Sajnálom, hogy nem lett valami jó viszont amikor írtam, azt hittem tényleg faszantos kis oneshot. Most így végigolvasva és átnézve már nem gondolom olyan jónak..😅😅

Természetesen kiteszem hiszen nem lehet mindig minden olyan jó és lehet csak én gondolom így! Jó olvasást hozzá és igyekszem most már gyakrabban írni és publikálni azokat! 😁🥰

-Mi baj öreg?- kérdezte a pultos Jisungot aki már annyira kész volt, hogy a pultra dőlve sírt.

-Mennyi idő telt el mióta itt vagyok?- kérdezte Jisung nehezen forgó nyelvvel.

-Kb 4 óra!- rántotta meg vállait majd elvette Jisung elől az üres üvegeket és poharakat.

-Akkor megyek, behúzok annak a faszfejnek és megmondom neki, hogy kapja be!- mosolyodott el majd felállt és el is indult Minho felé.

-Mondtam, hogy várj meg!- szólalt meg Minho majd azonnal Jisung elé állt.

-Várjalak meg? Igen? Hát akkor baszódj meg te utolsó féreg! Szopd le az összeset egytől egyig! Gyűlöllek!- köpködte a szavakat majd kezét emelve egy jó nagyot bemosott Minhonak.

Jisung idegesen ment a kijárathoz majd leült az egyik padra. Telefonját elővéve azonnal BangChan telefonszámát tárcsázta.

-Mondd Sungie!- szólalt bele a telefonba.

-Eljönnél értem a bárba?- kérdezte már sírva.

-Azonnal megyek!- sóhajtott fel majd kinyomta a hívást.

Chan tudta jól, hogy Minho nem fog vigyázni Jisungra sőt egyedül hagyja a pultnál ő pedig elmegy a haverokkal beszélgetni és inni.

Az idősebb férfi megállt a padnál majd kiszállt az autóból és besegítette Jisungot. Óvatosan megpuszilta a fejét majd bekötötte és lehúzta az ablakot, hogy friss levegőhöz jusson a kisebb. Adott neki egy üveg vizet és addig nem is indult el amíg nem lett egy picit jobban a fiú.

-Hányd ki Sungie! Utána jó lesz!- simogatta meg a fejét majd kicsatolta inkább a biztonsági övet és kiszállt, hogy kisegítse a fiút.

Egy bokorhoz érve Jisungnak segítség sem kellett, egyből hányni kezdett. Chan hátát simogatta és azt tervezte, hogy hogyan fogja megölni Lee Minhot.

Amikor Jisung kiadta magából az összes létező alkoholt a gyomrából gyengélkedve, de visszasétált a kocsihoz Channal. Lassan kortyolgatta a vizet majd hátradőlve mondta, hogy indulhatnak.

Chan így is tett és próbált lassabban vezetni, hogy semmiféleképpen se hányjon be a gyorsaságtól a fiú. Hazaérve karjaiba vette a fiút aki sírt.

-Ne sírj! Soha többet nem engedem a közeledbe azt a nyomorékot!- sóhajtott fel Chan majd becsukta a kocsiajtót és be is zárta.

Jisung combjai alá nyúlva feljebb tolta a fiút majd végül elindult a lakáshoz aminek ajtaját sikeresen kinyitotta.

-Mi történt vele?- kérdezte Seungmin a síró fiút nézve.

-Nem jöhet ide Lee Minho! Értve vagyok? Senki nem engedi be ide!- mondta idegesen és meg is értették, hogy miért ilyen ideges Chan.

Jisung vele nőtt fel. Olyan neki mint egy kis öcsi akit mindenáron védelmezni akar.

-A kurva anyját annak a rohadt buzinak!- pattant fel Changbin és odament hozzájuk. -Ne sírj picim!- simogatta meg Jisung fejét.

Nos..Changbinból két személy hozzá ki ezt az énjét. Jisung és Felix. Felix a párja így nyilvánvaló viszont Jisung azért, mert sok szart éltek már együtt.. egészen óvodás koruk óta ismerik egymást.

-Szeretlek Binnie!- mondta nehezen hiszen érezte az alkohol utóhatását.

-Én is szeretlek Sungie!- mondta alsó ajkát lebiggyesztve hiszen látta Sung szemeibe a mérhetetlen nagy fájdalmat.

-Felviszem! Muszáj aludnia!- mondta Chan majd már indult is.

