Jisung unottan ült a székében azon gondolkodva, hogy mégis, hogyan kéne elnyomnia magában az érzéseit. Személyszerint ő egy titkár aki egy nagyon szexi fiatal Lee Minho nevű férfinak dolgozik évek óta. Nos az évek alatt eléggé belehabarodott és egyszerűen nem tudja tovább rejtegetni. Elakarta neki mondani hiszen néha érezte a kémiát közöttük viszont amikor meghallotta a hírt miszerint a főnökének hozzá kell mennie egy gazdag család lányához azonnal meghátrált. A lány hetek óta elég gyakran megjelenik a cégnél és sajnos olyanokat is lát amit nem igazán szeretne. Ez miatt gondolkodott már a felmondáson is, de egyszerűen még nincs elég bátorsága hozzá.

-Jisung, mégis min gondolkodsz ennyire? Kértem, hogy hozz nekem egy pohár kávét!- nyavajgott a nő aki körülbelül olyan buta mint egy segg.

-Jisung nem neked dolgozik hanem nekem!- jött vissza az irodába Minho majd leült a helyére. 

A lány szemeit megforgatva ült le a kanapéra ami már a törzshelyévé vált. Minho számtalanszor megkérte, hogy távozzon hiszen így nem tudják normálisan végezni a munkájukat, de a lány nem akart távozni. 

-24 éves vagyok, de akárhányszor itt vagy 70 évesnek érzem magam!- sóhajtott fel Minho mire Jisung elkuncogta magát. 

-Én pedig 21, de 90 évesnek érzem magam!- nevetett a fiatal majd felállt a székéből.

Jisung kilépett az ajtón majd sóhajtva indult el a kávégép felé. Tudta, hogy ha marad valami olyannak lesz a szemtanúja amit nem akar látni. Amikor végre végzett egy kávéval a kezében indult vissza. Amint kinyitotta az ajtót azt vehette észre, hogy a lány magához húzza Minhot és ajkaira tapad. Jisung letette a kávét majd becsapta maga mögött az ajtót hiszen újra sikerült összetörnie a szívét.

/..../

Napok teltek el így és Jisung végleg megelégelte, hogy mindennap sírva megy haza és akár órákig is képes könnyeket hullajtani szomorú zenéket hallgatva. Eldöntötte, hogy ő bizony beszél Minhoval a felmondással kapcsolatban. Alapjáraton nincs szüksége arra, hogy dolgozzon hiszen gazdag családból származik, de szerette volna a saját pénzéből megvenni azokat a dolgokat amikre szüksége van/volt. 

-Jó reggelt!- ült le a helyére majd nyelt egy nagyot hiszen nem korán reggel szerette volna közölni főnökével.

-Jó reggelt Sungie!- mosolygott rá kedvesen majd felhúzta a székből és magához ölelte.

-Nagyon jó kedvében lehet, Mr. Lee!- kuncogott fel Jisung majd a meglepettségét félretéve visszaölelt.

-Igen, most kivételesen jó kedvem van!- tolta el magától a fiút majd leült a székébe.

Jisung is így tett majd azon kezdett el gondolkodni, hogy biztos, hogy el kellene rontania az idősebb kedvét azzal, hogy felmond? Sóhajtva kezdte el csinálni a dolgát majd amikor már eljött az ebéd szünet megjelent a nő akit gyűlöl.

-Minsun most menj el! Beszélnem kell Jisunggal valami fontos dologról!- mondta Minho majd az ajtóra mutatott. -Nem rád tartozik!- sóhajtott fel.

Különös mód a lány kiment az irodából így Minho nyugodtan tudott Jisung felé fordulni.

-Mit szeretnél, hyung?- kérdezte kíváncsian.

-Remélem, hogy ezzel nem rontok el semmit, de most már nem tudom tovább titkolni! Tudom, hogy ott van Minsun, de én nem akarok tőle semmit! -hajtotta le a fejét miközben ujjait kezdte piszkálni. 

