C A R L O S

- Szóval, most, hogy itt vagyunk Monacóban, szeretnélek titeket valakinek bemutatni - csapta össze a tenyereit Charles, miután felállt a hotelszobájában lévő kanapéról.

Még csak csütörtök volt, ezért ma még nagyjából lazíthattunk. Lando, Pierre és én azért jöttünk, hogy át a monacói sráchoz, hogy szórakozzunk valahogy. Lando terve azt volt, hogy játszunk valami PlayStation-os játékkal, ezt pedig AphaTauri pilótája is díjazta, de Charles-nak más tervei voltak.

Egy ideje már hajtogatta, hogy ha Monacóba jövünk, akkor mindenképpen meg kell majd ismerkednünk valakivel. De hogy kivel, azt pontosan senki nem tudta. Annyit tudtunk, hogy a férfi legjobb barátjáról van szó, aki lány, és Summer. Ezen kívül csak annyit tuduk róla,hogy van egy kutyája és a sárgadinnyét, de a görögdinnyétől rosszul van. Azt is tudtuk róla, hogy két évvel fiatalabb a legjobb barátjától és magántanuló. Charles rengeteget mesélt róla, de a vezetéknevét sosem említette, amikor pedig rákérdeztük, hogy meg tudjuk nézni instán, akkor mindig gyorsan témát váltott.

- A titokzatos Summert szeretnéd nekünk bemutatni? - nézett fel Pierre a telefonjából.

- Igen - bólogatott a fiú, és nagyon lelkesnek tűnt.

- Menjünk - állt fel Lando is. - Kíváncsi vagyok, milyen ez a lány, akiről folyton beszélsz.

Tíz perc múlva már mind a Leclerc fiú kocsijában ültünk, és épp az úticél felé tartottunk, ami valószínűleg a lány háza volt.

- Tudod, mit nem értek, Leclerc? - szólalt meg hirtelen, majd a rádió gombja felé nyúltam, hogy lentebb vegyem a hangerőt, és a többiek hallják a mondanivalómat.

- Na?

- Charlotte sosem féltékeny erre lányra? - kérdeztem. Nehezen hiszem, hogy a barátnője nem féltékeny és nem akarja megtépni azt a lányt, akivel a barátja majdnem minden szabadidejét tölti és elképesztően boldogan beszél róla.

- Nem - rázta meg a fejét. - Summer hozott minket össze, neki köszönhetően ismerjük egymást. Charlotte Summer legjobb barátnője. Plusz Summer olyan, mintha a húgom lenne, sose volt semmi több köztünk és nem is lesz.

Végszóra érkeztünk meg. Amikor kiszálltam az autóból, azt hittem, hogy Charles eltévesztette a házszámot. A ház hatalmas volt, elegáns és gyönyörű. Sima fehér színűre volt festve, de ezt megtörték a két erkélyre kihelyezett zöld és színes növények. Konkrétan úgy nézett ki,mint egy kastély, a ház előtt pedig egy méregdrága fekete Porsche parkolt. Tudtam, hogy Monaco a gazdagok városa, de nem hiszem, hogy sok embernek van ilyen lakhelye.

- Haver, biztos, hogy jó helyre jöttünk? - érdeklődött Lando teniszlabda méretű szemekkel. Oké, hogy mindannyiónknak van pénze és eléggé luxus életét élünk, de ez azért még nekünk is sok volt.

- Biztos - bólintott mosolyogva a csapattársam, miközben a felvette a fekete napszemüvegét, majd elindult a kapu felé. - Gyertek!

- Te jó ég, ki lehet ez a bizonyos Summer? - motyogta mellettem Pierre azt a kérdést, ami már percek óta engem is egyre jobban érdekel.

Kopogtunk, és egy öltönybe öltözött úr nyitott nekünk ajtót, aki amint meglátta Charles-t, üdvözölte őt, majd félre is állt, hogy be tudjunk menni.

- Mr. és Mrs. Grimaldi a nappaliban van, a kisasszony hollétét sajnos nem tudom - mondta az öltönyös, aki valószínűleg valami komornyik szerű lehetett.

- Grimaldi? - suttogtam döbbenten. Ugye, Charles most nem a monacói hercegi családnak akar minket bemutatni? Ugye, nem?

- Köszönjük - biccentett a srác, majd elindult felfelé az egyik lépcsőn, gondolom a nappali felé.

- Leclerc! - siettem utána, majd megfogtam a karját, hogy kérdezzek tőle valamit. - Állj már meg! Mi a franc folyik itt? Ki ez a Summer? És miért vagyunk a monacói herceg házában?

Már nyitotta a száját, hogy válaszokat kapjak, amikor egy női alak jelent meg a lépcső tetején. A nő körülbelül negyven éves lehetett, alacsony volt és piros nyári ruhát viselt, magassarkúval, és az egész lénye elképesztően elegáns volt.

- Charles, de régen láttalak - mosolygott, és kitárta a karját, mire az előttem álló fiú fellépkedett a maradék lépcsőn és hagyta, hogy a nő átölelje.

