Sziasztok!
Nem tudom hányan látták amit körülbelül 2 hete írhattam ki..
Viszonylag kezdek megnyugodni és már erőt is kaptam az íráshoz. Elvonja a figyelmemet a rossz dolgokról így úgy döntöttem visszatérek.

Ezt a oneshotot még előtte írtam, de gondoltam kiposztolom ha már készen van!:)

***

Han Jisung balesete után teljesen más személyiség lett. Bátrabb lett mint volt és az előtt általa gyűlölt dolgokat is kezdte megkedvelni. Előtte eszébe se jutott volna bulizni vagy inni, de utána kedvet kapott hozzá. Egy gond volt vele..ő egy omega volt ahogyan barátai is. Egy egyszerű szórakozóhelyen képtelen lett volna jól érezni magát alfák és béták társaságában. Nem egyszer hallott olyanról, hogy az omegák részegségét kihasználva erőszakolták meg őket. Így jött az az ötlet is, hogy házibulit tart ahová kizárólag csak omegák léphetnek be. Az iskolában hamar híre ment és az omegák izgatottak lettek. Tetszett nekik Jisung ötlete hiszen omegák közt biztonságban vannak. Úgy táncolnak ahogy akarnak és úgy isznak ahogy csak szeretnének.

-Nem volt rossz ötlet ez a buli!- kiabálta Felix akivel az ajtóban állva üdvözölte a vendégeket.

-Mondtam!- nézett maga mögé ahol már bőven ment a buli.

-A szüleid viszont kifognak akadni ha megtudják!- ivott bele a poharába.

-Azzal most ne foglalkozzunk!- legyintett egyet majd mosolyogva köszönt egy csapat omega lánynak.

Végül ők is befúrták magukat a tömegbe és élvezték ahogy az emberek ide-oda lökdösik őket. Mindenki jól érezte magát, táncoltak, ittak és ordítva énekelték a zenét. Jisung boldog volt amiért saját fajtájának örömöt tudott okozni. Tudott teremteni egy helyet ahol nem dominálja le őket senki és nem bántja őket senki. Ahol nincsenek éhes szemek amik testüket bámulják. Rengeteg ismerős arc volt az iskolából és olyan omegákkal is találkozott akiket életében nem látott. Rengetegen csináltak hülyeségeket is. Az asztalon táncoltak, egymást öntötték le az alkohollal. Volt aki egy wc- ülőkével a nyakában tért vissza a mosdóból.

-Hát ez teljesen idióta!- nevetett Jisung az egyik osztálytársát nézve.

-Azok sem normálisak!- kiabálta Seungmin mellette két fiúra mutatva.

Az egyik alig állt a lábán, de azért tartotta a nyakában lévő fiút egészen addig amíg meg nem lökték őket. A földre borulva röhögtek miközben nagy nehezen összekaparták őket. Jisung könnyei már folytak a nevetéstől a mellette álló barátaiéval együtt.

-Figyeljetek ide!- szólt bele valaki egy mikrofonba amit Jisung nem is tudott honnan szedett elő. -Ezt a pillanatot meg kell örökíteni!- vette elő telefonját amit nehezen feloldott.

A tömeg kiabálásba kezdett mondván egyetértenek a fiúval. Az illető amilyen gyorsan tudott felsietett az emeletre ahová a korláthoz állt.

-Pózoljatok ribancok!- ordította majd lőtt egy szelfit amibe még csak bele se fért a teljes tömeg.

A fiú felhívta Jisungot az emeletre aki átvágódva a tömegen ment fel hozzá. Együtt ketten is csináltak egy képet amit a fiú azonnal ki is posztolt.

Másnap reggel Jisung a padlón ébredt fel és amikor felült a nappaliban körbenézve nem egy embert talált akik aludtak.

-Kemény buli lehetett!- mondta miközben fejéhez kapott ami hasogatott.

-Nem is tudod mennyire!- nevetett valaki mellette mire odanézett.

Egyik osztálytársa állt ott aki már kezdett kijózanodni. Telefonján megmutatta neki az instagramot ami tele volt a buliról készült videókkal és képekkel.

-Valaki leszedte a wc-ülőkét?- kérdezte szemöldökeit ráncolva.

-Kemény este volt!- húzta el száját  a fiú.

Jisung nehezen felkelt a padlóról majd barátait kezdte keresni szemeivel. Meg is pillantotta őket miközben szemeteszsákokba szedték az eldobott poharakat és hasonló finomságokat.