-Nyögd már ki, hyung!- emelte fel hangját amikor percekig csak hallgatott. -Sajnálom!- motyogta.

-Szeretlek! Talán túlságosan is ahhoz, hogy elvegyem Minsunt. -mondta olyan halkan, hogy ha Jisung nem fülelt volna eléggé akkor nem is hallotta volna meg.

-Hogy mi?- kérdezte teljesen ledöbbenve.

-Sajnálom, de én beléd szerettem!- mondta hangosabban most már Jisung szemeibe nézve.

-Tudod te, hogy mióta várok erre?- törölte meg a szemeit majd beleült Minho ölébe. -Én is szeretlek!- mosolyodott el majd egy hosszú és érzelmes csókot kezdeményezett.

/..../

Jisung és Minho azután  a nap után összejöttek és nagy nehezen, de ezt közölték Minho szüleivel. Azt gondolták, hogy nagyon rosszul fogják ezt fogadni viszont mint kiderült egyáltalán nem érdekli őket, hogy ki vagy mi, az a lényeg, hogy gazdag családból származzon.

-Ez könnyebb volt mint gondoltam!- mondta Minho meglepetten miközben leült az ágyára.

-Ebben egyetértek!- ült bele az ölébe hiszen kiakarta élvezni azt, hogy vele lehet.

-De legalább elfogadják, hogy a párom egy férfi! Bár házasságról nincs szó, de egyszer majd megkérem a kezedet!- mosolyodott el aranyosan majd egy csókot nyomott ajkaira.

-Szeretlek, hyung!- karolta át az idősebb nyakát.

Percekig csak szemeztek majd végül Jisung szüntette meg a köztük lévő távolságot. A kisebb Minho hajába túrt majd óvatosan meg is húzta tincseit ami egy halk sóhajt váltott ki belőle. Minho egyik kezével derekát szorította meg míg másikkal jól belemarkolt fenekébe. A mókus fiú egy halk nyögést hallatott majd hirtelen Minho mellkasára simítva döntötte el az ágyon. Az idősebb Jisung combjai alá nyúlva húzta magához feljebb és elmélyítette a csókot ami egyre szenvedélyesebb lett.

/..../

Jisung immáron mesztelenül feküdt Minho alatt aki szintén ruha nélkül volt. Minho egy újabb csókot nyomott a fiú nyakára illetve mellkasára majd végül felnézett a szemeibe engedélyre várva. Nem igazán bírt már magával hiszen amint meghallotta Jisung élvezettel teli hangját a tágításnál már akkor tudta, hogy az ő hangja lesz a kedvence amit akár egész nap eltudna hallgatni.

-Csináld már!- nyöszörgött a kisebb miközben Minho karjaira simított.

Minho nem habozott, tette amire a kisebb megkérte és óvatosan hatolt a kisebb testébe.

Azon az éjszakán a hangok amiket Jisung kiadott minden másodpercben egyre közelebb vitték Minhot az orgazmushoz. Megőrült a kisebb hangjától és látványtól egyaránt.

/2 évvel később/

Jisung és Minho kapcsolata még mindig felhőtlen ugyanakkor volt már jó pár veszekedésük az elmúlt 2 évben. Utoljára 1 héttel ezelőtt veszekedtek amikor Jisung felhozta a baba témát miszerint ő szeretne. Minho reakciója az volt, hogy ő nem akar mivel nagyon sok a munkája és nem lenne ideje arra, hogy foglalkozzon a gyerekkel. Jisung ezt persze felfogta és megértette, de nyilván a lelke mélyén vágyott rá ami miatt szomorú volt. Ezt a szomorúságot próbálta leplezni, de nyilván nem mindig sikerült neki.

-Mi a baj? Már egy hete random kedvetlen leszel!- ült le mellé Minho aki nem rég esett haza fáradtan a munkából.

-Biztos elmondhatom?- kérdezte kissé félve hiszen nem tudta, hogy jelenleg mennyire ingerlékeny a párja.

