-Hazudtál nekem! Nem is szereted a papát..-kiáltotta el magát a nappaliban a 4 éves Minsoo. -Ha szeretnéd nem puszilnál meg mást!- sírt keservesen miközben a Minho mellett álló nőre mutatott.

-Minsoo, drágám!- lépett hozzá közelebb Minho, de a fiú sírva hátrált.

-Papa!- sírt keservesen amikor megpillantotta Jisungot aki aggódva nézett fiára.

-Gyere, baba!- mondta miközben leguggolt.

Minsoo azonnal odaszaladt hozzá majd megölelte a papáját. Jisung félkézzel megtartotta őt majd felállt és bement a konyhába ahol eddig is tevékenykedett. Minsoot leültette az egyik székre majd gyorsan lekezelte az ujját amit akkor vágott el amikor Minsoo elkiáltotta magát.

-Minsoo, ne sírj, édesem!- ment oda hozzá majd karjaiba vette őt.

-Utálom apát!- szipogta Jisung nyakába bújva.

-Ne mondj ilyet! Apa megad neked mindent, nem igaz?- simogatta meg a hátát majd elzárta a tűzhelyet.

-Nem! Apa gonosz azzal akit a legjobban szeretek. Apa nem szereti Papát pedig azt mondta, hogy igen! Apa megpuszilta azt az idegen nénit a száján, de téged soha. Nem szeretem apát addig ameddig nem szeret téged!- motyogta szomorúan miközben újra sírni kezdett.

-Minsoo, nem szabad sírni! Papa boldog szóval neked is annak kell lenned!- ültette le az egyik székre ismét amíg megcsinálta a rizst.

-Papa mindig sírsz este szóval nem vagy boldog!- súgta letörten ami megfájdította Jisung szívét.

-Gyere!- fordult meg amikor félre tette a rizses zacskókat, hogy hüljenek egy picit.

Minsoo leszállt a székről majd odasétált Jisunghoz aki a karjaiba vette. Hátát simogatva sétált vele oda-vissza a konyhában miközben ringatta a fiút. Nem sokkal később elaludt így elindult felfelé, hogy az ágyába tudja tenni a fiát. A lépcsőig eljutva megpillantotta Minhot amit bár furcsállt, de kihasználta az alkalmat.

-Vidd fel a szobámba, kérlek!- tolta el magától Minsoot, hogy könnyebben odatudja adni Minhonak.

-Nem akarok apához menni!- motyogta durcásan és ragaszkodott Jisunghoz.

-Minsoo, papának dolga van és nem tud felvinni téged a szobába. Apa felvisz téged, betakar aztán pedig egyedül hagy. Ha ennyire ragaszkodsz nincs se rizs, se sültkrumpli!- mondta a kisfiút nézve aki az ételeket hallva egyből nyújtózkodott az apjához.

-Apja fia!- motyogta majd megfordult és egy halvány mosoly után visszament a konyhába.

{...}

Jisung megakarta kérni Minhot arra, hogy keltse fel Minsoot, de nem merte. Sóhajtva szedte ki az ételt három főre majd végül az asztalnál telefonozó Minho elé tette a tányért. Sóhajtva sietett fel az emeletre ahol a szobájába indult.

-Minsoo drágám, kész a kaja!- ment oda a fiú autós ágyához.

A kisfiú lassan nyitogatta a szemeit majd felült és Jisung karjaiba kéreckedett. Mosolyogva vitte le az emeletről a konyhába ahol valami csoda folytán Minho még mindig ott volt. Sosem szokott velük enni legyen szó reggeliről, ebédről vagy vacsoráról.

-Holnap óvoda van Minsoo szóval szeretném ha nem maradnál fent sokáig!- ültette le a székre majd a kezébe adta a kicsi műanyag villáját.

-Rendben Papa..Aludhatok veled?- kérdezte miközben elkezdett enni.

