-Ha a főnök rájön erre abból nagy baj lesz!- mondta az egyik alkalmazott miközben egy fehér porral teli zacskót adott át Jisungnak.

-Semmi köze hozzá!- mondta majd átnyújtotta neki a pénzt és elvette a zacskót.

Zsebre vágta majd távozott mielőtt bárki észrevette volna őket. Körbenézett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy senki nem látta majd tovább ment egyenesen a nagy teremben ahol le kell adnia az elmúlt 1 hétben szerzett információkat az ellenséges maffiákról.

Azon kívül, hogy információkat szerez a vezér Lee Minho egyik személyes testőre volt. Az elmúlt egy hónapban már csak informátorként szolgál a maffiánál amit ő a legkevésbé sem bán.

A terembe besétálva levágódott az egyik székre majd köszöntötte a többieket. Mind a vezérre vártak és annak idézőjeles mennyasszonyára hiszen az a személy egy férfi volt.

-Hol voltál eddig? 20 perce itt kellene ülnöd!- nézett rá Hyunjin akivel egykor együtt dolgozott.

-Nos, magánügy! A főnök meg állandóan késik, eszem ágában sem volt itt várakozni.- válaszolt majd karba tette kezeit.

-Tiszteletem, hogy ebben a maffiában titokban tudod tartani a magánügyeidet. Lassan arról is tud mindenki, hogy mikor megyek szarni.- mondta Changbin szemeit forgatva.

-Légy a vezér szeretője, baszasd meg magad vele aztán hagyd, hogy picsán rúgjon. Utána garantáltan mindenki levegőnek fog nézni.- mosolyodott el gúnyosan a fiatalabb.

-Nyugodj meg Jisung!- fogott az idősebb vállára Jeongin.

-Nyugodt vagyok!- válaszolt mire betévedt a két fontos személy is a terembe.

Természetesen mindannyian felálltak majd meghajoltak. Jisung zsebére fogott, hogy ne essen ki belőle a zacskó majd mikor leült megigazította kicsiny zsebébe a heroint.

-Mondjátok el mit tudtok aztán menjetek amerre láttok!- mondta Minho majd leült a székébe. -Kinek adtál el terméket az elmúlt napokban?- nézett az emberére aki a drogügyletekért volt felelős.

-Öhm!- vette elő füzetét az illető majd Jisungra nézett.

A fiú lassan végigsimította nyakán ujját ezzel is finoman jelezve felé ha elmondja, hogy ő az első személy a listán elvágja a torkát. Ujjait figyelte majd felnézett hiszen mindenki őt bámulta.

-Valami probléma van?- kérdezte ártatlanul.

-Mit simogatod a torkodat?- kérdezte értetlenül Hyunjin teljesen hülyének nézve.

-Fojtogat a gégerák!- vágta rá a választ idegesen.

-Akkor mondhatom?- kérdezte a díler mire Minho bólintott.

Gyors felsorolta a neveket és a cégeket akik vásároltak tőle majd miután elhagyta a termet Jisungra került a sor. Han zsebéből előhalászta a pendriveot amin minden információ rajta volt majd letette az asztalra.

-Viszlát!- állt fel a székéből majd a nagy ajtó felé vette az irányt.

-Már megint szórakozol velem!- nézett rá Changbin panaszkodó arckifejezéssel.

-Miért is?- fordult vissza.

-Mert a pendrive csak a te gépeddel kompatibilis amit nélküled nem tudok használni, mert kettős beléptető rendszerrel védett. A jelszavadat már rég tudom, de a biometrikus kódot semmiféleképpen nem tudom feloldani.- magyarázta idegesen szinte mindenkinek.

-Tudod mit kell megszerezned hozzá?-kérdezte gonoszan vigyorogva.

-Mit?- kérdezte unottan, de kíváncsian Changbin.

-A bal kezem kell hozzá.-mondta pajzánul vigyorogva.

-Kérlek inkább ne folytasd, te nagyon idióta vagy!- fintorodott el Hyunjin.

-Meg a jobb kezem és egy tű!- fejezte be. -A vérem oldja fel. Tudjátok fontos, hogy a maffia ne turkáljon a laptopomon elvégre bennem már eleget turkált!- mondta majd ismét egy gúnyos mosoly húzódott ajkaira.

Mindezek után végre eltudta hagyni a nagy termet ahol csend honolt kijelentése után. Mindannyian tudták mit értett a bennem szó alatt.

-Még ma estére legyenek meg az információk, mert tudni akarom!- intézte szavait Changbinnak a vezér majd Jeonginra nézett, hogy ideje lenne neki beszélnie.

-Jisung feltörte a Black Moon rendszerét én pedig leszedtem az összes információt róla ami hasznos lehet számunkra!- tett le ő is egy pendriveot az asztalra.