-Mondjad!- válaszolt és figyelmesen hallgatta a fiút.

-A baba miatt vagyok szomorú!- suttogta majd egyből össze is rezzent amikor Minho izmai befeszültek.

-Azt hittem elég egyértelmű voltam, hogy nem akarok gyereket! Nem lenne rá időm mivel egésznap dolgozom, de ha vagy olyan hülye, hogy így akarsz egy gyereket akkor hajrá! Neveld fel egyedül, mert, hogy én nem fogom tudni az is biztos! Nem gondolod, hogy korai? Csak 2 éve vagyunk együtt, minek baba ha egyszer sose tudni mit hoz a jövő? Lehet, hogy 2 nap múlva már nem is leszünk együtt!- förmedt rá az idősebb miközben már kiabált is.

-Miért ordibálsz Jisunggal Minho?- jelent meg Minho anyja aki aggódva figyelte a síró fiút aki lehajtott fejjel ült a kanapén.

-Nincsen baj anya! Én mentem messzire!- mondta Jisung majd felállt a kanapéról és kisietett a lakásból.

-Jisung ne menj el!- kiáltott utána anyja hiszen az eső szakadt és már késő volt.

Az anyuka utána ment, de amikor kinyitotta az ajtót a fiú már nem volt a ház közelében.

-Elmondanád, hogy ez mégis mi volt? - kérdezte ordítva az anyja hiszen elege volt abból, hogy Jisung nem elég boldog, mert Minho folyton ingerlékeny.

-Csak elmondtam amit gondoltam!- válaszolt ugyanolyan hangerővel mint az anyja.

-Belegondolsz abba, hogy miket hordassz össze? Megmondtam, hogy ne hallgas apádra hanem igenis állj ki magadért. Milyen párja vagy annak a fiúnak aki mindent megtenne érted? Hah? Nem veszed észre, hogy fél tőled? Fél elmondani neked, hogy mi bántsa, mert te folyton csak ráförmedsz és kiabálsz vele! Miért kellett azt mondanod neki, hogy talán 2 nap múlva már nem lesztek együtt? Tudod te mennyire szeret téged? Soha senki nem szeretett téged még ennyire mint ő! Ha gyereket akar felnevelni veled az egy kibaszott nagy lépés hiszen egy életre tervez veled! Ő felfogta, hogy te nem akarsz babát, de az nem jelenti azt, hogy nem lehet szomorú ez miatt. Ezzel a viselkedéssel csak azt éred el, hogy előbb utóbb elhagy vagy rosszabb..megcsal téged és tudod fiam, akkor nem őt fogom hibáztatni hanem téged!

Minho anyja ideges volt hiszen a fia születése óta senkit sem látott még így szeretni valakit mint ahogyan azt Jisung teszi. Nem érti a fia viselkedését és eléggé fél attól, hogy Jisung teljesen összetörve bolyong az esőben. Reméli, hogy hazament ahol jó meleg van és nyugodtság.

-Menj! Gondolkozz el magadon és aludj egyet! Felhívom Jisung anyját, mert te annyira sem vagy képes, hogy aggódj a párodért akit annyira megbántottál, hogy elhagyta a lakást!- ment be a konyhába idegesen majd a telefonját a kezébe véve tárcsázta Jisung anyja számát.

/..../

Jisung sírva vette fel a telefonját amikor anyja hívta és az ijedtségtől még a könnyei is elapadtak.

-Jisung azonnal gyere haza! Nem haragszom rád, ne ijedj meg, de úgy veszem észre, hogy 3 évvel ezelőtt elég hülye voltál!- mondta az anyja majd le is tette a mobilt .

Jisung futva tette meg a maradék távolságot majd a ház ajtaját kivágva ledobta magáról a cipőjét és a vizes pulóverét.

-Gyors öltözz át, addig szólok apádnak!- mondta majd beküldte a fiút a fürdőbe.

Jisung másodpercek alatt öltözött át és szaladt a nappaliba ahol gyerek sírást hallott. A vér is megfagyott az ereiben és nem értette, hogy mi történt.