-Persze kincsem!- simogatta meg a fiú fejét. -Mit szólnál ahhoz ha holnap elmennénk a vidámparkba délután?- hozta fel az ötletet Jisung mire Minsoo szemei felcsillantak.

-Apa is jön velünk?- nézett rá az említettre aki eddig csendben evett.

-Szeretnéd?- kérdezte Jisung mire Minsoo sokat bólogatott.

-Majd megbeszélem vele, rendben?- kezdett el ő is enni, de abba is hagyta pár falat után mivel Minsoo befejezte az étkezést.

-Majd én elviszem fürdeni, egyél!- mondta Minho majd felállt és a karjaiba vette Minsoot.

-Bárcsak normális szülők lehetnénk akik szerelmesek egymásba!- suttogta majd utat engedett a könnyeinek.

Evett még pár falatot, de végül a sírása miatt nem ment le a torkán így kiöntötte. Gyorsan elmosogatott  majd végül lecserélte az ujján lévő sebtapaszt.

-Alszik!- ment be a konyhába Minho majd leült az egyik székre.

-Rendben! - válaszolt halkan és hálát adott az istennek, hogy már nem sírt. -Szóval..szeretnél jönni a vidámparkba vagy nem?- nézett férjére várva a választ.

-Szeretnék!- válaszolt röviden mire Jisung bólintott egyet.

-Nem érdekel, hogy velem, hogy viselkedsz az sem érdekel, hogy kiket hozol magaddal, de Minsoo ne lássa! Nem akarom sírni látni, mert az apja nem szereti a papáját!- állt fel a székből majd könnyeit visszatartva távozott a helyiségből.

Nem töltött sok időt a fürdőben hiszen szeretett volna aludni. Ő viszi óvodába Minsoot aztán pedig takarítania kell végül pedig ebédet csinálni, mert Minho mégis csak éhesen jön haza.

Mindig is sokat törődött vele annak ellenére is, hogy Minho rideg vele. Ő szereti az idősebb férfit, mindennél jobban éppen ezért is fáj neki amikor más valakit hoz magához. Tudja, hogy kényszerházasság volt ez az egész Minho részéről. Tudja, hogy valójában Minsoon kívül semmi közük egymáshoz.. mégis fáj neki. Szeretne egy szerető férjet, de Minsoo ragaszkodik az apjához bármennyire is hangoztatta ma, hogy utálja őt, s valójában Jisung is ragaszkodik..

Az ágyba fekve továbbra sem sírt csak magához ölelte egyetlen fiát és lehunyta a szemeit majd nagy nehezen elaludt. Hajnali kettőkor amikor felkelt Minsoo nem volt mellette így ijedten mászott ki az ágyból majd  körbe nézett a lakásban.

-Tudod te, hogy megijedtem?- nézett a fiára aki a konyhában volt Minhoval együtt.

-Sajnálom papa!- hajtotta le a fejét majd ismét enni kezdett.

-Semmi baj, kincsem!- mosolyodott el majd leült az egyik székre. -Legközelebb szólj ha éhes vagy!- motyogta álmosan.

-Apával szerettem volna enni ezért neki szóltam!- mondta aranyosan.

-Akkor a Papa felmegy aludni, hogy kettesben tudjatok lenni!- állt fel a székről majd odasétált a pulton ülő kisfiúhoz.

Nyomott egy puszit a fejére majd ivott egy pohár vízet mintha az oltaná az éhségét.

-Papa is éhes?- kérdezte felemelve a fejét.

-Igen, de Papa túl álmos ahhoz, hogy csináljon magának kaját!- mosolyodott el majd intett egyet és elindult kifelé.

-Apa csinálsz Papának enni?- nézett az említettre aki megsimogatta a fejét és bólintott egyet.

Jisung végül visszaült a helyére és megvárta amíg Minho csinál neki rántottát. Amint kész lett elé tette, ő pedig elkezdett enni. Mivel nem sokat evett amikor vacsoráztak így megette az egészet majd megköszönte.

