Jisung apró csókokat nyomott Minho nyakára és így közeledett ajkai felé. Már éppen megakarta őt csókolni amikor az idősebb elrántotta a fejét és derekára fogva maga mellé ültette.

-Mondtam, hogy nincs kedvem! Nem akarod megérteni vagy ennyire hülye vagy?- állt fel majd elhagyta a helyiséget.

Jisung könnyes szemekkel nézett a becsukódó ajtóra majd lassan felállt és a tükörbe nézett. Pólóját felhúzva figyelte alakját majd combjait végül pedig arcát.

-Nem vagyok elég jó?- kérdezte suttogva miközben szemeiből kihullottak a könnyek mik végig folytak arcán.

1 hónap..1 hónapja kezdett furcsán viselkedni az idősebb és Jisung egyszerűen nem tudta elfogadni. Nem értette, hogy mi a baj és már azt is feladta, hogy megtudja. Minho kerüli a szexuális kontaktust bármennyire is próbálkozik a kisebb. Nincsenek randevúk, nincsenek romantikusan töltött napok, nincsenek szeretetre utaló jelek vagy szavak, nincsenek csókok sem érintések. A kisebb magát hibáztassa, magában keresi a hibát és már gondolt mindenre.

-Kövér és ezért nem kívánatos a számára.
-Már nem tartja őt olyan gyönyörűnek mint eddig.
-Megunta őt
-Van már valaki más az életében.

Az összes lehetőség fáj neki, de az utolsónak a gondolata fáj neki a legjobban. Nem tud aludni éjszaka, próbál halkan sírni míg az idősebb nyugodtan alszik az ágy végében. Elkezdett fogyókúrázni, de persze nem az egészség változattal. Úgy gondolta, hogy a sok fájdalom és stressz miatt nem tud enni akkor már nem is erőlteti. Naponta egyszer eszik akkor is csak salátát, de akárhányszor belenéz a tükörbe undorítónak tartja magát, mint ahogy most is.

Magára kapva egy nadrágot és egy nagy pulóvert, hagyta el a szobát és bezárkózott a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát. A földre zuhanva fogta be a száját, hogy még véletlenül se lehessen hallani, hogy mégis mennyire összetört. Nem értette, hogy mégis miért érdemelte ezt ki és már a szakításon is gondolkodott, de egyszerűen nem tudja megtenni. Nem akarja elveszíteni az idősebbet, de sejtette, hogy őt már rég elengedte Minho és nem számít neki egy cseppet sem.

-Mit tettem?- suttogta amikor meglátta a véres tenyerét.

Hetente párszor előfordul vele, hogy észre sem veszi amit tesz csak csinálja mintha valaki más irányítaná a testét. Ilyenkor általában bántja magát aztán elszörnyed a végeredményt látva. Szomorúan kezelte le a sebét majd bekötötte azt és lejebb húzva a pulóvert rejtette el. Azt gondolta az idősebbet nem érdekli hiszen az elmúlt 1 hónapban sem tűnt fel neki a testrészein lévő fehér kötszer.

Úgy döntött, hogy ma még véletlenül sem megy be dolgozni szóval szólt a fönők helyettesnek, hogy álljon be a helyére, mert ő egyszerűen nem bír megmozdulni sem. Persze Felix aggódott érte, de mivel nem mondott semmit így nem tudott segíteni neki. Szobájába visszatérve feküdt le az ágyra majd betakarózott és álomba sírta magát. Minho remélhetőleg munkában van, de Jisung már ebben sem volt biztos. Már semmiben sem volt biztos csak a depressziójában ami szépen lassan tette őt tönkre.

[...]

Szerencsésnek tartotta magát hiszen egészen hajnali kettőig fel sem kelt. Amint kinyitotta a szemeit érezte, hogy gyomra kong az ürességtől hiszen tegnap nem evett egy falatot sem. Szemeit megdörzsölve állt fel nagy nehezen majd kiment a szobából miután egy pillantást vetett a mellette fekvőre. Szemeit összeszorítva ment vissza majd könnyeket hullajtva guggolt le az ágy mellé.

-Ha nem bírnám tovább akkor tudd, hogy én mindig szerettelek még akkor is ha te nem!- suttogta majd egy apró puszit nyomott az idősebb ajkaira és kiment a szobából.

