𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

Az egész szituáció olyan idegen volt nekem, ugyanis sosem fordult elő velem ilyen, hogy egy srác csak úgy odajött volna hozzám. Beszélgettem már srácokkal, de ez teljesen eltért azoktól

Amíg egyikünk sem szólalt meg, volt esélyem nem is egyszer végigmérni és a stílusa egész normálisnak tűnt, nem volt olyan izomagy, de egy vézna srác sem, pont tökéletes volt rajta minden.

- Egy ilyen csinos lány mit csinál itt egyedül? A vízben kéne úszkálnod a gyönyörű sellőkkel. - meglepetten néztem a srácra, aki helyett foglalt a napozóágyam végében. Amilyen pozitív véleményt kialakítottam róla így elsőre, ment is a süllyesztőbe, ugyanis ez a duma volt az eddigi legrosszabb, amit kaptam valaha.

- Hogy aztán a magadfajta srácok kihalásszanak és rövid időn belül újra visszadobjanak? Inkább maradok, itt biztonságosabb. - néztem rá. - Vagyis eddig azt hittem.

- Magamfajta srácok? Ezzel most nagyon a szívembe tapostál! - tette drámaian a kezét a szívére.

- Akkor mehetsz vissza, ahonnan idehajókáztál. - a kezembe visszavettem a könyvet - amit időközben leraktam magam mellé - és folytattam ott ahol abbahagytam. A könyvre fókuszáltam, teljesen beleéltem magam, azt hittem időközben a srác elment, de amikor kivette a kezemből a könyvet és egyszerűen a végére lapozott, eléggé azt bizonyította, hogy nem ment el.

- Halál unalmas a vége. Biztos el akarod olvasni? - adta vissza a kezembe a könyvet, amikor végzett az utolsó oldallal.

- Egyáltalán nem unalmas!

-De az, mert annyira lehet arra számítani, hogy egymásra találnak és minden happy end lesz.

- Meglátszik, hogy csak a végét olvastad el. Elég sok csavar van a közepén.

- Miért olvasod el, ha már elolvastad egyszer? - tette fel a kérdést az ismeretlen srác.

- Mert elég tanulságos, de te ezt nem tudhatod, mert a könyv vége miatt ítélkezel.

- Én nem ítélkezem - tette fel védekezően a kezeit. - Csak egy tényt közöltem veled, ami látom nem nagyon tetszik. Egyébként meddig leszel itt? Mert szívesen elolvasom a könyvet, hogy aztán megtudjuk vitatni miért is nekem van igazam.

- Mi az, hogy neked van igazad? Nagyon el vagy tévedve! - keltem ki egy kicsit magamból. Ekkora tuskóval még életemben nem találkoztam, pedig áldott már meg az Isten ilyen szerencsecsomaggal, nem is kevéssel.

- Akkor nem mondod el, hogy meddig leszel itt? - vette elő azokat a tipikus kiskutya szemeket, mintha tudta volna mivel is lehet megtörni a keménynek kinéző álcámat.

- 3 hét. - mondtam ki a bűvös számot, mire egy pillanatra döbbentség ült ki az arcára, majd egy elégedett, sunyi mosoly.

- Akkor szerintem van elég időnk egy közös vacsora vagy egy tengerpart melletti séta mellett kivesézni a könyvet.

- Honnan veszed kedves idegen, hogy én ki akarom veled beszélni?

- Ugyan, ki ne akarná? - mutatott végig magán és az arca egy másodpercre eltorzult, mintha valami végigsuhant volna az agyán - Kedves idegen? - szemöldökei az égbe szaladtak a megszólításom miatt.

- Hogy szólítsalak? A nevedet sem tudom. - vettem elő egy üveg vizet, majd beleittam.

- Lando vagyok. - nyújtotta a jobb kezét. - A te becses neved pedig..

