Jisung ki volt borulva. A folyosón lévő forgatagból próbált kijutni, és minden erővel elkerülni Hyunjint. Ez nem egy szokásos dolog volt de Jisung félt hogy baj lesz ha összetalálkozik aznap a fekete hajúval, úgyhogy remélte nem kerül az útjába akkor.

Hamarosan megérkezett a kémia laborba, és már előre ideges volt, mert semmit nem tanult a felmérőre ami aznap volt esedékes. És ezt is csak és kizárólag Hyunjin miatt; az előző este ugyanis képtelen volt kiverni őt a fejéből, és biztos volt benne hogy meg fog bolondulni. Ezért hát egy adag tesztet töltött ki az interneten, de az eredményt látva csak még idegesebb lett.

Mert nem lehet az hogy a fiú akit egy pár hónapja utált, teljes mértékben lenézett és nem akart semmit sem hallani róla, tehát teljes mértékben lehetetlen hogy egy ilyen utálatos személybe Jisung beleszeressen. Pedig minden jel ezt mutatta. Viszont mivel Jisung sose volt szerelmes, Minhót leszámítva, nem tudta hogy hogyan kellene ezt kezelni, mert persze nem állt szándékában szerelmet vallani neki, de abban sem volt biztos hogy ez tényleg szerelem lenne. Mi van ha csak egy fellángolás? Mi van ha csak egy pillanatnyi hülyeség, mint amikor gyerekkorában annyira oda volt azért a mese figuráért? Vagy mi van ha csak tudat alatt mesélte be magának ezt, mert még mindig nem lépett túl Minho esetén.

Egész nap ezen gondolkodott, még a barátai is megkérdezték hogy mi a baja, és miért nem figyel oda amikor hozzá beszélnek, de Jisung elintézte annyival hogy fáradt és nem tud koncentrálni.

Hamarosan megérkezett az osztályba a tanár és kiosztotta a lapokat, meg elmondta a szokásos szöveget, hogy óra végéig írhatnak, és puskázásért egyes jár, aztán már kezdhették is. De Jisung csak üres tekintettel meredt a papírra és próbálta felfogni a kérdést. Valami az alkálifémekkel volt, de a fiú nem jött rá hogy mi. Gondolatai megint elkalandoztak, Hyunjinra gondolt. Neki most épp matematika órája volt, amit mindennél jobban utált. Vajon ma is rosszul teljesít és haragudni fog magára, vagy ezúttal sikerül teljesíteni a feladatot? Remélhetőleg az utóbbi.

Jisung visszanézett a papírra, és odaírt valamit, de a következő feladatnál megint elkeseredett. Reakcióegyenletek. Azt még annyira se értette mint az előzőt. De már tíz perc eltelt, és a mellette ülő Seungmin aki történetesen az osztályelső volt már egy fél oldalt megtöltött. Jisung kezdett ideges lenni. A fejében össze vissza cikázott Hyunjin, mindenféle képletek, Minho, a furcsa érzések, reakcióegyenletek, az otthon maradt sajttorta szelet, Felix és Jeongin csalódott tekintete és a következő óra, amire elfelejtett füzetet hozni.

- Mit csinálsz? Nem írsz? Már eltelt negyed óra! - suttogta Seungmin, miközben értetlen tekintettel nézett rá.
- Fogalmam sincs hogy mit kell csinálni. - felelte Jisung, egyre riadtabb tekintettel. Ez egy fontos jegy volt és a fekete hajú amúgy is bukásra állt a tantárgyból, ezért jó lett volna ha legalább egy közepes jegyet szerez rá.
- Nem tanultál rá? - kérdezett vissza, de Jisung riadt tekintete magáét beszélt.
- Te jó ég. - sóhajtott fel - Add ide a lapodat.
- Mi? Miért? Mit akarsz csinálni?
- Biztos meg akarom enni! Szerinted miért? - csattant fel, aztán a tanárra pillantott és gyorsan kicserélte Jisung papírját a sajátjával, mivel persze két külön sor volt és különböző teszteket is kaptak. Jisung nem mert felnézni, csak nézte Seungmin rendezett kézírását, és elcsodálkozott a megfejtéseken.

Tíz perc elteltével Seungmin óvatosan visszacserélte a papírokat, Jisung pedig izgatottan vette szemügyre a sajátját. Seungmin direkt csúnyán írt, és nem is végezte el az összes feladatot, de úgy tűnt hogy erre kaphat egy jobb jegyet is, úgyhogy Jisung igyekezett viselkedni és óra végéig úgy tett mintha írna. Miután leadta a papírt, és kicsengettek, gyorsan utána sietett hogy megköszönje ezt a nemes tettet.

- Seungmin várj! - fogta meg a karját mielőtt eltűnik a forgatagban - Köszönöm szépen a segítséget. Ha te nem lettél volna valószínűleg pótvizsgáznom kellene majd.
- Tudom. - sóhajtott fel a szőke - De áruld már el hogy ha tudtad hogy ilyen fontos akkor miért nem tanultál rá?
- Nem ment. Túl sok minden járt a fejemben és képtelen voltam koncentrálni. - Seungmin úgy nézett rá mint aki azt próbálja eldönteni hogy igazat mond vagy hazudik. Végül úgy tűnt az előbbi mellett döntött.
- Hát jó. De azért legközelebb szedd össze magad. - azzal ott hagyta a fekete hajút, aki még sokáig nézett utána. Végül elindult a következő órájára, de amint megfordult, nekiütközött valakinek.

- Jisung! De örülök hogy látlak! Egész nap kerestelek, el se tudtam képzelni hol vagy. Már azt hittem nem is jöttél ma. - üdvözölte boldogan Hyunjin, de Jisung képtelen volt reagálni, mert az egész arca elvörösödött és nem tudta hogy erre mit is mondhatna.
- Mi a baj? Meleged van, vagy miért ilyen vörös az arcod? Gyere menjünk ki az udvarra. - azzal meg sem várta a reakciót, megfogta a fekete hajú kezét és pár perc múlva már az udvaron voltak.

- Na. Mi van ma veled? Miért viselkedsz ilyen furcsán? - kérdezte Hyunjin a szemébe nézve, amitől persze Jisung még annyira sem tudott megszólalni mint előtte.
- Hát tudod... kissé fáradt vagyok ma... - hebegte, és legszívesebben képen törölte volna magát amiért ennyire hülyén viselkedik.
- Ha te mondod. Képzeld, ma sikerült többet beszélnem az emberekkel mint máskor. És mateken sem teljesítettem olyan rosszul. - újságolta, Jisung pedig próbált odafigyelni rá, de folyton az ajkaira tévedt a tekintete, ezért jobbnak látta ha inkább a mögötte lévő épületet nézi. De egy idő után a hosszú hajúnak feltűnt hogy a fiatalabb nem figyel oda, vagy legalábbis szemmel láthatóan teljesen mást néz, és ez igencsak felbosszantotta, hiszen egész nap őt kereste.
- Na jó, ez már több a soknál, most már rám se figyelsz oda? - csattant fel és kissé dühösen nézett rá.

- Ne-ne haragudj, ma valahogy nem tudok figyelni. - felelte zavartan.
- Persze, mert fáradt vagy, ugye? Nekem meg az az érzésem hogy hazudsz. - azzal hátat fordított neki és visszament az épületbe.

Jisung fáradtan és szomorúan nézett utána és a kezeibe temette az arcát.

Hogyan mondhatnám ezt el neked?

;; Na vajon mi vesz rá újra az írásra? Bizony egy hülye betegség 😋 Anyways, happy Jisung & Felix day! ;;