L É N A

Hulla fáradtan estem be lakásom ajtaját, miután hazavitettem magamat taxival. Öregnek éreztem magamat ahhoz, hogy hazáig gyalogoljak. Pedig a jókedvem meg volt, miután totális szégyenben hagytam Szalai Ádámot. Kíváncsi vagyok, hogyan oldotta meg a helyzetet, de ott biztosan nincsen bekamerázva a helyiség. Igazából nem is volt lényeg, reméltem ebből tanul és soha többet nem kell látnom.

Cipőimet az előtérben kialakított cipő tárolóra dobtam, majd elcsoszogtam a konyháig, hogy a hideg kő némiképp kijózanítson, majd egy pohár vízzel is rásegítsek.

Ruhámat kigomboltam magamon, majd a kanapéra dobtam, hogy majd holnap elrendezhessem azt is. Ma már csak a puha ágyamra vágytam, ami oly csábítóan festett szobámban. Mielőtt még birtokba vehettem volna, lemostam a fürdőben arcomat takaró sminkemet, majd egy utolsó szál cigarettát elszívtam az erkélyen. Visszagondolva mai tettemre, még én magam is meglepődtem, hogy volt erre merszem. Nem ilyen fából faragtak és nem tudom, miért tettem, hiszen idegesített a férfi és simán faképnél hagyhattam volna, hogy előbb hazajöjjek, de nem. Én képes voltam berángatni a mosdóba és elhitetni vele, hogy lesz valami. Ezért még tuti kapok az élettől egy nagy pofont.

Haza értél? - Máté. Mosolyogva írtam vissza neki, hiszen társaságunk összes tagjára nagy figyelmet fordított. Elmondása szerint mi vagyunk neki a család. Tényleg sok időt töltünk együtt. Ha nem a munkahelyen, akkor bulizni megyünk vagy valami nem felkapott helyre kirándulni. Tudjuk egymás ügyes-bajos dolgát és ez így volt rendjén. Megbíztunk egymásban.

A hetem meglepően jól ért véget az egyetemen annak ellenére, hogy nyakamon a vizsgaidőszak. Minden időmet el fogja venni a tanulás és a munka, de igazából erről szólt az életem.

Péntek esti műszakom előtt lezuhanyoztam és még hajamat is megmostam, holott tudtam, hogy nem sokáig marad ilyen jó illatú szőke loboncom, mivel teli fog menni cigaretta füsttel és egyéb kellemetlen szagokkal. Mégis jól esett, hogy tiszta lett és kicsit vidámabban indultam el farmer kabátomat magamra kapva a műszakba, ami nem a kedvencem volt. Iszonyat fáradt voltam mindig péntekre és csak a szemem előtt lebegő nullák lebegtek szemeim előtt, amik a fizetésemben szerepeltek.

Ma mégis mosolyogva sétáltam fehér tornacipőmben végig Budapest belvárosán a munkahelyemig. Kellemesen meleg volt az idő, de tudtam, hogy a bárban még melegebb lesz, miután megérkeznek a vendégek. Magányos sétámat telefonom csörgése szakította meg, melyen barátnőm, Zsófi neve szerepelt.

-Szia! - szólok bele vidáman, hiszen jó volt hallani hangját, egész héten nem beszéltem vele.

-Hello hello! Mi a helyzet? - kérdezi szintén jó kedvűen.

-Épp megyek dolgozni, egy jó kis péntek esti műszakra - nevetek fel kínosan, hiszen mások biztosan inkább mennének egy jót bulizni vagy pihennének a helyemben. Nekem viszont szükségem van a pénzre, ha nem akarok utcára kerülni.

-Nagyon jól hangzik . . . - sóhajt együttérzően, majd folytatja mondandóját - Te figyelj már, Ádám mesélt valami olyat, hogy történt valami közted meg Szalai között múlthéten.

-Konkrétan mit mondott? - kérdezem nagyot nyelve, hiszen bármennyire is jól esett megleckéztetni a focistát, nem voltam túl büszke tettemre.

-Csak azt, hogy Ádám nagyon kiakadt miattad, ami a buliba történt és igazából Balázs valami olyasmit mondott, hogy kikezdtél vele - kicsit megnyugodtam, amiért nem tud semmi konkrétumot. Vagy tudja, de nem akarja elmondani.