-Ezzel legalább tudok mit kezdeni!- mondta Changbin kezébe kapva a tárgyat.

-Letudják nyomozni, hogy ki és honnan törte fel?- kérdezte a vezér.

-Állítása szerint nem ugyanis ha megpróbálják megkeresni a forrást az kisüti az egész számítógépet.-válaszolta.

-Mióta is tud hackelni?-kérdezte Hyunjin hiszen egyáltalán nem volt sorolható a képességeihez.

-A tudása szerint nem kispályás szóval nem tegnap kezdte.- válaszolta meg a kérdést Seungmin aki az egyik legjobb hacker volt a maffiánál.

***

Jisung a zacskót kivéve zsebéből szobájában a fiókba tette a többi közé. Az egy hónap alatt többször is vásárolt heroint a maffia dílerétől, de egyszer sem használta. Legelőször azért vett, de utána gyorsan meggondolta magát és berakta a fiókjába. Azóta ez hagyomány lett nála. Drogot vesz azért, hogy a fiókba tegye. Könnyített a lelkén az, hogy vásárolt, de nem használta. Maga sem értette miért múlik el minden bánata ha drogot vásárol, de nem bánta. Annyi pénzt kap havonta, hogy nem tud vele mit csinálni így ha drogra megy el sem érdekli. Úgy fogja fel mint egy hobbit amire kidobja a pénzeket, de legalább lelki békére talál. Az pedig, hogy bármelyik percben lebukhat és kérdőre vonhatják nem érdekelte. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit csinál. A pénzt pedig más nevére könyveli el a díler.

Miután eltette a drogot elhagyta szobáját és bezárta annak ajtaját. Ideje volt visszatérni a kicsiny irodájába. A szobában már várt rá Changbin így leült a székébe. Laptopját felnyitva beütötte a jelszót majd a fiókhoz nyúlt.

Elővett egy vércukormérőt amit átalakított majd bedugta a gépébe. Ujját megbökte egy tűvel majd vérével belépett a gépbe. Elkérte Changbintól a pendriveot majd felé fordította a laptopot, hogy minden információt jól lásson.

-Valaki beakar törni a gépedbe?- kérdezte visszafordítva a készüléket hiszen egy ablak folyamatosan villogni kezdett.

-Nem, csak Hyunjin üzent, hogy jelenjen meg a főnök irodájában!- mondta majd hagyta, hogy tovább dolgozzon az idősebb.

-És nem mész?-érdeklődte meg hisz továbbra is nyugodt ücsörgött.

-Amiről beszélni akar azt Seungmin intézi nem én.- vonta meg vállait.

-Miről akar beszélni?

-A vezér esküvőjéről!- válaszolta.

Changbin nem szólt semmit, jobbnak látta ha csendben marad hisz bármennyire tűnt úgy mindenki számára, hogy Jisungot nem bántja a dolog ez nem így volt. Belülről üvöltött a fájdalomtól és az, hogy az esküvőn is ott kell, hogy legyen még nehezebbé tette a feladatot számára.

-Boldogok voltatok pedig..-mondta halkan.

-Csak én és az is csak hamis ábránd volt. Tudnom kellett volna, hogy nem lesz jövője mégis belementem. Vessek magamra, nem?- nézett Binre aki kicsit elszégyellte magát.

Nem gondolta volna, hogy a fiatalabb meghallja azt amit mondd hisz olyan halkan mondta. Sajnálta a fiút amiért pár perc leforgása alatt elveszített mindent ami a boldogságát jelentette. Volt egy férfi az életében aki látszólag szerette és óvta őt majd kiderült, hogy nem ő az egyetlen..sőt ő csak egy pótkerék az autó csomagtartójában. Jisung volt a másik személy Minho életében és jobbnak látta ha csak egy informátor marad. Ha csak egy alkalmazott lesz aki nem számít. Visszalépett a fényből a sötétségbe Minho pedig szó nélkül hagyta.

A napok gyorsan teltek és ahogy egyre jobban közeledett a vezér esküvője Jisung egyre több drogot vásárolt. Nem elégedett meg egy piciny zacskóval neki egyszerre kettő majd három kellett.

-Azt ne mondd nekem, hogy mindet elhasználtad amit adtam tegnap!- nézett rá az idősebb férfi.

-Mi közöd hozzá? Te adod én kifizetem és minden fasza!- mondta idegesen.

-Nem kellene ilyen sűrűn használnod. Ki fog égni az agyad teljesen!- nyomta kezébe a négy zacskót.

-Ne törődj vele..ez az én dolgom!- adta kezébe az összeget majd zsebre vágta a drogot és elindult.

