Ebben a világban mindenki kap egy lelkitársat a 18. születésnapjukon. Han Jisung is megkapta a sajátját, de úgy tűnik balszerencse történt.

Han Jisung azafajta ember aki képes lerajzolni mások lelkitársát. Sosem csinál festményt kérésre hiszen ez nem így működik. Egyszerűen az egyik pillanatban késztetést érez rajzolni vagy éppen festeni és olyankor már csak az ecset vezeti önmagát. A 18. születésnapján is így történt és mivel ez egy különleges nap volt így levideózták ahogyan fest. Gyakran előfordul, hogy videó készül róla, de olyankor sosem lelkitársakról.

A videó kikerült egy pár platformra sőt egy kép is az Instagramra.

A képen háttal áll a kamerásnak és a falat nézi ahová egy férfi gyönyörű arcát festette le.

Tudta, hogy az a férfi a lelkitársa és megakarta őt találni. Gyakorlatilag mindig nézi a kommenteket amik általában boldoggá tették őt, de ezek egyre jobban szomorították el..

'De hisz neki már van lelkitársa..'

'Ismerem őt, egy iskolába jártunk már akkor is együtt volt a lelkitársával.'

'Sajnálom baby, de foglalt lelkitársat kaptál!'

'Ilyen ritkán fordul elő..Miért pont vele?'

'Megérdemli a boldogságot...'

'Remélem ő nem lesz olyan mint az a lány..Nem akarom, hogy meghaljon!'

Jisung teljesen összetört, hetekig nem festett semmit sem még akkor sem amikor kényszert érzett rá. Elnyomta magában és csak arra tudott gondolni, hogy a lelkitársának valaki más a társa. Ritkán fordul elő ilyen balszerencsétlenség, de akivel előfordul..sosem éli túl.

A lelkitárs egy olyan dolog ami mindenki életében fontos és ha nincs, üresnek és magányosnak érzed magad. Egészen addig nem érzékelsz változást amíg nem tudott ki az..

Jisung nem akar festeni, abba akarja hagyni hiszen nem szeretné ha az emberek csak depressziós képeket látnák.

Teljesen összetört és nem tudta mit kezdjen magával. Legjobb barátja mindig mellette volt, hogy a fiú még véletlenül se csináljon butaságot.

Este, 22:30

Jisung nem bírta tovább elnyomni magában a kényszert így lement a pincében kialakított festőszobában és hagyta, hogy keze magától fessen a vásznon. Nem tudta mi lesz belőle hiszen folyton csak festett és festett. Nem állt le egészen addig ameddig kész nem lett a több mint 4 órás mű.

Körülbelül hajnali háromkor végzet a festménnyel és amikor végre szabad volt hátrébb lépkedett, hogy megszemlélje. Arcára hatalmas mosoly terült, szemeiből pedig hullani kezdtek a könnyek..

Felix és az ő lelkitársa..

Nem bírt magával muszáj volt másolatot készíteni belőle amit próbált sokkal szebbre megfesteni mint az eredetit. Úgy döntött, hogy ez lesz Felix születésnapi ajándéka.

Reggel nyolc órakor tette le az ecsetet és áldotta az eget, hogy Felix születésnapi partija csak este hétkor lesz. Nem húzta az időt azzal, hogy felmenjen aludni hiszen a festőszobában is helyet foglalt egy ágy ezekre az alkalmakra.

Este hatkor kelt fel és egyből ki is mászott az ágyból. Elment lefürdeni majd végül felvett egy fekete pólót egy fekete nadrággal. Ezekhez egy fekete sapka és egy fekete bakancs párosult majd végül dobott fel egy kis natúr sminket. Befújta magát parfümmel majd végül sóhajtva ment le a festményért. Azt szépen elcsomagolta egy dobozba mintha csak egy rendelés lenne majd azzal a kezében indult ki a házból. A dobozt a kocsiba tette majd visszaszaladt a házhoz bezárni azt.

Pontban este hétkor ért oda amikor még csak pár ember volt a házban. Ekkor szerette volna odaadni neki hiszen nem akarta, hogy sokan lássák elérzékenyülni.

A házba érve levette a cipőjét majd beljebb ment és letette a dobozt Felix elé aki a kanapén ült. Seo Changbinnal és Kim Seungminnal...

-Boldog születésnapot, Lixie baby!- mosolyodott el majd megölelte és leült a földre.

Felix azonnal hozott egy kést, hogy kitudja bontani a dobozt. Amikor ez megtörtént még nem nézte meg.. nem merte..

-Még nem kaptam meg, hogy ki a lelkitársam szóval ha kinyitom...ő lesz az?- nézett Jisungra aki csak bólintott egyet.

-Nem vagyok benne annyira biztos, de az eddig mindig bevált..-mondta majd mosolyogva figyelte ahogyan Felix kibontsa a doboz füleit.

