𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

Hőség, pia szag a levegőben, mindenki egymás hegyén-hátán próbál utat törni magának, majd a tökéletes helyen az adott partnerrel elkezdeni önfeledten táncolni. Nem foglalkozol azzal, hogy mi vár rád másnap bizonyos mennyiségű alkohol után. Nem érdekel semmi és senki, egyszerűen csak a mában akarsz élni az adott pillanatban.

Sok fiatalnak ezt jelenti a fesztivál. Szabadon tud énekelni, táncolni és inni, anélkül, hogy bárki lenéző pillantásokkal illetné. Viszont rajtam ugyanúgy úrrá lesz a szorongás. Nem érzem magam szabadon, pedig egy pár alkoholos ital is lecsúszott már. A barátnőimmel ellentétben én nem táncoltam, csak egy sátorban álltam és a pultnál meredtem magam elé, miközben egy számomra ismeretlen előadó koncertjét hallgattam és egy újabb koktélt szürcsöltem, aminek az alkohol tartalma sokkal nagyobb volt, mint az eddigieknek, így jobban megéreztem a hatását.

Az időérzékem elvesztettem és csak arra eszméltem fel, hogy a lányok nevetve sétálnak vissza egy újabb kört kikérve, amit velük együtt lehúztam. Mikor jobban feloldódtam - ami a koktélnak volt köszönhető lecsúsztam a bár székről és a lányokhoz csatlakoztam. Nem akartam egyedül lenni mostmár, túl unalmasnak tartotta a kissé becsiccsentett énem az egyedül punnyadást, így kilépve a komfort zónámból a lányokkal a tömeg közepére sétálva elkezdtünk táncolni. Elsőnek feszengtem, de ahogy váltakoztak a zenék, úgy éreztem magam szabadabbnak. Így táncoltunk 5-en. Teljesen függetlennek éreztem magam. Erre a kis időre végre kikapcsolt az agyam és nem kattogtam rajtuk. Úgy éreztem magam, mint egy lány, akiben semmiféle kételyek nincsenek jelen. Mostmát úgy éreztem magam, mint a jelenlévők többsége. Szabadnak. Hisz ez egy fesztivál lényege, nem? Érezd magad szabadnak és jól. Vagyis itt ez volt a mottó, amit józanon nem is igen értettem.

Csak úgy pörögtek a zenék, velük együtt pedig mi is. Viszont a sok tánctól teljesen kiszáradva éreztem magam és jeleztem a lányoknak, hogy keresek egy újabb italos sátrat, mert az előző messzebb volt és bevallom nem éppen voltam olyan állapotba, hogy újra el tudjam oda magam navigálni.

Sikeres hadjáratom után visszafele vettem az irányt, amikor egy ismerős srácot pillantottam meg az egyik sátor előtt, így megtorpantam és hezitáltam.

Menjek oda vagy sem? - tettem fel magamnak a kérdést,  majd mikor sikerült bátorságot vennem, akkor két számomra ismeretlen srác lépett mellé. Arcukat nem láttam, mert háttal állnak nekem, de jól kivehető, hogy jól érzik magukat. Inkább úgy döntöttem, hogy nem rondítok bele a fiú szórakozásába, úgyis nemsokára újra találkozunk, így vettem egy 180 fokos fordulatot és a lányok keresésére indultam.

Nem mondom azt, hogy könnyű és zökkenőmentes volt a keresésük, de mikor felismertem a jellegzetes táblákat, ami erre a szektorra volt jellemző megnyugodtam. Viszont mikor a lányokhoz értem akkor feltünt, hogy megfogyatkoztunk, mint lányok. Riana és Fia két számomra ismeretlen sráccal táncoltak, Carmenről és Zoéról pedig nem is tudtam semmit, csak tippelni tudok.
Nem tudtam eldönteni, hogy Zoe a múltkori sráccal keveredett ismét össze vagy talált egy újabb srácot. Nála ezt sosem lehet tudni, így egyelőre jobb is, hogy nem tudok nagyon részleteket, csak majd a későbbiekben. Carm biztosan azzal a sráccal van, akivel a tegnapi nap folyamán ismerkedett meg ezen a fesztiválon az egyik sátorban, amíg várt az italára.

- Lily! - sétált oda mellém a két barátnőm a két idegen sráccal. - Bemutatom neked Patriciót és Colent. - intettem nekik egyet, majd jeleztem a lányoknak, hogy én inkább továbbmegyek.

Az alkohol hatása kezdett belőlem kimenni, a szorongás a sok ember közelsége miatt újra eluralkodott rajtam és próbáltam minél gyorsabb egy olyan eldugott helyre menni, ahol nincs ekkora tömeg, amit itt lehetetlen volt találni, így inkább a kijárat felé vettem az irányt - vagyis vettem volna, de valaki óvatosan megfogta a csuklómat, ezzel elérve azt, hogy ne tudjak tovább menni.

Az érintése túl ismerős volt, így egyáltalán nem ijedtem meg, csak érdeklődve pillantottam a brit srácra.

- Van kedved táncolni? - mondanom sem kell mennyire meglepetten néztem Landóra, aki csak elnevette magát, majd a kezünket összekulcsolta és úgy húzott magával a tömegbe.

