Úgy másfél óra elteltével értünk egy kis faházhoz, ami a tengerparttól nem messze volt. A ház verandára léptünk, majd megszólaltam.

- Michael, hogy megyünk be? - néztem rá kérdőn.

- El van dugva a kulcs hozzá egy fadeszka alá - mondta s elővette.

Fellélegeztem.

Beléptünk a házba, ami nagyon szép volt. Michael egy szobába vezetett ahová ledobtuk a cuccainkat. Majd a hátára emelt és levitt a partra.

- Miért jöttünk most ide? - kérdeztem miközben leültem mellé és megfogta a kezem.

- Megnyugtat a tenger látványa - válaszolta.

- Szerettem volna valamit már rég megkérdezni.

- Rajta.

- Mi van a mostohatestvéreddel?

- Semmi. Utáljuk egymást - vonta meg a vállát.

- De miért?

- Teljesen más, a mi világunk. Ő szereti a nevelő szüleimet. Olyan, mint ők. Ő a mintagyerek. Meg aztán, őt szeretik. Nem úgy, mint engem.

- És sosem fogod nekem bemutatni?

- Minek mutassam be? - állt fel hirtelen.

- Gondoltam csak.. - felálltam én is.

Fel alá járkált előttem és úgy láttam, nagyon dühös volt.

- Ohh igen az jó lenne neked, mi? Egy ugyanolyan srác, mint te ugye Ariana? - ordított rám.

Szívem a torkomban dobogott. Mégis hogy mondhat nekem ilyet?

- Úristen! Nem bizonyítottam eleget már, hogy ilyet soha nem tennék meg veled?

- Nem!

Ennek hallatán, felment bennem a pumpa.

- Kabbe, bazdmeg! Most is otthagytam érted mindent és mindenkit! Te beteg vagy! - kiáltottam rá.

Megtorpant.

- Mit mondtál?

- Jól hallottad.

- Akkor menj is!

Könnyes szemmel sarkon fordultam és visszaindultam a faházhoz, csak hogy utánam futott és megragadta a karom. Szorosan magához húzott.

- Sajnálom. Sajnálom, nem akartam. Bocsáss meg nekem!

- Engedjél el!

- Nem!

- Michael, miért csinálod ezt?

- Sajnálom! - mondta majd vadul neki esett az ajkaimnak.

Elakartam tolni magamtól, de végül átadtam magam az akaratának. Derekamról lecsúsztatta a kezeit a fenekemre. Erősen belemarkolt, mire a csókunkba nyögtem. Visszavonszolt a partra és a homokba terített. Fölém kerekedett és ledobta a pólóját.

- Ne már! Ne itt!

- Senki nem jár erre - mondta perverz mosollyal az arcán, s közben kihámozott a toppomból.

- Komolyan! Ne már! - nyafogtam.

- Shhhh!

Kikapcsolta a melltartóm is és csókokkal kezdte behinteni minden egyes porcikám. Őrjítő lassúsággal haladt végig a mellemen át a hasamig. Izmaim megfeszültek, mellkasom fel-le emelkedett. Lehúzta rólam a rövidnadrágom majd fölém kerekedett. Újra nekem rontott majd becsúsztatta ujjait a bugyim alá.

- Ennyire kívánsz? - duruzsolta a fülembe miközben belém nyomta egyik ujját.

Egyre gyorsabban mozgatta bennem az ujjait.

- Ez tetszik, hm?

- I.. Igen - nyögtem ki a szavakat majd a duzzadó férfiasságára markoltam nadrágján keresztül. Felmordult és rám nézett. Elmosolyodtam, s beharaptam a szám sarkát.

- Na jó, elég volt ebből! - morogta s lerántotta magáról a nadrágját majd a bokszerét, közben én is megszabadultam a bugyimtól.

Fölém kerekedett újra és belém hatolt. Nem éreztem fájdalmat csak tiszta élvezetet. Hátravetettem a fejem ő pedig felém hajolt, csípőmbe markolt és egyre erősebben lökte belém magát.

- Michael.. - nyöszörögtem.

Újra rám dőlt és a nyakamba harapott.

- Hangosabban. Nincs itt senki - duruzsolta a fülembe és egyre gyorsabban csinálta.

A partot bezengte hangos nyögéseim, és Michael morgásai. Elélveztem ő pedig lökött még rajtam kettőt mire ő is. Majd felemelt az ölébe és még mindig bennem volt.

