[17]

Reggelre Chris is felébredt. Eleinte csak annyit érzékelt, hogy már nincs szétfagyva, ezért valószínűleg egy szobában van, és nem kint a szabadban. Aztán nagy nehezen sikerült kinyitnia pilláit is, majd pislogott egy sort, mert bántotta a szemét az erős fény. Aztán körülnézett.

Egy nagyon szép és rendezett szobában ült. A falak világoskékek voltak, az ajtó fehér, mellette egy szintén fehér szekrény, íróasztal, amin szintén hatalmas rend volt - nem is hasonlított Chris rendezetlen asztalára, ahol hömpölygött a sok papír meg írószer - amellett egy könyvesszekrény, utána ablak, majd az ágy ahol ő ült.

Az egész szoba letisztult és elegáns volt, mégis illett a tulajdonosához, a jégherceghez. Arra ugyanis költő barátunk azonnal rájött hogy  Felix szobájában ül. Annyira illett hozzá, hogy senki más még csak eszébe sem jutott volna. Az egyetlen problémája az volt, hogy nem tudta hogy magyarázza el a dolgot Felixnek.

Végül elhatározta magát és felállt, hogy megkeresse őt. Bár megfordult a fejében hogy nem kellene egy olyan házban járkálnia, ahol nem járt még soha és nem is  látják szívesen - főleg Minho - de megpróbálta elnyomni ezt a gondolatot. Ahogy kilépett a szobából, jobboldalt egy másik szoba volt, baloldalt pedig a lépcső, ami lefelé vezetett az emeletről.

Mivel nem tudta türtőztetni magát, odament a másik szobához, ahol résnyire nyitva volt az ajtó, és bekukucskált. Ez a helyiség már nem volt úgy berendezve, mint a Felix szobája, viszont annál népesebb volt.
Az egyik ágyon Jeongin és Hyunjin aludt egymást átölelve - Felix mutatott Chrisnek képeket a barátairól és említette is hogy Innie és Hyu járnak - a másik ágyon Seungmin aludt úgy hogy a lábai lelógtak az ágyról, Changbin a földön feküdt ki teljesen(?), Jisung az ablak alatt összekuporodva mint egy macska, Felix pedig a földön lévő matracon aludt, félig kitakarózva.

Chris nagyon aranyosnak találta őket, így nem is zavart tovább, azonban ahogy becsukta az ajtót és hátra fordult, Minhoval találta szemben magát. A fiú tökéletes pókerarcot mutatott az idősebb felé, ugyanis semmit nem lehetett leolvasni az arcáról.
- Én csak....én csak.... - kezdett el mentegetőzni az ausztrál, de Minho nem hagyta hogy végig mondja.
- Ne haragudj a múltkoriért. - mondta a fiatalabb.
- Mi? - Chrisnek időnként nehéz felfogása volt....
- Ne haragudj amiért kiabáltam veled. Csak nem akartam hogy te is átverd Felixet.
- Nem állt szándékomban. - motyogta és elkapta a tekintetét. Nem szeretett mások szemébe nézni, mert mindig zavarba jött.

- Igen, azóta rájöttem. Szóval bocsánat. Hogy bonyodalmat okoztam. - úgy tűnt Minho sem épp a legjobb ha bocsánatkérésről van szó. Ez azonban már nem is számított, ugyanis a mögöttük lévő ajtó kinyílt, és kilépett rajta a vörös hajú ausztrál.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top