L É N A

Vasárnap esték.

Mindenkinek más jut eszébe erről. Van, aki egy jó bulira vagy éppen mozira gondol, de mi van velem? Nos hát nekem megint csak a munka jutott. Vasárnap esténként is én vagyok a pultos...

A ma reggelem elég álmosan indult még úgyis, hogy 10 óra bőven elmúlt.
Pizsamámban kicammogtam a konyhába, hogy főzzek egy erős kávét, amitől remélhetőleg felébredek. Csináltam közben reggeli gyanánt rántottát, amit telefonom társaságában fogyasztottam el. Az instragramom jelzett, ezért megnyitottam az értesítéseket.
Ha a kávétól nem ébredtem fel, akkor a most történttől sikerült. Nagyra nyílt szemekkel pislogtam a képernyőre.

adaam_s_ elkezdett követni

MI A SZAR?!

Rámentem a nézvre hátha csak valaki szórakozik, de nem. Szalai Ádám tényleg bekövetett és belájkolt két képemet.
Nem követtem vissza, hiszen nagyképű majmokkal nem foglalkozok.

Megittam kávémat, majd felöltöztem valami normális ruhába és kimentem a teraszra.
Épp rágyújtottam, mikor telefonom rezegni kezdett.

"Ma este nem tudok menni, Ádám szüleihez megyünk. Ne haragudj..."

Zsófi...
Igen, úgy volt ma este munka után nálam alszik és csinálunk valami csajos programot, de úgy látszik ez nem jön most össze.

Reggeli után elmentem bevásárolni, mivel kongott a hűtő és a szekrény is, de jóval dél után végeztem, így vettem gyrost, amit már itthon fogyasztottam el. Majd holnap csinálok, valami ebédet, ma már túl fáradt vagyok.
Csak annyira volt erőm, hogy megnézzek egy filmet, aztán takarítottam, végül pár órára ledőltem aludni, hiszen hajnalig megint talpon leszek. Hurrá...

Az ébresztőmre keltem fel. Igen, be kell állítanom, hiszen nem szeretnék elkésni a munkahelyemről semmiképpen.

Gyorsan bedobáltam a szükséges holmijaimat a táskámba, majd levettem telefonomat a töltőről és miután felvettem dzsekimet gondosan bezártam a lakás ajtaját, majd hívtam a liftet, amivel lementem a földszintre.
Kilépve a hűvös levegőre kissé rossz, hogy nincs autóm, hiszen most nem kellene gyalogolnom, hanem csak beszállhatnék a meleg járműbe.
Fél órámba telt, mire eljutottam a munkahelyemre, ahonnan már kihallatszódott a zene.

-Helo!- intettem Máténak, aki épp a poharakat törölgette.

-Szia- mosolygott vidáman. Ilyenkor még az, majd két óra múlva meglátjuk ki fog nevetni a sok munkától. Igen. A mi szakmánk nem egy leány álom.

-Tipp, hogy hány jó pasit kell ma kiszolgálnon?- jelent meg vigyorogva Vivi, kérdését nekem címezve.

-Két feles után mindenki jól néz ki- sóhajtottam és felkötöttem derekamra a fekete kiskötényt.

-Több lelkesedést, Léna- nézett rám Vivi- élvezd a munkát, úgy elviselhetőbb.

-Ha te mondod- bólintottam, majd a vendégek felé fordultam, akik türelmetlenül várták, hogy valaki felvegye a rendelésüket.

Már legalább 3 órája talpon voltam, mikor is szinte teltház volt a helyen.

-Ha a mai napot túléljük, akkor mindent...- nyöszörgött Fanni lábait masszírozva.

-Keine panik Fanni, már csak 5 óra és mehetsz haza- tette vállára kezét Máté nevetve.

-Srácok- zökkentett ki minket a nevetésből Vivi, aki a bejárat felé bökött fejével.

