Csókoltatok mindenkit!
Meghoztam egy új részt, remélem tetszeni fog ;)

T/N= te neved

Tél. Igaz nagyon hideg van, de mégis minden olyan gyönyörű. A hó a házak tetején és a fákon. Annyira szép.

Szeretek sétálni a hóval borított utcákon egy pohár forrócsokival a kezemben. És persze a szerelmemmel magam mellett.

-Mi a kedvenc dolgod a télben?- kérdeztem a mellettem sétáló Buckyt. Felnézett az égre, közben hümmögve gondolkodott a válaszon.

-A hó- mondta ki végül, majd rám szegezte tekintetét. Bólogattam.

-És amit a legkevésbé szeretsz?

-Szintén a hó.- válaszolta. Megnevettetett ez a válasz.

-Hogy hogy?

-Néha túl sok van belőle- bólintottam

-Szóóval téged nem zavar a hideg időjárás.-mondtam, majd belekortyoltam a forró italba.

-Életem nagy részét jégbe zárva töltöttem. Hozzászoktam.- kitört belőlünk a nevetés. A legközelebbi kukába kidobtam az üres poharat, majd bal kezemet zsebre tettem, a jobbal pedig Buckyé után nyúltam. Nagyon szerettem a fémből készült kezét, ez tette őt különlegessé. Rámnézett, és mosolygott egyet. Ő is tudta mennyire szeretem a kezét. Megfogtam, de gyorsan elrántottam a kezem, és a mellkasomhoz szorítottam.

-Hideg a kezed- állapítottam meg halkan. Bucky ránézett a kezére, majd az arcához emelte.

-Tényleg. Észre sem vettem- betette a zsebébe, hátha kicsit felmelegszik. Átvezetett a másik oldalára, és azzal fogta meg a kezem- Bocsánat. Tudom mennyire szereted

-Semmi baj nyugi- felnéztem és felé küldtem egy mosolyt. Még pár percig néma csöndben sétáltunk. Észrevettem, hogy Bucky gondolkodik valamin, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Egyszer csak megszólaltam valami random hülyeséggel, csak hogy megtörjem a csendet. -Ha megnyalnám a karodat- kezdtem bele a hülyeségembe, mire Bucky csak elnevette magát. -Szerinted hozzáragadna a nyelvem?- ő csak megrázta a fejét.

-Nem nyalod meg a karomat-szögezte le.

-Nem mondtam, hogy meg akarom nyalni! Csak képzelődök!

-Akkor sem nyalod meg-ismételte meg.

-Nem akarom!- emeltem a kezem a magasba.

-Akkor sem nya- kezdett bele, de nem tudta befejezni, mert meglöktem egy kicsit nagyobb erővel, mint szerettem volna, amiből az következett, hogy elesett, bele a friss hóba. Felemeltem a kezemet a szám elé, és nevetni kezdtem.Összeszorítottam a szememet, a másik kezemmel a hasamat fogtam. Mikor végre kinyitottam a szemem, csak annyit éreztem, hogy Bucky megfogta a karomat, és maga felé húzott, mire én is elestem, arccal a hóba. Most ő nevetett. Továbbra is mindketten a hóban feküdtünk, Bucky nevetett, én pedig próbáltam eltávolítani a havat az arcomról, a számból és a szememből. Én csak ránéztem, majd megfogtam egy maréknyi havat, és szétkentem az arcán. Kuncogtam egy sort, majd mikor meg akartam fogni még egy marék havat, a derekamnál fogva közelebb húzott magához.

-Elég lesz- mondta még mindig nevetve.

~Bucky~

Másnap reggel, korábban keltem, mint T/N. Felöltöztem, és lementem. Megnéztem, hogy Tony a laborban van e. Szerencsémre ott volt, éppen bütykölt valamit. Benyitottam. Felkapta a fejét, majd letette a kezében lévő szerszámot.

-Nicsak jön a Tél. Mi szél hozott erre?Remélem nem akarsz engem is jégbe fagyasztani- vigyorgott. Elindult felém.

-Nem most nem- válaszoltam.- Arra gondoltam, hogy lehetne e esetleg valamiféle kicsi hősugárzót tenni a fémkaromba.

-Szóval eleged lett a hidegből mi?- morogtam egy sort, próbáltam nem pofánvágni.

-Tudsz segíteni, vagy nem?!- érdeklődtem idegesen. Ő csak bólogatott, majd rámutatott egy székre, hogy üljek le.