-Először is nem én kezdtem ki vele, hanem fordítva, ezt te is tudod! - háborodok fel az igazságtalanságon - Nem történt semmi, csak tudatosítottam azzal a seggarccal, hogy nem vagyok és nem is leszek az ágymelegítője!

-Most kicsit megnyugodtam, Léna - hallom megkönnyebbült sóhaját. - Ádám egy idióta a nőkkel és nem akarom, hogy kihasználjon téged, még ha barátként nagyon is bírom és tud rohadt jó fej is lenni.

-Hát azt az oldalát még nem nagyon sikerült nekem megmutatnia. - forgatom szemeimet, majd kinyitom a bár ajtaját, ami már nem volt kulcsra zárva. Egy óra múlva nyitunk, addig rendbe kell tennem magam, mivel utcai ruhában vagyok.

-Mindegy, a lényeg, hogy akkor neked nem tetszik, igaz?

-Kérlek Zsófi, ettől nekem sokkal jobb ízlésem van - nevetem el magam jóízűen. Majd pont egy arrogáns tuskóval akarnám leélni az életem? Hát persze.

-Azért valld be, nem olyan rossz ő!

-Arra tanítottak, hogy mindig igazat mondjak, szóval sajnálom - sétálok végig az asztalok között a pultig, ahol Vivi és Zoli törölgetik a poharakat. Máté üres tányérokat vitt a konyhára. Fanni ezek szerint még nem futott be.

-Menthetetlen vagy- hallom nevetését.

-Figyelj, megérkeztem. Leteszlek. Majd írok! - köszönök el barátnőmtől.

-Kitartást! - hallom hangját, majd bontom a vonalat és nagy mosollyal arcomon fordulok kolléganőm és főnököm felé.

-Sziasztok! - köszönök nekik, amit viszonoznak, s elindulok hátra az öltözőbe, hogy átöltözzek és lerakhassam táskámat is. Máté falfehér arccal jön felém, ellenben velem, aki kirobbanó jókedvvel szambázok végig a folyosón.

-Léna! - állítana meg, de én minél előbb kezdeni szeretném a műszakot, hogy nyitásra készek legyünk.

-Mi a helyzet Máté? Milyen volt a heted? - csacsogok kezemet az öltöző ajtajára téve, s kíváncsian pislogok a szőke fiúra.

-Köszi minden oké - hadarja - Beszélnünk kell!

-Oké, de előbb átöltözök - meg sem várva válaszát lépek be az ajtón és csukom be magam mögött, de ahogy megfordultam az ajtóban, ereimben meghűlt a vér. Lábaim megremegtek, hátamon a hideg futkosott a látványtól. Szalai Ádám teljes életnagyságban ült az öltöző egyik székén elég kényelembe helyezve magát. Ajkaim kissé elnyíltak és kezdtem kételkedni abban, valami nem oké a szememmel és ez nem a valóság.

-Zárd be az ajtót kérlek! - utasít halkan, zöld szemeivel parancsolóan nézve enyémekbe. Nagyot nyelve fordulok vissza a kilincs felé és remegő ujjaimmal elfordítom a zárba helyezett kulcsot. Reméltem, hogy soha többet nem kell vele találkoznom, attól pedig egyenesen kiráz a hideg, hogy mit akar most tőlem. Őszintén szólva féltem tőle. Egyedül voltam vele egy helyiségben és arra se lett volna elég erőm, hogy kiáltsak bárkinek is. Fogalmam sincs, hogyan jutott be ide, Máté minden bizonnyal erre akart figyelmeztetni.

-Mocskos játékot űzöl, Léna! - hallom mély, ellenben nyugodt hangját.

-Mit keresel itt? - kérdezem élesen, hangom egy kicsit megremeg.

-Csak nem félsz?

-Kellene? - kérdezek vissza halkan és szeretnék elsüllyedni szégyenemben, hiszen tudom, mit műveltem vele és ez nem hagy nyugodni. Még mindig ugyanolyan nyugodtan ül és vizslat szemeivel, mint mikor beléptem ide.

-Nem szeretnél mondani nekem valamit? - dönti oldalra fejét, s kérdően pillant felém.

-Nem hinném, hogy bármit is kellene mondanom - életerőm kezd visszatérni, mégis óvatos vagyok, mert nem én vagyok az erősebb kettőnk közül.

-Szerintem pedig volna itt miről beszélnünk - lassan áll fel a székből és lép felém egy lépést, de tartja a távolságot, hiszen láthatja rajtam, mennyire megrémiszt.