-Valakinek nem hiányzik egy piercingje?- mutatta fel Seungmin a tárgyat.

-Felkeltem a többieket.- szólalt meg osztálytársa mire Han bólintott és ő is elkezdett takarítani.

Az ott maradt illetők amint észhez tértek ők is segítkeztek abban, hogy a házat rendbe tegyék. Jisung örült annak, hogy különösebb károk nem születtek. Feltakarítottak mindent és a boltba is elmentek új dolgokat venni amik eltörtek.

-Tudod min gondolkodtam?- kérdezte Jisung amikor újra autóba szálltak.

-Min?- kérdezte Felix telefonját nyomkodva.

Az internet tele volt a buliról készült képekkel így úgy döntött megnézegeti őket. Néhányon felismerte magát és barátait is. Csak nevetni tudott azon, hogy miket műveltek a bulin.

-Ha leérettségiztünk..négyen együtt nyithatnánk egy szórakozóhelyet omegák számára!- mondta el ötletét.

-Ezen én is gondolkodtam! Hatalmasat mennénk vele a mai buliból kiindulva!- tette le telefonját a szőke.

-Jól esett látni, hogy az omegák is tudnak felszabadultan bulizni! Szeretném ha lenne egy hely számunkra ahol biztonságban lennénk. Egy olyan hely ahová nem tehetik be a lábukat se alfák, se pedig béták! Ha nekik lehet ilyen helyük akkor nekünk miért ne lehetne?- parkolt le lakásuk előtt.

-Na igen! A legtöbb helyre csak alfákkal teheted be a lábad ráadásul sok helyre még velük sem! Nekünk meg nincs semmink. Egyetlen helyet sem tudok mondani ahol még nem hívtak mocskos omegának!-forgatta szemeit Felix majd kiszállt az autóból.

-De a szexet az élvezik egy mocskos omegával..nyilvánvaló!- szállt ki Jisung is majd a csomagtartóhoz sétált.

A lakásba érve már csak Seungmin és Jeongin volt bent akik az utolsó simításokat végezték. Jisung kipakolt a szatyrokból majd négyen együtt a helyére tettek minden megvásárolt dolgot.

-Gazdagok lennénk egy nap alatt!- mondta Seungmin amikor a két idősebb elmondta ötletüket.

***

Hétfőn az iskolába minden omega a buliról beszélt. Néhányan akiknek alfa párjuk van azt ecsetelték, hogy szomorúak amiért nem tudtak elmenni. Mindenki egy újabb ilyen bulit akart. Boldogok voltak amiért lehetőségük volt élniük egy kicsit. Azt csináltak amit akartak és abban a pillanatban nem nézte le őket senki sem. Az iskolában lévő alfák és béták leszólták őket. Gúnyolták őket amiért amiket csináltak részegen őket mégsem érdekelték ezen szavak.

-Legalább jól tudtuk magunkat érezni anélkül, hogy egy alfa ájultra vert volna minket, mert kurvásan táncoltunk!- mondta az egyik omega lány.

-Aki kurva az azt a bánásmódot is érdemli!- mondta az alfa fiú előtte.

-Aki egy fasz az pedig egyetlen omegát sem érdemel az ágyában!- szólalt meg Jisung mire az alfa azonnal felé fordult.

-Mondja ezt egy omega aki képes lenne megdögleni egy alfa farkáért havonta egyszer!

Jisung csak nevetett a beszóláson hiszen ő már képtelen volt ezeket magára venni. Egy teljesen másik véleményen volt mint az alfák.

-Úgy mondod mintha időközönként ti nem lennétek meghalva egy omega társaságáért. Nem unjátok még? Ugyanolyan szüksége van egy alfának az omegára mint fordítva. -mondta karba téve kezeit.

-Beszélj a magad nevében aranyom!- dőlt a szekrényeknek egy másik alfa is.

-Az omegák nevében beszélek akiknek a testük jó, de undorodtok attól akiket éppen basztok. A ti fejetekben van egy kis baj. Ha ennyire undorítóak az omegák akkor magatoktól is undorodnotok kellene. Degeneráltak vagytok mind ha olyanokhoz vonzódtok mint mi!- mondta majd hátradobta nem létező hosszú haját és távozott.

