-Jisung, szedd már össze magad végre!- dörzsölte meg orrát Minho mikor a kisebb már sokadjára hibázott.

-Sajnálom!- motyogta lehajtotta fejjel.

-Nem sajnálni kell hanem jól csinálni! Mindenki tudja már hibátlanul csak te vagy ilyen szerencsétlen!- mérgelődött tovább, Jisung pedig csak összehúzta magát.

-Minho, ne legyél vele ennyire durva!- szólt rá Chan.

-Mára ennyi majd holnap folytatjuk!- morogta majd táskáját felkapva indult ki a táncteremből.

-Menjünk!- biccentett Chan majd ő is elindult.

-Majd megyek én is!- motyogta Jisung majd leült a földre.

-Szedd össze magad Ji!- paskolta meg vállát Changbin majd végül mindenki elhagyta a termet.

Jisung bekapcsolta a zenét és újra és újra eltáncolta a koreográfiát egészen addig ameddig hibátlanul nem ment. Fáradt volt, de mégis hajthatatlan. Nem állt meg csak folytatta és folytatta, hogy minél jobb legyen. Egyedül sokkal jobb hiszen nincs Minho aki felkavarja a benne tomboló érzéseket. Nincs Minho aki mérhetetlen nagy fájdalmat és szomorúságot okoz neki.

Fél tizenkettőt ütött az óra amikor Jisung visszament a dormba. Nem volt ereje semmihez sem így csak levágódott Minho mellé a kanapéra. Az idősebb ránézett majd egyből fel is kelt és bement a konyhába. Jisung csak szomorúan elmosolyodott majd elfeküdt a kanapén és a plafont kezdte nézni.

Megint csak fájdalmat okoz nekem. Kerül engem, úgy csinál mintha leprás lennék. Csak leültem mellé és ő elment..Ennyire undorító lennék?

-Gyere vacsorázni!- szakította félbe Chan a gondolatmenetét.

-Nem vagyok éhes!- suttogta, de persze hazudott amit korgó hasa el is árult.

-Hallom, menj enni! Sokat edzetél és muszáj enned valamit!- rángatta fel a kanapéról majd behúzta őt a konyhába.

Leültek az asztalhoz majd elkezdtek enni. Bár Jisung egyáltalán nem tudott volna enni mégis megtette, hogy Chan ne aggódjon érte. Az ételnek a felét tudta csak megenni, mert végül hányingere lett és muszáj volt elmennie a mosdóba.

Könnyezve nézett maga elé amikor már kiadott magából mindent és remélte, hogy senki nem hallotta. A lenti fürdőszobába ment szóval sanszos, hogy mindenki hallotta öklendezését, de mégis reménykedett abban, hogy a nevetgélés elnyomta a hangokat.

-Minden rendben, hyung?- nyitott be a fürdőszobába Jeongin.

-Persze!- mondta halkan majd lehúzta a wc-t.

-Nem úgy tűnik!- segítette fel a földről a fiút aki ezek után kiöblítette a száját és megmosta az arcát.

-Ne mondd el a többieknek..- szipogta majd megtörölte arcát és kezeit.

-Mióta?- utalt a hányásra mire Jisung szomorúan elmosolyodott.

-3 hónapja...- suttogta Jeonginban pedig a vér is megfagyott.

-Hyung ez nem egészséges! Minden étkezés után eltűnsz és hánysz. Orvoshoz kéne fordulnod vagy legalább szólni a többieknek! Le fogsz fogyni és lehet, hogy a sok hányás a hangszálaidat is szétmarja! Ez nem játék!- könnyesedtek be szemei.

-Jeongin, minden rendben lesz! Nem kell aggódnod értem, csak ne mondj senkinek semmit, kérlek!- nézett rá könyörgő szemekkel.

-Ha rosszabbodik, nem fogom tartani a számat!- ölelte magához Jisungot majd kitört belőle a sírás.

Jeongin pont olyan érzékeny volt mint Jisung így nem csoda, hogy együtt sírtak. Changbin furcsállta a hangokat így benyitott és azonnal rákérdezett, hogy mégis mi a baj.

