S U M M E R

Úristen - ez volt az első gondolatom, amikor Carlos megcsókolt.

A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem kiugrik a mellkasomból. Carlos tenyere a derekamra simult, miközben én a sötét hajába túrtam a kezemmel.

Miután az ajkaink elváltak egymástól, a férfi szorosan átölelte a derekamat, így ültünk a csillagos eget nézve.

- A gumicukor elmaradhatatlan - nyúltam bele az epres, savanyú gumicukor zacskójába.

- Az fontos - nyomott egy puszit mosolyogva az arcomra, mire újra elpirultam.

- Akkor sétálunk? - álltam fel néhány perccel később, a férfi pedig bólogatva ugyanígy tett és összekulcsolta az ujjainkat.

Ketten voltunk a kertben, csupán a csillagok figyeltek minket, ahogy boldogan nevetve sétáltunk végig a virágok között.

◆♡◆

- Jó éjt, Summer! - csókolt meg Carlos búcsúzóul, majd mindketten bementünk a saját szobánkba.

Vigyorogva huppantam le az ágyamra, és miután előkerestem a telefonomat, az ágyamon hátradőlve tárcsáztam a legjobb barátnőmet.

- Na, mizujs, csajszi? - vette fel egyből Charlotte. - Mesélj, milyen volt?

- Átjössz?

A lány válasz nélkül nyomta ki a telefont, de a következő pillanatban már hallottam is, hogy nyílik a szomszéd szoba ajtaja. Néhány perccel később pedig már az ágyon ülve meséltem neki, hogy mi történt az elmúlt órákban.

- Szinte ragyogsz, Sum - mosolygott rám a lány.

- Hát, elég boldog vagyok - kortyoltam bele a borba, amit a lány bontott, amikor megérkezett.

Korábban is voltak fiúk, akik tetszettek nekem, és rengeteg romantikus könyvet olvastam, ahol mindig pillangókról és határtalan boldogságról volt szó. De mivel én az elmúlt huszonegy évben sosem tapasztaltam ilyen, ezért nem hittem benne. Most viszont, hogy megismertem Carlost, teljesen mértékben hiszek benne. Hisz nekem is vannak őrülten tomboló pillangóim, és én is boldog vagyok, amikor a spanyol férfival lehetek.

Negyed óra múlt, amikor Charlotte és én már arról beszéltünk, milyen jó, hogy mindketten találtunk valakit, akivel boldogok lehetünk, valaki kopogott. El sem tudtam képzelni, hogy mégis ki a fene az, és mit akar fél tizenkettőkor, de azért kinyitottam az ajtót.

- Kipletykáltátok magatokat? - kérdezte Charles, miközben beljebb jött. - Nekem is elmeséled, hogy milyen volt az este, Summer?

- Magatokra hagylak titeket - mondta Charlotte, majd miután engem megölelt, a fiúnak pedig adott egy rövid csókot, visszament a saját szobájukba.

Charlotte sosem volt féltékeny rám, nem csináltam balhét abból, hogy a barátja és én sok időt töltünk együtt. Tudja, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek, és sosem tudnánk egymásra máshogy nézni. Charles előző barátnői nem voltak ilyenek. Ők mind utáltak engem, és úgy gondolták, hogy én el akarom tőlük venni a fiút. A legtöbb lánnyal pont ezért szakított. Bár én mondtam neki, hogy miattam ne tegye tönkre a kapcsolatait, ő erre csak annyit mondott, hogy én sokkal fontosabb vagyok, mint azok a lányok, akik ezt képesek megérteni, hogy mi csak barátok vagyunk.

De őszintén elmondva, én is féltékeny lennék, ha barátom annyi időt töltene egy lánnyal, aki nem vérszerinti rokona, mint amennyit Charles tölt velem.

- Boroztatok is? - emelte fel a vörösboros üveget, ami már csak félig volt tele.