-Vidd fel aludni, majd én elmosogatok!- dörzsölte meg szemeit.

Minho bólintott egyet majd kezébe vette az álmos Minsoot és felment vele. Jisung elmosogatott  miközben próbált nem elaludni. Amint végzett nem bírta tovább így leült a székre és az asztalra hajtotta a fejét.

-A Papa mikor jön?- kérdezte Minsoo amikor az ágyban feküdt.

Fél óra is eltelhetett és Jisung nem akart feljönni. Minsoo nem akart a Papája nélkül aludni.

-Megnézem, rendben?- simogatta meg a fejét majd lement.

-Meddig mosoga..- ment be a konyhába és ekkor látta meg az alvó Jisungot.

Sóhajtva vette karjaiba a fiút majd felvitte az emeletre. Letette Minsoo mellé majd betakarta. A fiú azonnal közelebb kúszott a papájához majd Minhora nézett.

-Alszol velünk?- kérdezte reménykedve abban, hogy a válasz igen lesz.

Minho a fia kedvéért befeküdt Jisung mellé majd alvásra intette kisfiát.

Reggel Minho mint általában hamarabb kelt fel mint Jisung és Minsoo. Férje karjait lehámozta magáról majd felült és úgy nézett rájuk.

Minsoo felkelt arra, hogy Jisung hátat fordított Minhonak így lassan felült és apjára nézett.

-Jó reggelt apa!- motyogta álmosan.

-Jó reggelt Minsoo!- kelt ki az ágyból majd lenézett Jisungra aki többször is láthatóan megremegett és nem találta a helyét.

-Papa rosszat álmodik megint!- biggyesztette le alsó ajkát Minsoo majd apró kezével letörölte Jisung könnyeit.

-Papa gyakran álmodik rosszat?- feküdt vissza az ágyba majd sóhajtva húzta magához Jisungot.

-Mindennap és Papa sokat sír amikor azt hiszi, hogy alszom. Papa miattad szomorú ezért nem szeretlek annyira!- mondta őszintén a papáját nézve aki Minho mellkasán pihentette fejét.

-És Papa miért szomorú miattam?- nézett le az említettre.

-Mert a Papa szeret, te pedig nem szereted! Mindig szomorú amikor nem egyedül jössz haza és én sem szeretem a néniket akikkel jössz. A Papa azt hiszi, hogy buta vagyok, de én tudom, hogy nem boldog, mert nem vagyunk egy család. Én sem vagyok boldog, mert nem vagyunk egy család! Nem vagyok buta és feltudom fogni, hogy nem vagy szerelmes a Papába úgy mint a Papa beléd. Papa és én is szeretném ha csak mi lennénk neked! Hallottam már, hogy Papa Chan bácsival beszélget miközben sír. Azt mondta, hogy szívesen elmenne a házból velem, de mivel én nem akarok így elviseli ahogyan viselkedsz vele.

Minsoo nem sírt miközben beszélt szimplán csak csalódott volt és szomorú, de amikor eszébe jutott valami más.. sírni kezdett.

-A Papa sokszor volt bibis. Mindig bevolt kötve a keze és kíváncsi voltam. Az egyik este megnéztem és karmolásnyomok voltak rajta. Chan bácsitól hallottam, hogy a néni aki hétvégenként szokott itt lenni bántotta őt. Pénteken engem is bántani akart egy bottal, de Papa megvédett engem. Papa lett bibis helyettem!- mondta sírva mire Minho azonnal a kezébe vette és magához ölelte.

-Hol lett bibis a Papa?- kérdezte mindent figyelmen kívül hagyva.

-A hátán!- szipogta miközben szorosan ölelte magához apját.

Minho letette Minsoot maga mellé majd óvatosan a hátára fordította férjét. A pólóját felhúzva nézett a hátára és szörnyűlködve nézte a hátán lévő piros csíkot ami kicsit sebes volt.

