𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

Ahogy a fiú elhagyta a szobámat még egy ideig az ágyamban pihentem, mert nem igazán mertem még felállni. Nem ez volt az első alkalom, hogy rosszul legyek, de ez valamiért sokkal kellemetlenebb volt az eddigi összes rosszullétemnél - nem csak azért, mert Lando látta és ő segített - de ezt betudom annak, hogy a nehéz napok végénél járok.

A nap hátralevő részében a szobámban pihentem és Carmen utasítására - aki a lányokkal reggeli után feljöttek meglátognatni - nem csináltam semmi megerőltetőt. A telefonomon sorozatot néztem és PDF-ben olvastam a kedvenc könyvemet, amit Lando kölcsönkért.

- De már jól vagyok Carm! A színem is visszajött és nem szédülök egyáltalán. - a kis vitánk tárgya az volt, hogy a barátnőim - főleg Carmen - nem díjjazták azt az ötletet, hogy velük tartsak a ma esti bulira a reggeli kis incidensem miatt.

- Még mindig olyan sápadt vagy, mint a nyavaja és látszik az is, hogy erőtlennek érzed magad. Nem most jöttünk le a falvédőről!

- Pedig nem érzem magam gyengének. - kezdtem el bizonygatni nekik, hogy az égvilágon semmi bajom nincsenek, de hirtelen megszédültem és le kellett ülnöm az ágyra.
Lehunyt szemekkel vártam, hogy elmúljon ez a szörnyű kellemetlen érzés.

- Na tessék! Látod? Ezért nem jöhetsz velünk. - adott a kezekbe egy pohár vizet Fia. - Nem tudom mi ütött beléd, mert tegnap még húztad a szádat most meg itt erősködsz, hogy hadd gyere velünk, de betudjunk ezt a reggeli rosszúllétednek.

- De ez nem igazságos! - fontam keresztbe a karjaimat. - Elkészültem meg minden és ti képesek lennétek itthagyni engem? - kicsit haboztak a válasz adással, én pedig elégedetten mosolyogtam rájuk. Összenéztek, majd a tekintetüket visszavezették rám.

- Igen, képesek lennénk itthagyni téged! - válaszolták szinkronba, az én arcomon pedig a mosoly legörbűlt és szomorúan vettem tudomásul, amikor a lányok sorra öleltek meg és hagyták el a szobámat.

A fürdőszobába sétáltam, hogy azt a kevés sminket, amit magamra varázsoltam leszedjem, de ahogy az arcomhoz emeltem a pamacsot, amivel a felesleges dolgokat el tudom távolítani kopogtak. A csap mellé letettem a vattakorongot és az ajtóhoz sétáltam. Mielőtt lenyomtam volna a kilincset kicsit megszédültem, de nem foglalkoztam ezzel, így megfogtam az aranyra festett kilincset és megpillantottam azt a személyt, aki megakadályozott a sminkem lemosásában.

- Szia Lando! - köszöntem a fiúnak, akinek mind a két keze a háta mögé volt téve.

- Szia. - mosolya a füléig ért - bárcsak én is így tudnék most örülni úgy bárminek is - és nagyon nézett befele a szobámba.

- Gyere beljebb nyugodtan. - léptem arrébb, hogy be tudjon sétálni, de nem igazán tűnt úgy, mint aki be akar jönni. - Nem jössz be?

- Láttam az előbb besétálni a lányokat, nem akarok zavarni, csak azt hoztam neked. - zavartan megvakarta a tarkóját az egyik kezével és a másikkal pedig a kezembe adott egy könyvet, amit nem igazán tudtam hova tenni, így csak félve vettem el tőle.

- Nem zavarsz, a lányok amilyen lendülettel jöttek olyannal mentek is el a fesztiválra. - a könyvet jobban szemügyre vettem és megállapítottam, hogy olyan könyvet vett a fiú nekem, amiben a közeli horvát látnivalók megtalálhatók. - Köszönöm szépen. - néztem a fiúra kissé zavartan.

- Akkor ha nem probléma bemennék. - túrt bele a göndör hajába, én pedig abban a pillanatban azt hittem, hogy itt olvadok el. Azok a fránya göndör fürtök.
A fiú után becsuktam az ajtót és mindketten helyett foglaltunk az ágyamon.

- Hova öltöztél ki ennyire? Pihenned kéne inkább a délelőtti rosszulléted miatt!

- Úgy volt, hogy megyek a barátnőimmel ma is a fesztiválra, de nem engedték. Szóval feleslegesen tettem magamra ezeket. - mutattam az arcomra. - Nem zavar, hogyha én lemosom magamról? Az előbb is erre készültem csak éppen kopogtál.

- Nincs kedved velem eljönni valamerre? - kérdezte miközben a könyvet lapozgattam. A kérdés hallatán egyből felé kaptam a fejem. Teljesen össze voltam zavarosva, mert az előbb még aggódott értem és egyetértett a lányokkal.

- Most?