Idegesen hajába túrt majd a szobája felé kezdte venni az irányt.

-Mi dolgod neked a dílerünkkel?- jelent meg előtte Hyunjin.

-Nekem aztán semmi!- válaszolta majd megpróbálta kikerülni.

-Ok nélkül egyik ügynök sem keresi fel és manapság téged egyre többször látnak errefelé.- állt elé, hogy a fiú ne tudjon menekülni.

-Mit is akarsz tőlem pontosan?- kérdezte kicsit idegesen miközben teste is remegni kezdett.

-Csak tudni, hogy mit keresel erre.- mondta majd Jisung orrára nézett. -Drogozol?- kérdezte komolyan a vérző területet figyelve.

-Eszemben sincs.- válaszolta megtörölve orrát. -De ha véletlen mégis ahhoz senkinek semmi köze.- tolta félre Hyunjint majd újra megindult szobája felé.

Orrából csak úgy folyt a vér ami nem akart elállni. Szembetalálkozott Felixszel is aki aggódva nézett rá.

-Ne kísérjelek el az orvosiba?- kérdezte továbbra is aggódva.

-Maga aztán semmiképp!- rázta le kezéről vérét. -A ruhapróba amarra van!- mutatott az ellenkező irányba mint amerre Felix tartott.

-Ne magázz már!- dobbantott egyet idegesen. -Ennyi vér kicsit sem normális!- mutatott Jisung kezére mit már beborított a vére teljesen.

-Jól leszek maga csak menjen a ruhapróbára.- mondta majd újra elindult.

-Jisung?-ragadta meg valaki vállait.

-Kivel futok még össze könyörgöm!- hunyta le szemeit egy pillanatra majd az illetőre nézett. -Uram!- lépett egyet hátra majd meghajolt hiszen Minho állt előtte.

-Veled meg mi történt?- kérdezte vérző orrát figyelve.

-A vakokkal megesik, hogy nekimennek valaminek!- válaszolta majd tovább akart menni.

-Menj el az orvosiba!- fogta meg karját.

-Jól vagyok!-törölte meg orrát ismét, de mindhiába.

Mindennel csak annyit ért el, hogy arcára is kent a piros folyadékból. Óvatosan kihúzta karját Minho keze közül majd sietve indult tovább. Mire szobájába ért több emberrel is összetalálkozott. Magára zárta a szoba ajtaját majd a fürdőbe ment ahol egy törölközővel megtisztította arcát és az orrát is. Még mindig vérzett így jobbnak látta ha a törölközőt továbbra is orránál tartja.

Ágyához sétálva leült és várta, hogy végre elmúljon az orrvérzése. Mindent megtett annak érdekében, hogy elálljon a vérzés, de semmi sem vált be. Kezdett rosszul lenni a sok vértől ami kifolyt az orrából és még csillapodni sem akart.

Lassan felállt majd kiment a szobájából és elindult az orvosi szoba felé. Útközben elment a terem mellett ahol Minho volt aki esküvői öltönyét viselte. Szomorúan nézett a férfire akin úgy állt az öltöny mintha ráöntötték volna. Egy apró mosoly húzódott ajkaira majd jobbnak látta ha nem áll tovább az ajtóban.

-Hyung?- nézett rá Jeongin aggódóan a folyosón. -Mond, hogy annak a törölközőnek piros a színe.- bámulta a rongyot Jisung kezében.

-Nem foglalkoztatott a színe!- válaszolta majd tovább indult. -Az orvosiba megyek szóval ne aggódj!- mondta elvéve orrától a rongyot.

A törölközőre nézve megszédült a látványától. Már csak a tudat, hogy a piciny rongyot az ő vére itatta át az ájulás szélére jutotta. Egy darabig csak bámulta a rongyot ami kiesett kezéből ő pedig azzal együtt a padlóra zuhant.

-Jisung!- kiabálta Jeongin miközben odasietett hozzá.

***

-Van annak jele, hogy a kokain miatt vérzett az orra ennyire?- kérdezte Hyunjin az ujjai közt tartva a négy zacskót amit Jisung zsebében talált.

-Én inkább a stresszre fognám mintsem a kokainra.- válaszolta a doktor.

Hyunjin csak bólintott egyet majd zsebre tette a drogot és távozott. Jisung nem sokkal később ébredt fel. Az orvos elmagyarázta neki, hogy hol van és, hogy miért. Saját felelőségére távozott a gyengélkedőről majd zsebében kezdett kutatni. Pánikolva fordította ki zsebeit és sehol sem találta a drogokat.

-Mit keresel ennyire?- sétált oda hozzá Hyunjin. -Talán ezeket?- mutatta meg neki a zacskókat.

