L É N A

Megdermedve néztem a társaságot, pedig jól tudtam, hogy nem kellene. Láttam, ahogy kezet fog valószínűleg barátaival és jól elszórakozik azon, amiket mondnak neki. Egy óhatatlan pillanat és észre vehet. Utáltam magamat, amiért ennyire felzaklatott látványa. Sokkal inkább éreztem csalódottságot, mint haragot, de minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ezt a gyengeséget azzá változtassam.

-Léna, minden rendben veled? - érinti meg Vivi vállamat, aminek hatására visszatérek fejben is társaságukba.

-Persze - vágom rá azonnal, ami miatt furcsán tekintenek rám barátnőim. Tudják, hogy hazudok. Biztos, az arcomra van írva.

-Akkor miért akarod a szemeiddel kitekerni Szalai nyakát? - kuncog Fanni, akit szúrós pillantásommal hallgattatok el.

-Mert idegesítő - vonok vállat italomba kortyolva.

-Azért mert most mással látod vagy mert vonzódsz hozzá? Esetleg mindkettő? - csúnyán néztem Vivire, aki magabiztosan vigyorgott rám és Fanni sem volt különb. Ezek ketten mindenbe belerángattak és éppen ezért szerettem volna ebből az őrültségből kimaradni.

-Hagyjatok ezzel - intem le a pincért, aki csak a VIP-ben járt körbe, hogy jöjjön az asztalunkhoz.

-Mit parancsolnak a hölgyek? - kérdez megállva mellettünk.

-Egy újabb Cosmo kört - vigyorog rá Vivi, mire bólint is a férfi, én viszont felteszem kezemet maradásra bírva.

-Én egy vodka-tonikot kérek - válaszolom mosolyogva - Tonik nélkül - teszem hozzá, amire felszökik szemöldöke, de már el is tűnik szemünk elől.

Érzem, hogy a bennem felgyülemlett feszültséget most le kell vezetnem valahogyan, erre pedig a legjobb megoldást választottam. Kézhez kapva italomat meg sem vártam, hogy a pohárba levő jég kicsit elolvadjon, kiittam tartalmát.

-Na ki jön velem táncolni? - kérdezem hangosan barátnőimtől, mivel a zene elég hangosan szólt. Könnyen el tudunk vegyülni a tömegben, elég sokan vannak most fent az emeleten, de én mégis biztosra akartam menni és ezért a lépcső felé vettem az irányt. Barátnőim kérdés nélkül követtek. Két ital után már én is bátor voltam a táncoláshoz és szórakozni szerettem volna. Akkor pedig minden szerénységem elszállt, mikor meghallottam az imádott Rhythm is a dancer dallamát, ami látszólag minden táncparketten levő tetszését elnyerte. Egy pillanatra felnéztem az emeltre, aminek korlátjánál láttam a társaságot és egy zöld szempárt, ami mintha engem figyelt volna.

Hárman a tömeg közepén táncoltunk és küldtük el a felkérőket, hiszen ez a közös számunk, amit együtt akartunk átélni újra és újra. Bátorságtól felbuzdulva táncoltam tovább velük meghallva az újabb dallamot, amire kicsit felszabadultabban mozogtam, megfeledkezve mindenről, ami körülöttem volt. Az emberekről, a problémáimról, az életemről, a körülményekről. Csak a pillanat volt.

Azt sem bántam, mikor két kéz ragadta meg csípőmet és irányított a zene ütemére, amit vigyorogva hagytam is. Hátamat mellkasának döntöttem, karjaimmal hátra nyúltam, hogy közelebb húzzam magamhoz. Megcsapta orromat az a jól ismert parfüm, ami egy másodperc tört része alatt józanított ki, még ha élveztem is a helyzetet. Megfordulva az engem ölelő karok fogságában Szalai Ádám teljes életnagyságban vigyorgott rám idegesítően szép zöld szemeivel, ami még a gyér világítás mellett is kivehető volt.

-Milyen véletlen találkozás! - szólal meg elsőként el nem engedve, hiába próbálkozok.

-Ne próbálj meggyőzni arról, hogy nem szúrtál ki! - nevetem el magam kínosan.

-Igazad van, ilyen dögös ruhában, már rögtön az elején felfigyeltem rád - hízelgő, de engem nem tud ennyivel levenni a lábamról. Szemeivel ajkaimat pásztázta, amik után lassan hajolt.

-Hol hagytad a dögös barátnődet? - vigyorodok el gúnyosan, hiszen az előbb még a barna hajú lányt ölelgette a VIP-ben.