Jisung ragaszkodott a fürdéshez hiszen nem akart alkohol szagú lenni. Chan segített neki langyos vízben lefürödni hiszen teste forró volt. Miután megfürdött nehezen megtörölközött és felvette boxerét. Pólójánál már hagyta, hogy segítsenek neki illetve a szobába való beérkezés is Chan karjaiban történt.

-Szeretlek Channie Hyung!-mondta miközben hagyta, hogy megmérjék a lázát.

-Én is szeretlek Hannie!- mosolyodott el majd a csipogó lázmérőt kivette Sung hóna alól. -Bizony lázas vagy!- sóhajtott fel majd azonnal elment.

Nem sokkal később egy szem gyógyszerrel és egy pohár vízzel jött vissza. Jisung felült majd bevette a gyógyszert. Visszafeküdt az ágyba majd betakarózott addig ameddig Chan engedte.

-Aludj Jisung!- simogatta meg fejét óvatosan.

-Jó éjszakát Channie!- hunyta le szemeit.

-Jó éjszakát Jisungie!- sóhajtotta majd kiment a szobából.

-Megverjük?- kérdezte Changbin egy baseball ütővel a kezében.

-Te azt honnan szerezted?- hőkölt hátra Chan miközben grimaszolva nézett a többiekre.

-Mi sem tudjuk!- rázta a fejét Jeongin.

-Tedd le szépen! Nem verünk meg senkit sem! A mi hibánk amiért hagytuk, hogy elkezdjen randizni vele. Tudhattuk volna, hogy Minho nem is szerette őt. -ült le a kanapéra sóhajtva.

-Hogy lehet valaki ilyen szívtelen? Jisung a legédesebb teremtmény!- biggyesztette le alsó ajkát Felix.

-Igaza van!- szólalt meg Hyunjin.

-Minho ilyen volt mindig is! Gazdag kis ficsúr aki sose tudott szeretni senkit sem. Azt gondolja, hogy mivel van pénze így bármit megtehet. A kis ribancokkal és a haverjaival biztos, de Jisunggal nem!- mondta Changbin még mindig az ütőt szorongatva.

-Tedd már le az istenit!- szólt rá Chan majd homlokára csapott.

°°°

Másnap Jisung fájó fejjel kelt fel és tudta jól, hogy egyedül Chan hyung nem ment iskolába csak azért, hogy vigyázni tudjon rá. Mosolyogva fordult oldalára Chan miatt majd kinyitva szemeit megdörzsölte azokat. Szomorú volt még mindig. Teljesen összetörte az, hogy Minho ennyire nem foglalkozott vele holott azt mondta randizni viszi őt oda, hogy együtt szórakozzanak.

-Miért gondoltam, hogy valaha is megfog változni?- kérdezte magától majd fejét rázva kezébe vette a telefonját.

Minhot mindenhonnan tiltotta és el se olvasta azt a sok üzenetet amit esténként folytattak. Teli szívecskével és aranyos bókokkal.

-Jó reggelt Jisung!- ment be a szobába Chan egy lázmérővel a kezében.

-Jó reggelt Chan hyung!- mosolyodott el majd megmérte a lázát.

Remélte, hogy ma már nincs láza, hiszen nem hagyhat ki sok napot az iskolából bármennyire nem akar menni.

-Mennyi?- kérdezte az idősebb az ágyra ülve.

-36.1!- válaszolt a számokat meglesve majd visszaadta a hőmérőt Channak.

-Kérsz valamit?- kérdezte megsimogatva a fejét.

-Fájdalomcsillapítót!- mondta azonnal hiszen feje nagyon fájt.

Chan már előre gondolt erre szóval az éjjeliszekrényre bökött. Jisung bólintott egyet majd végül bevette a gyógyszert és lenyelte egy kis vízzel.

Másnap Jisung már a többiekkel ment iskolába ahol Minho azonnal megállította.

-Jisung, beszéljünk kérlek!- fogta meg Sung kezeit, de ő kihúzta kezeiből mancsait.

-Nincs miről Ho!- mondta Chan majd elhúzta onnan Jisungot.

-Sungie, kérlek!- kiáltott utána Minho amit teljesen megbánt orra miatt.

-Eltörtem az orrát?- kérdezte halkan a szőke fiú könnyezve.

-Ne foglalkozz vele, nem érdemel annyit!- mondta Changbin.

-Hiányzik!- sóhajtott fel Jisung majd végül leült az egyik padhoz Felix mellé.