Az omegák hangos tapsba kezdtek Jisung pedig büszke volt magára amiért megvédte az omegákat. Elege volt abból, hogy mindenre jók mégis undorítónak vannak titulálva. Megfogadta, hogy bármibe is kerül megcsinálja a szórakozóhelyet.

És ez így is lett. 1 év múlva szülei segítségével megnyitotta a szórakozóhelyet barátaival. Élete megváltozott teljes mértékben és olyan embert sodort mellé a sors akivel folyamatosan vitatkozott az iskolában. A szórakozóhely jól ment. Rengetegen megfordultak és hetente háromszor nagyot buliztak az omegák. Hamar híre ment az országban is és más városokból is átjöttek, hogy biztonságban tudjanak bulizni. Minden alkalmazott omega volt. Jisung volt a főnök míg barátai besegítettek és megállapodtak egy bizonyos százalékban amit ők kapnak. Minden rendben volt köztük talán erősebb is lett a barátságuk. Amikor olyan kedvük volt még ők is buliztak és másnapra hagyták az elintézni valókat.

De amilyen jól ment az üzlet kapcsolata úgy rosszabbodott. Köze volt ahhoz, hogy egy olyan szórakozóhelyet üzemeltet ahová csak omegák tehetik be a lábukat. Párja olyan hely tulajdonosa volt ahová csak alfák és béták mentek. Egyetlen omega se mehetett be, de még csak a környékre se tehették lábukat. Elérte azt, hogy egy egész utcából kilegyenek tiltva az omegák. Jisungot bosszantotta a dolog hiszen ő maga is omega volt. Ez érdekelte őt a legkevésbé. Jobban bosszantotta az, hogy az egész bár arról volt híres, hogy időnként beráncigáltak oda egy omegát aki prostiként dolgozott és megalázták őket. Ha pedig ez nem lett volna elég még az internetre is kitették ahogy az omegák a színpadon állva zokognak miközben szabadulni próbál.

Jisung szégyellte magát, hogy ilyen ember mellett hajtsa fejét álomra minden egyes nap. Szerette őt mindennél jobban, de ő már nem érezte ugyanazt a szerelmet amit ad. Jisung soha nem általánosított ha arról kérdezték miért nyitotta meg a helyet. Sose mondta, hogy az összes alfától félni kell. Sose reklámozta magát az alfák elleni gyűlöletbeszéddel. Ő csak szerette volna ha lenne egy biztonságos hely az omegák számára ahol felszabadulhatnak. Ezzel ellentétben párja bárja teljesen omega ellenes volt. Nem csak arról volt szó, hogy csak alfák és béták számára lett kitalálva. Az egész bár tematikájából az jött le az embernek, hogy gyűlölik az omegákat. Akárhányszor olvasta a bárról készült bejegyzéseket és reklám cikkeket úgy érezte, hogy párja őt is gyűlöli hiszen omega. Interjúkban sose válaszolt arra, hogy van-e valakije ha pedig mégis akkor nem válaszolt a következő kérdésre miszerint omega-e az illető hiszen rontaná az üzlete hírnevét.

Jisung pedig ezek után a szórakozóhelyen levette jegygyűrűjét. Ha véletlen neki is feltették a kérdést miszerint párkapcsolatban él-e csak annyit mondott, hogy valami olyasmi. Maga se tudta minek nevezze azt ami köztük van. Megfogadták egymásnak, hogy otthon nem beszélnek a munkáról, munkában pedig nem beszélnek párkapcsolatról, de nem mindig sikerült betartani. Néha feljött a témába otthon a munka amiből végül veszekedés lett.

Egy borús éjszakának is így történt. Jisung nem tudta tovább magában tartani sértettségét és dühét. Kirobbant belőle és hatalmas veszekedés vette köztük kezdetét. Amit csak tudtak a másik fejéhez vágtak. Jisung képtelen volt durva dolgokat mondani neki hiszen túlságosan is szerette az idősebbet...párja ezzel ellentétben aminek csak tudta lemondta őt. Mindennek lehordta ami csak eszébe jutott ami percről percre egyre jobban törte össze a fiatalabbat. Sírva kiabálta neki, hogy gyűlöli őt. Mást már ki sem tudott ejteni ajkain. Ujjáról lehúzva a gyűrűt vágta hozzá majd kiviharzott a lakásból. Párja pedig nem is ment utána.

-Napok óta itt rohadsz az irodádban!- nézett rá Felix.

-Sok a dolgom!-mondta a kanapén fekve.