-Ezek szerint nem csak én szúrtalak ki - jelenik meg győztes mosoly arcán, amiért el tudtam volna ásni magamat, hiszen lebuktam.

Semlegesen ránéztem, majd sarkon fordultam és ott akartam hagyni, de követett.

-Mi bajod van velem? - ránt vissza karomnál fogva.

-Minden! - vágom rá egyenesen szemeibe nézve.

-Annyira, hogy táncolni se akarsz velem? - állja szúrós tekintetemet, amivel karomat szorító kezeit illetem.

-Kérd fel az ágymelegítődet - vetem oda neki, majd kirántottam karomat szorításából és faképnél hagytam a döbbent férfit.

Dühösen lépkedtem fel a lépcsőn barátaimhoz, akik bizonyára figyelemmel kísérték az előbbi eseményeket, mert elég érdekesen méregettek.

-Szépen kikosaraztad - adja kezembe Máté kedvenc koktélomat, amibe azonnal bele is kortyolok.

-Legközelebb máshová megyünk - ülök le melléjük.

-Ugyan már, mikor odament hozzád még élvezted - forgatta szemeit Vivi.

-Mert nem tudtam, ki az - válaszolok értetlenkedve.

-Szerintem meg nem rossz a pasi - mereszti szemeit barátnőm a távolba, gondolom kiszúrta a focistát.

-Zöld utat adok - mutatok a tömeg felé, ahol valószínűleg ott van ő is.

-Ne legyél hülye, egyértelműen te kellesz neki, nem mi. Ha nem így lenne, már idejött volna - vágja rá azonnal.

-Miért nem akarsz vele beszélgetni legalább? - kérdezi Máté furcsán pislogva rám, amint mind megpillantjuk témánk szereplőjét, amint Dzsudzsákékhoz megy. Szerencsére nem veszi észre, amint feltűnően őt pásztázzuk.

-Mert ugyanolyan, mint a többi focista - sóhajtok lemondóan.

-Zsófinak is focista a barátja, elfelejtetted? Jól meg vannak - érvel Fanni.

-Vannak kivételek, igen - bólintok és kiiszom poharam tartalmát.

-Ne feltételezd a rosszat mindenkiben - csóválja fejét Vivi is, majd inkább otthagyom őket a bárpulthoz igyekezve, hogy újra töltethessem poharamat.

A zajos társaság mellett sétálok el és fordítom el fejemet, nehogy meglásson. A pultra támaszkodok, majd mosolyogva tekintek Marcira, a pultosra, akivel összehaverkodtunk, mióta ide járunk.

-Hello Léna - veszi ki kezemből az üres poharat - A szokásosat? - néz hátra válla felett, mielőtt elkezdené keverni.

-Igen, kérlek - mosolygok kedvesen.

-Milyen a buli? - rázza shakerében az italt, majd kiönti egy pohárba és rak még rá egy kis díszítést. Marci készíti a legfinomabb Martinit, ezért is kérek mindig azt, ha ő szolgál ki.

-Őszintén, mennék már haza, hulla fáradt vagyok, de még muszáj leszek maradni a barátaim miatt - veszem el tőle a poharat, amit felém nyújt.

-Elég sokan vannak most - állapítja meg ő is - Csípj fel valakit, hogy ne unatkozz! - kacsint rám, amin elnevetem magamat.

-Tudod, hogy az nem az én stílusom - erősítem meg elvemet, amit már ő is ismert.

-Ezt megerősíthetem - nem kellett elfordítanom fejemet, felismertem a mellőlem jövő hang kihez tartozik.

-Nem kaptál már elég kosarat tőlem ma este? - teszem fel a kérdést egy pillanatra sem méltatva tekintetemmel. Marci nem értve semmit az egészből kapkodta szemeit.

-Gondolhatnád, hogy ennyivel nem elégszem meg - ül közelebb a bárszékkel és néz velem végül farkasszemet, amit állok - Egy whiskyt kérek - utóbbi mondatát Marcinak intézi, aki felocsúdva társaságom jelenlététől tölti ki az italt neki.

-Bármit is akarsz Szalai, rossz helyen keresed - emelem számhoz az italt, hogy elnyomjam feszültségemet az alkohollal.

-Miért feltételezel rólam egyből rosszat? - kérdésére csak nevetve végigmértem. Remélem veszi a célzást - Megígérted, hogy adsz egy esélyt!

-Úgy látszik nem csak tőlem kértél ilyet - mosolyodom el kelletlenül és szerintem érti mire értem ezt.