- Csajos est volt, csak bezavartál - mosolyogtam rá, majd megforgattam a szemem, amikor láttam, hogy az üvegből issza az bort. - Mit csinálsz?

- Megkóstolom - nézett rám úgy, mintha nem lenne egyértelmű. - Finom, de a whiskey jobb.

Felnevettem, majd leültem mellé az ágyra, és elkezdtem neki mesélni. Eszembe sem jutott, hogy néhány részletet kihagyjak, csak mert ő fiú. Hisz Charles volt az első barátom, és még mindig ő a legjobb.

- El sem hiszem, hogy bemutattam neked a barátaimat, te pedig egyből bepasiztál, törpilla - mondta, miután befejeztem a mesélést. - De ne érts félre, nagyon örülök nektek. Látszik, hogy boldog vagy.

Mosolyogva hagytam, hogy megöleljen. Charles mindig olyan volt nekem, mintha a bátyám lenne. Sokkal inkább éreztem őt a testvéremnek, mint Jake-et és Luke-ot, akik valóban a vérszerinti testvéreim voltak.

A férfi néhány perccel egy óra előtt hagyta el a szobámat, én pedig a fürdő felé vettem az irányt, egy forró zuhany reményében.

Vigyorogva nyomtam a tusfürdőből a kezemre, és örültem, hogy most senki nem lát, mert biztosan hülyének néztek volna, hisz egy tusfürdős flakonra mosolyogtam.

Mielőtt lefeküdtem volna az ágyba, gyorsan végigfutottam a telefonomra érkezett értesítéseket. A legtöbb csupán arról tájékoztatott, hogy valamelyik ismerősöm új posztot rakott ki, de a szemem megakadt az egyik értesítésszalagon. Vigyorogva léptem be a Messengerbe, és írtam vissza Carlos-nak, aki jó éjszakát kívánt nekem egy piros szív kíséretében.

◆♡◆

- Jó reggelt - léptem az asztalhoz, ahol rajtam kívül már mindenki ott ült.

- Miért van az, hogy mindig Sum jön később? - nézett fel Pierre a reggelijéből.

- Mert a fél éjszakát Carlos-szal tölti - vágta rá vigyorogva Charles, mire én szemet forgatva néztem rá. - Ne forgasd, kiesik!

Szó nélkül hagyva ültem le a Carlos melletti székre, majd mosolyogva karoltam át a nyakát, amikor a számhoz hajolt egy csókért.

- Jó reggelt, édes - suttogta, mire a mosolyom még szélesebb lett, már ha ez lehetséges.

Miután elváltak ajkaink, szembe találtuk magunkat a többiek döbbent arcával. Vicces volt végignézni a sok kikerekedett szemen és leesett állon.

- Végre már, hogy összejöttetek - szólalt meg elsőnek Lando. - Azt hittem, hogy már közbe kell majd lépnem.

A fiú után a többiek is megjegyezték, hogy ideje volt már, és hogy nem is értették, miért nem jöttünk össze korábban, hisz az első pillanattól érezhető volt a szikra közöttünk. Megpróbáltuk nekik elmagyarázni, hogy azért mostantól lettünk egy pár, mert csak három hete ismerjük egymást, de nem is értem, miért próbálkoztunk, már senki sem figyelt erre a részletre.

A nap nagyrészét ezek után a boxutcában töltöttük, a szabadedzéseket, majd ezek eredményeinek az elemzését figyelve. Carlos és én óvatosak voltunk, csupán néha beszélgettünk egy kicsit. Nem kockáztathattunk, hogy valaki látja, ahogy egymáshoz érünk. Az apám totál kiborulna, ha megtudná, hogy nem olyan sráccal járok, akit nem ő szabott ki nekem. És pontosan tudtam, hogy ha ezt megtudja, elfelejthetem, hogy valaha is elmehetek egy Forma-1 futamra.