-Picsába- szaladt ki számon, és azonnal a pult mögé bújtam, hogy ne lásson meg a közeledő személy.
Fanni értetlenül nézett rám, de csak kezemmel jeleztem, hogy pillanatnyilag nem vagyok itt. Vette is a lapot.

-Mit adhatok?- kérdezte mosolyogva.

-Két gin-tonik lesz- hangja nem változott, bárhol felismerném...

-Máris- majd Fanni lehajolt elém, hogy elvegye a gint, a polcról, amit már nyújtottam is neki- Elmondanád, mi ez az egész?- suttogta.

-Szólj, ha elment- sziszegtem, nehogy gyanút fogjon, majd meglöktem barátnőmet, hogy jobb lesz, ha kiszolgálja.

-Adhatok még valamit?

-Köszönöm. Kettő étlapot kérnék, a hármas asztalnál leszünk. Egyébként, ma nem dolgozik az a csinos munkatársad? Hosszú szőke haja van, nem túl magas- ezeket hallva megforgattam a szemeimet.

-Szerintem tudom, kire gondolsz- mire bokán rúgtam Fannit- Ááá... Úgy értem biztos valahol kint van felszolgál, tudod ma elég sokan vannak. Ha visszajött, majd mondom, hogy kerested.

-Köszi.

Fanni egy ideig nézett a távolba, majd lenézett rám.

-Elment?- kérdeztem kikukucskálva.

-El, de nem értem, mi volt ez az egész- húzott fel a pult mögül értetlen arccal meredve rám.

-Nem akarok vele találkozni- sóhajtottam.

-Mégis miért menekülsz te Szalai Ádám elől?- röhögött ki.

-Mert tegnap rendesen ráhajtott Lénára- szállt be a beszélgetésbe Zoli röhögve, amiért kapott tőlem egy szúrós tekintetet.

-És most ezentúl, ha meglátod a pult alá fog bújni?- értetlenkedett Fanni, de láttam rajta, hogy vissza kell tartania a nevetést.

-Pillanatnyilag nincs jobb ötletem- rántottam vállat.

-Nekem van- nyomott kezembe Vivi étlapokat- Vidd ki nekik és vedd fel a rendelésüket- mosolygott kárörvendőn.

-Miért nem viszed ki te?- kérdeztem felháborodottan.

-Mert nekem már van két asztalom- dobott egy puszit a levegőbe és már el is tűnt.

-Máté?- fordultam magas kollégám felé kikutya szemekkel.

-Felejtsd el- csóválta a fejét nevetve- dögös lányok várnak rám a 10esnél.

-Zoli- néztem a főnökömre.

-Sajnálom, Léna- Fannival vagyok a pultnál. Ez a feladat most rád vár- veregette meg vállamat, majd ment, kiszolgálni.

-Sok sikert- nevetett Fanni.

-Gonoszak vagytok- nyújtottam ki rá nyelvemet, majd megragadtam a két étlapot és a hármas asztalhoz igyekeztem átverekedve magamat a tömegen.

Gombóccal a torkomban álltam meg a két férfi asztala felett.

-Jó estét- tettem eléjük az étlapokat, de tekintetemmel egyiket se méltattam, majd mentem tovább, hogy a melletük lévő asztalnál felvegyem az ital rendeléseket. Éreztem, ahogy a Szalai tekintete szinte lyukat éget a hátamba, de próbáltam figyelmen kívül hagyni, és magabiztosan sétáltam vissza a pulthoz.

-Na, mi a helyzet?- vigyorgott rám Zoli, amint eléje raktam a kis noteszem, amire az italok voltak felírva.

-Nem akarok róla beszélni- sóhajtottam- Túl fáradt vagyok én ehhez az idiótához.

-Szerintem csak túlreagálod- nézett rám egy pillanatra, majd a tálcára tette az italokat, amikért jöttem- Szalai csak ismerkedne veled.