Amikor besietett a nappaliba meglátott egy kisfiút egy fekete hosszú ujjú bodyban aki keservesen sírt és az apukájat akarta, mert az anyja azt mondta, hogy itt lesz.

-Anya?- kérdezte félve Jisung.

-Itt volt Dahyun! Közölte velünk, hogy ő nem hajlandó tovább nevelni a gyereket szóval ideje megismernie az apját aki te vagy! A kisfiú 3 éves lesz és pont azon a napon született mint te!- magyarázta el neki az apja.

Jisung sírva ment oda a fiúhoz akit azonnal a karjaiba vett és mosolyogva nézett rá.

-Itt van apa, most már ne sírj!- törölte le a fiú könnyeit aki szépen lassan megnyugodott.

-Apa?- kérdezte aranyosan mire Jisung csak bólintott párat.

-Igen, én vagyok apa! Most már velem fogsz élni és ha minden igaz akkor a párommal!- mondta halkan majd elsétált vele a konyhába.

-Másik bácsi?- hajtotta fejét Jisung vállára.

-Hát mostanában nagyon rossz és sokat ideges! Lehet, hogy neked sem fog örülni, de mivel te fontosabb vagy így a bácsi nem fog érdekelni. Elleszünk a mamával és a tatával!- mosolyodott el halványan és próbált nem szomorú lenni.

Jelenleg csak is a gyermeke érdekli őt aki sajnos nem maradhatott az anyjánál. Örült, hogy végre megismerhette őt, de jobb lett volna ha hamarabb közlik vele, hogy 3 évvel ezelőtt teherbe ejtette az exét.

-Ma itt alszunk, de holnap már megyünk haza, rendben?- kérdezte majd leült az egyik székre az ölében a gyerekkel.

-Jó!- mondta a fiú majd tátotta a száját, hogy Jisung megetesse őt.

Jisung szívét melegség öntötte el amikor meghallotta az apa szót. Erre vágyott, hogy egy gyerek apának szólítsa őt és majd Minhot is.

/..../

-Szia! Igen, itthon van már! Mondta, hogy mi történt, de szerintem jelenleg ez a legkisebb baja!- mondta Han anyja amikor felvette a telefont.

-Ezt hogy érted?- kérdezett vissza a nő miközben csúnyán nézett a fiára.

-Úgy kedvesem, hogy Jisung exe körülbelül 3 órája elhozta a gyermekét azzal az indokkal, hogy ideje megismernie az apját illetve a nő nem tudta tovább normálisan nevelni!- válaszolt a mókus fiú édesanyja.

-Úgy érted, hogy..

-Igen, Jisung az apja a gyermeknek és jelenleg együtt esznek a konyhában. Nagyon boldognak tűnik viszont tudom, hogy aggódik az miatt, hogy mit fog reagálni rá Minho. Szerintem jobb ha még nem tudja meg! Nem hiszem, hogy akkor nyugodtan tudna aludni!

-Megérdemelné, hogy holnap hulla fáradtan keljen, de rendben. Tartom a számat amíg csak tudom és majd szeretném látni!- mosolyodott el halványan amikor arra gondolt, hogy Jisung és a fia jól elvannak.

-Rendben, küldök képeket hiszen rendkívül édesek! A neve Kyujon és olyan kis édes teremtmény!

-Rendben, szia! Puszilom őket!

-Szia, átadom!

Miután a két anya letette a telefont, az egyik fenyképezett míg a másik a fia felé fordult.

-Jól van?- kérdezte halkan az említett.

-Tökéletesen! Ha nem szeded össze magad és rosszul fogod fogadni a hírt holnap akkor számíts arra, hogy Jisung visszaköltözik a szüleihez!- mondta az anyja majd megfogta a telefonját.

A videót nézegetve szélesen elmosolyodott miközben azt motyogta, hogy tiszta az apja. Kyujon a videóban futott míg Sung futott utána.