A vászont a kezébe véve sírni kezdett és nem hitte el azt amit lát. Az a fiú volt a képen akibe talán már évek óta szerelmes még sem mert szólni egy szót sem.

-Changbin hyung!- suttogta sírva mire Bin azonnal felfigyelt rá.

-Mondjad!- állt fel a kanapéról mire Felix a kezébe adta a vásznat.

Changbin mosolyogva nézte a festményt amin ő és Felix csókot váltottak. Az idősebb már régóta tudta, hogy Felix a lelkitársa abban pedig nem volt biztos, hogy a kisebbnek is ő az.

-Reméltem, hogy én leszek az!- mosolyodott el az idősebb majd óvatosan letette a festményt és magához ölelte Felixet.

-Szeretlek hyung, nagyon!- mondta miközben szorosabban vonta magához.

-Én is szeretlek téged!- simogatta meg a fejét majd egy hosszabb csókot kezdeményezett.

-Ohaa, Binnie!- kiáltott fel egy narancssárga hajú férfi mire Jisung megfordult.

A képek sorjában villantak be és egyszerűen nem hagyták őt békén. Sose volt még vele ilyen így nem értette. Fejét megrázva nézett a következő fiúra aki egy magasabb férfira mosolygott rá éppen.

-Felix..-suttogta erőtlenül.

-Mi a baj, Jisung?- fogta le a kezeit a fiúnak hiszen már véresre marta a karjait a kényszer miatt.

-Szerintem hazamegyek..nem érzem jól magam!- motyogta továbbra is a képeket követve szemeivel.

-Egyedül nem mehetsz haza! Menjünk fel a szobámba, rendben?- kérdezte fejét simogatva.

Felix segített neki felmenni és végig azt kérdezgette, hogy mégis mi a baj. Jisung nem tudott válaszolni bármennyire is szeretett volna. A legtöbb amit kitudott nyögni az az volt, hogy lelkitársak.

-Jisung...Kik a lelkitársak?- kérdezte Felix értetlenül.

-A....narancs... és a barna magas....a szőke és a másik szőke magas.....- válaszolt halkan néha-néha megálva.

-A narancssárga hajú férfi Chan, de ő nem kapott lelkitársat. Hyunjin és Jeongin pedig valójában utálják egymást.- mondta Felix majd megölelte Jisungot aki végre sokkal jobban lett.

-Rajzolj egy kicsit!- bicentett az íróasztala felé majd a fejére nyomott egy puszit és lement a nappaliba.

Jisung azonnal az asztalhoz sietett majd fél óra alatt lefirkantotta az egyik lelkitárs párt. Közel 1 óra alatt rajzolt le két párt és sokkal jobban érezte magát. Ezeket megszerette volna festeni vásznon is így összehajtotta a lapokat és eltette a zsebébe.

Lement a nappaliba ahol több ember volt, de most szerencsére nem lett rosszul. Nem érzett semmit csak az égető fájdalmat a karjain. Szinte azonnal az alkoholt közelítette meg hiszen ő bizony beakart baszni.

Talán már megihatott egy üveg vodkát amikor Felix beráncigálta őt a tömegbe táncolni. Jisung egy fintorral az arcán jelezte, hogy ő bizony nem akar táncolni, de Felix csak könyörgően bámulta őt.

Sóhajtva kezdett el táncolni és amikor már teljesen eszét vesztette az alkohol miatt jónéhány lányt is lekörözött. Amikor megelégelte a táncolást megfordult mondván ő valahogy kitúrja magát innen, de nekiment valakinek.

A férfi erősen tartotta őt, hogy még véletlenül se essen el Jisung. A kisebb felnézett az említettre és azonnal a kulccsontjához kapott ami rettentően égett. Könnyei utat törtek maguknak és csak álltak egymás szemeit nézve. Az idő mintha megállt volna, nem tudták egymásról levenni a tekintetüket sőt megmozdulni sem tudtak.

Minho keze magától mozdult egészen Jisung kulcscsontjáig ahol aztán lejebb húzta a pólóját és szemügyre vette a saját nevét. Közelebb hajolt hozzá és ajkait a névre nyomta. Jisung teste beleremegett az apró pusziba és még szemeit is lehunyta. Az égető érzés elmúlt szinte azonnal amit Jisung nem tudott hová tenni.

-Már mindenhol kerestelek!- kiáltotta el magát Minho barátnője majd elrángatta Jisungtól.

A mókus fiú átvergődött a tömegen majd megkereste Felixet és közölte vele, hogy ő most megy.

A buli után napokig nem mozdult ki a házból. Az első nap megfestette Seungmint és BangChant, a második napon pedig Hyunjint és Jeongint. Harmadik nap magát és a halált míg negyedik nap ismét Minho került vászonra. Az ötödilk és hatodik nap pedig néhány idegen embert festett le.