Először a fürdőbe vette az irányt ügyelve arra, hogy biztosan észnél legyen hiszen nem akart megint vércseppeket hagyni a fehér járólapon. Elvégezte a dolgát majd miután kezet mosott kiment a fürdőszobából és lement a konyhába.
Egy kisebb tányér salátával és egy villával ült le az asztalhoz majd szemeit megtörölve kezdett el enni a sok negatív gondolatot próbálva legyőzni. Három falat után már egyáltalán nem akart tovább enni hiszen tudta, hogy fogynia kell, mert nem elég jó.

Megszeppenve nézett a tányérra amikor lépteket hallott. Minho bejött a konyhába majd Jisung kezét megfogva húzta fel. Combjai alá nyúlva emelte fel majd a pulthoz indulva rátette a vékony fiút. A kisebb értetlenül nézett rá miközben továbbra is sírt. Az idősebb csak Jisung arcára simított miközben olyan megbánással nézett a szemeibe mint még soha. Lassan hajolt a puha ajkaira majd egy lassú és érzelmes csókot kezdeményezett. Nem várta el, hogy a kisebb visszacsókoljon hiszen megérdemelné ha most azonnal elhagyná őt.

A kisebb a viszonzás helyett hangosan felzokogott majd Minho nyakát átkarolva ölelte magához és vállára hajtotta a fejét. Minho olyan közel húzta magához mint még soha és ő is sírásban tört ki amikor karjaival érezte, hogy mégis milyen vékony a fiú.

-H-Hyung..mi a baj velem? Undorító vagyok? Csúnya? Meguntál vagy van valaki más rajtam kívül? Mondd el őszintén, mert beleőrülök abba ami most van közöttünk!- ölelte magához szorosabban és a kezébe nyilaló fájdalom sem érdekelte.

-Nincs veled semmi baj Sungie, tökéletes vagy kívül belül és pont ezért is szeretlek! Sose csalnálak meg én csak..nem tudom! Össze vagyok zavarodva, össze vagyok törve, nem tudom kit kezdjek magammal és ezt mindenkire kivetítettem magam körül. Én annyira sajnálom Jisung, nem akartam fájdalmat okozni, én nem akartam, hogy bántsd magad és, hogy ennyire lefogyj!- húzódott el tőle, hogy szemeibe tudja mondani miközben a kisebb arcáról törölte le a könnyeket.

-Miért távolodtál tőlem ennyire?- kérdezte suttogva az idősebb szemeibe nézve amikből potyogtak a könnyek.

-Elmondtam a szüleimnek, hogy biszexuális vagyok és, hogy együtt vagyok veled. - mondta megtörölve a szemeit majd levette a fiút a pultról. -Illetve azt is, hogy mit terveztem az elmúlt hónapokban!- mosolyodott el halványan.

Jisung megsimogatta az idősebb arcát sebes kezével amire kapott egy apró puszit is.

-Tudom, hogy nem érdemlem meg, hogy pozitív válasszal szolgálj nekem hiszen most is tönkre tettelek téged. Jobb embert érdemelsz aki nem bánt meg ilyen durván és.. és nem veszi el az önbizalmadat. Aki úgy bánik veled ahogyan azt megérdemled és aki mellett nem azt érzed, hogy nem vagy elég jó. Számomra te vagy a legtökéletesebb személy és ez mindig is így fog maradni. Akkor is ha negatív akkor is ha pozitív és akkor is ha szakítasz velem. Megérdemelném, hogy legyen egy plusz teher a vállamon, de önmagában már azzal is nehéz lesz megbírkóznom, hogy ezt okoztam. Szeretlek és mindig is szeretni foglak bármi is történjék! Nem kérem, hogy bocsáss meg nekem, mert nem érdemlem meg. Én sem tudom megbocsátani magamnak azt amit tettem veled! Tudnod kell, hogy gyönyörű vagy és még így is tökéletes. Persze elférne rajtad még plusz 10 kiló hiszen rossz téged így látni, de mindenhogyan szeretnélek. Amíg nem veszélyes az egészségedre addig nem érdekel, hogy nézel ki! Azt hiszem eleget beszéltem már és bár nem így terveztem úgy érzem muszáj ezt most megtennem szóval...Han Jisung, életem szerelme.. Hozzám jössz?