-Ariel. - ráztam vele kezett. Felemeltem a fejem és kitágult szemekkel találtam szembe magam. Próbáltam magam nem elnevetni, de annyira vicces volt a fiú tekintette, hogy akaratlanul kicsúszott a számon halk nevetés, amiért egy még értetlenebb tekintettel néztem farkas szemet. - Komolyan elhitted? - nevettem el mostmár tényleg magamat.

- Végülis elég találó lett volna.

- A szüleimmel tuti szóba sem állnék.

- A feltételes módból ítélve beszélőviszonyba vagytok, így kízárólagosan nem hercegnős neved van. Kedves nem hercegnő, elárulnád a keresztneved?

- Megkérdezném, hogy honnan tudod, hogy Ariel közéjük tartozik, de meg sem lepődök.

- Már elnézést! Csakis azért tudon, mert van két fiatalabb lánytestvérem. - háborodott fel. - Amúgy te terelsz!

- Én aztán nem.

- Te aztán de.

- Jól van, hívd ahogy akarod ezt Lando, de miért kéne elmondanom a keresztnevem egy olyan srácnak, aki egy ritka rossz csajozós szöveggel rukkolt elő?

- Szerintem egyedi.

- Akkor lehet azért nem használja senki, mert olyan egyedien borzasztó.

- Mivel most nem vagy hajlandó elmondani a keresztneved, alkut ajánlok! - ha lett volna napszemüveg rajtam, tuti filmbeillően lehúztam volna, de ez nem egy film, így csak a könyv esett ki a kezemből.

Bele kéne mennem vagy nem? - ezerrel dolgoztak a fogaskerekek a fejemben, hátha én is jól járok vele.

- Mi lenne ez az alku?

- Ha a három heted alatt bárhol összefutunk. Ismétlem bárhol, akkor megmondod az igazi neved és elmegyünk kitárgyaljuk a szerintem halálunalmas könyvet, amiről tudom azt, hogy neked nem az.

- Ebből én nem nyerek semmit!

- Dehogynem! - nézett rám. - Ha nem találkoznánk, akkor nem tudnám meg a nevedet és feleslegesen kínoztam magam a könyv elolvasásával.

- Legyen.. - egyeztem bele és másodjára is kezet ráztam Landóval, akinek égig ért a mosolya.

- Akkor elköszönök a viszontlátásig. - a könyvet elvette mellőlem és egy kacsintás után hátatfordítva elsétált. A könyvemmel.

- A könyv marad! - kiáltottam utánna.

- Valahogy muszáj elolvasnom! - nevette el magát mire hitetlenkedve a fejemet ráztam.

- Nem úgy volt, hogy olvasni fogsz? - állt meg mellettem Carm, akire kérdőn néztem, ugyanis alig mentek be a vízbe, ő máris kijött.

- De úgy volt.. - nevettem el magam, amit a barátnőm nem igazán érthetett, mert neki fogalma sem volt arról, hogy mibe is mentem bele.

𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

- Mire ez a nagy vigyor gyerek? - karolt át Carlos amikor sétáltunk vissza a szállodába, hogy el tudjunk készülni az esti programunkra, ugyanis a parton eléggé eltelt az idő.

- Csak jól érzem magam. Ennyi az egész. - néztem a spanyol barátomra, aki persze alig hitte el.

- Miben mesterkedtél a parton? - túlságosan jól kiismert engem a csapattársam ezalatt a néhány hónap alatt, így az esélyem, hogy eltitkoljak előle bármit is az nulla.

- Ugyan én nem csináltam semmit. - sejt valamit Carlos és nem is gondolja rosszul, hogy csináltam bármi olyat, amit általában nem szokásom, de mégsem tudtam neki elmondani. Nem volt biztos, hogy összefutok újra a lánnyal, ezért sem Carlost, sem a többieket, de legfőképp magamat nem akartam hitegetni semmivel sem.

