Farkas Léna:

Mint minden reggelem, a mai is korán indult, hiszen kilencre bent kellett lennem az egyetemen, mivel ma van az utolsó vizsgám, ami ha sikerül, ezt az évet lezártam.

Még szerencse, hogy péntek van és holnap alhatok sokáig.
Nem vagyok hétalvó, mielőtt bárki ezt gondolná. Csupán a munka miatt kell többet aludnom, mivel hajnalban érek haza legtöbbször. Olykor a túlórát is elvállalom, hiszen a pénzre szükségem van...

Első utam a fürdőbe vezetett, ahol a tükör előtt kifésültem szőke hajkoronámat, majd smink segítségével elviselhető külsőt varázsoltam magamnak. Megmostam fogaim, majd kirángattam szekrényemből fekete farmernadrágomat, hozzá babarózsaszín ingemet, amit a nadrágomba tűrtem. Hozzá egy fehér sarut vettem lábaimra, amik lehetővé teszik, hogy a hideg levegő reggelről kissé felfrissítsen.

Magamhoz véve szükséges holmijaimat, bezártam lakásom ajtaját és lelifteztem, majd rohantam is a villamoshoz, hogy időben beérjek a vizsgámra. Rengeteget tanultam, tehát jó lenne ha meg lenne a gyümölcse.
A villamost sikeresen elértem, így nem volt félő, hogy elkések.

Az egyetemre beérve megkerestem a vizsgatermet, ami előtt már pár diák várakozott. Leültem én is követve a példájukat. Az ajtó egyszercsak nyílt és kilépett rajta csoportunk egyik legjobb tanulója elég szomorkásan, azért mert mint kiderült nem kapta meg az ötöst, de még a négyesért is plusz tételt húzattak vele. Gombóccal torkomban léptem be a vizsgabizottság elé, majd szaktanárom elé léptem és kihúztam a rám váró tételt. Nem ülteme, hogy kidolgozzam, mert annyira biztos voltam tudásomban. Szerencsére olyat húztam, amit a legjobban tudok.
Szóval elkezdtem beszélni a francia gazdaságról, mindent elmondtam, amit megtanultam. Csak mondtam, mondtam és mondtam. Olyannyira belemerültem monológomba, hogy alig vettem észre, mikor a tanárom közbeszólt. Hirtelen megfagyott bennem a vér, hogy nem jót mondtam vagy nem ezt akarta hallani.

-Köszönjük ezt a részletes és kiváló feleletet Farkas kisasszony!- mosolyodott el halványan, majd végigfuttattam szemem a többi emberen, de ők épp jegyzeteikbe voltak belemerülve.

-Akkor... Ötöst kaptam?- döbbentem le.

-Ez nem kérdés! Ritkán hallok ilyen feleleteket. Most pedig menjen és élvezze a nyarat!- intett mosolyogva az ajtó felé.

-Köszönöm- érzékenyültem el, majd kiléptem magam mögött hagyva a szóbeli vizsgát.

Végre ezt is letudtam és már nem nehezedik rám annyi stressz. Jöhet a pihenés. Ja nem...
Ma még be is kell mennem dolgozni a bárba, de nem is bánom. Ezek után bármi jöhet.

Első dolgom volt, amint kiértem az épületből, hogy felhívtam drága barátnőmet, mivel lelkemre kötötte, hogy értesítsem, ahogy végeztem. Másodperceken belül fogadta is hívásomat.

-Ugye átmentél?- szól bele izgatottan a készülékbe.

-Hááát...- húztam az agyát vigyorogva.

-Idefigyelj Farkas Léna! Ne játszadozz az idegeimmel!- fenyegetőzött és elképzeltem mellé mérges arcát.

-De hát azt úgy szeretem- kuncogtam.

-Az isten szerelmére, mondd már!!- emeli fel hangját és tudom, ha tovább folytatom elszakad nála a cérna.

-Jó na, ötössel átengedtek- válaszolok végre és felszállok az érkező villamosra.

-Uristeeeen!- sikít a telefonba, így el kellett tartanom fülemtől, de szerintem még így is halláskárosodásom lett...- Ezt meg kell ünnepelnünk!

-Az biztos!- értek vele egyett.

