Sziasztook! Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást uwu

E/1
főhősnőnk neve: T/N (igen nem tudtam mást kitalálni ne öljetek meg❤️)

Egy szép verőfényes Júniusi napra ébredtem. Már több mint 3 éve vagyok bosszúálló, de egyenlőre nem lakom a többiekkel. Egy nagy adag nasival és egy pohár limonádéval ültem le filmezni. Elég fáradt voltam, a tegnapi bevetés késő estig tartott, így nem kellett sok idő mire elnyomott az álom.

TIMESKIP mert Sam éppen arra készül, hogy elengedi T'Challa-t repülés közben arra hivatkozva, hogy a macskák talpra esnek...

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor megcsörrent a telefonom. Éppen a legszebb álmom közepéből riasztott fel Tony.
-Szi~
-Gyere a toronyba AZONNAL!- üvöltött a telefonba Stark.
-Neked is szia. Megyek. Amúgy meg nem kell üvölteni nem vagyok süket. -válaszoltam kicsit ideges de közben kómás hangon. Kinyomtam a telefont, felvettem egy piros spagettipántos trikót és egy fekete farmershortot, megfogtam a táskám és a sisakom, majd kimentem, bezártam az ajtót. Felpattantam a motoromra és elindultam a torony felé.
20 perc múlva már a torony liftje előtt álltam, arra várva, hogy ideérjen végre. Megjött a lift, beszálltam és megnyomtam azt a gombot, ami a nappali emeletére vitt fel. Becsukódott az ajtó, én pedig elindultam felfelé. Körülbelül 2 perc telhetett el mire felértem a nappaliba. Kinyíltak az ajtók, beléptem a nappaliba ahol egy ideges Vasemberrel és egy hozzám hasonlóan összezavarodott Amerika Kapitánnyal találtam szembe magam. Odaálltam a kapitány mellé, és ránéztem az idegesen fel-alá járkáló Tonyra.
-Tony...ha szabad kérdezni... miért is hívtál ide? -kérdezem, de ő csak szúrós szemmel nézett rám. Ekkor eszméltem rá. Eddig nem tűnt fel, hogy a nappali romokban hever. Ez van, ha nem rakom be a kontaktlencséimet.
-A kis barátotok Bucky szétv- mondta volna, de nem tudta befejezni.
-Mi történt Buckyval? Jól van?! -kérdeztem aggodalommal teli hangon.
- Ahogy azt mondani kezdtem, szétverte a nappalit, majd úgy sétált ki a toronyból mintha semmi sem történt volna! -mondta a zseni már nagyon idegesen.
-HYDRA...- eszméltünk fel Stevevel egyszerre. Aggódva egymásra néztünk.
-Nem tudod merre ment? -kérdezte Steve a zsenit.
- Azt nem... De talán le tudom követni, hogy merre van. -kezdte Stark. -mindenkibe tettem nyomkövetőt ta...-de nem fejezte be, mert kicsit mérgesen ránéztem. -ezt nem kellett volna elmondanom. Na mindegy. -elővette a telefonját, ahol megjelent egy kis piros mozgó pont.
- Ez jelzi a helyzetét. Úgy látom egy HYDRA bázis felé tart.- elkezdtem nem kicsit aggódni, hogy mit akarnak megint vele. Egyszer csak megállt.
- Most mi történik? Miért állt meg? -kérdezem egyre jobban félve.
- Nem tudom. PÉNTEK? -szólt a mesterséges intelligenciához Stark.
- Igen mr.Stark? -válaszolt azonnal.
- Meg tudod mutatni a kamerafelvételeket?
-Máris mr.Stark. -felelt hűségesen. Percek múlva megjelentek a bázis kamerafelvételei. 3 ember Buckyhoz beszélt. Még hangokat nem hallottunk, de nekem ez elég volt ahhoz, hogy majdnem sírni kezdjek. Már épp eléggé küzködtem a könnyeimmel, mikor megjött a hang. A 3 pasas oroszul hadobált valamit, Bucky pedig üvölt, hogy ne hallja. Szenved. Na itt nem bírtam tovább, sírógörcsöt kaptam. Steve magához ölelt, próbált megnyugtatni, de nem sikerült.
- E-el kell mennünk érte... -szipogtam.
- Nem! (T/N) meghalhatunk! -felelt Tony.
- Nem érdekel! Csak ne szenvedjen! Éppen elég ideig tartották ott, nem akarom hogy még többet keljen átélnie! -tört ki belőlem.
- Jó elmegyünk de...- mondta Steve, de félbeszakította az, hogy megöleltem.- De te itt maradsz!- fejezte be végül.
-Miért?
-Mert meghalhatsz!- mondta egyszerre a két férfi.
- Mondtam már, hogy nem... -kezdtem volna bele, de Steve félbeszakított.
- Tudom, mondtad már, hogy nem érdekel, de Buckyt igen! Nagyon szeret, és nem bírná ki, ha elveszítene!- mondta a szuperkatona. Nem tudtam mit mondjak annyira sokkban voltam.- kérlek...itt maradsz?- könyörgött Steve, de én csak bólogatni tudtam, még mindig sokkban voltam.
- Köszönöm!- ölelt át Steve újra- de ne monnd el neki, hogy elmondtam- kacsintott rám. Mindketten felnevettünk.

