Hyunjin már reggel érezte hogy nem lesz jó napja, kezdve azzal, hogy amikor felkelt, az eget szürke felhők borították, és az eső is szemerkélt. Ráadásul a hétvégi beszélgetése Jisunggal is alaposan rányomta a bélyeget, hiszen az elmúlt két napban nem gondolt rá, most viszont hogy nem kerülheti el a találkozást, kezdett nagyon ideges lenni. És ha ez nem lenne elég, két tantárgyból is számonkérés lesz. A fiú komolyan fontolgatni kezdte hogy otthon marad, és az egész napot végigalussza.

Ezt azonban nem tehette meg, így kétszer olyan lassan mint máskor kezdett el készülődni, aminek az lett az eredménye hogy késve indult el, és a sapkáját is otthon hagyta. Amikor az utca végén rájött erre, csak dühösen tette bele a fülébe a fülhallgatóját, majd a kapucnit a fejére dobva indult tovább.

Nagyon nem volt kedve hogy egész nap Jisunggal jópofizzon, úgy, hogy a fiú tulajdonképpen nem kedveli, csak a volt párját akarja féltékennyé tenni. Úgy hogy őt kihasználja. De persze Hyunjin egy szót sem szólt, hiszen végre időt tölthet vele, és ez minden ami számít. Az már mellékes hogy milyen okból.

Az iskolában azonban még rosszabbra fordultak a dolgok. Jisung már az iskola előtt megtalálta és azonnal maga után húzta mondván 'rengeteg megbeszélnivalójuk van' Ami annyit jelentett hogy újabb tervei voltak, de aztán kiderült hogy kapott egy olyan hírt hogy Minho randira hívta az egyik lányt, így Jisung egész nap ideges volt, és Hyunjint maga után rángatva próbált utána járni a dolgoknak, abszolút nem foglalkozva azzal hogy a magasabbnak egyáltalán nincs kedve ehhez.

Ráadásul a szaladgálás közben néhányszor Seungmint is megpillantotta, és egyet értett a szemében lévő sajnálattal. Vagyis inkább lesajnálattal. Mert Hyunjin maga is nevetségesnek érezte hogy a kiszemeltjével rohangál annak exe után, hogy kiderítsék ki az új partnere. A szőke fiú biztos volt benne hogy még soha nem volt efféle hülye szituációban. Pedig számtalanszor elkezdte mondani neki, hogy hagyja Minhot békén, és próbáljon valami másra gondolni, sőt, meg azt is felajánlotta hogy lefoglalja ő valamivel, csak fejezzék be a nyomozást, de a fiatalabb hajthatatlan volt. Ez egyértelművé tette hogy még mindig nem tette túl magát rajta, és bármit megtenne hogy visszakapja az idősebbet. Csakhogy ezzel akaratlanul is fájdalmat okoz Hyunjinnak.

- Na, hogy megy a nyomozás? - érdeklődött Felix, amikor a két fiú leült az ebédlőben.
- Rosszul. Egész nap kérdezgettem embereket, és őt is próbáltam követni, de semmi. Egyáltalán nem kommunikált lányokkal, kivéve Jiseo-val, de ő Changbinnak az unokatestvére és amúgy is van barátja. De mégis, ránézett néhány lányra, de sokan voltak szóval nem tudom melyik lehet. Én a hatodikra tippelek. Az ki is volt? - fordult Hyunjin felé.
- Miyeon. - felelte unottan a szőke, miközben a szendvicsét bontogatta.
- Ja igen. Ő tényleg nagyon szép. - vette elő a telefonját bosszúsan, nyilván hogy megkeresse a lányt a közösségi oldalakon.

- És ezen kívül beszélgettetek? - kérdezte Jeongin, bár tudta a választ.
- Dehogy. Egész nap maga után cibált, és tőlem kérdezgette hogy mit tudok azokról az emberekről. - rázta a fejét Hyunjin.
- Pedig azt mondta hogy megpróbál veled barátkozni. - próbálta menteni a menthetőt Felix.
- Ugyan. Nyilván ő sem gondolta komolyan. Hiszen utál.
- Nem nem utál. Nem ismer. Nem lehet utálni valakit akit nem is ismersz. Ha pedig mégis, azok nem komoly indokok. Mert ha valakit mondjuk azért utálsz mert nem tetszik ahogy kinéz, az hülyeség, mert ő nem tehet arról hogy úgy néz ki ahogy. Jisung nem ismer, csak azért utál, mert népszerű vagy. - magyarázta Jeongin.
- De meg van egy csomó népszerű diák az iskolában! - fakadt ki a magas.
- Azokat is utálja. - legyintett Felix.