Jisung csak nagyot sóhajtva sütötte le a szemeit. Tudta, hogy egyszer le fog bukni, de azt semmiképp nem akarta, hogy Minho egyik személyes testőre buktassa le.

-Fejezd be Jisung! Nem akarlak többet meglátni a dílerünk közelébe!- hajolt közelebb hozzá. -Fontos információkat szerzel amiket nem kezelhetsz illuminált állapotban!

Jisung csak nagyot nyelt majd bólintott és ott hagyta az ideges ügynököt. Csalódottnak érezte magát és összetörtebb volt mint valaha. Az elmúlt egy hónapban elég sokszor érezte, hogy senkinek sem fontos. Ezért is tudta ilyen sokáig titokban tartani, hogy drogot vásárol majdnem minden egyes nap. Nem számított senkinek sem. Csak egy ügynök volt akivel akármi történhet. Pótolható!

***

Az esküvő napja hamar eljött és Jisung csak azt vette észre, hogy egy fekete öltönyben ücsörög a szertartás után egy hatalmas teremben. Csak bámult maga elé egészen addig ameddig nem kínáltak fel neki egy pohár pezsgőt.

Jisung sejtette sőt tudta, hogy nem csak egy egyszerű pezsgő. Soha életében nem látta a pincért így gondolta, hogy olyan ember lehet aki nem Minhonak dolgozik. Gondolta, hogy meg akarják őt mérgezni. Minden ellensége tudott arról, hogy ki is volt a szeretője hosszú időkig.

-Köszönöm!- mondta majd kezébe vette a poharat.

-A célszemély egy pohár pezsgőt adott át Jisungnak!-mondta Hyunjin a különböző helyeken álló ügynököknek.

-Biztos vagyok benne, hogy tudja mi van benne!- szólalt meg a terem másik végéből Changbin.

Hyunjin lassan közelítette meg Jisungot bámulva minden tettét. A fiú csak bámulta a poharat és a benne lévő pezsgőt. Sejtette, hogy valami nincsen rendben nála és aggódott, hogy esetleg megfogja inni a pohár tartalmát.

-A célszemély kiiktatva!- hallotta meg fülében Chan hangját.

-Mindenki közelítse meg Jisungot úgy, hogy ne tűnjön fel neki!- mondta. -Ha pedig megpróbál inni belőle akkor rohanjátok le!- tette hozzá.

Jisung nagyot sóhajtott majd Minhora nézett aki újdonsült férje kezét fogva köszönte meg az ajándékokat. Szeméből egyetlen egy könnycsepp távozott majd gondolkodás nélkül emelte a poharat szájához.

-Te barom!- iramodott neki Hyunjin aki a legközelebb volt hozzá.

A teremben lévő összes ügynök Jisung felé szaladt aki ezt jól tudta. Egyenesen Hyunjin szemeibe nézve húzta le a pohár tartalmát aki egy pillanatra megtorpant.

-Te ostoba!- indult meg újra felé, de Jisung csak egy pendriveot nyújtott felé.

-A laptopomon lévő összes fontos adat ezen van!- adta oda az idősebbnek majd nehezen felállt a székből.

-Jisung!-nézte a fiút aki egyre rosszabbul festett.

Han az idősebb karjaiba zuhant aki ijedten figyelte a fiút kinek szájából már folyt a vér.

-Hívjátok ide a kibaszott orvost!- kiáltotta el magát hiszen az összes testőr őt nézte.

-Itt meg mi folyik?- ment oda Minho.

Hyunjin válaszolni sem tudott csak próbálta ébren tartani a fiút aki csak a halált várta. Minho ijedten térdelt le a fiú mellé amint látta, hogy ki van Hyunjin karjaiban.

-Mi a faszom történt?- kérdezte idegesen Hyunjint. -Jisung..Ébren kell maradnod!- rázta meg a fiút egy kicsit.

-Kérhetek valamit tőled hyung?- kérdezte a férfi szemeibe nézve mik teli voltak könnyekkel.

-Bármit Jisung csak maradj velem!- tűrte arrébb Jisung egyik hajtincsét.

-Legyél boldogabb vele mint amilyen velem voltál.- mondta ki nehezen a szavakat. -Szeretlek..-mosolyodott el majd végleg lehunyta szemeit.

-Jisung?- nézte a fiú elernyedt testét. -Jisung!- kiabált rá hátha csak egy rossz vicc az egész és majd felébred. -Jisung, kérlek!- eresztette ki könnyeit miközben a fiú homlokának döntötte fejét.

-Sajnálom főnök!-nézte meg Jisung pulzusát Hyunjin, de nem észlelt semmit. -Elment..-mondta halkan hiszen még maga sem hitte el.

-Én is szeretlek Jisung!- motyogta a vezér magához ölelve Jisung holtestét.

VÉGE!