-Minden rendben csak elérzékenyültünk! Tudod milyen érzékenyek vagyunk!- mentette ki magukat Innie majd megfogta Jisung kezét és kimentek a fürdőből.

Changbin sóhajtva ment vissza a konyhába majd kissé frusztráltan ült le a helyére.

-Valami baj van?- kérdezte a legidősebb tag.

-Valami nincs rendben! Bementem a fürdőbe, mert Jisung és Jeongin túl sokat időztek bent és láttam, hogy ölelkezve sírnak. Azt mondták, hogy csak elérzékenyültek, de akkor nem zokognának úgy mint a kisbabák!- túrt hajába idegesen.

-Jisung mostanában nagyon furcsa! Kedvetlen és ez a közös liveokban is látszik! Egyszerűen nem tud rendesen figyelni és nagyon sokat hibázik, pedig nem szokott! Valami nincs rendben vele, de hiába kérdezem azt mondja, hogy ne aggódjak, mert nincs semmi baja!- remegett meg Felix hangja többször is.

-Azóta ilyen amióta Minho hyung gondolt egyet és elkezdett vele durván viselkedni. -sandított az említett felé Hyunjin.

-Persze, fogd rám!- dünnyögte Minho majd egy újabb falatot helyezetett szájába.

-Nem tudom másra fogni, mert amíg kedves voltál vele addig semmi baj nem volt. Most meg kerülöd őt! Akárhányszor megakar téged ölelni, ellököd magadtól. Ha a kedvedben jár akkor még csak meg sem hálálod! Ha megakarja fogni a kezedet akkor elrántod, ha pedig melléd ül akkor egyből elmész onnan. Ha filmet szeretne veled nézni akkor mindig keresel valami kibúvót és ez pontosan így van ha veled szeretne lenni és elakar menni valahová kettesben. Nem tudom mi lett veled hyung, de jó lenne ha leállnál, mert ez így nagyon nem lesz jó! - akadt ki teljesen a harmadik legidősebb tag majd felállt a székről és elhagyta a konyhát.

-Hyung, egy részegen elcsattant csók miatt, miért vagy vele ilyen? Én és Chan hyung is csináltunk baromságokat aznap mégsem viselkedek vele úgy ahogyan te Jisunggal! Szegény nem is emlékszik semmire és biztos vagyok benne, hogy most is magában keresi a hibát, pedig ő aztán nem tehet semmiről sem! Te csókoltad meg őt mégis ő viseli a következményeket..- állt fel a helyéről Seungmin majd a piszkos tányérját a mosogatótálca egyik medencéjébe tette.

Visszaemlékezés:

-Fáradt vagyok!- nevetett fel Jisung majd Minho vállára hajtotta a fejét.

-Aludj egyet!- paskolta meg fenekét majd feljebb tolta az ölében.

-Nem tudok, akárhányszor lehunyom a szemeimet szédülök és hányingerem van!- emelte le a fejét Minho válláról, hogy a szemeibe tudjon nézni.

-Jisung?..-motyogta Minho.

-Hm?- pislantott párat lassan hiszen úgy érezte mindjárt elalszik.

Minho nem válaszolt csak a kisebb ajkaira tapadt. Jisung az alkohol miatt meg sem lepődött csak azonnal visszacsókolt. Csókuk lassú volt és teli volt szenvedéllyel. Minho heterónak vallotta magát mégis fura érzéseket keltett benne ez a csók. Jisung Minho alsó ajkára harapott ami belőle egy halk sóhajt váltott ki. A kisebb huncutul meghúzta alsó ajkát majd újra ajkai után kapott. Jisung végigszántotta nyelvét az idősebb alsó ajkán bejutást kérve, de makacs volt és nem adta meg. Amikor Jisung feladta a próbálkozást Minho belemarkolt Jisung fenekébe. Apró sóhajt hallatott a kisebb és Minho ezt kihasználva mélyítette el csókukat. Jisung talán bosszúból vagy szimpla élvezet nyújtás képpen bekapta az idősebb nyelvét és saját nyelve hegyével végigszántotta az idősebb ízlelőjének alját.