-Sajnálom!- suttogta majd a hátára nyomott egy puszit. -Gyere, menjünk az óvodába!- kelt ki az ágyból majd megfogta Minsoot és keresett neki ruhát.

Már éppen öltöztette Minsoot amikor Jisung ijedten kelt fel. Fejét Jisung felé fordította aki megnyugodva figyelte Minsoot.

-Apa elvisz az óvodába!- mondta Minsoo boldogan mire Jisung hajába túrt majd bólintott egy aprót.

-Ügyes legyél az oviban, nem akarok panaszt hallani megint!- tárta ki kezeit amikor Minsoo végre fel volt öltöztetve.

-Jó leszek!- sietett oda hozzá majd magához ölelte Jisungot.

Mivel Minsoo kezei érintették a hátát így kicsit fintorba torzult arca, de azonnal rendezte vonásait hiszen nem akarta elárulni magát.

-Hagyd, hogy magától vegye le a cipőit és a váltócipőjét se add rá! A maciját ne hagyjátok itthon és van még mit mondanom neked!- mondta majd Minhora mutatott.

Minsoo kiment a szobából így Jisung nyugodtan tudott beszélni.

-Szeretném ha nem másznál rá egyik óvónőre sem, mert esküszöm, hogy soha többet nem látod a fiadat! Bírj magaddal Minsoo kedvéért!- mondta majd kimászott az ágyból és megfogta Minsoo maciját.

Minho kezébe adta majd visszafeküdt az ágyba. Holnap hétvége így Jisung tervei szerint még azelőtt elmegy Minsooval, hogy megjelenne a nő aki bántani akarta a fiát.

-Hétvégén nem leszünk itthon! Nem mintha számítana bármit is, de majd csak hétfőn látod Minsoot!- szólalt meg majd az oldalára fordult és lehunyta a szemeit.

Minho kiment a szobából majd lement a lépcsőn és a karjaiba vette Minsoot. Megfogta a kicsi cuccait majd kimentek a lakásból. Mivel Minho ritkán vitte bárhová is gyermekét kocsival így Jisung autójával indultak el amiben volt gyerekülés.

-Nem szeretnék hétvégén elmenni otthonról!- mondta Minsoo bánatosan.

-Nem kell elmennetek otthonról! Nem fogom engedni, hogy a néni bejöjjön a lakásba!- nézett rá a visszapillantóból.

-Mikor leszünk igazi család?- kezdte el piszkálni a maci füleit.

-Erről később beszélünk, rendben?- állt meg az óvoda előtt majd végül kiszállt az autóból.

Az ajtót kinyitva kicsatolta a gyerekülés biztonsági övét majd kivette az autóból a fiút.

A cuccait megfogva indult meg az óvoda felé majd amint beértek Minsoo megmutatta az ő helyét.

Leültette őt majd hagyta, hogy levegye a cipőit ahogyan azt Jisung mondta. Minsoo ráérősen átcserélte a cipőit majd felállt amint végzett vele.

-Ügyes legyél, mert különben nem megyünk vidámparkba!- guggolt le az apja majd magához ölelte a fiát.

-Ügyes leszek, de kérhetek valamit?- kérdezte miközben elengedte édesapját.

-Persze!

-A vidámparkban lennétek olyanok mint akik szeretik egymást?- kérdezte szomorúan.

Minho meglepetten figyelte Minsoot majd aprókat bólintott. Elköszönt tőle majd már ment is hazafelé hiszen munkába is indulnia kellett.

Amikor hazaért az egyik szeretője kocsija volt a ház előtt. Besietett a házba majd a konyhába indult, mert ott hallotta a hangokat.

-Itt mégis mi a fasz folyik?- nyitott be a helyiségbe és lefehéredett arccal nézte a nőt aki egy kést tartott Jisung felé.

-Tedd le azt a kurva kést, hülye ribanc!- ordított rá mire a lány kiejtette a kezéből a tárgyat.