TIMESKIP mert Peter és Morgan be akarnak törni az 51-es körzetbe, hiába mondta el Tony, hogy az övé.

Már több órája odavannak a többiek. Halálra aggódtam magam, de ez nem tartott vissza attól, hogy elaludjak a kanapén. Viszont most se tudtam sokat aludni, suttogásra ébredtem.
-Mint egy angyal.- suttogta egy ismerős férfi hang. Felkeltem volna, mikor lépteket hallottam. Érdekelt mi lesz, ezért csukva tartottam a szemem. Valaki egy takarót terített rám. Lassan kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az.
- Felébresztettelek?- mosolygott rám a férfi.
- Bucky?!- könnybe lábadt a szemem és a nyakába borultam.- annyira örülök, hogy nem haltál meg! Jól vagy? Bántottak?- hadartam el.
- Én is örülök neked. Jól vagyok nyugi. - mosolygott. Nagyon megkönnyebbültem.
- Hozok egy kis vizet. Kérsz valamit? -pattantam fel, majd a konyha felé indultam.
- Egy kis víz nekem is jól esne, köszönöm.-besétáltam a konyhába. Nagynehezen levettem a polcról 2 poharat (mindig is túl magasan volt) amiket teletöltöttem vízzel. Megfordultam, hogy kimenjek a nappaliba, mikor megláttam egy nagy tál szilvát. Megfogtam és valahogy mindent kiügyeskedtem a nappaliba.
- Hoztam egy kis szilvát is- mosolyogtam rá, amit ő is viszonzott. Letettem mindent a dohányzóasztalra, és lehuppantam mellé a kanapéra. Kezünkbe vettük a poharakat.- valamit el szeretnék neked mondani...már rég óta.- mondta elég félénken.
- Figyelek -mosolyogtam. Sóhajtott egy nagyot, majd bele kezdett volna, mikor Sam benyitott.
- (T/N) gyere kész a vacsi. Ooh nem tudtam, hogy ő is itt van. -nézett Buckyra -én akkor itt se voltam de csak semmi olyan ne legyen -vigyorgott. Még egyszer végignézett rajtunk, mire én egy papucsot hajítottam felé. Gyorsan becsukta az ajtót, hogy ne találjam el. Visszafordultam Buckyhoz, mire ő csak felnevetett.
- Mit akartál mondani?- kérdeztem.
- Csak azt, hogy... Kedvellek. Nagyon. És megértem ha te nem így érzel, hiszen tudjuk miket műveltem a múltban. De úgy éreztem ezt tudnod kell. -mondta még mindig félénken. Teljesen elpirultam. Nem gondoltam volna, hogy az az ember akit a találkozásunk óta szeretek így érez. Csak ott ültem, és magam elé bámultam.
- Értem. Nem is tudom mit vártam, nem kellett volna ezt elmondanom. Sajnálom. Nem tudom mit gondoltam.
- Nem én csak... Nem gondoltam, hogy te is így érzel.- mondtam ki elég nehezen. Most ő fagyott le.
- Hogy érted hogy 'te is'?- kérdezte kicsit zavarodottan.
- Hát...én is így érzek, de úgy gondoltam, hogy te úgyse, ezért nem akartam elmondani.- mondtam én is elég félénken. Éppen kezdtem volna bele egy új mondatba, mikor közelebb hajolt hozzám. Hiába nem akartam, mégis belenéztem a szemeibe. Így maradtunk egy kicsit, mikor tekintetét az ajkaimra szegezte. Majd megtörtént. Megcsókolt.
Levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól. A fejem a piros minden árnyalatában pompázott.
- Éhes vagyok. Te nem?- kérdezte.
- De. Menjünk le vacsizni.- javasoltam.
- Jó ötlet. -mosolygott. Kézenfogva mentünk le az ebédlőbe. Mikor leértünk, mindenki tapsolni, vagy fütyülni kezdett. Ezt szoktuk ilyenkor csinálni.
- Éljen az ifjú gerlepár!- kiáltotta Clint. Leültünk a 2 egymás mellett lévő szabad helyre.
- Csókot. Csókot.- kezdett bele Nat, majd a többiek is becsatlakoztak. Ránéztem Buckyra, aki ugyanúgy visszanézett rám, majd megcsókolt. A többiek megint tapsviharba és fütyülésbe kezdtek.
- Jesszus Barnes! Menj inkább szobára!- kiáltott fel Tony. Mindketten megforgattuk a szemünket.

Nah hello hello emberek remélem tetszett ez a rész! Tudom tegnap kellett volna hozni, és ezért ne harapjátok le légyszi a fejem😅.Ha tetszet voteolj, azt naggggyon megköszönöm. :D
Nem tudom mikor lesz következő rész, majd ha kitalálok valamit, vagy ha kértek akkor azt megpróbálom. Na mindegy nem is húzom az időtöket! Sziasztook :3