Minseo pov.

Másnap mikor beértem a suliba szememmel már Hyunjint kerestem, hogy vajon jött e, de sok időm nem volt ugyanis Minjun már a termünkbe rángatott mondván, majd elő kerül.
Viszont a szóban forgó fiú helyett barátja, Felix lépett be az ajtón és egyenesen előttem állt meg. Az osztályból akik már megérkeztek páran ámuldozva követték végig a fiú mozdulatait. Elképesztően vonzónak találják a fiút és különleges szeplői szinte rá tapasszák az emberek szemeit megjelenésére.

- Jó reggelt - mosolyodott el majd táskáját lerakva kezdett kutatni valami után.

- Neked is Felix, minek köszönhetjük látogatásod? - tért a lényegre barátnőm.

- Nem hozzád jöttem - grimaszolt rá játékosan, de a pimaszságát elhagyva felkuncogott. - Leveled érkezett - nyújtotta át nekem a vörös borítékot.
Meglepődve fogtam kezeim közé a tárgyat, majd sejtelmesen pillantottam Felixre.

- Ki küldte?

- Hyunjin - ennél többet nem is kellett mondania és kicsit elrejtve a kíváncsi szempároktól nyitottam ki. Fogalmam sincs mi okból küldene nekem levelet, hiszen ha mondani valója van akkor rám tud írni elektronikus formában is.
Szét hajtogatva a gondosan elrendezett lapot kezdtem olvasni;

" Kedves Minseo,
Először is sajnálom, amiért aznap kiraktalak téged a lakásomból, de túl sok minden volt bennem és már akkor is érzékeltem bunkóságom.
Nem vagyok a szavak embere, így nem tervezem sokáig írni ezt az üzenetet. Ha keresnél, akkor egy ideig nem fogsz megtalálni, nagybátyámhoz utaztam egy időre. Felix és a többiek segítenek bármiben, ha szükséged van rá.

Ígérem mindent tisztázni fogok, amint vissza jövök Seoulba.

- Hyunjin "

állt a levélben. Szóval elment egy időre, és így a megállapodásunk megszakadt. Nyugtat a tudat, hogy Felixékre számíthatok, biztos ők is tudnak a helyzetről, ami Haneul köztem és Hyunjin között alakult ki.
Üveges tekintettel pillantottam fel a szőkeségre, aki csak levakarhatatlan mosollyal vizslatott végig, míg elolvastam a boríték tartalmát.

- Mielőtt megkérdeznéd, hogy mikor jön vissza én sem tudom! De gyanítom a hiány majd dolgozik - kacsintott, majd elköszönve tőlünk lépett le. Pár pillanatig csak zavarodottan pislogtam utána, de a tanár és Minseo keze, ami hátamat  cirógatta vissza rántott a valóságba. Az órára nehezen tudtam koncentrálni, gyakran le is maradtam a jegyzeteléssel, de fontos anyagnál nem jártunk, így bűntudat nélkül bambultam el.

- Akinek nem mondjuk ki a nevét, ő vajon tudomást szerzett róla?

- Ha most nem, akkor később biztosan - sóhajtottam. A tegnapi nap után kissé kettős érzelemmel állok a hírhez, mivel túlzásba esett Haneul azzal, hogy bele állt Hyunjinba oktalanul, s a következmény még beláthatatlan... bár a múltjuk, mint kiderült nem piskóta, így biztos tű neki a szénakazalban. Ha komoly szándékai vannak és hasonlóan az előző esethez szándékozik bánni, akkor cselekedhet és kihasználhatja ezt a helyzetet. Fokozottan kell ügyelnem magamra és, hogy mindig legyek valakivel. Túlzás lenne azt mondani, hogy képes vagyok megvédeni magamat, mert a szóban forgó ember nem százas... kiszámíthatatlan mikor bukkan fel. 

Így telt el az a pár nap, ami hátra maradt a hétből. Idő közben sok pozitívum is lépett a képbe, pédául Changbinékkal beszélgettünk gyakran a szünetekben, kicsit megismertük egymást és rá kell jönnöm, hogy eszméletlenül jó fej mindenki!

Hannal tudok a legjobban azonosulni, s a hozzáállása ugyan olyan volt, mint a többieknek, így az ismerkedéssel probléma nem adódott. Chant nagyon figyelmes személyiségnek könyveltem el, nem csak barátait, hanem szinte mindenkit a tenyerén hordoz, aki meg is érdemli a társaságát. Elvéhez híven aki normális vele azzal ő is úgy bánik. Olyan, mint egy báty, akire mindenki támaszkodhat, ezáltal hamar szóba elegyedik bárkivel. Changbin és Felix azok akik jobban hangot adnak gondolataiknak és hasonlóan, mint Hyunra, rájuk is nagyobb figyelmet fordítanak az iskola közösségében. De ennek a kis csapatnak a húzó ereje most mégis távol van, s láthatóan a srácoknak is hiányzik a fiú, talán ezért is kerültem közelebb hozzájuk, mert minden reményem bennük van.
Minjun is megtalálta a hangot főleg  Felixel, ami pár gyanakvó gondolatot idéz fel bennem, de vele ellentétbe én nem kezdem el előre megtervezni az életüket, bár tény, hogy aranyosak lennének.

Ezalatt az idő alatt Haneullal sem kerültem egy légtérbe, amit azóta is furcsállok. Az ebédlőben és a tanórák végén akad meg néha a tekintetem rajta, de rám se ránt, amiért elmormolok egy halk imát akárhányszor véletlen szembe találkozok vele.

A hétvége folyamán ki sem mozdultam, csak bevásárolni, de másra valahogy nem vitt rá a lélek, csupán barátnőm jött át egyszer meglesni hogy vagyok. Szerinte nyomott voltam egész nap a suliban, s a hangulatom sem az igazi, mire valószínűleg pontosan tudja a választ.
Csupán rám kell nézni, Minjun elmondása szerint és röviden tömören kimondta;
Most már biztos vagyok abban, hogy érzéseket táplálsz iránta -

Világossá kezd válni, amit ideje leszek bevallani magamnak is, s erre ráeszmélni csak a rohadt lassan múló 4 nap alatt tudtam igazán, mivel azóta Hyunjin nélkül pengetem az időt.
Nem vagyok rest bevallani mennyire hiányzik a társasága... de a közelsége is, és az egész lénye. Valahogy kiüresedett a szívem egy darabja, úgy hogy nem találkozunk.
Míg Minjunnal beszéltem erről neki elég egyértelműnek bizonyult mire utal ez, s azt hiszem igaza van.

Kedvelem Hwang Hyunjint...

...már nem tudom tovább elnyomni.

Bármennyire is új az érzés, tisztáztam magamban és erre bizony a hiánya ébresztett rá ezalatt az idő alatt. A hétvégén volt elég alkalmam gondolkozni rajta, ennek pedig meg is lett az eredménye...

2023.04.14.

Nem érzem valami erős résznek, és nem is az igazi, de remélem azért elfogadható volt <3 Igyekszem alaposabban foglalkozni vele, még az eddigiekhez képest is :3 

Legyetek jók~~