-Hát akkor keressen mást- forgattam meg szemeimet, majd a kör alakú tálcát egyik kezembe vettem és elindultam vissza a négyes asztalhoz.

-Kisasszony- intett Szalai miután letettem a vendégek elé az italokat.
Összeszorított fogakkal lépkedtem az asztalukhoz.

-Sikerült választani?- vágtam hónom alá a tálcát és elővettem a noteszt a tollal együtt.

-Grillezett hagymakarikákat kérnék, garnélarákkal és lehetne, hogy saláta is legyen a köret mellé?- nézett rám Dzudzsák Balázs.

-Természetesen- bólintottam, majd felírtam és Szalaira néztem, aki szerintem csak erre a pillanatra várt.

-Nekem ugyanez lesz az egyszerűség kedvéért- mosolygott kedvesen.

-Hozom- írtam fel, majd otthagytam őket.

-Mondd, miért pont engem kellett megtalálnia?- csapom le noteszt Máté elé a pultra, aki kissé megijedt kirohanásomtól.

-Szalai?- pillantott rám szórakozottan.

-Ki más- emeltem tekintetem a plafonra.

-Ennyire idegesít a srác?- nézett rám, miközben beálltam mellé poharakat törölgetni.

-El sem tudod képzelni. Egy beképzelt marha...

-Na jó, segítek neked. Kiviszem én a rendelésüket- kacsintott rám.

-Imádlak- nyomtam puszit arcára, majd kimentem újabb rendeléseket felvenni.

Éjfél előtt járhatott már az idő, mikor Máté jött vissza két üres tányérral.

-El is mentek?- néztem rá reménykedően.

-Nem- röhögött ki, majd a konyhára vitte a koszos dolgokat.

-Francba!- vágtam a rongyot a pultra, ami le is esett volna, ha valaki el nem kapja- Baszdki, ne haragudj- kaptam a rongy után, hogy elvegyem a kezéből, de nem engedte, így felnéztem rá. Ha az arcomon mosoly lett volna, tuti ráfagy.

-Szeretnék kérni két sört- nézett szemeimbe szórakozottan.

-Máris- töröltem le a pultot- Pohárba vagy üvegeset?

-Pohár- válaszolta, én pedig elkezdtem csapolni, bár éreztem ahogy az arcom vörösödik.

-Nem muszáj megvárni, kiviszem- néztem fel egy pillanatra.

-Megvárom, ráérek. Biztos eleget rohangálsz.

-Ez a munkám- vontam vállat, azonban jól esett a kedvesség.

-Na és, ma meddig dolgozol?- könyölt a pultra.

-2ig- néztem fel az órára, miszerint már nem sokat kell kibírnom, pedig már leszakad a lábam és álmos is vagyok. Három napja bent vagyok, hiszen tegnap Fanni helyére kellett beugranom.

-Köszönöm- vette el a söröket, amit elé tettem, majd egy mosolyt követően eltűnt.

-Na fiatalok- dobtam le kötényem- én léptem- vigyorogtam Mátéval egyetemben.

-Menjetek, jó pihenést- nyomott arconra puszit Fanni, majd Vivi, Zoli csak intett. Ők még maradnak bezárni, mi mehetünk.

-Terv még mára?- kérdezte kinyitva előttem az ajtót.

-Az alváson kívül nem tudok másra gondolni- vettem elő fáradtan a gyújtómat, majd a dobozt is, amiből kihúztam egy szálat és Máté felé nyújtottam.

-Köszi, most nem- rázta fejét, majd elköszöntünk egymástól.

Nagy nehezen meggyújtottam cigarettámat, majd végre megéreztem azt a megunhatatlan ízét, ami drog nekem. Ezzel egyidőben megpillantottam Szalait és Dzsudzsákot beszélgetni, de épp elköszöntek, így inkább gyorsan elindultam hazafele gyalog, nehogy észrevegyenek. Ma is hosszú lesz hazajutnom, hiszen a buszt már megint lekéstem, a villamos se jött most.