-Kezdődik a munkaidőm - térek ki a válasz elől, hiszen tényleg át kellene öltöznöm, ám egyelőre még mindig táskámat kezemben szorongatva nézek farkasszemet a férfival.

-Ne aggódj, rugalmas főnököd van - húzza győztes mosolyra ajkait, majd annyira közel sétál hozzám, hogy már szinte alig kapok levegőt, szívem pedig eszeveszett tempóban ver.

-Mit akarsz tőlem? - kérdezem hátrálva, de a hideg falnak ütközik hátam, s kezdek tényleg kétségbeesni.

-Befejezni, amit múlt héten elkezdtél - nyúl arcom felé, majd legnagyobb meglepetésemre csak hajamat tűri fülem mögé, én mégis remegek.

-Sajnálom, oké? - nyelem le az eddig megrekedt gombócot torkomon.

-Tudhatnád, hogy nem érem be ennyivel - rázza fejét, s mindkét kezét derekamra helyezi, ezzel pedig teljesen ellehetetleníti mozgásomat.

-Mondd, hogy mit akarsz és tűnj el innen! - sziszegem neki, mivel kezdek ideges is lenni egyben.

-Ugyan, csak te lehetsz titokzatos? Hol ebben az izgalom? - kérdezi fejét csóválva.

-Ha a múltkori miatt vagy itt, elég naiv vagy. Vagy inkább idegesít, amiért szégyenben maradtál?

-Szerintem nem lesz ilyen nagy a szád, miután ezt láttad - veszi elő zsebéből telefonját, majd felém fordítja, amelyen elindul egy fekete-fehér videofelvétel, amin az Akvárium Klub mosdója látható, majd ahogy belépünk az ajtón és rögtön egymásnak esünk. Tisztán kivehető mindkettőnk arca és az is, ahogyan Szalai a falnak tol, miközben és elkezdem kigombolni ingjét, végül egy kabinba húzom, ami félig látszik felülről. Jól látszik, ahogy a focista kezeivel a csempének támaszkodik én pedig háta mögül tevékenykedek. A francba a biztonsági kamerákkal. Álmomban nem gondoltam, hogy be van kamerázva, azt meg végképp, hogy pont én keveredek ilyen helyzetbe. Ha ez napvilágot lát, engem nem csak az egyetemről vágnak ki, de a munkahelyemről is. Megsemmisülve hunytam le szemeimet, majd néztem a férfira, aki várta reakciómat.

-Ki látta ezt a videót? - kérdezem nagyot nyelve, ugyanis újra felkúszott torkomba az a bizonyos gombócka.

-Te és én - válaszolt zsebébe csúsztatva a készüléket, mivel látta rajtam, hogy nem tervezem végignézni.

-Akkor töröld ki - nézek rá értetlenül, hiszen az ő karrierjének se tenne jót, ha bárki látná ezt.

-Mit adsz cserébe? - kezd üzletelni, amivel nálam elszakad a cérna.

-Normális vagy?! - emelem fel hangomat mérgesen, mivel mindkettőnk életét tönkre teheti ez a videó.

-Szerintem vegyél vissza! - ujját fenyegetően rázza előttem és újra a falnak tol - Egyedül az én birtokomban van a sorsod, mivel csak nekem van meg a videó.

-Mit akarsz?! - kérdezem türelmetlenül és kétségbeesetten járatom arcán szemeimet, amire elmosolyodik. Hihetetlen hangulatingadozások mennek végig arcizmain. Hogy képes erre?

-Nem egyértelmű? - csúsztatja tenyerét hátamra, s fenekemre vezeti és magához von. A számat elhagyó halk nyögés nem a jó érzés miatt volt, hanem mert kellemetlenül éreztem magam. Nem mertem ellenkezni, nem tudtam mire képes és fontos volt számomra testi épségem, bár nem gondolnám, hogy képes lett volna bántani.

-Jó lenne, ha világosan elmondanád tervedet és nem a sötétben kellene tapogatóznom! - pirítok rá mégis.

-Pedig, mint tudjuk a tapogatózás neked nagyon megy - pimasz mosolya csak jobban feldühít és már nagyon bánom, hogy hülyeséget csináltam vele a mosdóban. Hagynom kellett volna, míg le nem kopik. Most saját magamat sodortam mérhetetlen bajba, amibe beletörhet a bicskám.