-Ma!- szólal meg hangosan- Dolgozol?

-Sajna igen...

-Nem probléma, Ádival bemegyünk hozzád. Úgyis unatkoznál ott.

-Igen Zsófi, valószínűleg egy munkahekyen csak unatkozni lehet- reagálok ironiával telt hangon.

-Na látod! 8 és 9 között ott leszünk a szokásos asztalnál.

-Várlak titeket! Szia!

-Puszika!- köszönt el, majd kinyomtam.

Még pár megállót mentem a villamossal, majd leszálltam és gyalog folytattam hazáig utamat.

Hazaérve gyorsan átöltöztem valami kényelmesebbe, majd hozzáláttam a főzéshez, amivel 1 óra után lettem kész. Ebéd után pedig takarítottam, hisz végre van egy kis időm. Mindezt megcsinálva egy percre ülhettem le, mivel hogy mennem kellett dolgozni. Most nem világfájdalmasan kezdtem öltözni, mert találkozhatok barátnőmmel végre. Felvettem fekete koptatot farmeromat, fekete rövidujjúmat, majd a fürdőbe caplattam, hogy megfésüljem szőke hajam. Sminkemmel nem sokat szórakoztam. Csak a szokásosat vittem fel, ami vékony alapozórétegből, szempillaspirálból, halvány barna tusvonalból és babarózsaszín rúzsomból állt. A tükörbe nézve tetszett az összhatás.
Mobilomat zsebembe süllyesztettem, vékony bőrkabátomat kezeim közé vettem és a kulcsommal bezártam lakásom ajtaját, majd a lifttel lementem a földszintre.

Imádom Budapestet főleg mikor sötétedik és fel kell kapcsolni a fényeket. Szerencsémre a villamos pont akkor érkezett, mint én, így azzal el tudtam menni hat megállót, majd gyalogosan mentem munkahelyemre.

-Sziasztok!- köszönök a pult mögött szorgoskodó Fanninak, Vivinek és Máténak.

-Szia!- köszöntek kórusban.

-Csak hárman?- keresem szememmel Zolit

-Ne is mondd- jön oda Fanni és hátrakísér- Nemrég szólt ide, hogy beteg, szóval nem tud bejönni.

-Fantasztikus- sóhajtok felkötve fekete kötényecskémet, majd összefogom copfba hajamat, hogy ne zavarjon.

-Csajok, gyertek vendégeink vannak!- szól be Vivi, majd ki is sietünk, hogy felvegyük a rendeléseket.

Imádom ezt a helyet, de szerintem a vendégeink is. Délelőtt jöhetnek kávézni, majd este amellett, hogy bulizhaznak, felszolgálunk ételt és italt is. Azt mondjuk meg kell hagyni, hogy totál hulla vagyok az esti műszak végére.
Ma különösen nagy forgalmunk volt, így nem győztünk kiszolgálni mindenkit. 8 órára a DJnk is megérkezett, aki a hangulatért felelt.
Épp a poharakat törölgettem, amikor valaki a nevemen szólított.

-Lénaaaa!- ez a személy baráznőm volt, aki bejött hozzám a pult mögé és nyakamba ugrott.

-Jajj, megfolytasz!- toltam el magamtól Zsófit.

-Annyira örülök neked! -vigyorgott.

-Egyedül jöttél?

-Nem engedném el- hallottam a választ a pult másik feléről, majd a hang tulajdonosára néztem.

-Szia Ádi!- sétálok oda hozzá és szoroa ölelésben részesítjük egymást.

-Szia Lénus, gratulálok a vizsgához. Zsófi elmondta, milyen ügyes voltál!- karolja át vállam mosolyogva és szavai nagyon jól esnek. Ők ketten mindig ott vannak nekem és mindig törődnek az érzéseimmel.

-Köszönöm!- mosolygok rájuk, majd visszamegyek a pult mögé, mivel Vivi kissé csúnyán néz rám, hogy eltraccspartizom a munkaidőmet- Mit adhatok?

-Nekem a szokásosat- válaszol Zsófi elsőként.

-Egy sört egyenlőre- dönti el Ádám is- A hatos asztalnál ülünk pár barátunkkal- mutat a hangos társaság felé.