-Hé- hallottam magam mögül, de reméltem, hogy az illető nem hozzám intézte szavait, de ekkor sietős léptekkel mellém ért.

-Nocsak, séta az autó helyett?- néztem rá kifújva a füstöt.

-Egészséges életmódot folytatok. Veled ellentétben...- célzott a kezemben lévő cigire, amibe éppen beleszívtam, majd ki is fújtam.

-Nem vagyunk egyformák- néztem előre vállat vonva, táskámat megigazítva vállamon.

-Nem akartál soha leszokni róla?- szólalt meg újra a zebra előtt állva.

-Amíg segít elviselnem dolgokat és nem találok helyette jobbat, addig nem- nyomtam el a dohányzó szemetesbe a csikket.

-Miért? Mit kell elviselned?- indult meg mellettem, amikor zöld lett a lámpa.

-Hagyjuk ezt most jó? Van így is elég problémám- ráztam meg fejemet, majd megálltam egy lépcsőház előtt, amit jelen esetben azt jelentette, hazaértem.

-Szóval ebben laksz- nézett fel az épületre zsebre tett kézzel, mire bólintottam.

-Miért vártál meg?- bukott ki belőlem, ami valójában érdekelt is.

-Nem akartam, hogy egyedül menj haza- vont vállat.

-Köszönöm, de eddig is boldogultam- nevettem el magam, mire ő is mosolyogni kezdett.

-Figyelj- törte meg a hirtelen beállt csendet- Valamikor nincs kedved meginni valamit?

-Nincs kifogásom- rohadtul nem tudom, miért ezt válaszoltam.

-Mondjuk holnap? Vagyis ma- kezdett gondolkozni mosolyogva.

-Be kell mennem az egyetemre- ráztam a fejem mosolyogva.

-Akkor miután végzel.

-Legyen- ásítottam kezembe diszkréten.

-Menj, aludd ki magad, nem tartalak fel- mosolygott.

-Jó éjt- intettem neki, majd beütöttem a kódomat és kinyílt az ajtó.

-Jó éjt- mosolygott, majd ő is útnak indult.

A lifthez érve felmentem a lakásomhoz, ahová fáradtan estem be. Bezártam az ajtót, ledobtam cipőmet és a kabátom, majd elbotorkáltam a konyhába meginni egy pohár vizet, aztán átöltöztem és miután beállítottam az ébresztőmet, bedőltem az ágyba.

Az ébresztőmre nem túl boldogan keltem, sőt kétszer kinyomtam, így máris fél óta csúszásban voltam, tehát kapkodhattam ezerrel. Arra viszont volt időm, hogy elszívjak egy szálat a teraszon, majd felöltöztem és egy fél pirítóst elropogtattam, majd megragadtam a táskámat és felhúztam a cipőmet meg a farmer dzsekimet magamra kaptam és elindultam az egyetemre sietősen.
Alig vártam, hogy beüljek az előadó terembe és aludjak, de sajnos, aki jogot tanul, annak ez lehetetlen. Egy percre nem figyelek oda és elvesztem.
Szemeimet dörzsölve körmöltem az előadót hallgatva, egészen másfél órán keresztül.

-Szia Léna- jött szembe velem a folyosón egyik csoporttársam, akit kómás állapotomban nem vettem volna észre.

-Szia Vani- mosolyogtam, már amennyire tudtam- Miujság?

-Áh képzeld...- és belekezdett. Csak mondta és mondta, mondta a magáét.
Imádom Vanesszát, nagyon aranyos lány, de jelen pillanatban nem vágytam, csak a puha ágyamra és egy liter kávéra.

3 óra kín szenvedést követően ballagtam ki az egyetemről, aminek lépcsője alján megpillantottam egy ismerős arcot. Egy pillanatra meg is torpantam és úgy szuggeráltam napszemüvegem mögül, amíg felé igyekeztem.

-Hát te?- kérdeztem meglepetten köszönés nélkül.