A következő pillanatban nyílt a terem ajtaja, és Minho lépett be rajta

Seungminnal együtt.

Hyunjin idegesen nézte ahogy a két fiú leül egy kevésbé tömött asztalhoz, majd beszélgetni kezdenek. Minho végig halványan mosolyog, míg Seungmin csillogó szemmel magyaráz valamit. Jisung ebből semmit nem vesz észre, túl elfoglalt a telefonjával, sőt még Felix és Jeongin is akkor kezdenek beszélgetni, így az asztaltól csak a legidősebb látja a történteket.

Teljesen elfelejtette hogy nem akart vele foglalkozni, csak elindult feléjük, és egy oszlop mögé állva hallgatja amiről beszélnek. Többnyire semmi fontos, csak a baseball, illetve Minho a macskáiról magyaráz. Seungmin azt hitte csak egy macskája van, így Minho elkezd csipkelődni hogy Seungmin egyáltalán nem érdeklődik iránta.
De ez annyira nem számít. Nagyon jól elvannak együtt, jól érzik magukat, és most mindketten elfeledkezhetnek a múltról, csak egy kis időre.

Hyunjin azonban képtelen ott maradni. Képtelen továbbmenni. Képtelen megmondani hogy mit érez. Képtelen érezni. Csak sírni akar. De mégsem tesz semmit, csak ott áll, és nézi őket. De hirtelen, mintha valaki arcon csapta volna elrohant. Legszívesebben az épületből is elszaladt volna, de azt nem tehette hiszen még hátra van a nyelvtan felelés.

Egyáltalán nem gondolkozik hogy mit tesz. Csak a rajz terembe siet. Felkapta a legerősebb színű szórófestéket, és még sem állt Seungmin szekrényéig. Nem tudta volna megfogalmazni hogy dühöt, fájdalmat vagy árulást érez, de valamit tenni akart ellene. Miután az egész fém szekrényt összefestette feketére, összeszorította a kezeit, és beleütött. Többször is. Fogalma sem volt hogy mi ütött belé, de meg akart szabadulni az érzéseitől. Mint egy papír, amit elégetsz, és elég az összes érzelem. Vagy mint egy lufi, ami tartalmazza az összes érzést, és csak elengeded, és elszáll.

A fiú kezdett lassan legnyugodni, és leült a szekrénysor végére, egy ajtó elé, és üveges tekintettel maradt maga elé. Mindkét keze elzsibbadt, és a szája is kiszáradt. Tudta hogy nagyon rossz dolgot művelt, mégsem bánta. Akkor még.

Hyunjin már öt perce kuporgott a szekrénysor mögött, mire realizálódott benne hogy mit művelt. A pánik, mint az árvíz öntötte el, és azonnal a legközelebbi mosdóba rohant, hogy lemossa a vért a kezeiről. Közben végig magát nézte a tükörben, de nem jött rá, hogy ki az a sápadt, üres tekintetű személy, aki visszanéz rá az üveglapból. Mert az biztos nem Hwang Hyunjin.

A szőke képtelen volt visszamenni az ebédlőbe, ezért inkább a könyvtárba sietett, ahol soha nem voltak túl sokan, és ott is a verseskötetekhez, ami a legkisebb érdeklődést sem vonzotta, és leült a földre.

" Mit tettem? Mit tettem? "

Csak ez járt a fejében. Eszébe jutott ugyan, hogy azon az emeleten nem működik a kamera, de hiába, lehet hogy valaki mégis meglátta, rájön hogy mit művelt, és akkor nagyon nagy baj lesz, az igazgató elé viszik, felhívják a szüleit, sőt lehet még ki is rúgják.

Hyunjin már a legrosszabbra gondolt, amikor valaki megállt előtte.

Valaki akire egyáltalán nem számított.

;; Hát igen, a múlt héten megint nem volt új rész, de ezt most felejtsük el, megpróbálom úgy intézni hogy többet ne forduljon elő... máskülönben happy Jeongin day <3 ;;