Páros koreográfiákat is vettünk és kezdtünk el újakat, de körübelül egy óra múlva már leállította a zenét Minjun és pakolászni kezdett.

- Mondd csak, a kis kihagyásod után, hogy fejlődött ennyit a mozgásod? - hitetlenkedett, mikor abba hagytuk.

- Nem tudom. Talán a csípőmön van nagyobb hangsúly, emiatt tűnik fel. Hyunjin mondta, hogy- itt számhoz kaptam a kezem és tekintetem azonnal barátnőmre vándorolt.

- Szóval már tanácsokat javasol? Érdekes srác meg kell hagyni - húzogatta szemöldökét egy vigyorral az arcán.

- Csak "szakmai" tanácsnak mondanám igazából - kaptam az üveg vizemért, hogy a gombócot a torkomban el tudjam tűntetni. Bár a gondolatok nem hagytak nyugodni, így javarészt még zavarban voltam.

- Na jó nem pesztrállak, nekem egyelőre a mai napra ez így elég volt.. ha friss táncot veszünk az jobban lehoz az életről - nevetett fel, s kiengedte haját.

- Nem tudom, hogy fogom bírni még órákig - tettem csípőre a kezemet és úgy követtem végig mozdulatsorát.

- Te mentél bele, hogy találkozzatok itt ma is, akkor kénytelen vagy - felkapta táskáját, majd megölelt. - Míg nincs itt addig szusszanj egyet - kacsintott és ezzel el is ment.
- Sokat nem tudsz mégse pihenni! - zengett hangja a folyosóról.

Amint befejezte Hyunjin kacsintott be az ajtón és tovább ment az öltözőbe.

- Nem érdekel, akkor is leülök - vetődtem le a terem egyik sarkában elhelyezkedő kanapéra.
Lustán bámultam magam elé, igazából azon gondolkoztam, hogy mi van körülöttem. Haneul azóta is rajtam van és nem nyugtat a viselkedése, Hyunjin pedig elfogadta az ajánlatot, s hamar vette is a lapot. Megértem miért tölt el velem több időt, nyilván neki is egyszerűbb így, hiszen lassan kicsomagolja magát így megismerhetem.

- Föld hívja Minseot - ült le mellém, ezzel vissza térítve a jelenlegi helyzetembe.

- Én még pihenek.. - legyeztem el, hogy menjen csak.

- Akkor én neki állok. Majd csatlakozz, ha gondolod - huppant fel és a telefonjához sietett. Rákapcsoltatta a hangszóróra és elindított egy zenét.
Nem ismertem, egy nyugodtabb jellemű volt. Bemelegítéssel kezdett, megmozgatta mindenét. Mint tegnap, úgy ma is kis copfba kötötte fel haját. Ahogy csóválta a fejét úgy mocorgott, nagyon aranyosnak gondoltam. Jól áll neki ez a féle hajviselet, viszont csak ekkor hordja így.

Míg bemelegített elgondolkoztam, mikor is akarok vissza állni, de nem kellett sok idő, mire rászántam magam és feltápászkodtam.

- Elpróbálod azt amit tegnap gyakoroltál? - mentem közelebb hozzá.

- Még csak folyamatban van. A Play With Fire-ra célzol? Annak szemtanúja voltál - nevetett fel csendesen.

- Már bocsánatot kértem tegnap! Sajnálom.. - biggyesztettem le ajkaimat.

- Egy szóval nem mondtam, hogy zavart.

És itt beállt a csend. A megjegyzése miatt újra vissza jött a gombóc a torkomba és arcom égni kezdett. Hamar megérzem, ha reagál a testem valamire, így szerencsére időben kapok észbe.
Ő sem mondott semmit, csak keresgélt valamit és elindult az említett zene.
Hátrébb lépkedett a biztonság kedvéért.
Talán a feléig juthatott el, mikor befejezte. Mondanom sem kell, hogy szavak nélkül maradtam, pici tapsokkal ajándékoztam meg, mire színpadiasan meghajolt.

Ez után átbeszéltük tömören, hogy körübelül ő meddig csináljuk, de úgy voltunk vele, maradunk míg bírjuk.
Órák múlva kellően elfáradtam, kimerültség is volt bőven bennem. A fiún is látszódott már, de nem úgy, mint jómagamon.

- Nekem elég volt - tettem fel kezeimet és a kanapéra feküdtem.

- Akkor fejezzük be végleg, kezd sötétedni - húzódott ő is mellém felpillantva a plafonra. Na igen, ott van ablak is, könnyen le lehet szűrni az időt. - El ne aludt itt, csak fújd ki magad.

- Nem tudom megígérni - nyammogtam, mire mocorogni kezdett, de tettemre abba hagyta.
Fogalmam sincs, hogy az érzések vagy a fáradtság cselekedett helyettem, de kényelmetlennek találtam a bőr kárpitot és Hyunjin combjára tettem fejemet, mit ideálisabbnak találtam párnának.
Nem tette szóvá, csak csendben tűrte. Bár arcát nem láttam, erőm se lett volna felkelni.

Szemeim mint ólom, nehezedett el, s érzékeim megszűntek pillanatok alatt..

2023.02.02.