-Egyáltalán semmi dolgod sincsen Jisung! A fontos dolgokat már egy hete elintéztük.- ült le lábaihoz. -Mondd el mi van, mert aggódunk érted!- simított vállára.

-Minhoval vége..-motyogta mire Felix csak sóhajtott egyet. -Bár úgy érzem már az elején vége volt..-könnyesedtek be szemei.

-Nagyon sajnálom Jisung!-húzta fel a fiút majd magához ölelte.

-Azt hiszem én is, de így kellett történnie! Egyértelműen gyűlöl engem..-kezdtek el folyni könnyei arcán.

-Nem gyűlöl téged..csak egyszerűen egy idióta!-kezdte el simogatni hátát a szőke.

-Lemondott engem minden mocskos kurva omegának. Láttad volna a gyűlöletet a szemeiben..-sírt keservesen mire Felix szemeibe is bekönnyesedtek. 

-Rendbe fogsz jönni Jisung! Hamar megfogja bánni, hogy hagyott elmenni.

-Nem érdekelte Felix. Nem érdekelte, hogy a szakadó esőben mentem el az éjszaka közepén. Most sem érdeklem és már nem is fogom!- bújt bele a fiatalabb nyakába. -Szólj a nőnek, hogy nem tudnak ma jönni!- emelte meg fejét kicsit, hogy hallja hangját.

-Aki filmezni jött volna?- kérdezte mire apró bólintást kapott. -Nem mondjuk le! Összeszeded magad az estére, benyelsz egy két felest és megmutatjuk a világnak ezt a helyet. Minho is látni fogja és azt kell látnia, hogy csodásan érzed magad még ha nem is így van!- tolta el magától, hogy szemeibe tudjon nézni.

-Nem fog menni!- rázta fejét Jisung.

-De menni fog!- törölte le könnyeit arcáról.

Az este Jisung már irodájában puccba vágva magát húzta le a pohár tartalmát amit Felix tett elé. Megivott belőle hármat majd kimentek hiszen hamarosan érkeznek a vendégeik kik lefilmezik a helyet, kérdeznek néhány dolgot a bulizó omegáktól és Jisungéktól is.

-Te ittál?- kérdezte Jeongin amint mellé lépett.

Jisung válaszolni sem tudott hiszen megpillantott egy nőt és egy fiatal fiút is. A fiúknak biccentve indult meg feléjük majd köszöntötte őket. Miközben ők megbeszélték a dolgokat a kamerás fiú készített néhány felvételt. Amikor azzal végzett Jisungékat kezdte el venni akik minden kérdésre válaszoltak.

-Hogy jött az ötlet ehhez a helyhez?- kérdezte a nő.

-Középiskolában úgy döntöttem, hogy rendezek egy házibulit ahová csak omegák jöhetne el. Hatalmasat ment és mindenki jól érezte magát. Már másnap eszembe jutott, hogy csinálni kellene egy szórakozóhelyet omegák számára, de akkor döntöttem el, hogy meg is valósítom amikor néhány alfa vitatkozni kezdett egy omega lánnyal. -válaszolta Jisung miközben kezdte érezni az ital hatását. -Szóval az alfáknak köszönhetem a csodajó ötletet innen is puszilom az összes létező alfát. - mondta gúnyosan mire Felix elmosolyodott.

-Van néhány dolog amikre a követőink nagyon kíváncsiak. Ezek közt van a kérdés is, hogy foglalt-e a szívetek.

-De még mennyire!-vágta rá Jisung. -Ez a hely az én szerelmem..-mosolyodott el.

-Ejtsük a témát!- mondta Seungmin megtartva Jisungot aki már szédülni kezdett.

-Ti magatok is itt szoktatok bulizni?- kérdezte a lány mire bólogatni kezdtek.

-Heti egy alkalommal mindig ki rúgunk a hámból. Néha jól esik félretenni a munkát.- válaszolta Jeongin. -Ma is ez a terv.- pillantott Jisungra.

A rövidke interjú után hagyták, hogy a lány odamenjen néhány emberhez. Jisung kedvet kapott táncolni így berángatta barátait a táncparkettre. Az idő elteltével Jisung már a földön térdelt miközben egy csapat körbeállta őt.

-Idd! Idd! Idd!- kiabálták torkuk szakadtából ösztönözve Jisungot.

-Remélem valaki tudja a mentők számát!- törölte meg száját amikor kiitta az üveg tartalmát mi egy csövön keresztül folyt szájába.