-Szóval mi~-kezdett volna bele Tony egy újabb viccbe, de nem hagytam befejezni.

-T/N miatt.- vágtam rá – ilyen időben nagyon hamar lehül, és lehetetlen megfogni, vagy hozzáérni.

-Akkor miért nem fogja meg a másikat?- érdeklődött a zseni.

-A fém kezemet szereti- válaszoltam neki.

-Igen. Mindenki a fém kezet szereti.- sóhajtott egy nagyot- a páncéljaim iránt már senki sem érdeklődik. -mondta kicsit szomorúan.

-Szerintem királyak a páncéljaid.

-Tényleg? Köszi- felém küldött egy mosolyt, amit viszonoztam. -A páncéljaim királyak- ezt ismételgette magában.

Timeskip, mert Steve nem tud szóközt tenni a telefonon...

Egyszer csak halk kopogást hallottunk. Mindketten az üvegajtóra néztünk, aminek másik oldalán T/N állt. Integetett nekünk, majd kinyitotta az ajtót és belépett rajta. Köszönt nekünk, amit viszonoztunk.

-És mit csináltok itt?- érdeklődött T/N. Tony szólásra nyitotta a száját, de mielőtt bármit mondhatott volna, közbevágtam.

-Csak megnézi, hogy minden rendben van e a karommal.

-Ooh értem.- bólintott egyet.

-Ha van kedved, esetleg elmehetünk sétálni ezután.- vetettem fel az ötletet, miközben a kezemet a karjára tettem.

-Ez remek ötlet. Mikor végeztek?

-Igazából éppen most fogom befejezni.- válaszolta Stark.

-Oh okés. Akkor én megyek is készülődni. -jelentette ki. -10 perc múlva kint?

-Tökéletes.- mondtam, majd integettem neki. Ő is integetett, majd kilépett az ajtón és a következő folyosón el is tűnt.

-Kész van. Miért nem akartad neki elmondani?- érdeklődött Stark.

-Meg akarom lepni- válaszoltam, majd megköszöntem.

-Ez aranyos. Na most kifelé a laboromból- nevetett Tony. Nevettem én is, majd elköszöntem és elindultam kifelé.

~Te~

Sétálni a hóval borított utcákon, miközben apró hópelyhek esnek le az égből, nagyon hidegben. Biztos, hogy senki nem csinál ilyet, senki nem akar megfagyni. Mi mégis ezt csináltuk. A karjaimmal magamat próbáltam felmelegíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Inkább kisebbel. A fogaim csattognak a hidegtől.

-Fázol? -kérdezte egyszer csak Bucky.

-Mit gondolsz?- válaszoltam a kérdésére (jó zsidómódra kérdésre kérdéssel xD). Bucky fémkezével körbefogta a derekamat, próbált minél közelebb húzni magához.- Még mindig. Szerintem menjünk vissza.

-Nyugi, hozzá fogsz szokni a hideghez.- próbált lenyugtatni, mire én csak megfordultam és elindultam hazafelé. Bucky is utánam indult, majd a fém kezével megfogta az enyémet.

-Bucky csak me-- kezdtem el kérésemet, de félbehagytam. Nem volt hideg a keze. Kelemesen meleg volt. -A kezed. H-Hogyan?

-Megkértem Tonyt, hogy tegyen bele egy hősugárzót.

-Miért?- kérdeztem.

- Azt mondtad, hogy hideg, szóval tettem valamit ellene.- válaszolt. Elpirultam. És most nem a hideg miatt.

-Ezt mind értem csináltad?

-Igen. Biztosra vettem, hogy a barátnőm jól érezze magát- mondta és közelebb húzott magához. Elmosolyodtam, és mindkét kezemmel átkaroltam az övét. Áradt belőle  a meleg. Magam elé vezettem a kezét, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Köszönöm- hajtottam rá a fejemet vállára. Éreztem, ahogy az arcom felmelegszik, az egész testemmel együtt. Így sétáltunk hazafelé. -Remélem tudod, hogy ez azt jelenti, hogy soha sem foglak elengedni. Mostantól te vagy az én saját hősugárzóm.- jelentettem ki, majd felnéztem az arcára. Elmosolyodott.

-Igen. Számítottam erre.

Hewwo! Megint én vagyok! Remélem tetszett, ha igen akkor esetleg Voteolj vagy valami :D
(jesszus olyan vagyok mint valami erőltetett likevadász YouTouber xD)

Fingóbirka
🐑💨