Másokat utánozni és közben remélni, hogy kitűnhetsz.

Ez csak a maradék -az elhajított almacsutka- mi a nagyrabecsült szinte istenített alakokhoz köthető. Az éhezők elé dobták a csontot és mi ráharapunk, hiszen ez az egyetlen kötelék, csak így érezhetjük piciny halandó lelkünkben, hogy tettünk valamit valami "𝗲𝗴𝘆𝗲𝗱𝗶𝘁".
Valamit amit aztán az ajándékoktól roskadozó oltárukra rakunk, alázattól görcsös arccal és csillogó szemekkel. Remegő kéz a küldés gomb felett lebeg.

@ 𝘅𝘆𝗶𝗻𝗳𝗹𝘂𝗲𝗻𝗰𝗲𝗿 #𝗷𝗮𝗷𝗱𝗲𝘀𝘇𝗲𝗿𝗲𝘁𝗹𝗲𝗸
Imádlak (!!!) <3

➪︎Enter

Várod a megváltást az istenedtől.

Mi történik itt mégis ? Miért fulladok ? Miért érzem magam mégis rosszul ? Hol az áhitott eufórikus érzés ?

Elvettük a halandó lelküket és isteneket csináltunk belőlük, a  teremtés maga bizar módján.

És lassan, tudatalatt -akár egy kis fejlődő parazita- már azt vesszük észre -a tömegnyomás és megfelelési készer gyűrűjében- ,hogy ez az egész amit alkottunk az a sok piciny áldozat egy monumentális szörnyé nőtte ki magát.

A szörny gyomra kongó üres. Nem te eteted hanem ő fal fel téged.
Egy lájk egy harapás.
Eszi az agyat, eszi az időt, eszi a lelket.
Mindafolytán, hogy elemészt a tévképzet drogját fecskendezi beléd.
Fényképre fagyott isteni mosolyok.
Béna idézet a kép alatt.

𝖻𝗈𝗅𝖽𝗈𝗀 𝗏𝖺𝗀𝗒𝗈𝗄 (𝖺 𝗄é𝗉𝖾𝗇)
𝗂𝗀𝗒 𝗍𝖾 𝗂𝗌 b̶o̶l̶d̶o̶g̶ v̶a̶g̶y̶  𝖻𝗈𝗅𝖽𝗈𝗀 𝗄𝖾𝗅𝗅, 𝗁𝗈𝗀𝗒 𝗅𝖾𝗀𝗒é𝗅

Az vagyok ?

Nahát még egy poszt.
Lájk és felejt.
Delete gomb elkopott az agyban.

Nincs mit tenni. Ez egy örvény és a szörny szája felé vezet az út.

Akarat gyenge bábok sora halad tovább, az oltár nő szinte összeomlik.
Rothad az egész az alapoktól kezdve.

Csak halad, csak megy, lép és nem néz.
Görget, lájkol, szívlel, posztol.
Megfojtol.

Nem bírunk megálni és ez a mi vesztünk.

2020.08.03.