Bánta, hogy Minho így bánt vele.. Remélte, hogy megváltozik és azt gondolta, hogy érte meg is tud, de ez közel sem volt így. Szomorúan ült a helyén miközben Minhot nézte aki helyére sétálva idegesen hajába túrt.

-Mit tegyek?- kérdezte szomorúan miközben azt a fiút nézte akibe beleszeretett.

-Az lenne a legjobb ha hagynád! Ha eddig nem változott továbbra sem fog. Viszont tudom, hogy szereted őt.. várj egy kicsit, legalább 1-2 hetet és ha azután is keres téged mindenáron akkor beszélj vele!- tanácsolta Felix majd megsimogatta az egy nappal idősebb barátja hátát.

Lassan telt az idő. Az órák alig akartak eltelni és Jisung csak haza akart menni. Fájt neki, hogy látta Minhot aki ráadásul egyre rosszabbul festett törött orra miatt. Látszott a fiún, hogy rosszul van és a fiatal fiút mardosta a bűntudat.

-Jisung várj meg kérlek!- próbált a fiú után sietni az idősebb, de annyira nem érezte jól magát, hogy nem bírta tartani a tempót.

-Fejezd be Lee, különben újra eltöröm az orrod, de azt már nem rakják rendbe!- mondta Bangchan megfogva Minho gallérját.

Minho képes lett volna azon nyomban megverni Chant viszont gyenge volt. A fájdalomcsillapító elnyomta őt és az, hogy nem kapott kellőképpen levegőt még többet rondított a helyzetén.

-Hagyd őt békén hyung!- szólt rá azonnal a szőke és oda is sietett hozzájuk. -Nem érdekel mennyire haragszol rá akkor sem bánthatod őt!- rángatta el Minhotól.

-Ne védd már ennyire azok után amit tett!- emelte fel a hangját Chan.

-Te pedig ne legyél akkora farok, hogy sérült emberrel kezdesz ki!- emelte fel ő is a hangját majd Minho felé fordult. -Menj haza, hyung! Látszik, hogy nem érzed jól magad!- nézett fel az idősebbre lágyan beszélve hozzá.

-Beszéljük meg kérlek!- motyogta szinte könyörögve.

-Még nincs itt az idő, hyung!- sóhajtott fel Jisung hiszen tartotta magát Felix szavaihoz. - Sajnálom az orrodat! Nem akartam fájdalmat okozni!- kért bocsánatot bűnbánóan.

-Megérdemeltem!- mondta majd hagyta, hogy egyik legjobb barátja kivezesse őt az iskolából.

-Soha többet ne bántsd azt akit szeretek akkor is ha bántott engem! Megkapta tőlem amit érdemelt hyung! Szavakkal figyelmeztetheted amíg úgy nem döntök, hogy beszélek vele, de tettekkel nem! Köszönöm, hogy aggódsz értem, de nem vagyok gyerek, lásd be végre!- nézett végig Bang  szemébe aki megbánóan nézett az alacsonyabb szemeibe.

-Sajnálom, csak nagyon szeretlek és nem akarom, hogy megint megbántson! Nem képes változni és nálam már elvágta a biztosítékot! Tudom, hogy a te döntésed, de ígérd meg, hogy ha még egyszer ilyen történik végleg hagyod őt!- mondta majd jó szorosan megölelte a fiút.

-Ígérem!- suttogta az idősebb fülébe aki kissé megnyugodott.

Hiszen ha Jisung ígér azt be is tartja.

Pár nappal később Minho ismét megjelent az iskolában és az első az volt, hogy megpróbált Jisunggal beszélni ám ő továbbra sem volt hajlandó. Tudta, hogy ebben a pár napban nem tudta keresni a fiút hiszen  mindenhol tiltotta és nem is várta el hiszen Minho rosszul volt.

-Nem akarja feladni, de ez jó!- mondta Felix kissé mosolyogva.

-Nekem nem tetszik a helyzet!- mondta Binnie idegesen.

-Ugyan már! Lehet, hogy ő a te kis babykéd, de nem gyerek! Minho szereti őt csak éppen egy hülye fasz!- tette le a telefonját Hyunjin aki eddig meg sem szólalt a folytonos chatelés miatt.

-Kuss! Különben is kivel írogatsz ennyit?- forgatta a szemeit az idősebb.

-Jeongin! Éppen tesire melegít be az osztály csak hát ő sikeresen beütötte a lábát így sántít. Szegény baba!- biggyesztette le alsó ajkát.