A szobámba belépve az ajtót egyből becsuktam, nehogy valamelyik haverom berontson a szobába, csak mert nem jól csuktam be az ajtót.
A táskámmal a kezembe leültem az ágyamra és kivettem belőpe a lánytól elkobzott könyvet. A fekete hátizsákom elhajítottam a szoba másik végébe és az ágyba hátradőlve kezdtem neki a könyvnek.

Az első pár fejezet rémunalmasnak bizonyult, így gondolkoztam azon, hogy becsukom és elteszem a szoba legmélyebb pontjára, de a következő fejezetnél viszont már nem csak körítés volt, hanem kezdett kiéleződni a bonyodalom, amiről beszélt a lány. Nem mondanám olyan hű de izgalmasnak, de közel sem volt olyan unalmas, mint amilyenre számítottam. Elsőnek azt hittem, hogy ez csak az a tipikus lányos bezsongás egy könyv miatt, ahogy a két húgomnál szokott lenni, de ezt most meg kell cáfolnom.

Órákkal később letettem a könyvet, hogy el tudjak készülni - ígyis késésbe voltam mindenki örömére - a tervezett programunkra. Gyorsan lezuhanyoztam utánna pedig egy kék farmer térdnadrágot és hozzá egy fekete inget párosítottam.
A tükörbe belőttem a hajamat, fújtam magamra egy kevés parfümöt. A cipőmet húztam éppen amikor egy kopogás ütötte meg a fülem.

- Gyere! - kiabáltam ki miközben kötöttem be a nike cipőket a lábamon.

- Meg sem lepődöm, hogy megint rád kell várnunk. - támaszkodik az ajtókeretnek a csapattársam.

- Akkor ne tedd! - nevettem el magam és utoljára a tükör előtt megigazítottam a hajam és mikor kiléptem megpillantottam Carlost az ágyam felé sétálni.

- Az ott mi? - mutatott a könyvre.

- Semmi! - szerencsére gyorsabb voltam, mint a spanyol, így gyorsan be tudtam dobni az éjjeliszekrény egyik fiókjában.

- Fura vagy kölyök! - méregetett egy ideig, majd bólintott, hogy indulnunk kéne, aminek kifejezetten örültem, mert ha maradtunk volna pár percig, akkor tuti tovább kérdezősködött volna. Hiába benne bíztam a legjobban, mégsem esett a számra, hogy bármit is mondjak a délutáni kis akciómról.

A lány a partról túlságosan lekötötte a figyelmem, így fel sem tűnt, hogy a bérelt kocsink megállt a hatalmas banzáj előtt és mindenki rám várt.
Annak a lánynak a kisugárzásában volt valami vonzó, amit alig lehet szavakba önteni. Magad sem tudod, hogy ez most mi, csak érzed és kész.

- Egésznap olyan fura vagy Norris! - sétált a jobb oldalamon a piros színekben versenyző Charles Leclerc, akivel Carlos nagy egyetértésbe tört ki. Elkezdték a mai viselkedésemet, ami addig fajult, hogy George is beszállt ebbe az egészbe, én pedig értetlenül néztem feléjük.

- Kértek mégegy kört? - kérdezte Carlos mikor egy újabb felest húztunk le.

- Én most passzolom. - hagytam ott őket és elindultam a tömegbe. Hogy miért? Magam sem tudom, csak vitt a lábam előre, teljesen céltalanul. Éreztem valami furát, valamit, amit eddig sohasem és talán emiatt is menekültem.

Nem figyeltem senkire, csak mentem előre, mint egy robot, ez lett a vesztem, vesztünk a későbbiekben..

°°°

Sziasztok!

Itt is van a rész és végre a főszereplők találkoztak! <3

Ilyen találkozásra számítottatok? Szerintetek hogy fog alakulni Lily és Lando közös kalandja? Szerintetek a srác jól teszi, hogy elhallhatja a kis magánakcióját a barátjai elől vagy ti ezt máshogy csinálnátok?

°°°

—V