Jisung sírt és rettentően félt bár hozzászokott ehhez a viselkedés módhoz így nem érte őt traumaként. Minho azonnal odasietett hozzá és magához ölelte a fiút. A rendőrség akiket még Jisung hívott ki megérkezett és elvitték a nőt.

-Semmi baj!- suttogta Minho miközben a fejét simogatta. -Bántott?- kérdezte kissé eltolva magától.

-Csak megütött..- hajtotta le a fejét, hogy véletlenül se lássa Minhot.

-Nem én hívtam ide, azt sem tudom miért volt itt! Felakartam hívni, hogy a ház közelébe se tegye a lábát!- hadarta el egy szuszra mire Jisung ránézett.

-Tudom, hogy nem te hívtad ide!- motyogta majd megtörölte a szemeit.

Minho csak újra magához vonta Jisungot és szorosan ölelte őt. Megijedt, rettentően megijedt attól, hogy esetleg a szeme láttára hal meg a férje akit bár nem szeret szerelemmel mégis aggódik érte.

-Ma nem megyek dolgozni viszont el kell mennem amíg elintézek valamit! Nem történt semmi baj szóval próbáld jól érezni magad úgy ahogyan eddig amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy itthon!- kuncogott fel egy picit miközben majd eltolta magától a fiút.

-Nem fog menni...- suttogta majd rögtön el is pirult amikor felfogta, hogy Minho többször is láthatta őt táncolni.

-Megyek!- simogatta meg a fejét majd egy puszit nyomott Jisung ajkaira.

A mókus fiú teljesen lefagyott és csak akkor eszmélt fel a sokkból amikor az idősebb elhagyta a házat. Nem értette, hogy miért volt vele ilyen, de örült neki. Nem érdekelte ha csak színészi játék az egész.

Körülbelül egy fél órának kellett eltelnie ahhoz, hogy Jisung végre teljesen a zenére tudjon koncentrálni. Az egyetlen kedvenc thai zenéje ment a 4mixtől amikor már gátlások nélkül tudta táncolni a koreográfiát. A kedvence Ninja így nyilvánvalóan az ő részét táncolta. Mivel tudta, hogy teljesen egyedül van a házban így nem állt meg amikor a rövid twerk rész következett hanem megcsinálta.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól csinálod!- szólalt meg Minho mire Jisung felsikított ijedtében.

Zavarában azt sem tudta, hogy mit csináljon így csak megfogta a telefonját majd kikapcsolta a zenét és felszaladt a szobájába. Az ágyába ugort majd a hátára fekve kezeibe temette az arcát.

Nem elég, hogy nincs jó kapcsolatunk, de még le is égetem magam előtte... király!

Minho mosolyogva indult fel a szobába majd bement és időt sem hagyott Jisungnak menekülni. Kezeit lefogta térdeivel pedig lábait fogta össze.

-E-engedj el!- fordította el a fejét hiszen zavarba hozta őt Minho tekintete.

Minho persze nem engedte el őt helyette nyakára nyomott apró csókokat amik hangos sóhajokat váltottak ki Jisungból. Évek óta nem értek hozzá így mindössze a keze maradt neki így teljesen elvesztette az eszét. Nem érdekelte, hogy mindez csak szórakozás a részéről.

Minho nem hagyott rajta nyomokat hiszen nem akarta, hogy Minsoo kíváncsiskodjon.

-Hyungh..- sóhajtotta mire Minho teljesen lefagyott.

Jisung sose hívta őt hyungnak, számára csak a Minho létezett. Fura volt számára, de tetszett neki ahogyan azt sóhajtotta. Mikor feleszmélt gondolkodás nélkül mart Jisung ajkaira aki azonnal visszacsókolt és közelebb húzta magához az idősebbet.