-Félreérted - rázza fejét - Akivel te láthattál, az unokatestvérem, Luca - szemei körül nevetőráncok húzódnak, én pedig szeretnék elsüllyedni szégyenemben. Most biztos, azt hiszi féltékeny vagyok . . .

-Nem különösebben érdekel - vonok vállat hanyagul. Értékelném, ha békén hagyna végre.

-Mi lenne, ha egy kicsit nyugodtabb helyen folytatnánk? - hajol közelebb, hogy biztosan jól értsem, amit mond. Megfordult fejemben, hogy itt helyben lekeverek neki egy hatalmas pofont, de úgy gondoltam ideje valakinek helyére tennie a férfit. Ha játszunk, játszunk rendesen.

-Vártam már ezt a kérdést - megyek bele játékába és elvigyorodok tökéletes tervemen, ami fejemben oly hamar összeállt. Szalai ma megbánja, hogy kikezdett velem.

Marcira mosolyogtam, aki értetlenül nézett rám, de egy szót sem szólt, csak elvette a pultra helyezett üres poharamat. Tudtam, hogy veszélyes játékot űzök és bármikor képes vagyok megadni magamat és élvezni a dolgot, de most móresre akartam tanítani az utánam loholó focistát, aki szorosan mögöttem jött le a lépcsőn. Egy pillanatra barátaim felé pillantottam, akik látszólag jól elszórakoztak, egyedül Mátéval találkozott össze tekintetem, aki felé küldtem egy nyugtató mosolyt, magyarán nincs gond.

Szalai kérdés nélkül jött utánam a női mosdóba, ami nagy meglepetésemre üres volt és még egészen kulturált. Becsukva magunk mögött az ajtót ingje nyakát elkapva húzom magamhoz, s engedem, hogy a falnak tolja hátamat és csap le ajkaimra, amiket követelőzően ostromol és bejutást kér nyelveivel, amit meg is adok neki. Igazán fura, bizsergő érzés járta át egész testemet.

Mindkét kezével végigsimít oldalamon, majd lentebb vezeti és megállapodnak nagy tenyerei fenekemen. Csípőjét nekem tolja, amivel kicsikar belőlem egy hangos sóhajt. Piszkosul jól csinálja.

-Megérte ezért tiltakoznod ennyit? - nyög fel, mikor övcsatjáért nyúlok izgalomtól remegő kezeimmel. Most készülök egy szórakozóhely mosdójában kielégülni Szalai által. Legalábbis ő ezt hiszi.

-Meglátjuk - húzom vissza magamhoz és gombolom ki ingjét, ami széthúzva elém tárul kidolgozott felsőteste. Nehéz lesz meghúznom a határt. Ellentmondást nem tűrő módon bújtatom ki felsőjéből, hogy csak farmere marad rajta és finoman tolni kezdem egy kabin felé, aminek nyitva van az ajtaja. Nem lenne túl szerencsés, ha pont vele kapna rajta valaki.

Kezei ruhám alá csúsznak, ezzel engem teljesen feltüzelve. Érzem, mennyire közel járok tettem végéhez, amint ágyékát erősen nekem tolja, ezzel a wc falának préselve engem. Bele se mertem gondolni, mit művelne velem, ha nem követném a tervemet, aminek nem fog túlságosan örülni.

Hihetetlen érzés volt látni, mennyire elvettem a józan eszét, s mindez egyre magabiztosabbá tett. Hideg véremet megőrizve toltam lentebb nadrágját és markoltam bele kemény hátsójába, ami miatt hangos morgás hagyta el ajkait és tért át nyakam kényeztetésére. Hazudnék, ha azt mondanám nem tetszett, amit csinált, de muszáj voltam észnél maradni, ha véghez akarom vinni tervemet vele. Éreztem, mennyire messzire mentem vele és nem sok kell neki már ahhoz, hogy birtokba vegye testemet, viszont vele ellentétben minden ruhám rajtam volt, amitől igyekezett volna megszabadítani, több kevesebb sikerrel, ugyanis bármikor nyúlt a farmer anyaghoz, mindig elkaptam kezét, amit visszavezettem derekamra. Kezeim bejárják egész testét, amit talán jobban szerettem volna egy meghittebb pillanatban felfedezni, de erre úgysem lesz lehetőségem. Őszintén reméltem, hogy ma este keresztezték útjaink utoljára egymást a focistával.

Egy pillanatra mintha félelem fogott volna el, mikor tudatosult bennem, Szalai milyen magas és izmos hozzám képest. Semmi esélyem nem lenne ellene, de mivel kezeim alatt elgyengülni látszott, nem agyaltam ezen tovább.

