A kviddics nem mindig volt kedves sport. Draco elég sok sérülést szerzett az elmúlt időben. A teste már kezdett megedződni a sportjuk durvaságához.

Jól emlékezett még rá, hogy annak idején milyen büszke volt rá, hogy bekerült a csapatba. Az apja is végre büszke volt. Draco látta rajta, hogy milyen örömmel dicsekedett el a Minisztériumban erről. Aztán... Kudarcot vallott. Ez mindig eszébe jutott. Bár maga sem tudta miért. Hiszen csak gyerek volt, nem szabadott volna ennyire magára vennie, hogy nem sikerült.

De náluk a majdnem sosem jöhetett szóba. Csakis a tökéletes teljesítés. Az, amit Potter produkált. Vagyis sokkal inkább, amiket elnéztek neki. Talán Draco ezért utálta annyira a szemüveges fiút. Sosem lehetett olyan jó, vagy legalább elég jó a világnak.

Edzés után felment a bagolytoronyba. Kivételesen nem az anyja, Narcissa írt neki, hanem az apja. Draco a viaszon lévő pecsétből jött rá. Egy kígyó fej volt, ami az M betű köré kulcsolódott. Az édesanyja viaszpecsétje sokkal kellemesebb volt, nem ennyire durva és mohazöld színű.

Draco kezei remegtek, miközben szétnyitotta a pergament és olvasni kezdte. A szíve összeszorult és kiszáradt a szája. Hideg volt odakint, őt mégis leverte a víz.

━ Nem akarja, hogy hazamenjek. - suttogta. Valahol már számított erre, de az anyja sosem hagyta, hogy ez megtörténjen.

Egy kicsiny része örült ennek, egy másik viszont képes lett volna üvölteni akár az egész világgal is fájdalmában.

Összegyűrte a papírt, majd eldobta. Két kézzel túrt bele a hajába, ami ettől csapzottá vált. Mélyen beszívta a csípős délutáni levegőt és hagyta, hogy rátörjenek az érzések. Draco nem szeretett érezni. Az apja szerint ez mind gyengévé tette. De az apja nem volt ott akkor vele, nem igaz?

A baglyok halkan huhogtak körülötte, mintha csak megakarták volna vigasztalni.
Milyen butaság... Ezek csak állatok!

Erőt vett magán és otthagyta őket, majd megcélozta a prefektusi fürdőt. Jót tett neki egy kis forró víz és csend. A legnagyobb meglepettségére viszont már volt bent valaki. Nem Granger és Weasley, hanem... Az unokatestvére.

━ Ide nem jöhetsz be! - mordult rá Dracora, ám amaz nem mozdult. - Mi van nem hallottad? - fordult felé idegesen. A szőke hajú fiú csak ekkor vette észre Alexander véres arcát.

━ Veled meg mi történt? - kérdezte értetlenül.

━ Nem mindegy az neked?!

━ De, igazából mindegy. - morogta az orra alatt Draco, majd a rokona helytelenítése ellenére belegázolt a vízbe. Nem örült neki, hogy Alexander így látja őt, egy szál nadrágban, de nem volt hajlandó ismét hagyni, hogy ő nyerje meg a hatalmi harcot.

━ Potter volt. - szólalt meg végül az idősebb fiú, mintha valami szitokszót mondott volna.

Draco háttal állt a vízben, de jobb is volt, ugyanis valamiért egy gúnyos mosoly kúszott az arcára a név hallatán.

━ Miért? - kérdezte Alexandertől.

━ Mert ő bármit megtehet. Te is pontosan tudod.

Draco tudta, ám nem úgy ismerte meg Harryt, mint aki ok nélkül tesz bármit is. Főleg nem keveredik verekedésbe egy idősebb fiúval. Verekedés... Annyira mugli szokás volt ez! Látszott is a fiún, hogy muglik között nevelkedett.

Végül Alexander adta fel a dolgot és otthagyta a szőke fiút egyedül a prefektusi fürdőben. Harry megütötte Alexandert.

Vajon milyen indoka lehetett erre?
Egyáltalán hogyan férkőzött úgy hozzá, hogy az unokatestvére nem szórt rá átkot?

━ Téged szidott a többieknek. - szólalt meg egy hang Draco mögött. A fiú szíve megugrott és azonnal arra fordult. Potter ott állt, nadrágban. A felsőtestét nem takarta semmi. Draco tekintete mégis a szemein állapodott meg.

━ Mióta kérte bárki is, hogy megvédj engem? - kérdezte Draco. Harry elmosolyodott, majd leült a medence szélére és belelógatta a lábát a vízbe. Megtámasztotta a kezeit maga mögött.

━ Miért hiszed, hogy minden rólad szól? - mosolyodott el.

━ Te magad mondtad, hogy engem szidott. - érvelt Draco.

━ És közben nekem jött. - tette hozzá Potter.

━ Ez pedig már indok arra, hogy megüsd? - lépett hozzá közelebb Draco.

━ Ti Mardekárosok imádtok bolhából elefántot csinálni!

━ Bolhából elefántot? - kérdezte szemöldök ráncolva a szőke hajú. Ez is biztos egy ostoba mugli kifejezés lehetett csak!

━ Kis dologból nagyot. - felelte Harry előre dőlve. Draco olyan közel merészkedett hozzá, hogy érezte a fiú forró leheletét az arcán. - Megbotlott és pofára esett.

Draco Malfoy talán életében először nevetett fel olyan hangosan, hogy zengett tőle a fürdő. Már-már a hasa is belefájdult a gondolatra, hogy Alexander tényleg ilyen béna volt! Főleg a többiek előtt!

Harry viszont ekkor finoman megfogta a kezével Draco arcát, aki azonnal elhallgatott. Nem húzódott el, csak a másik fiút kémlelte. Mindez tényleg valóságos?
Sosem szerette, ha hozzá értek, Harry érintése mégis olyan kellemes volt és lágy. A bőre forró volt, az ujjaival pedig az arcát simogatta.

━ Mit művelsz? - kérdezte Draco rekedten.

━ Bolhából elefántot csinálok. - felelte Harry, majd lassan közelebb hajolva megcsókolta a másik fiút. Draco testébe mintha áramot vezettek volna, teljesen megfeledkezett mindenről. Harry ajkai puhák és nedvesek voltak. - Nyisd ki a szád! - suttogta a szemüveges fiú. Draco nem tudta miért, de szó nélkül engedelmeskedett. Harry nyelve lassan csusszant be a szájába, amitől a szőke hajú fiú felnyögött. Közelebb lépett hozzá és a fürdő szélén ülő Harry derekára csúsztatta a kezeit. A szemüveges fiú beletúrt a hajába.

━ Véres az arcod, egyébként. - jegyezte meg Draco két csók között, mire Harry elmosolyodott.

━ Nem is mondtam, hogy megütöttem. - felelte a fiú. - Pansy rám támadt, amikor Alexander elesett és megkarmolta az arcomat.

Draco hümmögött egyet, de nem volt ideje válaszolni, ugyanis Harry ismét birtokba vette az ajkait. Lassú, ráérős csókokat váltottak egymással. Olyan sokáig csókolóztak, hogy az ajkaik megdagadtak.

━ Miért csinálod ezt? - kérdezte rekedten Draco.

━ Sosem gyűlöltelek, Draco. - suttogta Harry. - Csak te hitted ezt.

━ Ellenséges voltál velem. - tiltakozott Draco.

━ Mert bántottál. - nézett bele a fiú kék szemeibe. - De ennek többé nem kell így lennie. - csókolta meg őt újra.