{Túl hosszú lenne ha még ezt is leírnám, sorry}

Jisung fáradtan ejtette maga mellé kezeit miután már sokadjára is elélvezett. Több mint két órán keresztül az idősebb nem akart leállni. Újra és újra birtokba vette Jisung testét, ő pedig készségesen ajánlotta fel magát az idősebbnek. Hülye lett volna nem így tenni hiszen 4 év után végre teljesen kielégülve feküdt az ágyon. Minhoval a nászúton bújtak ágyba először akkor is csak az alkohol miatt ami végül terhességet hozott magával.

Minho szépen lassan kihúzódott belőle majd nagyot nyelve tudatosult benne, hogy nem használt óvszert.

-Jisung, ugye most nem vagy...öhm..termékeny?- pillantott fel Minho mire Jisung nyugodtan felült.

-Te tökkel ütött!- csapta meg egy párnával könnyes szemekkel. -Nagyon remélem, hogy másoknál húztál gumit a faszodra!- mondta idegesen majd lassan visszadőlt és rá sem nézett Minhora.

-Nem szeretnék idegen nőktől gyereket és csak 10 nőt tudnék felsorolni akit megbasztam!- mondta miközben Jisung mellé feküdt.

-Legalább a fiúk közül én vagyok az első!- forgatta meg a szemeit majd a hátára feküdt. -Mellesleg nagyon balszerencsésnek kell lennünk ahhoz, hogy teherbe essek. Nem vagyok termékeny időszakban, Minsoo is kész csoda, hogy az első idézőjeles próbálkozásra megfogant. - válaszolt miközben az idősebbre pillantott.

-Minsooról eszembe jutva, szeretné ha a vidámparkban úgy viselkednénk mint a szerelmes szülők!- kúszott egy kicsit közelebb hozzá.

-Hyung..tudod ez csak neked megerőltető. Nem véletlen maradtam itt Minsooval és nem véletlen gondoskodok rólad! Számomra nem kényszerházasság volt, én már akkor beléd szerettem amikor megláttalak a vacsorán!- nézte végig Minho szemeit majd egy halvány, szomorú mosollyal ajkain ült fel, hogy kimászhasson az ágyból.

-Szeretnék jó apa lenni, de nem akarok színészkedni!- szólalt meg hirtelen Minho.

-Ez rendben van, Minho! Nem kérem, hogy szeress ha nem látsz bennem semmi értékeset. Ha jó apa szeretnél lenni akkor ne hozz haza senkit hanem menj el és gyere haza ha már nincs dolgod vagy gőzöm sincs. - fordult felé és már nem érdekelték őt a könnyei. -Vagy váljunk el hiszen sok értelme nincs annak, hogy egy gyerek tart össze minket! Előbb utóbb ő is és én is túl lépünk rajta aztán már senki nem fog szenvedni!- szipogta majd szemeit megtörölve kelt ki az ágyból majd elhagyta a szobát és a fürdőbe ment.

A tus alá beállva lehunyta a szemeit majd megeresztette a vizet. Nem sokkal később Minho mögé állva ölelte magához. Fejét a kisebb állára tette majd végül egy apró csókot is nyomott a vízes területre.

-Legközelebb hagyd, hogy folytassam!- motyogta a nyakába aztán arra is nyomott egy puszit. -Szeretnék jó apa lenni és jó férj! Szeretném ha a dolgok működnének közöttünk és hiszem, hogy képes lennék beléd szeretni!

Jisung megfordult Minho karjaiban majd magához ölelte őt. Könnyei ismét utat törtek maguknak hiszen soha nem gondolta volna, hogy Minho egyszer majd ezt fogja mondani.

-Itt van a mai nap, hogy jó apa és jó férj legyél!- motyogta a fülébe majd elengedte és elkezdett fürdeni.

{...}

-Éhes vagyok!- nyafogott Jisung a pulton ülve nem sokkal később.

-Mindjárt hozzák!- állt elé Minho majd ajkaira nyomott egy csókot.

-10 perccel ezelőtt is ezt mondtad!- hajtotta a fejét a vállára majd derekára kulcsolta a lábait.