-Mit nézel?- kérdezte miközben megpróbálta meg lesni a videót, de anyja nem engedte.

-Holnap! Mindent a maga idejében!- tette el a telefont majd el is ment.

Minho újra megpróbálta felhívni Jisungot aki csodák csodájára, de felvette.

-Mit akarsz?- kérdezte miközben odaadta Kyujonnak a cumisüveget.

-Nagyon eláztál? Minden rendben? Mikor jössz haza? Nagyon sajnálom Jisung! Nem akartam ennyire rádförmedni és megbántani, kérlek ne hagyj el!- ült le az egyik székre miközben kitört belőle a sírás.

-Hyung, ne sírj! Nem áztam el annyira és holnap megyek haza viszont nem egyedül. El kell mondanom valamit!- mondta lassan majd letette a telefont.

Nem akart ennyire rideg lenni vele, de ha tovább beszél párjával egész biztos, hogy elmondja azt amit személyesen akar.

Minho meglepetten nézte mobilját és jobban sírni kezdett. Azt gondolta, hogy Jisung megcsalja őt így gondolkodás nélkül ment a szobájába egy üveg whiskyvel a kezében.

Az ajtót bezárta majd elkezdte lőtyölni az alkoholos folyadékot miközben sírt és sírt. Magát hibáztatta és annyira elege volt már abból, hogy az apja orránál fogva vezeti őt. Az apja nem akarja, hogy gyerekük legyen hiszen akkor Minho nem fogja átvenni a céget. Minho szeretne felnevelni egy gyermeket Jisunggal, de tényleg nem lenne rá ideje.

És most már talán nem kell semmi..hiszen esélye se lesz gyereket nevelni vele.

Másnap reggel Minho fáradtan és fejét fájlalva kelt fel a földön. Maga se tudta, hogy mit csinált az éjszaka annyi volt meg neki, hogy úgy gondolja Jisung már megcsalta őt és leitta magát.

Továbbra is a sírás folytogatta őt amikor elment lezuhanyozni. Amikor végzett felvette a ruháit amit anyja készített neki ki majd végül hajába túrva ment le a lépcsőn.

-Engem is meglepett, de örülök, hogy így alakult!- mosolyodott el Jisung miközben fiát nézte a második mamája karjaiban.

-Ő az a bácsi?- mutatott a kisfiú az eléggé lesokkolt férfire.

-Igen, ő az a bácsi! De most négyszemközt kell beszélnem vele! Addig maradj csak itt és ne sírj!- simogatta meg a fiú fejét aki csak bólogatott párat.

-Rendben apa!- tette hozzá majd mosolyogva kezdett beszélgetni Minho anyjával.

-Apa?- kérdezte halkan Minho amikor Jisung kezét megfogva húzta a lépcsőig.

-Majd fent elmondok mindent!- mondta majd amikor felértek kinyitotta az ajtót ahol volt egy kisebb kupi. -Meglátszik, hogy nem voltam itthon!- forgatta meg szemeit.

-Miért hívott apának a kisgyerek?- kérdezte a fiú szemeibe nézve.

-Mert ő a 2 éves kisfiam akinek a létezéséről tegnapig nem is tudtam. Volt egy barátnőm akkoriban, Dahyun, de nem igazán mentek köztünk a dolgok így az első szeretkezés után szakítottunk. Nem voltunk rosszban szóval nem is értem miért nem közölte, hogy van egy fiúnk. Nem tudja tovább nevelni így mostantól nekem kell. Tudom, hogy te nem akarsz gyereket és éppen ezért már nem kérem tőled, hogy legyél a második apja. Annyit mondok, hogy ha nem akkor elmegyek innen és majd felnevelem egymagam!-

Végig karba tett kezekkel beszélt miközben a férfi reakcióját leste hátha észre vesz valamit.

