𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

A döntés az én kezembe volt. Elmondom az igazat - kockáztatva azt, hogy megharagszik rám és kisétál a szobámból és egy életre meg fog utálni. Vagy egy újabb idióta hazugságot találok ki csak azért, hogy mellettem maradjon végig. Mérlegelni kezdtem és hiába suttogta a szívem azt, hogy valljak be neki mindent - mégsem ezt tettem. Ismét a szemeibe hazudtam és hiába fordult fel a gyomrom saját magamtól és a föld legmélyebb pontjára süllyedtem volna légyszívesebben, mégis azt éreztem, hogy még nincs itt az ideje, hogy elmondjam ki vagyok - valójában ki vagyok. Önző módon magam mellett akartam tartani - pedig ha belebukok az egészbe az nem csak neki fog fájni, hanem nekem is, hisz szeretem. Ő az első lány, aki tényleg megmozdított bennem valamit és érte el azt, hogy csak rá gondoljak, senki másra.

Ezzel a tudattal néztem kora reggel az arcát, melyről teljes nyugodtság sugárzott. Egyenletes szuszogása pedig megnyugtatott és amíg együtt voltunk teljesen el tudta feledtettni velem azt a bűntudatot, ami szorítani kezdte a mellkasom, akárhányszor ránéztem az este folyamán a lányra, aki a McLarenes csapatpólómat választotta alváshoz - rengeteg pólóm közül miért épp ezt választotta? Miért akar emlékeztetni arra, hogy miért hazudok neki? - mondjuk csak annyit mondtam neki, hogy egy kocsimárka és van egy ilyen csapat az autósportban - mondjuk annyira mégsem hazudtam neki, csak elhallgattam azt, hogy én is részese vagyok, így azt hiszi csak egy rajongó vagyok.

Miután felkelt Lil, csak lustálgattunk az ágyba, olyan közel feküdtünk a másikhoz - szinte már rajtam feküdt a lány, amit nem is bántam. Viszont mikor éhesek lettünk rendeltünk fel kaját magunknak, hisz a reggeli kimaradt - csak úgy, mint a szokásos edzésem, de a lányt egy pillanatra se hagytam volna magára. Az ebédet elfogyasztottuk és újra visszadöltünk az ágyba és egymás karjaiban vesztünk el egymás szemeiben. Barna szemei vágytól csillogva nézett hol a szemeimbe, hol a számra, így nem habozva húztam az ölembe a lányt tapadtam az ajkaira. Szenvedélyes csókoltuk egymást - csak úgy pattogtak a szikrák körülöttünk. Bal kezével a tarkóm cirógatta, jobbját pedig a mellkasomra helyezte. Csípőjére helyeztem egyik kezemet és körkörös mozdulattal simogattam, a másik kezemet pedig a gerince mentén húztam végig - a pólója felcsúszott, így éreztem a libabőrt a hátán.

Fordítottam helyzetünkön, most én volt a lány felett. Kezeimet a feje mellett támasztottam meg és ajkaitól elválva a nyakát kezdtem el elsőnek apróbb puszikkal behinteni, majd finoman szívni az előbb érintett területeket - nem akartam, hogy olyan durván nyomott hagyjak, így visszafogtam magamat és ha minden igaz, alig fog látszódni valami. Ujjait végighúzta elsőnek a meztelen mellkasomon és mikor leért a hasamhoz, akkor az alig látszó kockáimon húzta végig a körmeit, ami következtében egy apró nyögés szökött ki az ajkaimon. Kezeit arcomra vezette és egy pillanatra megszakította a csókot - szemei csillogtak a vágytól, így ajkaival lágy puszikkal ajándékozta meg a nyakamat, majd fentebb haladt - az állkapcsom vonalát végig és úgy ért a fülemhez, a fülcimpámra aprón ráharapot - ami következtében testem megremegett és egy másodpercre meginogtam - ezen pedig jót szórakozott.

Megállíthatatlanul elkezdett nevetni, így inkább lefeküdtem mellé és olyam ragályosan nevetett, hogy én is elkezdtem mellette nevetni.

- Ne haragudj, tényleg! - már fuldokolt a nevetéstől, így mire ezt a pár szót értelmesen ki tudta nyögni, beletelt egy kis időbe. A nevetést abbahagytam és ámulattal figyeltem a mellettem fekvő lányt, aki szinte csapkodva fetreng a kis megingásom miatt. Széles mosolyra húztam a szám és kezemmel arcához nyúltam és hüvelykujjammal körkörös mozdulattal simítottam jobb oldalán. Hirtelen elhallkult Lily, alsó ajkát megnyalta és közelebb húzott magához, így minden gond nélkül tudta most ő kezdeményezni a csókot.

Délutan 3 körül végre kikászálodtunk az ágyból és a lány egyből bevonult a fürdőmbe, hogy összekészülődjön - igazából csak a szobájába megy vissza, hogy át tudjon öltözni valami tiszta ruhába a sétánkhoz.

Beléptem a fürdőbe és elkezdtem én is készülődni, amit egy erősebb kopogás szakított félbe, gyorsan felhúztam egy nadrágot - nem akartam egy szimpla boxerbe ajtót nyitni, így mikor ez megvolt az ajtót kinyitottam és a spanyol csapattársam állt előttem, aki köszönés nélkül sétált be a szobába. Az ajtót becsuktam és miután felé fordultam kérdő pillantásokat kaptam, majd elkezdett valamit szimatolni.