-Neked is jó reggelt- nevetett halkan- Gondoltam egy kávé jól esne- fürkészte arcomat.

-Mindent megadnék érte- bólogattam, majd megindultunk a közeli kávézóba, ami szinte törzshelyem.

-Honnan tudtad, hogy mikor végzek?- ásítottam egy asztalhoz leülve- Egyáltalán azt, hogy hova járok?

-Zsófitól mindent megtud az ember, ha nagyon akarja- vont vállat mosolyogva.

-Ilyen könnyen elárult?- kérdeztem, de leginkább magamtól.

-Tudod hány üveg nutellába került?- szörnyülködött, mire felnevettem.

-Jól üzletel- bólogattam.

Igen, Zsófi csak nutellát fogad el információért cserébe, hiszen függő. Ha valami problémája van, mindig két üveg Nutellával jön át.
Miután leadtuk rendelésünket, Szalai mosolyogva fordult felém.

-Na és? Ma ugye nem dolgozol?- kérdezte kíváncsian.

-Remélem nem hívnak be- támasztottam meg fejemet a kezemen.

-És mit csinálsz akkor a nagy ráérő idődben?- csillantak fel szemei.

-Leginkább alszok- válaszoltam egyértelműen.

-Mit szólnál, ha megnéznénk valami filmet?- vetette fel az ötletet. Tehát nem tágít.

-Kizárt, hogy ilyen fejjel moziba menjek- mutattam arcomra nevetve. Érzem ahogy a szemem alatt Gucci táskák kerekednek.

-Nem muszáj ahhoz moziba menni- dőlt hátrébb, hogy a pincér le tudja elénk rakni a kávékat.

-Miért érzem azt, hogy a fejedben már összeált egy frankón kidolgozott terv?- húztam össze szemöldökömet belekortyolva a lattemba.

-Nekem mindig vannak ötleteim. Ráadásul jó ötleteim- kacsintott, megkeverve kávéjában a cukrot.

-Van más választásom?- sóhajtottam.

-Nem hinném- nevetett aprót. Tetszik a nevetése.

-Rendben, de készülj fel, hogy be fogok aludni- figyelmeztettem nevetve.

A kávé baromi jól esett. Szalai kész gavallér volt, nem engedte, hogy kifizessem a részemet, hiszen állítása szerint ő hívott meg. Ami részben igaz.
Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy miután hazakísér neki álljak vele filmet nézni. Nem sok mindenkit engedek a lakásomba, őt mégis szó nélkül beengedtem, pedig visszautasíthattam volna az ajánlatot a fáradtságra hivatkozva, én mégis vágytam a társaságára.

Első utam a konyhába vezetett, hogy elővegyem a nassolni valókat a tökéletes filmezéshez.

-Érezd magad otthon- mutattam a kanapé felé, ahol a távirányítók is voltak.

-Milyen filmeket szeretsz?- kérdezte miközben a konyhapult mögött tevékenykedtem.

-Jelenleg mindegy, min alszok el- ültem le a kanapéra egy párnával a kezembe, miután a kis asztalra helyeztem a tálcát, amin egy kis nassolni való és üdítő volt.

-Na, mit nézzünk?- nézett felém.

-Nekem teljesen mindegy- vontam vállat.

-Akkor mesét nézzünk?- nevetett ki.

-Nekem az is jó- vontam vállat ismét.

-Te akartad- mosolygott ravaszul, majd megkereste neten az oroszlán királyt.

-Ez komoly?- nevettem fel, ahogy elkezdődött.

-Én szóltam előre- tette maga elé kezeit védekezően.

Tetszett a társasága. Valószínűleg túlságosan is...

Sziasztok Drágáim!
Tudom, rengeteg volt a kihagyás, de most már remélhetőleg tudom hozni rendszeresen a részeket.
Jó olvasást.
Ha tetszett, írj egy kommentet💕

Millió puszi & ölelés!