C A R L O S

Amikor megláttam, ahogy az a srác Summert ráncigálja, elöntött a méreg. Eleinte próbáltam magamon uralkodni, de amikor nem akart leszállni róla, elveszítettem a fejem.

Természetesen visszaütött, úgyhogy a bár közepén verekedni kezdtünk. Fél szemmel láttam, hogy megjelentek a többiek is, és valahol a hátam mögött álltak meg, ahol Summer is volt.

- Na, jó, ebből elég! - ragadta meg a karomat a Charles, miközben egy ismeretlen fiatal a srácot is arrébb húzta tőlem. - Mi a francot csinálsz, Carlos?

- Nem hagyta békén Summert - mondtam, közben pedig az arcomról próbáltam letörölni a vért.

Charles eddig rám volt dühös, de most látszott rajta, hogy ő is szívesen megverné a fickót.

- Hé, seggfej! - fordult el tőlem, és az épp távozó, szintén vérző arcú, férfi után kiabált, majd amikor az hátrafordult, a monacói két lépéssel előtte termett és behúzott neki egyet. - Mostmár menjünk vissza a hotelbe!

Ketten sétáltunk ki a hotel elé, ahol már a többiek csak ránk vártak. Charlotte Summer hátát simogatta és a többiek is aggódó pillantásokat vetettek rá. Sápadt volt és reszketett, mert a kanadai éjszakák igencsak hűvösek, de egyikünknek sem jutott eszébe pulóvert is hozni magával a bárba.

- Jól vagy? - léptem hozzá, mire bólintott, de nem volt túl meggyőző. Charles mellettem állt, és láttam rajta, hogy meg akarja vigasztalni a húgaként szeretett lányt, de végül rám nézett és egy aprót biccentett.

Még közelebb léptem a lányhoz, majd a derekát megragadva közelebb húztam magamhoz, és átöleltem. Summer egyből belesimult az ölelésbe, majd az arcát a mellkasomba fúrta.

- Nem kellett volna miattam verekedned - suttogta felpillantva rám.

- Nem vagyok az erőszak híve, de nem tudtam tétlenül nézni, ahogy ide-oda rángat. Ne haragudj, hogy látnod kellett, ahogy verekszem! - válaszoltam halkan, majd egy puszit nyomtam az ajkaira.

- Na, a kérdés az, hogy hívunk taxit vagy visszasétálunk a hotelbe? - szólalt meg Pierre.

- Szerintem sétáljunk. Legalább egy kicsit kimegy a pia Landoból - mutatott Luisha a fiúra, aki épp egy villanyoszlopnak tett pikáns megjegyzéseket, gondolva, hogy az a barátnője.

- De Summer fázik - nézett Charlotte a karjaimban álló lányra.

- Nem fázom annyira, kibírom. A hotel csak fél óra innen - emelte fel egy pillanatra a fejét a mellkasomról.

Végül tényleg gyalog mentünk vissza, Summer egész úton csendben sétált a kezemet fogva. Nem tudtam eldönteni, hogy azért ilyen csendes, mert fáradt vagy mert még meg van egy kicsit ijedve a ma este történtektől.

◆♡◆

Nagyjából fél órával később búcsúztunk el egymástól, majd mindenki a saját szobájába indult. Levettem magamról az inget, majd az egyszerűen az ágyra dobtam, és leültem. Csupán negyed órával később álltam fel, amikor amikor valaki kopogott, egészen addig a telefonomat nyomkodtam.

- Szia, Carlos - suttogta Summer, amikor kinyitottam az ajtót, majd a tekintete az arcomról a felsőtestemre tévedt, nekem pedig csak ekkor tűnt fel, hogy már nincs rajtam az ingem.

- Szia! - válaszoltam meglepetten mosolyogva. - Gyere beljebb!

- Az az igazság - kezdte szégyenlősen lehajtott fejjel - , hogy nem tudok aludni. És gondoltam... Nem is tudom, mit gondoltam, butaság volt idejönni - rázta meg a fejét, majd ki akart fordulni a szobából.

Finoman megfogtam a csuklóját, majd magamhoz húztam, és míg az egyik kezemet a csípőjén pihentettem, addig a másikkal az arcát cirógattam.

- Aludj velem, Summer - súgtam neki. - És ígérem, soha többé nem hagyom, hogy bármi bántódásod essen.

A lány finoman megrebegtette a pilláit, majd lábujjhegyre állva az ajkait az enyéimhez nyomta, a karjait pedig összekulcsolta a tarkómnál.

- Lezuhanyzol?