-Nagyon rossz vagy Jisungie!- mosolyodott el az idősebb amikor elváltak egymástól.

-Lehet!- mosolyodott el ő is majd az idősebb vállára hajtotta a fejét és próbált pihenni.

Visszaemlékezés vége:

Minho sóhajtva túrt a hajába hiszen tudta jól, hogy Seungminnak és Hyunjinnak is igaza van. Végül ő is felállt és elhagyta a konyhát.

Eközben Jisung és Jeongin beszélgettek és ismét együtt sírtak. Az idősebb elmesélt neki mindent köztük azt is, hogy undorítóan szerelmes lett Minhoba.

-Ha már te elmondtál nekem mindent én is tartozom neked egy vallomással. Én is szerelmes vagyok az egyik csapattagunkba. - nézett a könnyes szemekbe.

-Ki az?- kérdezte kissé kíváncsian megtörölve szemeit.

-Hyunjin hyung, de már egy ideje feladtam. Tudom, hogy egy lányba szerelmes és lassan úgyis összefognak jönni!- mosolyodott el szomorúan.

-Ki jön össze kivel?- jelent meg az említett mire Jeongin felsikított ijedtében.

-Ne ijesztgess balfasz!- morogta a legkisebb mire Hyunjin meglepetten nézett rá.

-Hogy mi?- húzta fel egyik szemöldökét.

-Sajnálom hyung csak frusztrált vagyok!- ment oda hozzá majd megölelte őt.

-Nincs semmi baj Innie!- hajolt lejebb majd combjai alá fogva felemelte a fiút.

-Na menjetek ki romantikázni én alszom!- mondta Jisung kissé elmosolyodva majd befészkelte magát az ágyába.

Hyunjin kivitte Jeongint a szobából majd orrára puszilt és elindult a szobájába.

-Hallottam ám, mindent!- vigyorodott el az idősebb mire Jeongin ereiben megfagyott a vér.

A kisebb fejét lehajtva szállt le az idősebbről. Félt, hogy ezek után valamilyen szinten máshogy fog vele viselkedni.

-Én is szeretlek te kis buta!- emelte fel fejét állánal fogva.

-Ezt ho..- még csak be sem tudta fejezni a kérdését hiszen az idősebb ajkaira tapadt.

⟨....⟩

-Tudod Seungmin, én teljesen józan voltam amikor megcsókoltalak!- motyogta a legidősebb tag amikor már csak ketten voltak a konyhába.

-Tudom!- válaszolt nyugodtan.

-Nem haragszol miatta?- kérdezte szintén olyan halkan, hogy csoda volt, hogy a fiatalabb meghallotta.

-Miért haragudnék? Élveztem a csókot és te is!

-Túl könnyen beszélsz róla!- kuncogott fel az idősebb.

-Ha két ember szereti egymást akkor az teljesen normális, nem?- mosolyodott el mire Chan meglepetten nézett rá.

-Te szeretsz engem?- állt fel a székről.

-Igen, szeretlek hyung!- mosolyodott el pimaszul majd ő is felállt a székről és átkarolta az idősebb nyakát.

-Én is szeretlek!- hajolt hozzá közelebb majd ajkaira csókolt.

⟨.....⟩

-Nyugodj már le!- sóhajtott fel Felix amikor szobatársa már fél órája idegeskedett.

-Nem tudok!- förmedt rá amit Felix megelégelt.

Eléállt majd lelökte az ágyra az idősebbet. Mérgesen nézett rá majd csípőjére ülve lefogta a kezeit is.

-Befogod most már?- kérdezte idegesen.

-Nem fogom!- morogta szemeit forgatva mire Felix még dühösebb lett.

-De befogod!- hajolt hozzá közelebb majd ajkaira tapadt, hogy még véletlenül se tudjon megszólalni.

Changbin meglepődött nem is kicsit viszont amikor feleszmélt Felix már elhajolt tőle. Látszott a fiatalabbon, hogy fél az idősebb reakciójától.

-Ez meg mi volt?- kérdezte Changbin halkan.

-Befogtam a szád, mert idegesített, hogy ennyit hadarsz!- rántotta meg vállait mintha nem rettegne.