Nehezen kiegyenesedett mire megszédült, de megtartotta magát. Mindenki őt bámulta csendben egyedül a zene szólt.

-Még sem kell!- kiabálta mire újra ordítozás töltötte meg a helyet.

-Ebből hatalmas baj lesz!- hajolt Jeongin Felix füléhez.

Felix csak Jisungot bámulta aki táncolni kezdett a tömeggel együtt. A hölgy még mindig ott volt és mindent levideózott hiszen ez volt  a dolga. Ezt még csak nem is bánták hiszen tudta mindenki, de aggódtak Jisungért. Még maga Jisung sem tudta milyen piából ivott meg egy egész üveggel. Egyenlőre jól nézett ki, de féltek, hogy valóban mentőt kell majd hívni hozzá alkoholmérgezés miatt.

-Chan hyung hív!- mondta Seungmin majd már el is tűnt.

***

-Jisung most nincs velem!- mondta párjának aki mindenáron beszélni akart vele.

-Mert hol az istenbe van?- kérdezte kicsit idegesen.

-Jelenleg a táncparketten ugrál miközben a mája haldoklik!- válaszolta feszülten. -Ha nem tudsz velem normális hangnemet megütni akkor ne is beszéljünk! Majd mondom neki ha nem murdel meg ma, hogy hívjon fel téged!- mondta majd kinyomta a hívást és visszament a többiekhez.

-Te idióta barom!- vágta nyakon a mellette ülő alfát a narancssárga hajú.

***

Másnap reggel Jisung egy kényelmetlen ágyban ébredt fel. Szemeit rettenetesen bántotta az ablakon beszűrődő fény így hunyorogva ült fel.

-Jó reggelt csipkerózsika!-szólalt meg valaki mellette mire ránézett.

Felix ült mellette mögötte pedig másik két barátja állt. Száját elhúzva nézte a branült kézfejében.

-Elvitt a mentő?- kérdezte mire mind a hárman bólogatni kezdtek.

-Fütyült veled mint a szar!- mondta Seungmin.

-Elájultál aztán az utcán tértél magadhoz. Azt hitted, hogy az orvos egy ufó aztán kimosták a gyomrodat, sírva fakadtál és elaludtál!- mesélte el a dolgokat Felix. -A videó amit a nő készített kikerült, de szerencsére nem rakták bele amikor rosszul lettél!

-Ez nagyon gáz!-temette kezeibe arcát amikor kicsapódott a kórterem ajtaja.

-Te megőrültél?- kérdezte Hyunjin kicsit pihegve.

-Hyung!- szólt rá Jeongin.

-Csak aggódtam érte..talán azt se szabad?-fordult párja felé aki csak megdörzsölte orrát.

-Kedves tőled, de most már jól vagyok!- mondta majd összeráncolta szemöldökeit. -Itt van Minho is?- kérdezte mire az alfa nem válaszolt.

Jisung érzékeny szaglása miatt érezte a narancs illatot mi számára még mindig kedves volt. Mindazok után is amiket mondott neki az idősebb.

-Menjen el!- fordította el fejét hiszen szemei bekönnyesedtek. -Nem akarom se látni, se hallani, de még csak érezni sem!

Hyunjin csak nagyot sóhajtott majd nyílt az ajtó és Jisung orvosa jött be. Han kiküldte Hyunjint hiszen nem akarta, hogy hallja amit az orvos mond neki.

-Az alkoholfogyasztás miatt úgy sejtem nem tud róla, de a vizelet vizsgálat kimutatta magánál, hogy ön várandós. Meg kell vizsgálnia önt egy ehhez szakosodott doktornak is!- mondta az orvos mire Jisung nagyokat pislogott.

Barátaira nézett akik csak tátott szájjal figyelték az orvost. Han nem bírta tovább így hangos zokogásba tört ki. Ujjaival hajába tépett majd összeszedve magát felemelte fejét.

-Elakarom vetetni!-mondta mire Felix azonnal megfogta kezét.

-Jisung..mindig is babát akartál!- nézett a fiú könnyes szemeibe.

-De nem egyedül..nem akkor amikor már mindennek vége!- sírt keservesen. -Különben is..lehet sérült, mert egy idióta vagyok!- hajtotta fejét Felix vállára.

-A vizsgálat után még lesz ideje eldönteni mit szeretne. Hamarosan átvisszük önt!- mondta az orvos majd távozott.