- Már lezuhanyoztam - válaszolta, mire én végigvezettem rajta a tekintetem. Egy majdnem térdig erő fekete nadrág volt rajta, egy pólóval, ami majdnem olyan hosszú volt, mint a nadrág, így egyből tudtam, hogy az biztosan nem az övé. A haja kissé kócosan omlott a vállára, mutatva, hogy mielőtt átjött hozzám, próbált elaludni, de csak forgolódott az ágyban. Elképesztően gyönyörűnek találtam most is, és a pulzusom valahol az egekben volt, amikor hirtelen leesett, hogy én ma éjjel ezzel a lánnyal fogok egy ágyban aludni.

- Akkor sietek - mondtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára, és a fürdőszoba felé vettem az irányt.

A mosdókagylóra támaszkodva néztem szembe a tükörképemmel, próbálva csillapítani heves légzésemet, amit Summer közelsége váltott ki belőlem, majd rávettem magam, hogy belépjek a zuhanykabinba.

Az hiszem, sosem zuhanyoztam még ilyen gyorsan. Néhány perc múlva gőzfelhő kíséretében léptem ki, miközben a vizes hajamat dörzsöltem egy törölközővel.

- Jó gyors v... - fordult felém a lány egy mosollyal arcán, de a szó a torkán akadt, és az arca kezdett egyre vörösebb színt felvenni.

- Felvegyek egy pólót? - kérdeztem mosolyogva.

- Ne! - vágta rá, mire felnevettem, az ő arca pedig még vörösebb lett, immáron olyanná vált mint egy paradicsom. - Nem kell... - suttogta lesütött szemekkel.

Széles vigyorral bújtam be mellé az ágyba, majd a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz.

- Nem fáj? - ért óvatosan a szemöldökömhöz, ahol a verekedés miatt egy kis seb éktelenkedett.

- Nem - suttogtam, mire a lány közelebb hajolt, és egy lágy csókot hintett a sérült bőrfelületre.

- Ne légy zavarban - simítottam arrébb egy szőke hajtincset az arcából, mert az arca vörös színe még mindig nem múlt el.

- Sosem aludtam még egy ágyban fiúval - mondta alig hallhatóan.

- És amikor Charlesnál alszol? - kérdeztem meglepetten, mert én őszintén azt hittem, hogy mivel ilyen jóban vannak, aludtak már egy ágyban.

- Van vendégszoba. A legjobb barátom, de nem szoktunk egy ágyban aludni, bár soha semmit nem akartunk egymástól. De mit szóltak volna a barátnői?

- Akkor örülök, hogy én vagyok az első, akivel megosztozol az ágyon - mosolyogtam szélesen, mire ő a vállamba fúrta a fejét, és én lehunyt szemmel élveztem a közelségét és a haja édes virágillatát.

◆♡◆

- Hahó, Carlos, már majdnem tíz óra van - kiabált valaki az ajtó előtt, miközben kitartóan kopogott hozzá.

A hajamba túrva keltem ki ágyból, majd egy pillanatást vetettem a békésen szuszogó lányra, így egyből megfeledkeztem az ajtó előtt álló személyről.

- Carlos!! - elindultam az ajtó felé, és magamban megfogadtam, hogy képen verem Landot, mert időközben felismertem a hangját.

- Mit akarsz? - nyitottam ajtót köszönés nélkül, Norris pedig nem zavartatva magát befurakodott mellettem a szobába.

- Lando, most nem éppen megfelelő...

- Ó - torpant meg, amikor meglátta az alvó Summert, majd vigyogva felém fordult.

- Ne vigyorogj, nem történt semmi olyan, amire gondolsz! - néztem rá szemet forgatva, amiért egyből piszkos dolgokra gondol. - Csak nem tudott aludni a tegnapi miatt.

- Miért, mi volt tegnap? - nézett rám kérdőn, mire én rájöttem, hogy ő satu részeg volt, ezért semmire sem emlékszik.

- Semmi - ráztam meg a fejem, de végül mégis elmeséltem neki. Erre ő megjegyezte, hogy a legutolsó emléke az estéről az, hogy azt nézi ahogyan Daniel a YMCA című zenére táncol, pedig az még bőven a bárban töltött idő elején volt.

- Na, megyek, hagylak titeket! - kacsintott rám Lando, majd mielőtt még bármit is reagálhattam volna, kisietett a folyosóra.

- Jó reggelt! - ébredt fel nem sokkal a fiú távozása után Summer is. Nyújtózkodva ült fel, majd az ágyból kikelve mellém lépett.

- Jó reggelt, édesem!

- Mikor keltél? - nézett végig a nemrég felvett farmeromon és pólómon.

- Tíz perce - válaszoltam, majd az arcához hajolva finoman megcsókoltam.