1 hét telt el a parti óta és jelenleg a képeit nézegette a kiállításon. Nem sokkal később megjelentek az emberek akik csodálva nézték a képeket. Néhány ember felismerte önmagát és sírva távoztak.

-Semmi baj!- simogatta meg az egyik lány hátát aki sokszor megköszönte neki, hogy végre tudja, hogy kit kell keresnie.

-Jisungie!- szólalt meg Felix aki most érkezett barátaival együtt.

-Szia Lix!- engedte el a lányt majd egy halvány mosoly után odament a fiúhoz.

-Tetszik ez a kiállítás!- nézett körbe a sok-sok képen.

-Kivételesen nekem is! Sok embernek tudtam segíteni!- mosolyodott el.

-Ez lehetetlen!- szólalt meg halkan Jeongin miközben a képet nézte amin ő és Hyunjin szerepelt.

-Talán lehetetlennek tűnik, de igaz!- fogta meg Hyunjin kezét majd felhúzta a pulóvere ujját ahol Jeongin neve szerepelt.

-Miért nem mondtál egy szót sem?- kérdezte felháborodva.

-Mert utálsz engem!- nevetett fel gúnyosan.

-Nem utállak!- sóhajtott fel gondterhelten.

-Nem úgy tűnt!- tette karba kezeit.

Seungmin nem foglalkozva a két fiúval körbe nézett és megpillantotta Jisung egyik művét ahol felismerte saját magát.

-Chanie hyung!- ment oda hozzá majd kezét megfogva vezette oda a festményhez.

-Én lennék a lelkitársad?- nézte a fiút és a festményt felváltva.

-Ő pedig a tiéd!- állt mellé Jisung.

-De én nem kaptam lelkitársat!- nézett az alacsonyabb fiúra.

-Ha két személyt úgy festek le, hogy a képen nagyon közvetlenek egymással akkor ők egymás lelkitársai!- vonta meg vállait. -Ég valamid?- kérdezte Jisung amire csak egy bólintást kapott.

-De nincs ott semmi!- sóhajtott fel frusztráltan.

-Ilyen esetben általában akkor jelenik meg amikor a másik személy rájön, hogy te vagy a lelkitársa!- mondta majd megfordult és megpillantotta Minhot.

Meg sem bírt mozdulni így csak szemeivel követte őt. Minho a saját magát ábrázoló képhez ment ami mellett rögtön ott volt Jisung és maga a kaszás. Bár ez szimpla saját ihletésű festmény mégis számára az igazságot tükrözi.

Jisung lassan mellé sétált és ugyanazt a képet kezdte el nézni amit Minho is.

-Gyönyörűen festesz!- szólalt meg Minho halkan.

-Köszönöm! Próbálom kiélvezni amíg nem őrülök bele teljesen a magányba!- figyelte továbbra is a festményt amin a kaszás magával rántotta a túlvilágba.

-Pár napon belül választanom kell valamivel kapcsolatban és egyszerűen nem megy!- mondta az idősebb miközben szemeivel Jisungot fürkészte.

-Ha két opció van, mindig válaszd a másodikat! Anya és apa is gyakran mondják ezt nekem. Mindig válaszd a másodikat, mert sosem véletlenül festettél belőle kettőt. Ha a második jobban tetszik sosem tetszett az első igazán! Persze ha a második semmilyen szempontból nem tetszik akkor nem lép érvénybe a szabály miszerint mindig válaszd a másodikat!- válaszolt majd végül Ő is ránézett Minhora.

-Köszönöm a segítséget!- mosolyodott el majd magához ölelte Jisungot.

Kulcscsontján lévő név azonnal égni kezdett így ujjaival erősen megszorította Minho ingjét.

-Ez fájt!- sóhajtott fel miután Minho megsimogatta a területet.

-Az ilyen sosem kellemes! Most mennem kell, további szép napot Jisung!- mosolyodott el majd egy apró csókot hintett a fiú homlokára.

Jisung legbelül zokogott a puszi miatt, de csak a mosolyát mutatta az emberek felé.

-Ne veszekedj velem!- mondta Jeongin amikor megelégelte a veszekedést. -Értem, hogy jobb volt titkolni és azt játszani, hogy utálsz, de tudod pont ezért bizonytalanodtam el és kezdtem én is színészkedni!- vágta hozzá Jeongin majd szemeit megtörölve hagyta el a kiállítást.

A kiállítás után 2 nap telt amit Jisung a házában töltött festegetve. Nem akart beszélni senkivel hiszen minden szabadidejét a festésnek akarta szentelni. Ilyenkor nem gondolkodik, mintha kikapcsolna az agya és ő pont ezt szereti. Telefonja nem sokkal a kép készítés után csörögni kezdett. Sóhajtva vette fel majd kedvetlenül köszönt.