Az öltözőmben várlak - kaptam meg Carlos üzenetét, amikor kávét ittam Charlotte-tal, Luisha-val és Heidi-vel. A srácok az edzések eredményeit elemezték, de Carlos üzenete azt jelentette, hogy most végeztek.

Elköszöntem a lányoktól, akik vigyorogva fogadták, hogy épp Carlos pihenőjébe igyekszem. Végigsétáltam a folyosón, majd a spanyol ajtaja előtt megállva hármat kopogtam az ajtón. Az volt a megbeszélt jelünk, amiből a férfi tudta, hogy én állok az ajtó előtt.

- Hola, Summer - mondta, amikor kinyitotta az ajtót, de nem volt időm visszaköszönni, mert egyből az ajkaimra tapadt.

A csókja szenvedélyes volt, a karjait közben a derekam köré fonta, majd óvatosan tolni kezdett beljebb a helyiségben.

- Egész nap erre vártam - lehelte a számra két csók között.

A csókolózásunkat az ajtó nyílásának hangja szakította meg, mire gyorsan szétrebbentünk, de Carlos édesanyja így is tisztában volt vele, hogy mit szakított félbe.

- Jaj, bocsánat! Csak szólni szerettem volna, Carlos, hogy mi indulunk.

- Rendben, anyu! - bólintott, és láthatóan zavarban volt.

- Örülök, hogy megismerhettelek, Summer! - fordult hozzám a nő, majd egy ölelésbe vont. - Holnap találkozunk!

Reyes kiment, mire Carlos újra felém fordult, nyomott puszit az homlokomra, majd elkezdte összeszedni a cuccait.

- Mi a terv ma estére? - kérdeztem, amikor az autója felé sétáltunk.

- Elmegyünk valahova enni, és Pierre kitalálta, hogy utána menjünk el egy bárba is.

- Most akar bulizni? Holnap időmérő.

- Azt mondta, nem leszünk ott sokat. Csak szórakozunk egy kicsit, aztán jövünk vissza a hotelbe - vonta meg a vállát Carlos.

- Nekem mindegy.

A hátsó parkoló felé tartottunk, ami eléggé el volt dugva, így megnyugodhattunk, hogy senki nem fog arról cikket írni, hogy Summer Grimaldi és Carlos Sainz egy autóban távozott a pályáról.

◆♡◆

- Nem tudom, hogy mit vegyek fel - sóhajtottam a szekrény előtt állva, amibe az érkezésem után pakoltám át a ruháimat a bőröndből.

- Na, muti - állt fel Charlotte az ágyról, és engem arrébb tolva a szekrény elé állt. - Ez a szoknya nagyon szuper - mutatott fel egy fekete bőrszoknyát.

Elhúztam a számam a ruhadarab láttán, mert eszembe jutott, hogy azt a szoknyát apa vettem nekem, néhány hete, amikor épp egy gazdag férjjelölttel készültem vacsorára.

Végül a lányok egy bordázott bordó garbót válaszottak nekem a szoknyához, amit először nem akartam felvenni, de amikor megláttam magam a tükörben, el kellett ismernem, hogy jó ötlet volt.

A lánnyokkal együtt én is feltettem egy kis sminket, majd siettünk a hotel elé, mert a fiúk már írtak, hogy csak ránk várnak.

Mosolyogva léptem Carlos mellé, aki visszonozta, de ennél többet nem tehettünk, mert az utcán bárki megláthatott volna minket.

Gyalog mentünk az étteremig, mert a társaság nagy része tervezett ma alkoholt fogyasztani. A vacsoránk a szokásos vidám hangulatban telt, Lando eltört egy poharat. A spanyol férfi és én pedig hiába ültünk egymás mellett, néhány pillantáson kívül más nem történt köztünk.

A bár nem volt messze a helytől, ahol vacsoráztunk, így akkor sem kellett tömegközlekedési eszközt igénybe vennünk.