Minho kuncogva tartotta meg őt és pont akkor szólalt meg a csengő amikor egy hosszabb csókot akart kezdeményezni.

-Kaja!- pattant le róla majd elindult az ajtóhoz.

Minho ment utána majd végül ő nyitotta ki az ajtót.

-Szia Minho!- kacsintott egyet a lány mire Jisung arcán lévő mosoly azonnal eltűnt.

-Szerintem visszamegyek a konyhába!- motyogta Jisung majd elindult, de Minho megállította.

-Mennyi lesz?- kérdezte Minho miközben kezét Jisung derekára simította és úgy húzta magához közelebb.

-50000 won drágám!- simított Minho karjára, de ő hátrébb lépett egyet.

-Yukio, sose volt köztünk semmi orális szexen kívül szóval kérlek hagyj békén! Éppen a házasságomat hoznám rendbe!- fizette ki majd elvette a kaját és be is csukta az ajtót. -Sajnálom!- csókolt ajkaira.

-Hozzászoktam, azt hiszem!- motyogta majd utána ment a konyhába.

Furcsa volt számára az, hogy az idősebb ilyen vele, de boldog volt miatta és csak ez számított neki. Ebéd után Jisung elmosogatott majd végül felvette a cipőit és a pulóverét is ugyanis kissé lehűlt a levegő.

-Hoztam Minsoonak is egy pulcsit!- mondta Minho majd Jisung kezébe adta.

Ő is felvette a cipőit majd végül elhagyták a lakást és elindultak. Az óvodába Jisung ment be egyedül, Minho pedig rágyújtott. Jisung amint kijött a fiúval a kezeiben  – aki éppen arról mesélt milyen napja volt – odasétált az autóhoz. Beleültette őt a gyerekülésbe majd becsatolta az övet. Egy puszit nyomott Minsoo fejére majd végül becsukta az ajtót.
Minho derekára fogva húzta magához közelebb majd egy puszit akart tőle kérni.

-Nem kapsz, büdös vagy!- fintorgott miközben befogta az orrát.

Minho sértetten nézett rá és szemeivel könyörgött a pusziért amit nem kapott meg. Jisung kinyújtotta a nyelvét mire Minho magához rántotta és egy hosszabb csókot nyomott ajkaira.

-Ez nem volt finom!- fintorgott a kisebb és a zsebéből kivett egy csomag rágót.

-Jobb?- kérdezte miután ismét megcsókolta őt rágóval a szájában.

-Igen! Ez finom mentolos volt!- válaszolt aranyosan majd végül beült az autóba.

{...}

A vidámparkban boldogok voltak mind a hárman. Sokat nevettek és Minsoo is nagyon sokat vigyorgott ami annak volt köszönhető, hogy Minho és Jisung végre őszintén viselkednek egymással szeretetteljesen. Egymás kezeit fogva sétálgattak, egy csomó dolgot kipróbáltak. Millió sok puszi csattant el Minho és Jisung között és persze Minsoo is előszeretettel puszilta meg szülei arcát.

Késő este volt már amikor hazaértek és első dolguk a fürdés volt. Jisung fürdette Minsoot majd végül Minho altatta el őt. A szülők együtt fürödtek le és megbeszélték, hogy bizony ez volt életük legjobb napja.

Az ágyban fekve már csak egymás szemeit bámulták az éjjeli lámpa gyér fényében. Jisung lassan simított Minho arcára és puha bőrét kezdte simogatni.

-Lehetséges, hogy egy nap alatt szerelembe esik az ember?- kérdezte suttogva Minho.

-Úgy érzed, hogy lehetséges?- kérdezte Jisung szintén halkan majd közelebb csúszott Minhohoz.

-Szeretlek baba!- motyogta Jisung ajkaira.

-Én is szeretlek, hyungie!- súgta és bezárta a köztük lévő távolságot.

VÉGE!