Karakterek: Bakugo, Todoroki, Deku (BNHA). Nishinoya, Kenma, Bokuto (Haikyuu)

"(T/N) chan.." szólított meg félénken Deku.

Felé fordultál és boldogan üdvözölted. Épp a barátnőddel ebédeltél a suli udvarán, hiszen szép, napos idő volt, így hát kedvet kaptatok hozzá.

"Jól vagy, Deku?" érdeklődtél kissé aggódva, hiszen teljesen kifehéredett.

"M-mondani sze-szeretnék valamit" remegett meg hangja az izgatottságtól.

A barátnőd vette a lapot és magadra hagyott titeket. Deku bátorságot kapott, hogy kezedbe adja a csokor rózsát, amit eddig a háta mögött dugdosott.

Szóhoz sem jutottál. Boldogan fogadtad el, még is hitetlenkedve néztél rá.

"M-Miért ka-kapom ezt?"

Deku ajkai megremegtek. Úgy tűnt nagyon nehezen akarják elhagyni a száját a szavak.

"(T/N) chan, é-én.. a-azthiszem.. sze-szere...." habogta, de te ahogy meghallottad az "sz" betűs szócskát, szíved majd kiugrott a helyéről.

"Te.. szeretsz engem?"

Deku csak bólogatott, mire a nyakába ugrottál.

****

Teljesen felhúzott téged, ahogyan Bakugo viselkedett. Folyton bunkó és elutasító. Szerettél volna vele elmenni moziba, de durván felsültél és visszautasított.

Mindig ez van. Szünetben dühösen trappoltad végig a suli folyosóját, hogy kiduzzoghasd magad, de eléd állt Tenya.

"(T/N) chan, minden rendben?"

"Aha. Csak feszült vagyok kicsit" felelted indulatosan.

Tenya valahogy kivirult.

"(T/N) chaan.. sz-szeretnél esetleg délután.." ajánlkozott volna fel kedvesen, de elhalkult a végére.

Hátulról hirtelen valaki átölelt és nyakadba furta fejét.

"Nem ér rá" válaszolt helyetted is Bakugo, mire Tenya elismerve a vereséget, magatokra hagyott.

Kibontakoztál öleléséből.

"Mióta döntöd te el, kivel mit csinálok?" vontad kérdőre mérgedben. 

Kacchan kerülte tekintetedet és a földet bámulta.

"Azért nem akartam veled moziba menni, mert.. "

"Mert?"

"Ma fontos dolgom lett volna, de ezt is elrontottad" vágta hozzád dühösen.

"Mi van?" kérted ki magadnak.

"Neked.. akartam.. ajándékot venni, hogy meglepjelek, mi-mivel...." 

Csípőre tetted a kezed és gyilkos pillantással méregetted őt.

"Milyen jó vicc volt. Most mondd el az igazi okát!" utasítottad, de elhallgatott. Nem szólt egy szót sem. "Miért csinálod ezt állandóan? Nem látod, hogy..."

"Hogy?" kapta fel fejét. "Szeretni akarsz engem? De én csak elutasítalak?"

"Heeeee?" döbbentél le, de azonnal. "M-Mi... ütött ma beléd?"

Kacchan csak fintorgott. Elő vette zsebéből a kedvenc édességedet és a kezedbe adta.

"Csupán próbálok jó lenni ahhoz a lányhoz, akibe szerelmes vagyok."

*****

"Ehh, Todo kun, ma ilyen kapós lennél?" tetted szóvá csípősen, miután Todoroki végre elszabadult a fangörlököktől.

"Úgy látszik" felelte unottan.

"Hmm, ahhoz képes eléggé flörtölős voltál velük, nem?"

"És?"

"Miért nem őket hívod akkor moziba? Hiszen csinosak és oda vannak érted, nem?" jegyezted meg sértődötten.

"Ahh, ne már, (T/N)!" 

"Ha nem tudod megmagyarázni, akkor én léptem is" jelentetted ki határozottan.

Választ várva néztél rá, míg ő csak duzzogott. Arrébb léptél, de utánad szólt.

"Ne menj már el!"

"Szóval nem baj, ha az idő alatt míg randizunk én is flörtölök mással, ugye?" 

Todoroki egyre dühösebbé vált.

"Jaj ne drámázd már ennyire túl. Semmi nem történt, oké?"

"Tch... mondom. Randizz akkor inkább valamelyikükkel!" vágtad oda már-már hisztérikusan.

"Basszus, (T/N)" kiáltott rád. "Ne legyél már ennyire hülye! Mert nem vagyok seggfej, már egyből flörtölök velük? Egyikük sem érdekel, mert téged szeretlek!" 

Todoroki szaporán vette a levegőt és nagyokat nyelt. Félt a reakciódtól. Hosszasan néztetek egymás szemébe, majd megtörted a csöndet a lehető legkínosabban.

"Oh.." 

"Oh?" ismételte meg hitetlenkedve.

"Én is szeretlek, Todo kun."

*****

Kenma és te épp kedvenc videojátékotokkal játszottatok szobájának szőnyegén ülve, csak hogy kezdtél fáradni, így Kenma elé ültél és mellkasának dőltél. Ő átkarolt és így folytattátok tovább.

Már egy ideje randiztatok, de semerre sem haladt a dolog, sőt, féltél is, hogy talán... még mindig a baráti zónában toporogsz.

Mikor mindketten meghaltatok a játékban, felnéztél rá ő pedig vissza mosolygott rád.

"K-Kenma.."

"Hm?"

"T-te... m-mit.. é-érzel irántam?"

"Ohh..." illetődött meg kissé. "Etoo.. nem vagyok valami jó az ilyesmikben, (T/N) chan.." 