-Kiviszem nektek- bólintok kedvesen. Visszamennek leülni, én pedig elkészítem italaikat, majd egy tálcára teszem őket és a jegyzettömböm, valamint tollam társaságában igyekszem feléjük. Ahogy meglátom kik is ülnek az asztalnál, kissé meglepődök, ugyanis nem mindennap jár hozzánk a Magyar Labdarúgó Válogatott...

-Ahh imádlak- vigyorog Zsófi, amint kezéne adom vodka-spriteját.

-Köszi- veszi el Ádám is a csapolt sört.

-Italt mit hozhatok?- rakom hónom alá a tálcát és előveszem a fehér papírtömböt meg a tollat.

-Négy korsó sör lesz- adja a választ a csapatkapitány, amit fel is írok.

-Máris hozom- mosolygok és a pult mögé megyek.

-Léna, a hármas asztalhoz ki tudnád vinni a pizzákat?- rohan oda Fanni.

-Persze- bólintok és félbe hagyom munkám, felkapom a két adag pizzát, majd megindulok a hármas asztalhoz, ahol egy pár ült és látszólag már vártak rám. Vagyis inkább a pizzájukra.
Ezután visszasietek és a tálcára rakom az italokat, majd ismételten Zsófiék asztalához megyek. Nevetésben törnek ki és közelebb érve el is kapok pár beszédfoszlányt.

-Ugyan Ádám...- hallom a szőke hangját.

-Minden nőt megdugni lehetetlen... de törekedjünk rá!- kacsint rá egy magas srác, majd a neve is beugrik. Szalai Ádám. Perverz állatként sikerült elkönyvelnem magamban.

-Tessék- rakom mindegyik férfi elé italát- Sikerült választani?- kérdezem Szalai kezében tartott étlapunkra utalva.

-Ez a csirke fajitas milyen?- néz fel rám zöldes szemeivel.

-Mexikói- adom meg a választ.

-Ah azt nem szeretem- nézi tovább a kínálatot.

-Pedig igazán finom- jegyzem meg mellékesen, mire felhúzza szemöldökét és teljes testével felém fordul.

-Miért vagy ebben ilyen biztos?

-Mert az én receptem- válaszolok halkan, de csak ő hallja, mivel a társaság többi tagja valami máson nevetgél.

-Jól van- néz végig rajtam, amitől libabőrös leszek- Akkor csináld meg nekem- néz egyenesen szemembe.

-Mi?- döbbenek le- Pincér vagyok, nem szakács! Keress valami mást- sütöm le szemeimet.

-Ahogy óhajtja kedves- sóhajt egyet, majd odaszól Dzsudzsáknak- Bazsika, megeszünk mi ketten egy nagy Hawaii pizzát?

-Meg hát- vigyorog.

-Szuper- néz fel rám- akkor ez lesz. Tomi, ti mit esztek?

-Gyrost- ad kurta választ, mire a csapat maradékának felcsillan a szeme és végül négy gyrostálat kell hoznom nekik. Feljegyeztem, de elég zavaró volt, hogy Szalai vigyorogva figyelte minden mozdulatomat.

-Te, tényleg a Dzsudzsákék ülnek a hatos asztalnál?- lép mellém Fanni.

-Igen, ők azok.

-Imádom, hogy ilyen barátaid vannak. Legalább elcsalták ide őket- néz a nevetgélő társaság felé.

-Jah...- sóhajtok, majd beviszem a rendelést a szakácsunknak.

Sietek a többi vendéghez, hogy kiszolgáljam őket is. Mint pók a falon, ki-be szaladgálok a konyhából. A pulthoz is rengetegen jönnek italt kérni azok, akik a táncparketten megszomjaztak.
Majd szól a szakács, hogy kész van a négy gyros és a pizza, amit kiviszek.
Felcsillan mindenkinek a szeme, mikor meglátják kezemben a rendésüket. Kapok egy köszönömet, majd magukra hagyom őket és továbbindulok a dolgomra. 11 óra körül már le akar szakadni a lábam szinte, de még nem végeztem.
Poharakat törölgettem, mikor valaki felült a bárszékre. Nem néztem oda, hiszen ez itt teljesen természetes. Mikor viszont megszólalt, még a poharat is majdnem elejtettem.