Changbin kirántotta kezeit Felix szorításából majd csípőjére fogott és felült. Az idősebb lassan hajolt a fiatal ajkaira majd birtokba is vette őket.

-De te a lányokhoz vonzódsz, nem?- vált el tőle Felix amikor már percek óta csak egymás ajkait falták.

-A fiúk is érdekelnek!- kuncogott fel majd újra birtokba vette a fiatalabb ajkait.

⟨.....⟩

Minho nagy nehezen rávette magát arra, hogy bemenjen Jisunggal közös szobájába amit már egy ideje nem használt. Sóhajtva nézte az alvó fiút aki nagyon sokat forgolódott. Időközben kint vihar keletkezett és Jisung nagyon rosszul alszik közben, ha pedig fent van nagyon fél. Minho közelebb ment az ágyhoz majd leült a szélére és úgy nézte Jisungot aki pár másodperccel később felkelt.

-Mit keresel itt?- kérdezte Jisung álmosan.

-Ez az én szobám is!- válaszolt egyszerűen majd feloltotta a kis lámpát, hogy ne zavarják annyira a kisebbet a villámok.

Egy nagyot dörrent az ég így Jisung láthatóan megugrott. Minho közelebb ült hozzá majd amikor ismét egy nagyot dörgött meglepetten fogadta a belé csimpaszkodó Jisungot.

-Te kis félős!-emelte meg kissé a fiút majd kinyújtotta a lábait.

Jisung ezek után leült az idősebb combjaira kissé távolt tőle hiszen nem akart nagyon hátradőlni ha véletlen lelöki magáról.

-Nem bánt!- kuncogott fel amikor Jisung összerezzent a dörgéstől.

Jisung nem szólt egy szót sem talán nem is tudott volna hiszen egyre jobban remegett és a sírás folytogatta torkát.

-Semmi baj, te kis butus!- tette kezeit a kisebb fenekére majd közelebb húzta magához.

Egyik kezet a kisebb hátára míg másik kezét fejére vezette és úgy ölelte magához a remegő testét. Fejét kezdte simogatni ezzel is nyugtatva őt ami eddig mindig bevált. Jisung az idősebb nyakába fúrta a fejét. Kezeivel átkarolta Minho nyakát és úgy ölelte magához mégjobban bújva hozzá.

-Hiányzol hyung!- szipogta hiszen már lehetetlennek tartotta visszatartani könnyeit.

-Sajnálom Jisung amiért ilyen vagyok veled, csak tudod megijedtem. 3 hónappal ezelőtt a bulin amikor megcsókoltalak azt gondoltam, hogy csak a pia miatt tettem, de nem. Rájöttem, hogy teljesen beléd zúgtam és a csókot is rettentően élveztem. Megijedtem, nem tudtam mi tévő legyek így kerülni kezdtelek hátha csillapodik az érzés bennem. Nem így lett és rájöttem, hogy már nem is fog változnia. Sajnálom kicsi Sungie, annyira sajnálom!- motyogta hiszen szája közvetlen a kisebb füle mellett volt és nem állt szándékában megsüketíteni őt.

-Szeretlek hyung, nagyon szeretlek!- dünnyögte nyakába szorosabban ölelve őt.

-Én is szeretlek Hanji!- mosolyodott el majd kissé eltolva magától egy csókot nyomott ajkaira. -Aludjunk, rendben?- simogatta meg a fejét majd elfektette az ágyon a kisebbet.

Mellé feküdt majd betakarta magukat és hagyta, hogy Jisung jó szorosan hozzábújjon. Minho egy puszit nyomott a kisebb fejének búbjára majd tenyerét fülére helyezte, hogy még véletlenül se zavarja őt a kinti vihar.

-Köszönöm hyung!- nézett fel rá majd mosolyogva nyomott egy puszit az idősebb ajkaira.

-Nem kell köszönni semmit!- rázta meg a fejét majd lehunyta a szemeit és várt arra, hogy a kisebb elaludjon.

Amikor ez megtörtént kezét elvette füléről majd tovább vezetve azt haját kezdte simogatni addig ameddig ő is el nem aludt.

VÉGE!