𝘠𝘦𝘭𝘭𝘰𝘸
𝐂𝐨𝐥𝐝𝐩𝐥𝐚𝐲

00:00 ─────── 𑑏 ──────── 02:42

◃◃  𝄁  ▹▹
↻⇄

Felix csodálkozva lépett be a sötét terembe. Nem tudta, hogy mi ez az egész, hiszen Jeongin küldte oda, azzal a kijelentéssel, hogy a helyiségben egy meglepetés vár rá. A szőke fiú azonban semmit nem látott, de addig is megpróbálta kiélvezni a csendet maga körül. Az egész hete egy nagy rohanás volt, azt se tudta hol áll a feje, és mindenki sürgette, ráadásul egy héttel előrébb hozták az utazását, így már holnap elindul Ausztráliába. Ehhez azonban ki kellene pihennie magát, de most itt áll egy sötét terembe, és fogalma sincs hogy miért.

A következő pillanatban az előtte lévő színpadon felvillantak a fények, ebből Felix azonnal rájött, hogy hol van. A színpad hátsó részére fel lett ragasztva jópár fényfüzér, és az oldalsó falra is, az egésznek a közepén pedig Jisung ült, egy széken, kezében a gitárjával, Felixre pillantott és rá mosolygott, majd elkezdett játszani.

Look at the stars
Look how they shine for you

Felix szíve hevesen vert, ahogy felismerte az első dallamokat. A Coldplay dala volt, a Yellow, és amikor Jisung elkezdte énekelni, könnyek szöktek a szemébe. Az egyik kedvenc dala volt, ráadásul imádta amikor Jisung énekelt, a kettő együtt pedig tökéletes párosítás volt.

A szőke életében először kívánta azt, hogy bárcsak ne kellene visszamennie az apró kontinensre. Életében először kívánta azt, hogy inkább Szöul szürke ámbár érdekes utcáit rója, minthogy a Sydney-i opera közelében gyönyörködjön az alkonyatban.
Életében először kívánta azt, hogy inkább a Han folyó partján sétálgat és köszön rá minden ismerős arcra, minthogy a tengerparton keresgéljen kagylókat. Felix sose gondolta volna, hogy valaha Koreát fogja választani Ausztrália helyett.

Igaz nem a hely miatt. Felix sose szerette igazán Koreát, számára túl sok épület és túl unalmas volt az egész. De nem azért választotta volna Koreát, jelen pillanatban, mert szereti a várost. Ugyan dehogy. Mindig megragadta az első adandó alkalmat, hogy elmenjen onnan, mikor véletlenül ott akadt dolga. Viszont amióta megismerte Jisungot, teljesen másképp vélekedett mindenről. Még a városban is hajlandó lett volna maradni miatta. Tény és való hogy Jisung egymaga sokkal színesebb személyiség volt, mint egész Szöul együttvéve, mindennel ami benne található.

Felix gondolatai össze vissza csapongtak, miközben a dalt hallgatta, és már meg sem próbálta visszafogni könnyeit. Tudta hogy bármi lesz, ő holnap visszamegy Ausztráliába, ami össze fogja törni barátját, hiába csak három hónapja vannak együtt, Jisung nagyon tudott ragaszkodni az emberekhez, függetlenül attól hogy mióta ismeri őket. Ha esik ha fúj, neki el kell mennie holnap Ausztráliába, de addig ki kell engesztelje Jisungot. Persze, neki ez nem lesz jó, egyikőjüknek sem lesz jó, de nincs más választása.

Ahogy Jisung befejezte a dalt, Felix a színpad felé rohant, és szorosan magához ölelte barátját.

— Annyira sajnálom — suttogta könnyeit nyelve.
— Ne sajnáld Lix. Tudom hogy muszáj elmenned. Ez egy búcsú ajándék volt. Hyunjin pedig felvette videóra, és majd elküldi neked, úgyhogy megnézheted majd bármikor. — símogatta a hátát.
— De az nem ugyanolyan — szipogott a szőke
— Semmi nem lesz már ugyanolyan. De nem akartam hogy szomorúan menj el. Elvégre nem egy temetésre mész. — nevetett fel halkan —  És egyébként is, vissza fogsz jönni.

Felix rettentően utált mindent abban a pillanatban. Saját magát, Jisungot, és az egész világot. Mert hazudott neki. Nem fog visszajönni. De nem akarta elkeseríteni. Jisungra pedig haragudott. Nagyon. Tudta hogy teljesen össze van törve, és legszívesebben sírva zárná be magát a szobájába, mindenkit eltaszítva magától, és hagyja, hogy a fájdalom maga alá terítse. De nem, Jisung sose gondol magára. Előbb mindig a többieket veszi figyelembe, és bizonyosodik meg arról, hogy jól vannak, és majd azután talán eszébe jut saját maga.

Felix pedig utálta amikor a barátja megjátsza magát előtte

Nos, igen, itt az első rész, és azoktól akik még itt vannak a Fools után, szeretnék elnézést kérni. Tudom hogy azt mondtam, nem fogom letörölni, de egyszerűen szégyelltem, és hiába írtam át, nem tetszett, és folytatni sem tudtam. Azonban remélem hogy tetszik nektek ez a rész, a jilix az egyik legnagyobb gyengém, és ez az első olyan történet amit úgy keztem el hogy már előre kitaláltam