Han Jisung közel 5 éve lett vámpír amikor öngyilkosságot követett el családja és párja miatt is. Sose volt erős fiú és az akkor történteket egyszerűen nem tudta feldolgozni. Így történt hát, hogy leugrott az egyik hídról abban a hitben élve, hogy nem látta őt senki.

Felesleges volt a hit hiszen egy valaki látta. Lee Minho ki már 400 éves múlt és mindennap szomorúan figyelte ahogyan Jisung boldog akkori párjával.

Azon a napon amikor Jisungot holtan húzta ki a vízből teljesen összetörve harapta meg többször is annak reményében, hogy a vámpír méreg hatni fog.

Hatott is hiszen Jisung 2-3 nappal később Minho lakásában nyitotta ki szemeit a vérre éhezve. Nem értett semmit sem és amikor megpillantotta Minhot a vér is megfagyott az ereiben ami innentől kezdve már lehetetlen, de a lényeg meg van.

Az emberek tudták, hogy léteznek vámpírok viszont eszméletlenül ritkán találkozhattak velük. Pár kép volt néhány vámpírról köztük Lee Minhoról is.

-Meg fogsz ölni?- kérdezte miközben szemeivel Minhot fürkészte.

Mintha élesebb lenne a látása és jobb lenne a hallása.  Fejét megrázva próbált emlékezni arra, hogy mégis, hogy került ide, de nem emlékezett még semmire.

-Holtan húztalak ki a vízből, mert öngyilkos lettél! Nem volt szívem holtan hagyni téged szóval...

-Vámpír lettem!- suttogta maga elé meredve.

-Igen!- bólintott egyet az idősebb majd élesen szívta be a levegőt amikor Jisung vérére gondolt.

Amíg Sung ember volt soha nem érezte azt, hogy neki kell az ő vére szimplán csak szerelembe esett viszont most. Nem állítaná meg benne semmi sem abban, hogy addig szívja a fiatal fiú vérét ameddig tele nem lesz.

-Éhes vagyok!- suttogta Jisung miközben folyton Minho nyakát nézegette.

Nem értette, hogy miért, de egyszerűen vonzotta őt a vámpír vére. Oda akart menni hozzá és inni akart a véréből. Tudta, hogy ez csak kezdetleges éhség vagyis csak gondolta hiszen hetekkel, hónapokkal később is csak az ő vérere vágyott.

-Van egy alkum!- állt fel a fotelből a férfi. -Te ihatsz az én véremből én pedig ihatok a tiédből!- lépett hozzá közelebb majd leült elé és a nyakára simított.

-Rendben!- egyezett bele azonnal.

Félt nem is kicsit hiszen hallotta, hogy a vámpír harapás eszméletlenül tud fájni és ő bizony nem akart se fájdalmat okozni, se érezni.

-Mivel te éhesebb vagy így te leszel az első!- mondta oldalra döntve a fejét, hogy jobban hozzá tudjon férni a kisebb.

Jisung próbált hezitálni, de az éhség erősebb volt így azonnal a férfi ölébe mászott és a nyakába harapott. Minho egyáltalán nem számított efelé közelségre, de még akkor is tetszett neki ha tudta ez semmit nem jelent.

Jisung csak itta és itta az idősebb vérét aki lehunyt szemekkel élvezte a perceket amik olyan gyorsan múltak el. Amikor a friss vámpír jobban belemélyesztette szemfogait Minho fehér bőrébe egy apró nyögés is elhagyta ajkait. Jisungnak tetszett, ez nem vitás, de azért nem próbálta meg annál is jobban belemélyeszteni a fogait.

Minhonak nem volt újdonság viszont Jisungnak eléggé. Egyszerűen furcsállta, hogy egyszerre csillapodik és nő az éhsége. Csillapodik az éhség érzet, de nő benne a szexuális éhség. Nem értette, de azt gondolta, hogy ez mind a harapásnak köszönhető vagy annak, hogy túlságosan élvezi a vér ízét.

-Én jövök!- markolta meg a fiú csípőjét és remélte, hogy nem erővel kell eltaszítania magától hiszen az köztudottan fáj.

Jisung nem igazán akarta abbahagyni, de értette a jelzést így lassan elvált a nyakától. Minho megtörölte a száját majd kissé izgulva hajolt Jisung nyakára. Ő már tudta, hogy mivel lehet őrületbe kergetni egy vámpírt így nem volt kérdés, hogy először csak apró csókokat nyomott Jisung bőrére.

Jisung szemei kitágultak amikor apró csókokat érzett a nyakán, de le se tagadta volna, hogy tetszik neki a játék. Utálta és imádta, hogy a harapás bármelyik percben megtörténhet.

Nem kellett olyan sokat várnia csupán még 1 percet, de az az egy perc több lett volna ha nem markolja meg Minho pólóját türelmetlenül.

A harapást egy hangos nyögéssel fogadta és nem csak azért, mert ez volt az első hanem azért is, mert váratlanul érkezett. Teljesen elfelejtette, hogy az embereknek fáj a harapás hiszen most már tudta, hogy a vámpíroknál a megfelelő személy harapása felér egy jó szexxel. Bár nyilvánvalóan ezt az 5 év alatt teljesen kidobta a kukába hiszen akárhányszor ágyba bújt az immáron 405 éves Minhoval, szenvedett a gyönyörtől.