- Itt volt? - a délelőtti kis akciónk újra bevillant, így biztos vagyok abba, hogy elpirultam. Közelebb lépett hozzám és megölelt. - El sem hiszed milyen büszke vagyok!

- Nem történt olyan köztünk. - nyomatékosítottam az olyan szót. Tényleg nem jutottunk el addig - bevallom nem bánom, van még bőven időnk és ha minden úgy megy, akkor nem ér véget az egész miután elhagyjuk ezt az országot. Nagyon remélem, túlságosan fontos nekem Lil.

- Nem is az a lényeg, de ne tagadd, hogy nem volt köztetek olyan szikra! - biztosra veszem, hogy élvezettel tölti el a zavarom, amit a lánnyal kapcsolatos kérdéseivel hoz elő.

𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

A szobám előtt megpillantottam Carment, aki elsőnek nem értette honnan jövök, majd ahogy közeledtem, ezzel arányosan estek le neki is a dolgok, így mikor melléértem és kinyitottam az ajtómat örömében elkezdett táncolni.

- Mindent el kell mesélned mostmár! Ott aludtál? Megtörtént? Ugye védekeztetek? - zavarba ejtőbb kérdésekből nem volt hiány, így teljesen vöröslő arccal kezdtem el beavatni az elejétől kezdve Carmot - persze kihagytam a fiú nevét és nem jellemeztem a külsejét sem, csak az együtt töltött időkről meséltem amíg készülődtem.

- Igazából ennyi. - léptem ki a fürdőből és a lány mellett az ágyon helyett foglaltam, amíg felhúztam a cipőmet.

- Ennyi? Miért nem az elején avattál be? - teljesen jogos kérdés volt tőle, viszont csak egy vállrántással reagáltam le. - Na, én akkor megyek is! Érezd jól magad! - ölelt magához és az ajtóból dobott nekem egy puszit. Felkaptam a táskám és elhagytam a szobám és Landóéba indultam.

Egymás mellett sétálunk kéz a kézben a víz menték, csendben, gondolatainkba elveszve. Nem is olyan rég beszélgettünk filmekről és könyvekről, én pedig kaptam az alkalman, így egyből rákérdeztem hogy halad a könyvvel - pontosabban a könyvemmel.

- A felénél tartok és meglepően érdekes. Kísértetiesen emlékeztett valamire a cselekmény.
Nem olyan szokványos a megismerkedésük és nem egyből alakult ki köztük az a bizonyos feszültség, ami egy kapcsolatnál szokott. Nem csöpög a nyáltól, így tényleg élvezhető egy srácnak is.

- Mondtam, hogy hamar ítélkeztél. - utaltam a legelső beszélgetésünkre, ahol szentül állította, hogy unalmas a könyv.

- Már nem azért, de egy romantikus könyvről beszélünk, aminek happy end a vége. Volt okom előítéletesnek lenni.

- Sosem ítélünk el semmit sem! Remélem ez egy jó lecke volt. - kinyújtotta a nyelvét, majd közelebb húzott magához és a halántékomra adott egy puszit.

A nap rég lement, teljes sötétség uralkodik az égbolton, a járdákat pedig a lámpaoszlopok fénye borítja be. Még mindig fogjuk egymás kezét, szinte alig engedtük el mióta úton vagyunk - bevallom ötletem sincs merre megyünk, de bízok a fiúban, hiszen olyan magabiztosan szeli az utcákat, viszont nem kellett sokat várnom, mert amit láttam teljesen lesokkolt - természetesen jó értelemben.

Csodálatos volt így rálátni a Holdra, így a korláznak támaszkodva, tátott szájjal gyönyörködtem a hatalmas égitestben és a körülötte lévő sok csillagban. Nem szólt semmit, bal karjával átölelt és közelebb húzott magához, én pedig derekát öleltem át. Testünk egymáshoz simult és így néztük az égtől feketének tünő Tengert, ami fényes nappal olyan átlátszó, mint egy tükör. A fejem búbjára egy lágy puszit adott, a tekintetemet rávezettem és egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.

Az idilli pillanatunkat a telefonom csörgése zavarta meg, én pedig egyből a legrosszabbra gondoltam, a kis képzeletbeli piros fény azonnal villogni kezdett, így amilyen gyorsan csak lehetett a kezembe vettem a telefonom és gyorsan lecsekkoltam ki hív ilyen későn.

Olyan jól mentek a dolgok Landóval, biztosra veszem, hogy a szívem kihagyott egy ütemet, amint megláttam ki hív ilyenkor:

Ő volt.

°°°

Sziasztok! <3

Mit gondoltok a részről? Szerintetek mikor jön el az idő, hogy a lány megtudja az igazat? Van valami tippetek hogyan fog kiderülni? Lando beavatja vagy van esetleg másik opció? Vajon miért hívta a lányt az a bizonyos Ő? Tipp, hogy ki lehet a személy?

Ezen kívül pedig be szeretném jelenteni, hogy már csak 2 rész van hátra a történetből.

Mit gondoltok mi lesz a vége?

°°°

—Vanda