- Örülök, hogy újra látom, Mrs. Grimaldi. Ők a barátaim, Pierre Gasly, Carlos Sainz és Lando Norris - mutogattott végig rajtunk. - Summerhez jöttünk, már nagyon régen láttam. És őket is szeretném neki bemutatni, biztos vagyok, benne, hogy kedvelné őket.

- Valószínűleg - biccentett a hercegné, miután mindegyikünket végig mért a tekintetével. - A kertben van, nagyon fog neked örülni, Charles.

- Köszönjük, viszlát - mi is elköszöntünk, majd újra a fiú után mentünk, most a kert felé.

- Mostmár hajlandó lennél elmondani, hogy mi ez az egész? - kérdezte mostmár Pierre is.

- Mindent el fogok magyarázni, ígérem - bólogatott a monacói, majd kilépett egy nagy, üvegezett ajtón, mi pedig követtük.

Az ajtó a hátsó udvarra vezetett, ami hatalmas volt és bámulatos. Hibátlan, zöld gyep volt a került a lábunk alá, bármerre is léptünk, néhol pedig ízlésesen elhelyezett fák adtak árnyékot. Néhány méterre a háztól egy medence is helyett kapott, mellette néhány nyugággyal.

A nyugágyak közül egy már fogalalt volt. Egy szőke lány üldögélt benne, és épp nagyon bele volt merülve a kezében tartott könyvbe. Gondolom, ő lehetett Summer.

A lány mellett, a földön, egy fehér-barna foltos kiskutya is feküdt, aki az érkezésünkre egyből felugrott és ugatni kezdett.

- Felix, mi bajod? - nézett volna a lány a kutyára, de az már Leclercet ugrálta körbe, aki nevetve simogatta meg a szőrmókot.

- Hello, Sum - intett az időközben felállt lánynak, minta ő csak mellékes lenne, és valójában a kutyus miatt jöttünk volna.

- Charles Leclerc - nevetett fel a Summer, miután felállt, majd futva tette a távolságot a fiúig, hogy aztán a nyakába ugorhasson. - Hiányoztál.

- Te is nekem, Törpilla. Elhoztam a barátaimat is.

A lány elengedte őt, és hagyta bemutasson minket neki.

- Ők Carlos, Lando és Pierre, akikről meséltem - mondta, majd felénk fordult. - Srácok, ő itt Summer Grimaldi, a legjobb barátom.

- Charles már sokat mesélt nekem rólatok - mosolygott kedvesen, ami engem is mosolyogásra késztetett.

Gyönyörű lány volt. Alacsony volt, karcsú, szőke haja lazán omlott a vállára, csokibarna szemei pedig élénken csillogtak.

- Rólad is nekünk - szólaltam meg, mire ő a szemembe nézett.

Elvesztem a gyönyörű íriszeiben. Fogva tartottuk egymást, csupán a tekintetünkkel. Tompán hallottam, ahogy Pierre felháborodik, hogy ő eddig azt hitte, Charlesnak ő a legjobb barátja, de ez akkor se engem, se Summert nem érdekelt. Csak egymásra figyeltünk és tudtam, hogy ez a lány más, mint a többi. Úgy éreztem, hogy már csak ő kell nekem, senki más. Lehetséges-e ez úgy, hogy csak néhány perce ismerem?

◆♡◆

- Na? Kedvelitek őt, ugye? - kérdezte Charles csillogó szemekkel, amikor már újra a Ferrarijában ültünk.

Az elmúlt néhány órát a Grimaldi család gyönyörű házának a kertjében töltöttük, ahol megismertük Summert és mi is nagyon megkedveltük őt. Nagyon jó fej lány volt, kedves, aranyos és vicces.

- Rohadt jófej csaj - bólogatott Lando, mire én is kifejeztem egyetértésemet.

- Hamarabb is bemutathattad volna - mondta Pierre is.

Charles-on látszott, hogy örül, hogy kedveljük Summert. Hisz mi nagyon jó barátok voltunk, de a lány volt a legjobb barátja, sőt szinte a húga volt. Éppen ezért, elmondása szerint, nagyon izgult, hogy a legfontosabb barátai vajon kedveli fogják-e a fogadott húgát.

Az hotel felé tartó út további részében a beszélgetésünk leginkább a hétvégi nagydíjról szólt, bár én nem nagyon szólaltam meg. Sőt, oda se figyeltem igazán.

Végig Summer Grimaldi járt a fejemben. A gyönyörű arca, csokibarna szemei, édes mosolya és az aranyos viccei, amiket ma egész délután hallhattam. Teljesen elvarázsolt ez a lány, néhány óra leforgása alatt. Szerettem volna vele újra találkozni, beszélgetni, nevetni és talán meg is csókolni.

- Charles! - szólaltam meg hirtelen, belevágva ezzel a francia fiú szavába, aki sértődötten nézett rám, de nem foglalkoztam vele. - Summer jön holnap a szabadedzésekre?

Charles rám, és az arcán amolyan "Carlos, átlátszó vagy " mosoly ült, ebből pedig rájöttem, hogy tudja, hogy egyből megkedveltem a lányt.

- Jön - bólintott továbbra is vigyorogva, de már szerencsére újra az utat figyelte. - Egész nap ott lesz a paddockban.