-Puszilom a lábát!- mondta Felix majd utána Seungmin is.

-Sziasztok!- köszönt Jisung Bangchannal az oldalán aki nem bírt magával és elhozta Minhotól a fiút.

-Szia Sungie!- köszöntek egyszerre majd aki szerette volna megölelte a szőkét míg a többiekkel leöklözött.

A nap folyamán Minho még párszor felkereste Jisungot, de ő továbbra sem engedett a 2 hétből.

1 héttel később Minho ismét nem volt látható a suliban így Jisung rákérdezett az idősebb fiú barátjától.

-Kórházban van mivel tegnap eleredt az orrából a vér. Rá kell jönniük az orvosoknak, hogy az orrtörés miatt van vagy csak a folytonos stressz!- magyarázta el neki majd mikor Jisung megköszönte és ment is volna tovább megfogta a kezét. -Minho talán buta amikor bulizásról van szó, de próbál ezen is változtatni. Mindent megtenne érted Jisung, kérlek adj neki egy újabb esélyt. Te vagy az első aki nem a pénzért van vele!- mondta kétségbeesve ám letörten.

-Hogy érted, hogy az első? Eddig mindenki a pénzért volt vele?- kérdezte értetlenül.

-Szerinted? Minho nem mert szerelmes lenni az utolsó kapcsolata óta ami 18 éves korában volt. Ha jól belegondolsz most 23 éves! Akkor lett ilyen érzéketlen mindenkivel és el is züllött rendesen. Aztán jöttél te és láttam rajta, hogy végre érez valamit valaki iránt és nem csak a testi vágyait akarja enyhíteni. Tényleg próbál változni és sokat is változott amikor elkezdtél vele randizni. Nem akarok rád hatni csak szerettem volna ha tudsz ezekről!- mondta kissé szomorúan majd elköszönt és elindult.

(Mielőtt valaki nem értené a helyzetet. Minho ezelőtt már tanult egy másik iskolában ahol le is érettségizett. Most tovább tanul egy másik iskolában ahol 9. osztályban kezdett és fiatalokkal került egy osztályba. Chan, Hyunjin, Changbin szintén. Jisungék pedig most töltik a 18-at.)

Jisung elgondolkodva az egészen ment vissza barátaihoz akik kérdezték őt, de nem válaszolt.

Pár nap elteltével Minho ismét megjelent az iskolában immáron egy egyszerűbb kötéssel az orrán. Jisung szomorúan nézte továbbra is Minho duzzadt, véraláfutásos orrát és szemeit.

-Jisung..-ment oda hozzá, de ő csak rázta a fejét. -Kérlek!- suttogta könyörögve.

-Nem Minho!- mondta majd elment bármennyire is rossz volt számára.

Pár nap..ismételte magában egész áldó nap főleg miután Minho többször is beszélni akart vele.

Pár nap elteltével amikor Minho odament hozzá az udvaron ahol Jisung egyedül ült arra várva, hogy az idősebb megjelenjen.

-Jisung...kérlek beszéljünk! Én már nem bírom nélküled érted? Ölelni akarlak, hozzád bújni, szeretgetni, elmenni mindenfelé, beszélni hozzád, csókolni és puszilni..Szeretnélek végre újra a magaménak tudni legalább csak 1 percre, de akkor is!- mondta a fiúnak majd végül térdre borulva elsírta magát.

Jisungnak megesett a szíve rajta és azonnal bűntudata lett amiért eddig váratta a fiút, de biztosra akart menni.

-Nincs semmi baj, hyung! Ne sírj!- nyúlt arcához és óvatosan letörölte a könnyeit, de sajnos ez is fájt az idősebbnek. -Sajnálom!- kert bocsánatot.

-Nem! Én sajnálom amiért magadra hagytalak! Nem tudom mi ütött belém! Annyira hülye voltam és nem normális, hogy a világ legédesebb és legszeretnivalóbb fiúját hagytam, hogy egyedül üljön a pultnál míg én a barátaimmal vagyok. Sajnálom Jisung! Ígérem nem fordul elő soha többet ilyen csak kérlek bocsáss meg nekem és adj egy második esélyt. Esküszöm bebizonyítom, hogy megtudok változni érted csak kérlek legyél mellettem újra! Könyörgöm!- szipogta végig és remegő kezekkel nyúlt a kisebb kezeiért.