-Milyen érzés bombanőnek lenni?- könyökölt a pultra, szemeivel engem pásztázva.

-Van olyan, akinél ez a duma bejön?- nézek rá lesajnálóan.

-Ugyan - vigyorog nagyképűen.

-Mit adhatok?- sóhajtok elterelve a témát.

-Valami erőset. Mondjuk egy wiskeyt.

Leveszem a polcról az üveget és kitöltöm neki egy pohárba a mennyiséget, majd elérakom.

-Kössz- veszi kezei közé, majd le is gurítja. Lerakja a poharat és beleiszik üveges sörébe engem figyelve, én pedig zavaromban azt se tudom, mit kéne most csinálnom.

-Nem mész vissza hozzájuk?- kérdezem kissé remegő hangon.

-Unom már, hogy minden társaságban csak a nőkről és a szexről lehet beszélni... Te jobban érdekelsz!- köszörüli meg torkát, majd a pultra könyököl és közelebb hajol.

-Neked nem szabad többet innod- jegyzem meg cinikusan, pislogás nélkül meredve a focistára.

-Kár, hogy ilyen a személyiséged...- cicceg fejét csóválva.

-Mégis milyen?- ráncolom szemöldököm.

-Hát ilyen. Ilyen lerázó...

-Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel! A személyiségem Én vagyok, a viselkedésem attól függ, hogy Te ki vagy...

-Azta... - néz végig rajtam, majd megakad szeme dekoltázsomnál és én megint zavarba jövök. Érzem, ahogy lángol az arcom.

-Most pedig, ha megbocsájtasz dolgozok- hagyom ott és egy asztalhoz sétálok, ahová új vendégek érkeznek. Magamon érzem beszélgetőpartnerem égető tekintetét, de nem foglalkozok vele.

Éjfélig nem is találkoztam szerencsére arcával, de amikor Zsófiék mentek el, oda kellett mennem asztalukhoz elköszönni.

-Most már össze kéne hoznunk azt a csajos programot- szorongat barátnőm.

-Nem ártana- értek vele egyet.

-Légy jó- ölel magához Ádám is, majd kézen fogja Zsófit.

-Sziasztok- intek utánuk, majd a maradék társasághoz fordulok- Hozhatok még valamit?

-Egyenlőre nem- emeli fel Dzsudzsák sörös korsóját, jelezve hogy még van benne- Köszönjük- mosolyog kedvesen.

-Nekem igen- állít meg Szalai- A telefonszámodat- vigyorog önelégülten, én pedig képen tudnám törölni.
Szó nélkül távozok, mintha meg sem hallottam volna szavait.
Két okból idegesít fel. Egy, hogy egyfolytában flörtölni próbál. Kettő, hogy nagyon vonzó mind a kinézete, mind a személyisége. És ez zavar...

Egy órakor lejárt a munkaidőm és az utolsó vendégek is elmentek, akik a focisták voltak. Ahogy kiléptek az ajtón, már mentem is levenni kötényemet, felvettem kabátomat, megkerestem telefonom és láttam még talán elérem az utolsó buszt, ha sietek. Ha lekésem, gyalogolhatok, mivel majd csak két óra múlva jön a következő. Elköszöntem munkatársaimtól, majd rohantam ki a bárból. Megláttam a megállóban a buszt, így futásnak eredtem, de az orrom előtt elment. Szentségeltem egy sort, hogy ilyen szemetek a sofőrök. Hát akkor maradt a gyaloglás.

-Hé csibém- állt meg mellettem egy kocsi és egy nem igazán jó indulató férfi szólt ki- Pattanj be, elviszlek.

Köpni-nyelni nem tudtam, annyira megijedtem. Hirtelen remegni kezdtem.

-Hé seggfej!- szólt mögülem egy mély hang, a sofőrnek célozva mondandóját- Kopj le! Hallod?! Húzd el innen a csíkot!- emelte fel hangját erélyesen. A hatása meg is lett.
Megfordultam, hogy "megmentőmre" nézhessek, de amikor felismertem, majdnem dobtam egy hátast. Szerintem észre vehette meglepődöttségemet, mert elmosolyodott- Úgy látom jól jönne egy fuvar- biccent a buszmegálló irányába.