◆♡◆

- Na, szép jó napot mindenkinek! - lépett hozzánk Daniel, a szokásos harminckét fogas mosolyával, amikor a paddockban ülve épp az ebédünket fogyasztottuk.

- Miért van az, hogy Daniel mosolyát látva egyből jobb kedve lesz az embernek? - kérdezte Charlotte, aki eddig kedvetlenül turkált a ebédjeként szolgáló cézár salátában.

- Mert én ilyen fantasztikus ember vagyok - tett az ausztrál fiú olyan mozdulatot, mintha a haját dobná hátra, ezzel az egész társaságot nevetésre késztetve. - Igazából azért jöttem, mert lassan már szervezni kéne az idei közös nyaralást.

- Hova megyünk? - pillantott fel az ebédjéből Charles.

- Ki mondta, hogy te jössz? - kérdezett vissza kapásból Max.

- Milyen nyaralás? - érdeklődött Summer, akinek Luisinhaval ez volt az első nyara, amikor szoros kapcsolat fűzi a Forma-1-hez.

- Minden nyári szünetben elmegyünk valahova együtt - magyarázta röviden Russell.

- És idén te is jössz - mosolyogtam rá.

- Szerintem idén Horvátországba menjünk - vetette fel Charles.

- De mondom, hogy te nem jössz - nézett rá Max, de a monacói figyelem kívül hagyva őt magyarázott tovább Horvátországról.

Végül, egy kisebb vita után, mert ahányan voltunk, annyi helyre akartunk menni, Olaszország mellett döntöttünk. Bár utána Leclerc duzzogva ült a székén, amiért nem Horvátországra esett a a választás.

◆♡◆

- Van egy kis probléma - mondta Summer halkan, lehajthatott fejjel, amikor a szabadedzés után Charles-lal a lányokhoz sétáltunk.

- Mi? - kérdeztem egyből aggódva, hogy valami baj történt.

- Apa hívott - kezdte, mire a monacói fiúval egyből tudtuk, hogy ebből semmi jó nem származhat. Ugyanerre engedett következtetni Charlotte komor arckifejezése is. - Egy ma esti géppel haza kell mennem. Holnapra ebédet szerveztek egy újabb lehetséges kérővel.

Dühös volt, és kerülte a tekintetemet, leginkább a fehér cipője orrát bámulta.

- Megyek, bepakolok, aztán mire elkezdődik az időmérő, én már a repülőn leszek - mondta szomorúan, majd mindhármunkat megölelt, és én erről többre nem is számíthattam, mert itt a kamerák bármikor bármit felvehetnek. - Üdvözlöm a többieket!

- Segítek bepakolni - ajánlkoztam gyorsan.

- Carlos, gyere, beszélnünk kell az időmérő előtt! - szólt Amadi, a versenymérnököm, mire egy bocsánatkérő pillantással néztem a lányra.

Hárman néztük, ahogy elsétál, majd elhúzott szájjal fordultam a többiek felé. Charlotte arca továbbra is komor volt, és bár délben Danielnek sikerült felvidítania, most biztos voltam benne, hogy a Summer apja iránt érzett haragot nem lehet enyhíteni.

- Annyira gyűlölöm az apját - szólalt meg Charles. - Akárhányszor Summer jól érzi magát, valahogy mindig sikerül belerondítania.

Az időmérő nagyrészében nagyon nem voltam ott fejben, végig Summerre gondoltam, aki holnap más férfival fog ebédelni. De végül sikerült összehoznom egy jó kört, és holnap a a harmadik helyről rajtolhatok majd.

- Summer? - kérdezte Pierre, amikor a hotel előtt csatlakoztam hozzájuk, hogy szokásunkhoz híven együtt menjünk vacsorázni.

- Az apja felhívta és menni kellett - mondtam cseppet sem vidáman, mire a többiek jó barátokhoz híven, elkezdték szidni a monacói herceget.

Már a vacsorámat fogyasztottam, amikor megrezzent a telefonom a zsebemben, és elhúzva láttam, hogy Summer írt.

Most szálltam le. Láttam, hogy holnap a második sorból rajtolsz, gratulálok. Szurkolok holnap! ❤❤

Mosolyogva írtam neki vissza, hogy mindenki hiányolja őt a vacsoráról, és még órákig tudtam volna még vele beszélgetni, de mennie kellett.

- Carlostól mosolyra ne már ne számítsunk, ha Summer nincs itt - szólalt meg Pierre, aki valószínűleg végignézte, ahogyan az előbb kedvetlenül elraktam a mobilomat.

- Ilyen ez a szerelem - mondta Heidi, cinkosan mosolyogva.

- Mi lenne, ha leszállnátok rólam? - néztem fel a barátaimra, akik az elmúlt hetekben előszeretettel piszkáltak a szerelemmel.