Már messziről hallani lehetett a szórakozóhelyekre jellemző zenét, és látni lehetett a neon fénnyel ellátott feliratot, ami a bárt hirdette.

- Jaj, de jó lesz ez az este - mondta izgatottan Daniel, és szerettem volna én is hasonlóan gondolni ez előttünk álló estére, de nem nagyon sikerült. Sosem voltam buliban, csak különböző partikon, a szüleim kíséretében.

- Semmi baj, édesem, vigyázok rád - hajolt Carlos a fülemhez, valószínűleg látta az arcomon a bizonytalanságot. A kezemért nyúlt, de néhány pillanat múlva el is engedte.

A bár bent annyira zsúfolt volt, hogy a falak színét is képtelen voltam megállapítani. A plafonon színes LED szalagok adtak valami csekély fényt, de ez igazából arra sem volt elég, hogy lássam a mellettem lévő arcát.

A srácok egyből a pult felé vették az irányt, majd kértek is egyből mindenkinek valami italt, mondván, meg kell alapozni a hangulatot.

Én egy whisky kólát kértem, és csendben figyeltem, ahogy a többiek egyből jól érzik magukat.

- Jól vagy, Summer? - kiabálta túl a zenét Charles, mire én a lehető legmeggyőzőbben bólogattam.

Bár az elején valóban szorongtam egy kicsit, negyed órával később én is elengedtem magam. Nem ittam több alkoholt, de hagytam, hogy Charlotte magával húzzon táncolni, majd táncoltam Carlos-szal, Charles-lal, Lando-val és a lánnyokkal is.

- Hé, kislány - ragadta meg valaki a karomat, amikor kicsit eltávolodva a többiektől, a pulthoz mentem, hogy ihassak valamit. - Nincs kedved táncolni?

A felhomályban nem nagyon láttam a srácot, de annyit ki tudtam venni, hogy barna haja van, és a leheletén is érezhető volt, hogy nem finomkodta el az alkoholfogyasztást.

- Öhm...nem, köszönöm - próbáltam távolodni tőle udvariasan, de nem adta fel.

- Na, gyere már táncolni velem!

Mikor látta, hogy nem tud könnyen rábeszélni semmilyen táncra, más taktikát válaszott. Megszorította a karomat, és maga után húzott a tömegbe. Próbáltam segítséget kérni, de az üvöltő zene miatt senki sem hallotta meg.

A következő pillanatban azonban megtorpantunk, mert valaki elállta a zaklatóm útját. Egyből felismertem Carlost, aki kérdőre vonta a srácot, hogy pontosan mit csinál.

- Tá...-táncolni...me-megyünk - hangzott a válasz, amit nem sikerült egybe kimondani a részegség miatt.

- Én úgy látom, hogy a hölgy nem akar táncolni.

- Dehogynem - az idegen nem akart lemondani a közös táncról, közelebb húzott magához, karjával átölelte a vállamat. A pia szagtól, ami belőle áradt, öklendezni kezdtem, és megpróbáltam eltolni magam tőle, de erősebbnek bizonyult. - Te pedig menj a francba, azt sem tudom ki vagy, a lánnyal pedig azt csinálok amit akarok.

Carlos élesen beszívta a levegőt, látszott rajta, hogy borzasztóan ideges. Rám nézett és meglátta a rémült tekintetem, ezért egy gyors mozdulattal mellettem termett, és mielőtt az idegen férfi bármit reagálhatott volna, óvatosan kihúzott a karja alól.

- Azt mondtam, azt csinálok a lánnyal, ami akarok - húzta fel magát a férfi is, azon, hogy valószínűleg már semmit sem fogok vele csinálni ma este.

Néhány lépést hátráltam, hogy ne legyek túl közel az idegenhez, de ne is távolodjak el nagyon Carlostól. Aztán a szám elé kaptam a kezemet, mert Carlos behúzott egyet a másik férfinak.