-Tudod mi vagy? - nézek rá hitetlenül - Egy hatalmas seggfej! - tolnám el magamtól mellkasánál fogva, de nem igazán bírom megmozdítani a jóval erősebb focistát, ezért kérlelően néztem rá, hogy engedjen el.

-Kitörlöm a videót, ha eljössz velem randizni! - ennél gyengébb kérést nem is intézhetett volna felém, amin nevetnek kellett. Komolyan?!

-Csak ennyi? - ráncolom homlokomat, mire bólint. - Belefér.

-Remek - lép hátra, hogy szekrényemhez mehessek és végre kivegyem fekete pólómat és kötényemet. Táskámat a szekrénybe helyezem, majd hátra fordulok, hiszen öltözni szeretnék.

-Kimennél? - kérdezem Szalaitól, aki újra helyet foglal az egyik széken és kíváncsian nézi tevékenységemet.

-Ennyi nekem is jár, nem gondolod? - fonja keresztbe karjait maga előtt, én pedig visszafordulok, hiszen nem szándékozik magamra hagyni, nekem pedig dolgoznom kell.

Kabátomat felakasztom a fogasra, majd egy mozdulattal rántom le fehér felsőmet, ami alatt csak szintén fehér melltartóm volt, de a focista csak a pántot láthatta na meg persze fedetlen hátamat. Minél gyorsabban szerettem volna fekete pólómat, majd derekamra kötöttem kötényemet is. Immáron teljes ruházatban fordultam Szalai felé, aki érdeklődve figyelte minden mozdulatomat.

-Most, hogy láttál mindent, elmehetsz! - buzdítom távozásra, de nem úgy néz ki, mint aki erre készül.

-Még nem láttam mindent! - kontrázik rá, majd hirtelen támad egy mocskos ötletem, igaz nem pont olyan, mint ami szombaton, de tudtam, hogy ezután egy szava sem lesz és magától lelép.

Tartva a szemkontaktust lépkedtem felé magabiztosan, majd lábai előtt megálltam és vállaira helyeztem mindkét kezemet. Erre a mozdulatomra maga mellé engedte kezeit és talán várt a folytatásra. Lábaimmal övéi mellé léptem, majd gondolkodás nélkül foglaltam helyet ölében, amitől még engem is kirázott a hideg. Nyaka köré fontam kezeimet, s talán túl közel merészkedtem arcához. Élesen beszívta a levegőt, majd megéreztem kezeit csípőmön. Túl gyenge. Könnyen az ujjaim köré csavarom.

-Remélem, most nem szórakozol velem - motyogja szinte ajkaimra, amik súrolják övéit.

Válasz helyett nyakára siklottak ajkaim, ahová nedves puszikat hintettem, tudtam ezzel újra elveszti fejét. Igaza volt. Mocskos játékot űzök. Amit nem volna szabad . . .

Halk sóhajokkal adta tudtomra, nagyon is tetszik neki, amit csinálok miközben érzem, ahogy odalent is kezdi kifejezni tetszését nekem. Elválok nyakától, ahol bőre egészen felforrósodott. Szemei csillogva tekintettek rám és várták a folytatást, ám jól tudtam, az nem lesz.

-Túl könnyen dőlsz be a nőknek! - suttogom ajkaira, majd leszállok róla és kizárva az ajtót lépek ki rajta. Hatalmas mosolyt erőltetek arcomra, hiszen megint átvertem.

A pultba állok Máténak segíteni, aki kérdő pillantásokat küld felém , majd meglátja mögöttem Szalait, aki nem sokkal utánam kijött. A többiek előtt nem mert semmit szólni előbbi cselekedetemre, csupán rezzenéstelenül nézett.

-Holnap? - kérdezi egyenesen tőlem, én pedig bólintok, majd munkatársaimmal együtt figyelem a távozó férfit.

-Mi lesz holnap? - kérdezi nagyokat pislogva rám Máté, mikor kilépett a hívatlan vendég az ajtón.

-Randizok vele. - vonok vállat egész egyszerűen.

-Tessék?! - akad ki teljesen jogosan.

-Nyugi, egyszeri alkalom - legyintek, s tényleg így is gondolom.

Sziasztok Drágáim!🥰

Meghoztam nektek az új olvasni valót! Remélem tetszett, kíváncsi vagyok véleményetekre, szóval ne tartsátok magatokban! ;)

Szép hetet kívánok mindenkinek! Vigyázzatok magatokra!

Millió puszi & ölelés! ❤️