-Szia Jisung, itt Minho! Remélem nem gond, hogy Felix megadta a telefonszámod! Most mind a házadhoz közeli szórakozóhelyen vagyunk, nem jönnél el?- rugdosta a kavicsokat a járdán.

-Szeretnétek?- kérdezte Jisung miközben kihangosította a telefont és elkezdett vetkőzni hiszen fürdenie is kell.

-Igen!- válaszolt rögtön mire Jisung hümmögött egyet.

-Fél óra múlva ott leszek! Szia Minho hyung!- mosolyodott el majd megvárta amíg az idősebb is elköszön majd kinyomja a hívást.

Jisung nagyon gyorsan lefürdött majd átöltözött valami szexibe. Egy szűk fekete farmer egy fehér póló és egy fekete kabát mellett döntött. Haját megfésülte és dobott magára egy kis sminket is. Megmosta a fogait, befújta magát a kedvenc parfümével majd végül elhagyta a helyiséget.

Felvette a cipőit majd eltette a szükséges dolgokat és végül elindult. Az ajtót bezárva hagyta el a lakás környékét és bő 10 perc alatt a szórakozóhely előtt találta magát ahol Minho is volt.

-Szia Hyung!- mosolyodott el amint megpillantotta az idősebbet aki egy kék selyem inget viselt fekete farmerrel.

-Szia Jisung!- nézett rajta végig majd gondolkodás nélkül magához ölelte.

Jisung nem igazán értette a dolgot viszont örült annak, hogy a lelkitársa legalább így jóban van vele. Többre vágyott, de sajnos nem mindenki kaphat meg mindent.

-Menjünk be!- tolta el magától az idősebbet majd kezét megfogva indult el az épület bejárata felé.

Minho kulccsontja égni kezdett amikor túl közel volt Jisunghoz, de tudta, hogy ez lesz. Az idősebb végül elvezette őt az asztalhoz ahol köszönt a többieknek majd helyet foglalt Minho mellett.

-Örülök, hogy itt vagy!- mondta Felix majd mosolyogva tolta elé a Whisky-vel teli poharat. Jisung sosem ivott korábban efajta italt szóval tudta, hogy nem fog neki jót tenni.

-Idd meg, majd vigyázok rád!- karolta át vállát Minho majd lehúzta a saját kis italát.

Jisung végül szépen lassan megitta a pohár Whiskyt ami elég szépen hatott is.

-Hyung~!- fordult Minho felé aki rápillantott. -Szeress engem!- kuncogott fel majd gyorsan témát váltott. -Táncoljunk!- fogta meg a kezét kiskutya szemekkel nézve rá.

-Jó ötlet?- nézett Jisung szemeibe aki csak bólogatott.

Minho sóhajtva állt fel majd végül behúzta Jisungot a táncparkettre. Az idősebb óvatosan megragadta Jisung derekát aki lefölözte az összes lány csípőmozgását.

-A barátnőd nem örülne annak, hogy velem táncolsz így!- mondta hangosan teljesen Minhohoz simulva.

Amikor megunta, hogy nem látja az idősebbet megfordult majd átkarolta a nyakát.

-Amikor azt mondtam, hogy választás elé nézek akkor téged vagy a barátnőmet kellett választanom. Azt mondtad, hogy válasszam a másodikat és így is tettem! Téged választottalak lelkitársnak!- mondta érthetően és hangosan.

-Szeretlek Hyung! Nagyon-nagyon!- hajolt hozzá közelebb.

-Én is szeretlek Jisungie!- nézte a fiú tekintetét.

Ez ment percekig míg nem egyszerre ugyanolyan hevességgel tapadtak egymás ajkaira. Erre vártak már egy jó ideje szóval az istenért se szakadtak volna el egymástól. Minho volt az aki elmélyítette a csókot majd egyik kezével fenekére simítva szorította meg.

-Azt a picsa! -nézte Felix a két fiút akik leakarták nyelni egymást.

Másnap reggel Jisung és Minho egy ágyban keltek fel. Minho emlékezett mindenre viszont Jisungnak a hazaindulásnál elvágtak valamit.

-Jó reggelt drága lelkitársam!- mosolyodott el szélesen miközben a barna hajút nézte.

-Jó reggelt Jisungie!- csúszott hozzá közelebb majd ajkaira csókolva hunyta vissza a szemeit.

Jisung boldog volt, végre teljesen egész volt. Nem kaphatott volna nála jobb lelkitársat aki szereti őt. 

-Szeretlek hyung!- nézett az idősebbre aki immáron felette tornyosult.

-Én is szeretlek! -mosolyodott el majd megcsókolta a kisebbet ugyanolyan szenvedélyesen mint tegnap este az ágyban mielőtt Jisung odaadta volna magát Minhonak.

VÉGE!