-Megkönnyebültem, hogy nem megcsalásról van szó!- suttogta majd közelebb lépett Jisunghoz. -Valójában szerettem volna egy gyereket, de mivel az apám az orromnál fogva vezet így azt kellett tennem amit ő mondott. Sajnálom amiért ennyire rossz pár vagyok és szeretném veled közösen felnevelni a fiút. -törölte le könnyeit hiszen időközben újra előtörtek.

-És miért nem mondtad nekem el ezt?- karolta át Minho nyakát.

-Mert nem engedték és azt hittem, hogy egy kifogásnak fogod hinni!- húzta magához közelebb Jisungot, hogy jó szorosan magához tudja ölelni.

-Hülye vagy hyung! Remélem tudod!- puszilt arcára majd nyakába bújva mosolygott.

-Hogy hívják? Hány éves? Tudja, hogy együtt vagyunk? Nem lesz gond ha én is az apja leszek? Kedvelni fog?- tette fel a kérdeseit hiszen aggódott illetve kíváncsi volt.

-A neve Han Kyujon és 2 éves, szeptemberben tölti a 3-at. Igen tud rólad és nem nem lesz gond abból, hogy 2 apukája lesz. Egészen biztos, hogy kedvelni fog!- tolta el magától az idősebbet majd a szemeibe nézett.

Minho egy picit megnyugodott majd tartani kezdte a szemkontaktust.

-Szeretlek!- mondta Minho majd azonnal birtokba vette a kisebb ajkait.

-Én is szeretlek!- vált el tőle egy kicsit majd hagyta, hogy újra egy csókban forrjanak össze.

Nem sokkal később Jisung megfogta párja kezét és ujjaikat összekulcsolva elindult lefelé. A kisfiú azonnal odaszaladt Jisunghoz, de amikor meglátta Minhot megtorpant.

-Te a második apa?- nézett fel rá mire Minho kétségbe esett.

-Ne legyél szégyenlős!- mosolyodott el Jisung megsimítva párja kezét.

-Igen, én vagyok! Remélem nem gond!- mosolyodott el halványan miközben a fiút nézte.

Kyujon nem szólt egy szót sem csak kezeit nyújtotta felé. Minho nem értette, hogy mit szeretne a fiú így pánikolva nézett Jisungra.

-Vedd fel, te barom!- nevetett fel Jisung.

Minho lehajolt majd karjaiba vette a kisfiút aki csodálkozva nézett körbe.

-Jó magasan vagy, igaz?- kérdezte Jisung miközben oldalról megölelte Minhot.

-Igen!- mondta hangosan Kyujon majd Minho vállára hajtotta a fejét.

-Most a te feladatod lesz elaltatni!- mondta az anyja majd Jisung kezét megfogva mentek be a konyhába.

-Hogyan kell elaltatni egy gyereket?- kérdezte kétségbe esve amin Kyujon csak nevetett. -Ne nevess, ez komoly dolog!- folytatta.

-Sok sikert szívem!- nevetett Jisung majd leült az asztalhoz.

Minho csak nézett ki a fejéből aztán megkérdezte, hogy általában hogyan szokták elaltatni a gyereket.

-Anya sétált a babával!- mondta Kyujon miközben továbbra is a vállán pihentette a fejét.

Minho tette amit a kicsi mondott. Oda vissza sétált a nappaliban miközben a pici hátát simogatta. Nem sokkal később leült a kanapéra és elkezdte nézni a tévét nagyon halkan.

-Elaludt?- kérdezte Jisung leülve mellé.

-Igen!- válaszolt halkan majd Jisungra nézett.

-Tudtam én, hogy menni fog!- puszilt arcára majd vigyorogva nézte a most már a közös gyereküket.

-Már most a szívemhez nőtt!- simogatta meg a fiú hátat Minho.

-Nagyon jó apukája leszel a fiamnak, ebben semmi kétségem!- mondta halkan majd apró puszit nyomott a vállára.

-Szeretlek!- fogta meg szabad kezével Jisung kezét.

-Én is szeretlek!- hajtotta fejét vállára majd lehunyta a szemeit.

VÉGE!