Le sem tudja írni mennyire élvezi amikor Minho és ő ágyba bújnak és beveti azt a bizonyos gyorsaságot. Teljesen más egy vámpírral és egy emberrel szeretkezni és ezt Jisung is közölte Minhoval. Szegény, először azt hitte, hogy valamit nagyon rosszul csinált illetve, hogy nem tetszett Jisungnak, de aztán a mókus fiú elmondta neki, hogy az első közös éjszakájuk volt a legcsodálatosabb napja.

Visszatérve a múltra..

Jisung lehunyt szemekkel élvezi ahogy az idősebb issza a vérét miközben óvatosan eldönti az ágyon. Percekig csak issza a vérét majd amikor már úgy érezte teli van óvatosan kihúzta szemfogait Jisung nyakából. Apró csókokat hagyott még a bőrfelületen majd megtörölte a száját és megtámaszkodott Jisung felett, hogy a szemeibe tudjon nézni.

Jisung csak nyelt egy nagyot és el sem tudta hinni, hogy mégis mit művel. Vadul és mohón kapott az idősebb ajkai után aki viszonozta a hevességet. Egyszerűen csak úgy érezték, hogy számukra ez a legjobb és a testük kívánja a másik ajkát.

Persze nem ezen a napon történt az első! Azután a nap után hetekig csak kerülgették egymást. Jisung megismerte Minho barátait akik szintén vámpírok. A hetekkel később Minho döntött úgy, hogy újra szeretné érezni Jisung vérét és nem is habozott. Szemét és sunyi módon harapta meg Jisungot aki most is rettenetesen élvezte a dolgot.
Azon a napon történt az első szeretkezésük és nyilván ezek után össze is jöttek.

Eltelt 5 év és azóta is boldog párkapcsolatban élnek. Néha veszekednek olykor durvábban olykor egyáltalán nem. Ezekből a veszekedésekből pedig végül mindig békülés lesz hiszen nem tudnak egymás nélkül élni illetve addig nem mennek el az ágyba pihenni ameddig el nem intézték a problémát. Néha ez szexszel működik néha pedig szavakkal vagy apróbb tettekkel.

A napokban is történt egy durvább veszekedés ahol Minho idegességében olyan dolgot vágott Jisung fejéhez ami olyan szinten megbántotta, hogy napok óta a szobájában ülve sír.

"Meg sem kellett volna mentenem aznap!"

Persze Minho azonnal realizálta amit mondott és bocsánatot akart kérni Jisungtól, de elrohant és azóta külön szobában alszanak. Minhonak esélye sincsen bocsánatot kérni tőle hiszen ki sem akar jönni.

-Rossz vámpír, igaz?- nézett le szipogva majd bekapcsolta a tévét és hátát kitámasztva kezdte el bámulni azt.

A szobában maradás oka már nem csak Minho volt hanem valami egészen más is. Addig próbálta rejtegetni amíg lehetett, de mivel vámpír így csak körülbelül 2 hónapig ment neki ez.

Sóhajtva kelt ki az ágyból majd kinyitotta az ajtót hiszen muszáj volt tudnia Minhonak is az igazat. Gyorsan visszafeküdt az ágyba majd betakarta magát hiszen így még nem volt olyan feltűnő.

-Jisung! Kérlek bocsáss meg! Nem gondoltam komolyan, esküszöm! Szeretlek téged és már az előtt is szerettelek! Nyilván nem kellett volna ilyet mondanom, de csak kicsúszott és egyáltalán nem gondoltam komolyan! - hadarta el miközben szemeit megtörölve ült le mellé az ágyra.

-Mondanom kell valamit!- szólalt meg egy kis idő után.

-Mondjad drágám!- szipogta közelebb csúszva hozzá.

-A helyzet az, hogy én...- nyúlt a takarójért, hogy letudja venni magáról amit rögtön meg is tett.

Hasa rendkívül jól látható volt bár nem volt még a legnagyobb. Még tökéletesen lehetett rejtegetni bő ruhákkal. Minho sokkolva bámulta a pocakot amiben leendő vámpír babája növekszik.

-Apa leszel!- motyogta Jisung miközben hasára simított ezzel még kivehetőbbé téve a terhességet.

-Te jó isten!- törölte meg szemeit újra majd kezét Jisung hasára tette. -Hát szia! Remélem hamarosan már a karjaimban tarthatlak téged!- hajolt lejebb suttogva beszélve, hogy csak is a baba hallja, de nyilván Jisung is hallotta.

Kuncogva simogatta meg Minho fejét aki egy haspuszi után befeküdt mellé és jó szorosan a kisebbehez bújt, csak is óvatosan.

-Szeretlek és a babánkat is szeretem!- mosolyodott el Minho miközben összekulcsolta ujjaikat.

-Én is szeretlek titeket!- viszonozta a mosolyát Jisung najd hasára simítva egy csókot kért Minhotól amit nyilvánvalóan meg is kapott.