Minho amíg beszélt végig Jisung kezét fogta. Néha elengedte az egyik kezét, hogy a fiú arcára simítva letörölje a végig folyó könnyeit. Bár ez mind felesleges volt hiszen amint egyik térdére ereszkedve nyitotta ki a kis fekete dobozt sokkal több könnycsepp került arcára. A kisebb boldog volt, hosszú idő után végre boldog volt. Megkönnyebbült amiért az idősebb elmondta neki, hogy mi a baja és, hogy miért volt vele olyan távolságtartó. Nem haragudott rá egy percre sem viszont nagyon rosszul estek neki a tettek na meg persze a szavak is. Látszott rajta, hogy őszintén megbánta és, hogy mégis mennyire haragszik magára amiért ilyen helyzetbe sodorta a kisebbet. Azzal, hogy megkérte a kezét még nincs elfelejtve semmi sem viszont egy nagy lépés a megbocsátás felé. Jisung megtörölte a szemeit majd hevesen bólogatni kezdett hiszen úgy érezte, hogy ha kinyissa a száját a hangszálai cserben hagyják.

-I-igen!- préselte ki magából a szavakat majd hevesen verő szívvel nézte végig ahogyan gyűrűs ujjára húzza a gyűrűt.

-Szeretlek Jisung, az életemnél is jobban!- kulcsolta össze ujjaikat majd mosolyogva csókolta meg a kisebbet.

A csókkal töltött percek alatt elfelejtette magával a legnagyobb hibáját az életében. Elakarta felejteni hiszen nem szomorúság okozta könnyeket akart a szemébe. Boldog akart lenni és ez meg is történt amint Jisung kimondta az igent.

-Te leszel a világ leggyönyörűbb menyasszonya!- vált el tőle Minho mosolyogva majd derekát átölelve döntötte homlokát Jisungénak.

-Te pedig a legdögösebb vőlegénye!- karolta át az idősebb nyakát majd ő kezdeményezett egy hosszabb, kedves, édes csókot amit érzelmességgel dúsítottak.

⟨....⟩

Körülbelül 2 hét telt el az eset óta és Minho továbbra sem akart lefeküdni Jisunggal. Ezt a kisebb tiszteletben tartotta hiszen nem akarta, hogy a párja bármikor sírjon az miatt amit lát. Értelemszerűen nem fürödtek együtt sem viszont több randevún is voltak és több romantikus napot tartottak.

-Sokkal jobban nézel ki!- mosolyodott el Felix amikor főnőke előtte öltözött át hiszen leöntötte magát kávéval.

-Sokat híztam az elmúlt napokban!- mosolyodott el majd betűrte a derekát.

Felix mosolyogva hagyta el a helyiséget, hogy besegítsen Jeonginnak és Seungminnak, de amint megpillantotta Minhot úgy döntött visszamegy és szól Jisungnak.

-Itt van a jegyesed!- kacsintott egyet majd újra elhagyta a helyiséget.

Jisung kíváncsian várta, hogy Minho beérjen az irodájába. Úgy tudta, hogy ma egésznap dolgozik így még az évfordulójukat sem tudják megünnepelni. Az asztalához sétált majd nekidőlt és várta, hogy nyíljon az ajtó.

-Szia baby!- mosolyodott el majd odament hozzá és egy csomó puszit adott a kisebb ajkaira.

-Szia Minho hyung!- köszönt vissza majd elmosolyodott.

-Boldog 6. évfordulót Jisungie!- nyújtotta felé a rózsacsokrot.

-Neked is boldog évfordulót!- mosolyodott el majd elvette a csokrot és vízbe tette.

Minho megvárta amíg Jisung újra az asztalnak dőlve néz fel rá majd csípőjére fogva felültette őt a bútorra. Ajkaira marva húzta magához közelebb és mosolyogva tapasztalta, hogy már egyáltalán nem vékony. Jisungot meglepte a hirtelen tett így a csókba nyögött ami egyértelműen beindította az idősebbet. Több mint egy hónapja nem volt köztük semmiféle szexuális kontaktus így csak egy apró tett is képes nála merevedést okozni. Elválva ajkaitól nyakát vette célba. Apró csókokkal kényesztette a fiú bőrét majd ezt megunva megszívta és megharapta azt.

-M-Minhoh, biztos a munkahelyen kéne?- kérdezte néha belesóhajtva mondatába.

Szavai ellenére az idősebb hajába túrt és oldalra döntve a fejét adott nagyobb teret az idősebb számára. Minho kezeivel Jisung ingjét gombolta ki majd amikor teljesen kigombolta az anyagot oldalára simított. Jisung sem akart kimaradni a buliból így ő is kigombolta a jegyese ingjét majd hasára simítva sóhajtott egy nagyot.

-Biztos az irodámban kéne? Bármikor bejöhetnek!- mondta közelebb húzva magához ezáltal pedig csupasz mellkasuk egymásnak simultak.

