit előre bekészített.

"(T/N) chaan, mire van szükséged? Mitől lenne jobb kedved? Hm?" kérdezte tettre készen Denki. 

"Semmire se vágyom. Csak arra, hogy elmúlna ez a betegség" vágtad rá.

Denki elmosolyodott.

"Inkább igyál egy kis teát. Hoztam neked pockyt! Tudom mennyire szereted, talán attól elviselhetőbbé válik!" próbált Denki egy kis pozitivitást vinni beléd, szavai pedig elértek téged.

Felültél és belekortyoltál a langyos teába. Ahogy megízlelted, egyből kiköpted.

"DENKIIIII" kiáltottál fel. "Sót tettél bele cukor helyett!" 

Denki újra pánikolni kezdett és nem is tudta hirtelen, hogyan tegye jóvá. Hozott neked egy kis vizet, majd mikor lehiggadtál, láttad mennyire elkenődött.

"Sajnálom, hogy úgy leszidtalak és olyan goromba voltam, de annyira fáááj mindenem, aludni akarok!" szabadkoztál őszintén. "És sehogy sem tudok elaludni!"

"Semmi baj, (T/N) chan! Szeretném, ha jobban lennél, szóval, mi lenne ha felolvasnék neked valamit? Talán elalszol közben!"

"Az jó ötlet lenne.." mosolyogtál rá hálásan.

Denki bele is kezdett és terve célt ért, elszenderedtél nyugtató hangját hallgatva.

Rin

Vörös hajú barátod félve nézett rád, de te mérgedben csak párnákat vágtál hozzá.

"Ez rosszabb, mint amikor megjön neki" motyogta orra alatt Rin, az ajtó mögé bújva.

"Mit mondtál?" kiáltottál rá kikelve magadból.

"S-Semmit, baby! Mi lenne, ha nem dobálóznál egy pillanat ereéig?!" kért szépen Rin.

"Mi az, hogy nem tudod, hogy mire van szükségem?" fakadtál ki.

"Ha nem mondod, honnan tudnám?" állt ki magáért Rin makacsul.

"Miféle dolog ez? Nem tudod, miket szeret a barátnőd, Matsuoka?" 

Elkeseredettségedben tényleg abba hagytad a dobálózást és fejedre húztad a takarót. Csupán egy kis törődésre vágytál attól, akit a legjobban szeretsz. Rin ágyadra ült és megsimított a takarón keresztül.

"Sajnálom jó? Itt maradok ha kell, reggeltől estig, oké? Csak mondd mit szeretnél és én megszerzem, jó?"

Kibújtál a takaró alól és megölelted.

"(T/N) ne már a végén még én is lebetegszem!" nyafogta karjaid közt, de még annál is jobban ölelted.

Aizawa

Még szerencse, hogy olyan barátod van, mint Aizawa. Nem érdekelte, hogy megbetegszik, kivette kedvenc sorozataitokat és végig ölelkezve feküdtetek. 

"Tényleg nem aggódsz amiatt, hogy beteg leszel, hm?" néztél rá.

"Nem" felelte álomittas hangján. "Most az érdekel, hogy jobban légy, s ha ez a módja, akkor ezt teszem."

"De így nem szűnik meg az ördögi körünk. Ezután elkapod te, átmegyek hozzád és ugyan ez lesz, aztán megint beteg leszek és..."

"Cshhhh, ne gondolkozz annyit. Csak pihenj, (T/N). Én vigyázok rád."

Hanamiya

"Tch, nézzenek oda, (T/N) chan. Veled csak a baj van, nem igaz?" firtatta Hanamiya gúnyos hanglejtéssel mialatt közeledett ágyadhoz.

"Fogadjunk nagyon élvezed, hogy szenvedni látsz" mondtad ki őszintén.

Ledobta gatyáját, majd befeküdt melléd.

"H-hé!" szóltál rá, s egyből vér szökött arcodba. Oldalasan feküdtetek egymással szemben. Átkarolta derekad. "H-hideg vagy, Makoto!"

"Igen, tetszik ez a látvány, de jobban tetszik, amikor én okozom!" sötét vigyora a lelkedig hatolt. Kezét ajkaidra vezette, majd lágyan simogatni kezdte arcodat. "De a tesód hívott fel, hogy folyton félálomban az én nevemet kiáltozod és nem a jó értelemben, így gondoltam leszek egyszer olyan közhelyes barát, aki a gondodat viseli" magyarázta ördögi vigyorral arcán.

"M-miért érzem, hogy ezt még nagyon meg kell hálálnom neked?" 

"Mhmm, mert az én barátnőm vagy és nagyon is jól érzed" helyeselt egyből. Magához húzott hirtelen, s hátadat kezdte cirógatni. "Aludj most már, itt vagyok veled" nyugtázta, s hajadba csókolt.

Todoroki

"(T/N) chan, biztos jó így a takaró rajtad? A párnád jól áll? Kérsz még valamit? Hozzak a kedvenc csokidból? Esetleg a kedvenc kajádból? Töltsek le neked valami filmet esetleg? Cseréljek borogatást?" kérdezte aggódó arckifejezéssel Todoroki.

"Nem, nem, minden jó, Todo. Nyugodtan haza mehetsz, későre jár és nem akarom, hogy megbetegedj te is!"

"Nem érdekel, ha elkapom. Nem aludnék nyugodtan, ha így itt kéne hagyjalak!"

"Todo, ugye tudod, hogy néha nyálas dolgokat mondasz?" nevetted ki, amibe belepirult.

"Komolyan, (T/N) chan!"

"Jó, jó, akkor maradj, ha szeretnél. De ne hibáztass, ha elkapod!"

"És hol aludjak?"

"Az már a te dolgod" mondtad egy diadalmias mosollyal arcodon és elfordultál tőle.

Todoroki szinte rád ugrott és befészkelte magát az ágyadban.

"Nekem itt jó lesz!"

"Reménytelen egy alak vagy, igaz? Ezért most tutira megnyalom az arcodat vagy kapsz egy jó nyálas csókot!"

"Alig várom!"

Több se kellett, egyből letámadtad, végül annyira nevetségesnek véltétek a helyzetet, hogy nevetésben törtetek ki, így szakítottátok meg csókotokat.

****

Q: na melyik fiút választanátok ilyen időkre a kis történetek alapján? Én Shin chant, vagy Todót. :P