-Feletsd el- rökönyödök meg.

-Most komolyan hagyjam, hogy hazasétálj, amikor mindenki tudja milyen emberek vannak az utcán ilyenkor?!- húzza fel szemöldökét nagyképűen, hiszen tudja ezt a partit ő nyerte.

-Nem megyek veled- teszem ölbe kezeim- Ittál!

-Attól még vezetni tudok- mosolygott pimaszul- Gyere már- nyújtja felém kezét, mire tétovázok egy darabig, de beadom a derekam, viszont nem adom oda kezemet. Tény és való, sokáig tartana hazagyalogolnom...

-Hol parkolsz?- sóhajtok nagyot.

-Itt a közelben- vigyorodik el, majd elkísér kocsijához, aminek ajtaját kinyitja előttem. Ő is beszáll mellém és beköti övét, amit én már megtettem. Belülről árulkodik a kárpiton a figyelmesség, hiszen rend és tisztaság van- Hol laksz?- pillant felém beindítva a motort.

-Csak menj ki a piroslámpáig. Majd inkább mondom az utat- mutogatok előre, végül elindulunk- Azt hittem már rég elmentél-jegyzem meg hosszas hallgatást követően.

-Hinni a templomban kell- húzza féloldalas mosolyra ajkait, majd rámpillant, ezzel engem zavarba hozva- Honnan ismered Ádámékat?- töri meg most ő az újból kialakult  csendet a lámpánál megállva.

-Zsófival gyakorlatilag együtt nőttünk fel- nézgelődök az ablakon annak ellenére, hogy Szalai próbál kedvesen társalogni, én elég rideg vagyok- Itt fordulj jobbra.

-Régóta dolgozol itt a bárban? Nem láttalak még- érdeklődik.

-Eléggé- adok választ szűkszavúan. Sóhajtva visszanéz az útra, hiszen látja, hogy én mást se csinálok, mint az aszfaltot szuggerálom- Itt  balra- utasítom. Megyünk egy darabig, majd szólok, hogy álljon meg.

-Melyikben laksz?- nézgelődik az ablakon, leállítva kocsiját.

-Egyikben- kapcsolom ki övem és kiszállok.
Becsukom az ajtót, de már mellettem is termett- Mi az?- nézek rá furán.

-Felkísérlek- mosolyog.

-Nem kell, tudok magamra vigyázni. Köszönöm a fuvart- nézek csillogó szemeire és akaratlanul is, de szemeim kívánatos ajkaira siklottak.

-Bármikor- néz mélyen a szemembe.

-Hát akkor...- kezdem kínosan érezni magam- Jó éjt!- mosolyodok el halványan.

-Aludj jól, Léna!- szájából csodásan hangzott nevem, mindig tudnám hallgatni.

A panel bejáratánál visszafordultam még, hogy visszainthessek a focistának, aki beszállt kocsijàban és megvárta, míg bejutok a lépcsőházba.

Fáradtan nyomtam meg a lift ajtaját, ami azonnal ki is nyílt előttem. Felérve a negyedikre, kinyitottam lakásom ajtaját, majd a villanyt felkapcsolva fényárban úszott az eddig sötét szoba. Bezártam magam után az ajtót és pontosan ekkor tudatosult bennem, mi is történt ma este. Flörtöltem Szalai Ádámmal és még azt is megengedtem neki, hogy hazahozzon. Egy perverz disznónak gondoltam, aki csak minden csajt meg akar fektetni, de ezutáni kedvessége után jobb, ha elgondolkodok ezen.
Ledobtam kabátom, kiléptem cipőmből és a nappalin keresztül a szobámba mentem, ahol a faliörára tévedt a tekintetem. Két óra lesz lassan. Tekintve, hogy már nagyon fáradt voltam, ledobáltam ruháim és hálóruhának használt rövidnadrágomba és pólómba bújtam bele. Mindenhol lekapcsoltam a villanyt és már dőltem is bele az ágyba.

Sziasztok!😊
Ez lett volna tehát az első rész és remélem tetszett.
Ha szeretnétek olvasni a folytatását, vote-oljatok, kommenteljetek😉
További szép hetet!

Millió puszi & ölelés! ❤️