-Figyelj Han! Megvizsgálnak téged és mi nem fogunk bírálni téged bárhogyan is döntesz, rendben? Ez a te döntésed viszont Minho bármilyen is..megérdemli, hogy tudjon róla.- mondta Seungmin amire Jisung csak bólintással tudott válaszolni.

-Majd a vizsgálat után!- motyogta.

***

Jisung kezei remegtek miközben a gépet figyelte amin láthatta a magzatot. Apró volt, de egy emberi élet aki benne növekedne. Aki a része lenne. Aki feltétel nélkül szeretné őt. Akinek csak ő lenne senki más. Szemeiből folytak könnyei és amikor közölték vele, hogy nem látnak semmiféle károsodást megkönnyebbült.

-Dr.Kim említette, hogy szeretné elvetetni.- mondta az orvos.

-Nem!- fordította fejét az orvos irányába. -Meggondoltam magam!- pillantott vissza a monitorra.

-Minden rendben?-kérdezte Jeongin amikor Jisungot kitolták a rendelőből.

-Rendben van.- válaszolta.

Amikor már újra a kórteremben feküdt barátainak elmondta döntését miszerint megtartja.

-Képtelen lennék ártani neki még akkor se ha nem állok készen. Egyedül is megbírkózom a feladattal!

-Nem leszel egyedül! Mi itt leszünk neked és reméljük, hogy Minho is észhez tér végre..-ölelte meg Seungmin.

-Szeretnél beszélni vele?- kérdezte Felix mire aprót bólintott.

A fiatalabb Seungminnal és Jeonginnal együtt távoztak majd Felix az alfákhoz sétált.

-Jisung beszélni akar veled!- nézett Minhora.

A férfi felpattant a fehér kényelmetlen székből majd már ment is. Lassan nyitotta ki az ajtót majd nagyot nyelt amikor megpillantotta Jisungot. Az omega szemei könnyesek voltak és amikor arcára nézett ki is hullott néhány könnycsepp.

-Mi lett veled?- utalt az idősebb orrára min kötés volt.

-Nem lényeg!- válaszolta halkan miközben közelebb sétált hozzá. -Jisung én..-kezdett bele, de a fiatalabb félbeszakította.

-Terhes vagyok!

Gyorsan mondta ki hiszen tudta, hogy ha nem böki ki akkor soha nem mondja el neki. Csend telepedett a szobára, Jisung pedig csak az ajtót bámulta. Nem akart Minhora nézni.

-Azt mondták, hogy nem okoztam neki kárt az ivással.- törte meg a csendet. -Elakartam vetetni..de nem teszem!- fordította felé fejét.

Az alfa szemei könnyesek lettek amikor meghallotta, hogy Jisung elakarta vetetni gyermeküket, de legbelül megértette. Nem hibáztatta őt ezért a gondolatért.

-Bár megérdemelnéd..mégsem foglak kizárni az életéből viszont ha omega lesz mint én egyszer láthatod többször nem. Inkább ne legyen apja minthogy azt érezze amit én melletted!

-Akármi is lesz akkor is szeretni fogom ahogyan téged is! Egy idióta fasz vagyok és ezt tudom! Olyan dolgokat néztem el a báromban amit nem kellett volna. Ami undorító..olyan dolgokat mondtam rád amiket nem kellett volna, de tudnod kell, hogy egy sem igaz. Én megértem ha köztünk vége még akkor is ha úgy fáj, hogy majd belehalok, de a fiam életében ott akarok lenni!

Jisung szemei könnyes szemekkel hallgatta az alfát. Kétségei voltak amik nem is csillapodtak. Hasára tette a kezét majd le is pillantott arra.

-Nem lehet még tudni a nemét..

-De én tudom, hogy fiú lesz és nem érdekel, hogy minek születik, mert ő az enyém. Az én vérem akit óvni fogok mindentől..

***

Az idő Jisung számára gyorsan telt. Amióta megtudta, hogy babát vár jobban odafigyel magára. Nem dolgozik egésznap éhen szomjan bár mondjuk nem is tudná megtenni hiszen barátai mindig hozzák neki a finomságokat. Ha dolgozott nem gondolkodott és nem érezte Minho hiányát sem. Hónapok után sem érezte úgy, hogy vissza kellene mennie hozzá pedig az alfa mindent megtett annak érdekében, hogy megbízzon benne. Nem zárta el magát tőle hiszen gyermekét várta. Hagyta, hogy elkísérje őt a vizsgálatokra és azt is, hogy néha meglátogassa.