-Haza nem mehetünk, nem igaz? Nagyon kívánlak Jisungie!- nyalta meg alsó ajkát majd össszetapasztotta párnácskáikat.

-10 perc múlva zárunk. Kibírod nem?- vált el ajkaitól majd szemeibe nézett.

-De ott van még a majdnem fél órás autó út. Ha nem bírok magammal akkor megint az autóban duglak meg!- simogatta a kisebb oldalát és csípőjét.

-Ne legyél ennyire kanos! Azt ne mondd, hogy az elmúlt két hétben ennyire kívánod a szexet. Egy hónapon keresztül még csak fel sem tudott állni a kicsi Minho!-kuncogott fel a kisebb majd egy apró csókot nyomott az ajkaira.

-Meg volt az oka, de most már nem igazán érdekel semmi sem rajtad kívül!- mosolyodott el majd kissé lehajolva mellkasát kezdte csókokkal belepni.

Kopogás zaja töltötte be a szobát mire Minho elhajolt tőle és elkezdte begombolni az ingjét. Jisung kiszólt, hogy várjon egy percet az illető majd a saját ingjét is begombolta.  Amikor viszonylag nem voltak gyanúsak beengedte az illetőt az irodába.

-Bezártunk, gondoltuk elköszönünk! - mondta Jeongin majd mindentudóan nézett rájuk.

-Rendben, vigyázzatok magatokra!- mosolyodott el Jisung majd megölelte a fiúkat.

Amint elmentek Jisung becsukta az ajtót és Minhora nézett. Az idősebb tényleg nagyon türelmetlen volt így kuncogva ment a táskájáért amit a hátára kapva fogta meg Minho kezét.

-Mondtam már, hogy ne légy türelmetlen!- mondta majd végül kimentek a hátsó bejáraton amit be is zárt Jisung.

Minho kocsijához érve az idősebb beült a volán mögé majd végül Jisung is az anyós ülésre. Mivel Minho nagyon türelmetlen volt így Jisung sóhajtva húzta magához közelebb és ajkaira marva túrt a hajába. Hagyta, hogy percekig is elhúzódjon a csók sőt még azt is megengedte az idősebbnek, hogy ott fogdossa ahol csak szeretné.

-Most már induljunk!- vált el tőle a kisebb majd begombolta a saját és Minho ingjét is.

Az idősebb tette amit Jisung mondott és elindult. Az út számukra nagyon sokáig tartott, de végül megérkeztek a lakás elé és Minho sietve húzta be a házba. Jisung nevetve ment utána egészen a szobáig ahol nem sokkal később már az ágyon találta magát ing és nadrág nélkül.

-Te aztán tényleg nem bírsz magaddal!- hajolt hozzá közelebb majd végül egy puszit nyomott ajkaira.

-Most már nem is fogok!- nézett fel szemeibe majd nyakára hajolva apró csókokkal borította be bőrét.

{Másnap}

Minho amint felkelt boldogan nézte a mellette szuszogó fiút. Többször is végigvezette tekintetét nyakán és arcán is. Arca pufi volt, elnyílt ajkai még mindig vörösek és duzzadtak voltak a csókok miatt. Nyaka több mint egy hónap után újra szívásfoltokkal volt díszítve.

-Jó reggelt te bámulós!- mosolyodott el az említett majd közelebb bújt Minhohoz.

-Jó reggelt Baby!- simogatta meg a fiú oldalát pulóvere alatt. -Hülye kérdés, de milyen voltam?- kérdezte a falat bámulva.

Nem tudta, hogy a kisebbnek mennyire tetszett az amit nyújtott neki. Több mint egy hónapja nem szeretkeztek és azalatt az egy hónap alatt a magabiztossága is csökkent nem csak a libidója.

-Igen, hülye kérdés! Nagyon jó voltál. Talán jobb is mint eddig!- hunyta le szemeit miközben újra és újra elképzelte milyen jó is volt a tegnap éjszaka.

-Látom, hogy vörösödik az arcod!- kuncogott fel az idősebb majd egy apró puszit nyomott piros arcára.

-Szeretlek hyung! Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy a vőlegényed lehetek!- nyitotta ki szemeit majd mellkasára hajtva a fejét pihent tovább.

-Én is szeretlek baba és én talán boldogabb vagyok, hogy a vőlegényem lettél!- mondta majd a fiú haját kezdte simogatni.

VÉGE!