-Ne sírj Minho hyung! Nem áll jól neked a sírás!- mosolyodott el halványan majd felállt a padról és a megszeppent fiút is felhúzta.- Ne sírj, mert az orrodat is erőlteted!- simított Minho vállára.

-Mondj valamit kérlek!- suttogta megtörten Minho miközben a kisebb homlokának döntötte sajátját.

Fájt neki és félt, hogy talán vége annak ami kettőjük között volt. Minho 1 évet várt arra, hogy Jisung felfigyeljen rá és biztosan rendben legyen minden ha megkérdezi őt, hogy elviheti-e randizni.. Jisung meg volt lepődve, de belement. 2 hónap randizás után minden rendben volt egészen addig ameddig Minho el nem rontotta a bulival. Halálra van rémülve az idősebb, hogy évek után ismét szerelmes és ez sem jön össze neki. Félt, hogy nem lehetnek boldogok.. együtt!

-Nincs semmi baj Hyung! Minden olyan lesz mint a buli előtt volt viszont tényleg változz meg! Eddig minden rendben volt. Nem ittál, kevesebbet cigiztél és olyan törődő voltál és romantikus. Aztán a buliban újra inni kezdtél és rám sem néztél egy percre sem!- mondta a fiatalabb miközben Minho szemeibe nézett amik újra megteltek könnyekkel.

-Tudom!- suttogta fájdalmasan.

-Remélem még egyszer ilyen nem fordul elő! Bízni akarok benned és hinni neked bármit is mondasz. Boldog akarok veled lenni úgy mint egy pár!- mondta Jisung miközben az idősebb haját kezdte piszkálgatni.

-Sajnálom Jisung! Nagyon sajnálom! Ígérem minden rendben lesz köztünk! Köszönöm!- szorította magához a fiút aki boldogan ölelt vissza és apró puszikkal vigasztalta a síró fiút aki mindig is egy érzéketlen tuskó volt.

Mára pedig Jisung miatt újra a régi önmaga lett. Nem azt jelenti, hogy azzal aki megérdemli nem lesz olyan mint volt, de most már minden megváltozott.

-Örülök, hogy így alakult!- mondta Felix mosolyogva figyelve a teremből az ölelkező fiúkat.

-Próbálok megbarátkozni vele!- sóhajtott fel Changbin akivel Chan is egyetértett.

-Szerintem aranyosak és összeillenek!- rántotta meg vállait Hyunjin.

-Igen! Ráadásul szerelmesek! Nem vonhatjátok meg tőlük azt, hogy szeressék egymást.- mondta Seungmin aki szintén mosolyogva nézte őket.

-Egyetértek Seungminnal! Az a legfontosabb most, hogy Jisung hyung boldog!- mondta Jeongin is majd lefotózta a párt akik egy szerelmes csókot váltottak éppen.

-Annyira szerelmes vagyok beléd Han-ah!- vált el tőle Minho hiszen az orra miatt nehéz volt fájdalommentes csókot váltani viszont ki nem hagyhatta volna.

-Ezzel én sem vagyok másképp! Szeretlek Minho hyung!- mosolyodott el Jisung szélesen majd egy apró puszit nyomott a magasabb ajkaira.

-Én is szeretlek!- suttogta vissza ismét könnyezve majd jó szorosan ölelte magához ismét azt a fiút akiért mindent megtenne amit csak tudna.

1 hónappal később Jisung és Minho hivatalosan is egy párt alkottak és életükben nem voltak még ennyire boldogok.
Chan és Changbin megengedte azt is, hogy Jisung párja átmenjen néha néha viszont legtöbbször Sung megy át Minhohoz.

Egyenlőre semmi nem történt közöttük hiszen a fiatalabb teljes mértékben szűz. Tervezik, de Minho egyáltalán nem erőlteti és eszében sincs máshoz futni, hogy kielégítse magát. Helyette saját kezeivel oldja meg amikor már tényleg nem bírja tovább.

Jisung jelenleg is Minhonál alszik aki egy gyertyafényes vacsorával várta őt. Azok után pedig boldogan és szerelmesen összebújtak az ágyban jól betakarózva lefürödve. Egy filmet néztek amit Minho nem akart megnézni Jisunggal a moziban ezért 1 teljes napig nem szólt hozzá.

-Szeretlek édesem!- mosolyodott el Minho amikor Jisung befészkelte magát végre.

-Én is szeretlek hyung!- mondta boldogan majd egy puszit nyomott Minho mellkasára és le is tette rá a fejét.

VÉGE!