-Hogy vagytok?- kérdezte Felix leülve a kanapéra.

-Ha Minho nincs a közelembe alig akar megmozdulni.- tekintett fel a papírokból.

-Figyelj..tudom, hogy még mindig haragszol rá, de egy roncs nélküled ahogyan te is. Még a bárját is bezáratta.- mondta keresztbe téve lábait.

-Én csak félek..félek, hogy ha visszamegyek ugyanolyan lesz mint volt..hogy csak azért csinálja mindezt, mert kétségbe van esve!

-Megtapasztalta milyen az élet nélküled szóval nem hinném, hogy minden ugyanolyan lenne mint volt. Semmi sem lesz ugyanolyan, mert a közös gyermeketeket hordod a szíved alatt.- állt fel a kanapéról a szőke majd odasétált hozzá. -Ő is ott lesz a gender partyn amit szerveztem szóval akár egyúttal adhatnál neki egy kis reményt!- simított vállára.

Jisung csak nagyot sóhajtott válaszul majd újra beletemetkezett a munkába. A kora esti órákban bezárták a szórakozóhelyet majd mindannyian Felix lakásába indultak. A lakásba belépve az alfák már ott várakoztak köztük Minho is. A férfi észre se vette jöttüket hiszen csak maga elé bámult a kanapén ülve. Jisung elmosolyodott a díszítéseket látva és egyre izgatottabb lett. Kíváncsi volt arra, hogy Minhonak valóban igaza volt-e. A fiú mindenkinek köszönt majd odament Minhohoz.

-Szia hyung!- simított az idősebb vállára.

-Szia!- mosolyodott el édesen.

Babája azonnal mocorogni kezdett így meg kellett támaszkodnia amikor egy hatalmasat rúgott. Egy ideje már nem mozdult meg és Jisung kezdett aggódni. Pocakjára nézve összehúzta szemeit amiért csak Minho mellett képes megmozdulni.

-Hozom a lufit!- kiáltotta el magát Jeongin majd már sietett is az emeletre.

-Én akartam!- kiáltott utána Seungmin és Felix.

Jeongin csak nevetett majd bement a szobába és leakasztotta a lufira kötött madzagot. Kiment vele a szobából ügyelve arra, hogy ne durrantsa ki a fekete lufit. Amikor lement Jisung már a nappali közepén állt őt pedig körbevették a többiek.

-Itt is van!- adta Jisung kezébe a lufit.

Felix átnyújtott neki egy tűt amit remegő kezekkel vett el tőle. Minhora tekintett aki a többiek közt ácsorgott szomorú mosollyal ajkain. Jisung odament hozzá majd kezét megfogva vezette oda ahol eddig ő ácsorgott.

-Itt a helyed mellettem hyung!- pillantott fel rá.

-Durrantsd már ki! Nem bírom tovább!- toporgott Hyunjin mire Jisung nevetve emelte a tűt a lufihoz.

Szemeit összeszorítva durrantotta ki a fekete lufit ami által kék konfetti hullott lábai elé. Nagy szemekkel nézte azt. Felix kivette a tűt és a mazdagot a kezéből majd vigyorogva lépett vissza.

-Igazad volt hyung!- sikoltotta majd az idősebb nyakába ugrott.

Szorosan ölelte magához az idősebbet akinek még szemeiből is hullani kezdtek a könnyek. Tudta, hogy fia lesz valamiért megérezte így nem volt meglepetés számára. Boldog volt, de Jisung ölelése még boldogabbá tette. Kiakarta élvezni amíg lehet. A fiatalabb nyakába temetve arcát sírt mint egy baba és az sem érdekelte, hogy mások előtt mutatkozik gyengének.

-Szeretlek Minho!-suttogta az idősebb füleibe Jisung.

-Én is szeretlek!- motyogta majd mosoly húzódott ajkaira amikor megérezte babájának rúgását.

-Remélem még meg vannak a cuccaim otthon!- tolta el magától Minhot. -Hazaköltözünk!- pillantott le hasára amin az alfa kezei voltak.

Minho könnyei újra folyni kezdtek szemeiből amit Jisung mosolyogva törölt le. Arca két oldalán tartva tenyereit csókolta meg az idősebbet mire barátaik hangos tapsba kezdtek.

VÉGE!