Furcsa volt, mert a fiú jelenlétében a szorongásom elmúlt, így mikor megállt és szembe fordult velem, akkor nem azért éreztem magam zavarba, mert sokan lennének, sokkal inkább azért, mert a fiú túlságosan közel volt hozzám és két kezét a derekamra tette és úgy kezdtünk el ütemesen mozogni a Don't say goodbye című zenére, aminek a szövegét kivülről tudom, így táncolni sem volt nehéz rá a fiúval. Közel voltunk egymáshoz, a testünk többször is összeért, a kezünket pedig a fiú tánc közben összekulcsolta, így távolabb nemigen tudtam menni tőle - nem, mintha akartam volna. Jól esett a fiú közelsége és az, hogy most vele táncoltam, nem csak kiléptem a biztonsági zónámból, de alkohol nélkül is képes voltam elengedni magam.

Nem tudom hogy csinálja, de Lando el tudta ezt érni azokután

A fiú nyakánál összekulcsoltam a kezeimet, az ő kezei pedig még mindig a derekamon pihentek. Csak álltunk egymással és mindketten kicsit kifáradtunk, majd mikor egy lassabb zene csendült fel, akkor a fiú teljesen magához húzott és elkezdett lassúzni. Hiába nem volt ilyen lassú a zene és nem is így kellett volna mozogni rá, mégis jó volt. A fejemet a vállára hajtottam és így mozogtunk együtt.

- Nem megyünk el még valamerre? - suttogta a fülembe, engem pedig a hideg kirázott ezért a tettéért.

- Mehetünk. - a fiútól elhajoltam, majd ismételten összekulcsolta a kezünket, nehogy elhagyjuk egymást a kijárat fele - vagyis ez csak egy teória és lehet csak egyszerűen meg akarta fogni. Őszintén reménykedtem, hogy az utóbbi van a fiúnál.

𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

Kéz a kézben hagytam el Lilyvel a fesztivál helyszínét és eszem ágában nem volt elengedni az én kezemhez a lány viszonylag pici kezét.

- Végre teljesen csend van. - egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, miközben leültünk a banzájtól egy távoleső partszakaszra. Bevallom, nekem is jobban esett ez a csend és legalább így jól hallom a lány édes hangját.

- Ugye ma nem voltál rosszul? - tettem fel a kérdést a lánynak, aki csak enyhén elmosolyodott.

- Szerencsére nem. Nem szokott sűrűn előfordulni, csak bizonyos időközönkét. Például, ha túl sok stressz ér, ami valljuk be, suli időben elég sokszor ért vagy.. - a mondat végén inkább a szája szélébe harapott, ezzel pedig nem tudom a második okot.

- Vagy..? - a sötétség ellenére is észrevettem, hogy elpirult. Amióta megpillantottam aranyosak gondolom, most pedig emellett olyan ártatlannak tünt.

- Vagy női bajok vége felé.. - szinte suttogva válaszolt és látszódott rajta, hogy zavarba van attól, hogy ezt meg kellett velem osztania. De legyünk őszinték, aki három lánnyal lakik együtt, annak nem olyan kellemetlen erről a témáról hallani, ugyanis ottnon a két lány testvérem elég sokat szoktak panaszkodni miatta, bár mikor elsőnek hallottam az egészről részletesen én is zavarba voltam, így tudom neki sem lehetett most olyan kellemes, így megpróbáltam más vizekre evezni.

Sok minden szóba került, nagyon jól elbeszélgettünk és közben közelebb is kerültünk egymáshoz. Igaz, kerültem azt a dolgot, amit mindenféleképpen meg kéne osztanom vele, de mégsem tudtam.

Egy kis ideje csend telepedett ránk és magunkban csodáltuk a feljövő Napot. A lányra sandítottam, aki csillogó szemekkel gyönyörködik a látványban. Kétség nem fér, tényleg az volt, viszont engem sokkal jobban ámulatba ejtett a lány. Amíg ő azzal volt elfoglalva, hogy kicsodálja a Napfelkeltét én őt figyeltem végig. Látszott rajta, hogy kezd álmos lenni, így inkább eldöntöttem ideje visszaindulni a Hotelbe.

Az út nem volt hosszú, de én akkor is elszórakoztattam Lilyt. Vicceket mondtam, amikről eszembe jutott egy velem megtörtént esemémy és még még énekeltem is azzal a repedt hangú fazék hangommal is, amin ugyan nevetett, de nem igazán díjjazta, így rám is szólt ezért jó párszor, csak kár, hogy nem ért vele túl sokat, ugyanis a Hotelbe érve ugyanúgy folytattam.

- Lando, elég! - nem tudom hanyadjára szólhatott rám, de azt viszont tudom, hogy élvezem. - Fel fognak kellni az emeleten lakók. - suttogott, de ő is tudta, hogy nem igazán ér sokat, hogy ha én hangoskodom.

Az események hirtelen felgyorsultak és magam sem tudom hogyan történtek a dolgok. Csak annyit vettem észre, hogy a lány már nem az ajtajánál áll, hanem előttem, két kezével megfogja az arcomat és közelebb hajol.

Megcsókolt.

°°°

Sziasztok! 💗

Remélem elnyerte mindenki tetszését a részt! <3
Bevallom nem ide terveztem részt írni, viszont így alakult, ha nem probléma.

Kiderült a fiú társaság két tagjának neve, ami eléggé arra utal, hogy bizony nem a pilóta társasággal találkoztak, vagyis Lilyn kívül csak Carm. Gondoltátok volna?

Szerintetek Lilynek valahogy lesz köze a többi fiúhoz vagy Landónak teljesen sikerül titokban tartania?

Mi a véleményetek Lily és Lando érzéseiről?

Számítottatok arra, hogy a lány fogja kezdeményezni az első csókot? Vagy inkább a fiútól vártátok?

Legyen mindenkinek csodás hete! 💗

°°°

—V