-A nadrágom zsebe - nyögte nyakam csókolgatása közben, s biztos voltam benne, mire céloz.

-Fordulj meg - tolom el magamtól, amit készségesen teljesít is.

Gondosan ügyelek arra, ne lessen hátra. Földön heverő nadrágja zsebébe nyúlok, amiből kiveszem a bontatlan óvszert. Szívem szerint hangosan elnevetném magamat, amiért ennyire gondol mindenre, hátha másképp alakul egy estéje. Szánalmas, mennyire az élvezeteknek él.

-Meg van? - hangja erőtlenül hangzik. Zsebembe csúsztatom a kis zacskót, majd felállok.

Válaszra sem méltatva csókolom meg vállát, majd kezeimet kidolgozott felsőtestére vezetem, amikkel kockás hasát térképezem fel, s egészen addig simítok rajta végig, míg el nem alsónadrágja szélét. Kezeivel a falnak támaszkodik, hagyva, hogy én irányítsam a következő percekben.

Nem szeretnék szembe kerülni vele, ezért nem engedem, hogy megfordulhasson, helyette kezeimet testét takaró egyetlen ruhadarab alá vezetem. Érzem, ahogy remeg kezeim közt és csak halk nyögéseit hallatja velem, miközben mindkét kezemmel azon igyekszem, hogy minél közelebb kerüljön ahhoz az érzéshez, mikor már szívesebben tolná magát valakibe. Tisztán érzem, ahogy egyre csak nőni kezd kezeim alatt és óvatosan tenyerem közé zárom, s végighúzom rajta. Egy mozdulattal húzom le lábain alsónadrágját, majd kezeimért nyúl, amikkel segíteni szeretne magán. Ha nem tudnám, milyen ember is ő, talán még élvezném is a helyzetet. Zsebemből kiveszem az óvszert, majd elé mutatom és egy mozdulattal engedem kiesni ujjaim közül, végül a wc csészében landol.

-Egy élmény volt Szalai! - vigyorodok el kezeimet elhúzva előle, amint gondolom döbbenten fogad, de nem várom meg, hogy megfordulhasson. Rácsukom az ajtót, én pedig elégedett vigyorral lépek ki a mosdó ajtaján és sétálok végig a tömegen, majd Mátéba botlok.

-Hol voltál? - kérdezi azonnal, de miután látja, hogy vigyoromat nem tudom eltüntetni, rákérdez. - Szalaival voltál?

-Ha arra gondolsz, hogy engedtem-e neki megdugni magamat, a válaszom nem. Sokkal inkább tanítottam meg arra, hogy a nők nem játékszerek - vonok vállat, mintha ez a tettem olyan mindennapi lenni.

-De ugye jól van? - neveti el magát, majd vállamat átkarolva igyekszünk vissza a többiekhez.

-Majd kiderül, kibírta-e az egója - kacarászok és gondolatban vállon veregetem magamat, amiért ilyen szépen alakítottam a szerepemet és elhitettem a focistával, hogy lesz valami.

-Úgy nézem, segítségre szorul - biccent fejével a mellettünk sebesen elhaladó Dzsudzsák Balázs felé, aki rázza fejét és valószínűleg barátja segítségére indult, akit ott hagytam a női mosdóban.

-Szerintem nekem mára elég volt ennyi a buliból - torpanok meg a lépcső aljában, mire munkatársam csak megértően bólint.

-Bejössz pénteken dolgozni? - utal a kis incidensre Szalaival.

-Szerintem most utcára se mer majd menni, mennyire szégyenbe maradt, nem hogy a szemem elé kerüljön - rázom fejemet nevetve. Tényleg jól szórakoztam a nemrég történteken. Kicsit lehet sajnáltam és bánom, hogy nem máshol történt ez, akkor talán hagyok magamnak egy kis élvezetet, hisz olyan régóta volt ilyesmiben részem. - Ha lehet, maradjon ez köztünk!

-Természetes - mosolyog rám kedvesen. Maximálisan megbízok benne, hogy nem fogja elkotyogni Fanninak és Vivinek, akik legalább egy hónapig a témán csámcsognának.

Sziasztok Drágáim! 🥰

Megérkeztem, remélem mindenki várta az új részt. Hogy tetszett? Mit gondoltok Léna leckéjéről? Szerintetek mi történik majd ezek után?

Hamarosan jelentkezem a folytatással! Szép hétvégét Nektek!

Millió puszi & ölelés! ❤️