Elkeseredtél ezt hallva. Hát ennyi lenne? Kenmának feltűnt, hogy nem vagy túl elégedett ezzel a válasszal.

Sóhajtott egy nagyot és közelebb húzott magához. Erősen ölelt és adott egy csókot nyakadba. 

"(T/N) chan..." súgta a füledbe. "Boldoggá tesz, hogy vagy nekem és elfogadsz olyannak, amilyen vagyok. Minden nap eszembe jutsz és alig várom, hogy lássalak. Amikor ez megtörténik, mint most.." állt meg egy pillanatra, s te rá néztél. "Melegség fog el. Úgy érzem ilyenkor, hogy én vagyok a legboldogabb. Azt hiszem ezt nevezik... szerelemnek?!" mosolygott rád és adott homlokodra egy apró puszit.

Az öröm könnyeid kibuggyantak, minek láttán Kenma pánikba esett.

"(T/N) chan, mondtam valami rosszat?" kérdezte kétségbeesve.

Csak ingattad a fejed és mosolyogtál.

"Én is így érzek, Kenma!" közölted vele meghatódva.

*****

"Noya" fakadtál ki siránkozva, könnyeiddel küszködve. "Te ezt nem értheted!"

Megvártad, míg vége az egyik legjobb fiú barátod edzése. Muszáj volt elmondanod neki, hogy megint visszautasított a srác, aki tetszik neked... de ma felettébb nem volt veled megértő.

"(T/N) chan, ez a fiú nem érdemel meg téged" mondta őszintén.

"Nem hibáztathatod azért, amiért elutasított. Hiszen nincs bennem semmi izgalmas, ami felkelthetné a figyelmét" mordultál fel haragosan. 

"(T/N)..." szólt rád halkan még is higgadtan Noya. Találkoztál a rideg szempárral, ami téged figyelt. "Ne merészelj még egyszer így beszélni magadról, mert egy lúzer első éves nem figyel fel rád. Nem látod, hogy csak fájdalmat okoz neked?"

"No-Noya..." 

"Hát nem veszed észre végre? Itt vagyok!" 

Noya eléd állt és kezeibe vette arcodat. Teljes sokkban voltál.

"T-tessék?"

"Én törődöm veled" mondta egyenesen a szemeidbe. Azonnal vér szökött arcodba. "Én mindig ott vagyok, ha bánt valami, ismerlek már és azt, ahogyan gondolkodsz... tudom mi a következő lépésed már az előtt, hogy megtennéd. Szerintem te gyönyörű vagy a hibáiddal együtt. Ha ezt egy olyan seggarcú, mint ő, nem veszi észre, nem érdemli meg, hogy szeressen. Válassz olyat, aki megérdemli" osztotta meg veled őszinte véleményét, majd elmosolyodott. "Olyat, mint én."

"M-Mint te..?"

"Igen, mint én, ki teljes szívéből szeret."

*****

Borzalmas napod volt, de tényleg. A suliban felcseszett a legtöbb idióta a melóban pedig végig csak szidtak, hogy lassan dolgozol és a többi. Nem vágytál másra sem, csak a legjobb barátod társaságára, aki nem más volt, mint Kou. Egyedül neked engedte, hogy így becézd, mások Koutarou-nak vagy Bokutónak szólítják. Út közben fel is hívtad mennyire rosszul érzed magad, ő pedig a szokásos energikus stílusával kihívásnak találta, nem is, kis túlzással élete céljának titulálta, hogy felvidítson, kerüljön bármibe. Úgy beszéltétek meg, hogy otthon vár majd téged, de csalódottan lépted át szobád ajtajának küszöbét. Ledobtad magadról táskádat, de akkor a szekrényből elő ugrott egy bagoly jelmezben.

"Kou, elmész a francba!" kiáltottál rá szívedre téve kezed.

Ez az idióta rendesen rád ijesztett. 

"Ohh, bocs, (T/N)!" szólt, mire elnevetted magad.

A jelmez aranyos volt és egyben nevetséges is. A bagoly feje, amit magára húzott nagy volt és egyben... hátborzongató. Még is megölelted. 

"Kawaiiiii" olvadoztál karjaiban, mellkasába fúrva fejed.

"Az vagyok?" kérdezett vissza incselkedve.

"Igen" bontakoztál ki az ölelésből, majd lekaptad róla a fejet. Szembesültél Bokuto cuki arcával. 

"Így is?" 

Aprót biccentettél elégedett vigyorral az arcodon.

Megfogta kezed és magához húzott. Jelmezbe bújtatott kezeit, jobban mondva szárnyait összekulcsolta derekadnál. 

"Tetszik ez a mosoly. Jobb a kedved?"

"Igen!"

"Akkor mondok még valamit, amitől feldobódsz, mit szólsz?"

"Micsodát?" nevetted el magad kissé idegesen.

"Elhoztam neked a kedvenc édességeidet és a kedvenc filmeidet" mondta büszkén.

"Komolyan, Kou?" csillantak fel szemeid.

"Igen, (T/N)! Számíthatsz rám, mindig."

Könnyekig meghatott, hogy van egy ilyen ember az életedben. Annyira szerencsésnek érezted magad.

Bokuto aranyosan kuncogott.

"Most miért itatod az egereket, hm? Nem szeretem így látni azokat, akiket szeretek."

Szeret?

Lefagytál egy pillanatra.

"Akiket szeretsz?" ismételted meg sejtelmesen.

"Pontosan"

"M-milyen... értelemben?"

"Mondok még egy dolgot, amitől boldog lehetsz."

"Heee? Nem értelek..."

"Szeretlek."