- Most. Persze, ha jobban vagy. Nem szeretném, hogy bármi baj történne veled.

- Benne vagyok! - csaptam be a könyvet és hirtelem felpattantam az ágyról a boldogságtól, aminek következtében kicsit meginogtam.

- Biztos jó ötlet? - aggódva mért végig, én pedig csak bólintottam.

- Teljesen biztos vagyok ebben. Ma még nem voltam levegőn, szerintem igazán rámfér. - válaszoltam a fiúnak, aki még mindig kételkedve nézett, de szerintem beletörődött, hogy hajthatatlan vagyok ebben. A cipőmet felhúztam és egy kistáskába belepakoltam egy-két fontosabb dolgomat. A kezembe vettem a könyvet, mert hátha közben találunk egy olyan helyett, amit így este 8-kor is tudunk csodálni.

- Mehetünk! - ha nem nekem kellett volna bezárnom az ajtót, akkor biztosan végigsuhantom volna a folyosón, de a kulcs nálam volt, így én hagytam el utoljára a szobát.

𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

- Komolyan elhoztad a könyvet? - kérdeztem a lánytól mikor elhagytuk a hatalmas szálloda épületét.

- Persze! - nézett rám, ami miatt egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Tetszett neki a könyv és örülök, hogy nem egy olyanra esett a választásom amibe valószínű sosem olvasna bele.

- Mit nézel? - hajoltam kicsit a lányhoz közelebb. - Találtál valami szép helyet?

- Igen. Itt nem messze van egy elrejtett partszakasz, ami egyébként nem is annyira az, mert turista látványosságnak van nyilvánítva.

- De akkor miért megyünk oda, ha olyan sokan vannak? - őszintén kicsit megijedtem a tömeg miatt, mert nem szeretném, hogy bárki felismerjen a lány előtt, mert akkor biztos nem tekintene rám egy átlagos srácként.

- Hadd fejezzem be! - szúrós szemeivel komolyan ölni lehetett volna, így inkább meghúztam magam és csak magamban nevetettem a lány arcán. Hiába próbált mérges lenni, mégis aranyos volt. - Sziklák veszik körbe a partszakaszt, így egy jó kis túra is társul hozzá. Az emberek pedig ilyenkor már nem igazán túráznak plusz mindenki a fesztiválon van.

- Ez tetszik. - bólintottam elismerően, mert kifejezetten jó helyet választott. Nem lesz tömeg, így senki sem fog felismerni és egy ideig megtarthatom magamnak az életem másik részét.

- Ha tetszett volna, ha nem akkor is odamentünk volna. - válaszolta én pedig hangosan felnevettem. A lány összehúzott szemekkel beleboxolt a bal karomba, majd ő is nevetésbe tört ki

- Lehet át kellett volna gondolnom, hogy ilyen későn jó ötlet-e túrázni. - állt meg előttem a lány, majd a két térdére támaszkodott és úgy szusszant. Vicces látvány volt, hogy a lány nincs valami jó kondiba velem ellentétben, aki naponta edz. - Hogy-hogy te nem fáradtál el?

- Egyesekkel ellentétben én jó kondiba vagyok a napi edzések miatt. - tudtam, hogyha hangosan kimondom, akkor feszegetem a lány tűréshatárát, de egyszerűen nem hagyhattam ki és az arckifejezése minden pénzt megért.

- Gonosz vagy Lando!

- Én csak tényeket közöltem!

- Akkor is!

- A könyv szerint ezután lesz egy kis lejtő és ott is vagyunk. - próbáltam motiválni a lányt, akin nagyon látszódott, hogy elfáradt - amit lehet be lehet tudni a reggeli rosszullétének - így kitaláltam valamit arra hogyan tudnám feldobni ezt a kis túrát. - Visszafele végig a hátamon foglak cipelni, hogyha most kicsit összekapod magad. - felémkapta a fejét és egyből elindult, ezzel mutatva azt, hogy fittebb, mint valaha.

A könyv szerencsére nem írt hülyeséget, így a bizonyos lejtő után megérkeztünk az elrejtett partszakaszra, ami annak ellenére, hogy szinte csak lézengtek az emberek nagyon szépen ki volt díszítve és világítva.

Egy számunkra szimpatikus - vagyis inkább a lánynak - helyre leültünk a homokba és percekig csendben ültünk egymás és csak a lányt lehetett hallani, aki ki volt fáradva. A táskámba belenyúltam és felényújtottam egy üveg vizet, amiért hálásan nézett rám.

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg a lány hirtelen és a kérdés hallatán megfagyott a vér az ereimben.

°°°

Sziasztok!
Nem lett épp a legizgalmasabb rész, de remélem ettől függetlenül tetszett mindenkinek😊💗.

Számítottatok arra, hogy egy könyvet fog venni Lando Lilynek? Szerintetek mi lesz a rögtönzött túra kimenetele? Vajon mit akar kérdezni a lány?

Legyen mindenkinek csodás napja! 💗

°°°

—V