- Most mitcsi... - kérdeztem zihálva.

Nem szólt semmit csak a víz felé vitt.

- Neee! Tuti hideg a víz! - könyörögtem s a lábamat még jobban összekulcsoltam a derekán.

- Te mindentől úgy félsz - nevetett ki s közben egyre beljebb vitt.

A víz tényleg hideg volt, de tűrhetően. Egyre beljebb merészkedtünk. Már csak a fejünk látszott ki a vízből. Kezeim a nyaka köré kulcsoltam és mélyen a szemembe nézett.

- Sajnálom tényleg. Nem akartalak megbántani.

- Én is sajnálom.

- De tényleg! Látod mondtam én hogy pro.. - nem tudta befejezni mert a szájára tettem az ujjam.

- Sshh! Nem érdekel. Az viszont igen, hogy olyanokat feltételezel rólam. Szerintem bebizonyítottam már, mennyire szeretlek.

- Igazad van, sajnálom.

- Rendben - sóhajtottam fel - de most menjünk be mert megfagyok.

Kiemelt a vízből és rohantunk a házba cuccainkkal együtt. Gyorsan letusoltam és lefeküdtem. Kicsivel később Michael is csatlakozott. Odabújtam hozzá majd rám nézett.

- Nem bántad meg?

- Mit?

- Hogy eljöttél velem?

- Nem. De mi lesz velünk?

- Elutazhatnánk valahova. Mondjuk kibérelnénk egy lakást, és dolgoznánk vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy veled maradhassak. Nekem csak ez számít.

Nem is tűnt ez olyan rossz ötletnek.

- És hová?

- Ahová csak akarod.

- Szeretlek.

- Szeretlek.

// egy nap múlva //

Michael este elment kajáért én meg úgy döntöttem, bekapcsolom a telefonom. Egyedül Cat-el szerettem volna beszélni, senki mással. Csak neki szerettem volna elmondani mire jutottam, mert róla tudom, hogy nem mondaná el senkinek. Mikor bekapcsoltam, egyből megcsörrent a telefonom. Cat volt, így felvettem.

- Te meg hol a retkes picsába vagy Ariana? - ordította a telefonba.

- Hagyd abba, megsüketülök!

- Nézel te TV-t?

- Ne... Nem, miért?

- Bazdmeg! Titeket keres mindenki!

- Hogy mi?

- Igen, titeket! Most láttam a híradóba! Haza kell jönnötök!

Bepánikoltam.

- De, de - habogtam.

- Nincs de! Nem fogom elmondani hogy beszéltünk, ha megígéred nekem!

-Megígérem - hazudtam.

- Szeretlek Ari.

- Énis, Cat - mondtam majd letettem.

Belülről harapdosni kezdtem a szám, mivel nagyon ideges voltam. Hogy lehettem ennyire hülye? Azt hittem hogy majd a szüleim nem tesznek meg mindent hogy hazamenjek? Úristen! Idióta, idióta!

Eközben belépett Michael is.

- Hé! Minden oké? Fal fehér vagy!

- Pe.. Persze.. - nyeltem egy nagyot.

- Nem hiszem. Mondd el!

- Hagyjuk most.

- Nem! Gyerünk.

- Te tudtad, hogy keresnek minket?

Bólintott.

- Úristen Michael! És ezt miért nem mondtad el nekem? - kiabáltam rá.

- Én..

- Haza kell mennünk!

- Már miért kellene?

- Ezt most komolyan kérdezed? - fakadtam ki.

Nem szólt semmit. Láttam hogy kezd bedühödni.

- Ha hazamegyünk nem hagyják majd hogy együtt legyünk! Ezt akarod? Nem gondoltad hogy ez fog történni?

- Nem gondolkodtam! Megoldjuk!

Idegességében elnevette magát.

- Megoldjuk! Persze, hogyne! Ostoba vagy! És rohadtul naiv! Ha megyünk mi nem leszünk többé!

Szólni akartam de visszafojtottam. Nekem kell az okosabbnak lennem, így nem vettem magamra amit mondott. Hagytam hogy kitombolja magát. Helyette felrohant a fürdőszobába. Utána siettem. Nem tudtam bemenni mert bezárta az ajtót.

- Kérlek, nyisd ki!

Nem kaptam választ.

- Michael nyisd ki de azonnal! - fakadtam sírva s dörömbölni kezdtem az ajtón. Hallottam egy nagy csattanást és bepánikoltam..