-Jisung, jól vagy?- kopogott az ajtón Felix.

Aggódott a fiúért hiszen már lassan fél órája bent van a helyiségben, ennyi ideig csak nem tart egy seb lekezelése.

-Igen!- remegett meg hangja ami miatt szidni kezdte magát.

-Azonnal engedj be!- rángatta meg a kilincset mire a földön fekvő fiú nagy nehezen felkelt és kinyitotta a fiúnak az ajtót.

Felix azonnal bement a fürdőbe és becsukta maga mögött az ajtót. Aggódva figyelte Jisung könnyes szemeit és összetört mivoltát majd szorosan magához ölelte.

-Annyira sejtettem, hogy szerelmes vagy..- szorította magához mégjobban miután Jisung jobban rá kezdett a sírásra.

-Nem akarom ezt!- bújt a fiatalabb nyakába miközben Felix pólóját szorongatta.

Percekig álltak még így majd végül kimentek és Jisunggal közös szobájukba indultak.

-Próbálj aludni egy kicsit!- takarta be a gyenge fiút majd sóhajtva hajolt hozzá közelebb.

Egy puszit nyomott a fiú homlokára majd elhagyta a szobát. Jisung percekig csak forgolódott és próbált nem sírni, de végül sikerült neki elaludnia.

[...]

-Jisungie, ébredj!- simogatta meg a karját az idősebb fiú.

A fiatalabb nyöszörögve dörzsölte meg szemeit majd Hyunjinra nézett. A magasabb közölte vele, hogy ideje fürdenie így nagy nehezen kikelt az ágyból és pizsamája után kezdett kutatni. Mivel nem találta a fekete pólót így szekrényéhez sétálva kivett a fiókból egy boxert és a polcról lekapott egy nagyon nagy szürke belebújós pulcsit amit még annó Lee Know adott neki. Hyunjin nem tudta nézni a fiú lassúságát így karjaiba kapva vitte a fürdőbe. Bent letette a földre majd fejét megsimizve elhagyta a fürdőszobát. Jisung nem időzött túl sokat bent, hiszen rettentően álmos volt és meztelenül fázott. Gyorsan megtörölközött majd felöltözött és lebaggyogott a lépcsőn, hogy szóljon a többieknek, hogy nem érzi valami jól magát.

-Ohh szia, biztos te vagy Jisung!- mosolygott rá a lány aki magasabb volt nála.

Jisung csak bólogatott párat majd megdörzsölte a szemeit.  Eszméletlenül álmosnak és gyengének érezte magát ráadásul még fázott is.

-Évek óta nem láttam rajtad ezt a pulcsit!- lépett elé Minho majd a fáradt szemekbe nézett.

-Nem mertem felvenni, de most már nem érdekel! Kényelmes és legalább nem fázok annyira!- motyogta félig lehunyt szemekkel ami Minhonak megolvasztotta a szívét.

-Mérjük meg a lázad!- nyúlt a fiú combjai alá, hogy karjaiba tudja venni a fáradt fiút.

Jisung szemei könnyesek lettek ma már sokadjára amikor Minho vállára tette a fejét és derekára kulcsolta lábait. Jól esett számára az idősebb törődése mégis bűntudata volt amiért vele foglalkozik a barátnője helyett.

Lehunyt szemekkel élvezte a pár percig tartó közelséget miközben próbált nem felzokogni.

-Fázok és fáj a fejem!- motyogta miközben az idősebb nyakhajlatába fúrta a fejét.

-Meg mérem a lázad utána kapsz gyógyszert, de előtte enned is kéne!- nyomta le a kilincset majd meglökte az ajtót, hogy kinyíljon.

Belépett a szobába majd lábával meglökte az ajtót, hogy becsukódjon a falap. A karjaiban lévő fiút letette az ágyra majd homlokára téve a kezét bizonyosodott meg arról, hogy szükség van- e a lázmérésre.

-Elmegyek a lázmérőjért, beszélek Yooraval utána pedig hozok kaját is, rendben?- simogatta meg Jisung barna hajtincseit majd már el is indult az ajtó felé.

Jisung próbált nem sírni, de amint hyungja kilépett az ajtón nem tudott parancsolni az érzelmeinek. Eldőlt az ágyon majd lábait felhúzva sírt tovább miközben a takarójáért nyúlt. Feje iszonyatosan fájt, de a sírástól csak még elviselhetetlenné vált. Azon gondolkodott, hogy mégis mit kéne hazudjon Minhonak ha véletlen még mindig sír ha megérkezik.

Egyszer annyira fájt a hasam, hogy sírni kezdtem, ha most azt hazudom, hogy megint fáj akkor elfogja hinni?

-Vagy mint akkor..kigúnyol..- motyogta a takaró alatt miközben jobban rákezdett a sírásra.

Minho már 10 perce nem tért vissza és Jisung 10 perce csak szenvedve sír sőt zokogok a takarója alatt. Alig kap levegőt ráadásul a takaró alá beszorult meleg levegő se tett jót neki, de úgy döntött, hogy nem érdekli, megérdemli, hogy szenvedjen..

Amikor hallotta a kilincset lenyomódni szájára tapasztotta tenyerét, hogy még véletlenül se hallja az idősebb a zokogását.

-Jisung..- tette le a tálcát a fiú éjjeliszekrényére majd leült az ágyra.

-Alszom..- motyogta, de a hangja még ígyis megremegett.

-Neked az alvás a sírást jelenti? Mondd el mi a baj!- nyúlt a takaróhoz, hogy lehúzza a fiúról az anyagot, de Jisung bele kapaszkodva akadályozta meg tettében.

-Nincs semmi baj és nem sírok!- válaszolt az idősebbnek miközben egyik kezével megtörölte szemeit. -De azért szerezhetnél nekem egy zsebkendőt..folyik az orrom..- mondta egy fokkal halkabban továbbra is a takaróba kapaszkodva immáron mindkét kezével.

-Én meg terhes vagyok, igazam van?- kérdezte sóhajtva majd ismét az ajtó felé indult.

Úgy döntött, hogy kicsit átveri a fiút így kinyitotta az ajtót, de nem lépett ki rajta. Lépteket imitált majd becsukta az ajtót és várt arra, hogy Jisung végre leszedje magáról a takarót.

-Végre!- remegett meg a hangja ismét majd leszedte magáról a takarót.

-Nem sírsz csak izzad a szemed, mi?- szólalt meg Minho majd a fiúhoz indult.

Jisung felsikított majd újra magára rántotta a takarót, hogy még véletlenül se láthassa meg a könnyes szemeit.

-Te szemét..- motyogta durcásan a fiú majd fájdalmasan felnyögött amikor Minho ráfeküdt.

Az idősebb a takaróhoz nyúlva végre letudta szedni a fiatalabb arcát takaró anyagot. Zsebébe nyúlva kivett belőle pár darab zsebkendőt majd hagyta, hogy Jisung kiszabadítsa a kezeit. A fiatalabb kifújta az orrát majd Minhora nézett aki megakadályozta abban, hogy kidobja a zsebpkendőket.

-Leszállnál rólam? Kiakarom dobni!

-Addig nem szállok le rólad amíg el nem mondod, hogy mi a baj!- nyúlt az ágy melletti kukához majd felemelte, hogy Jisung bele tudja dobni a szemetet.

-Fáj a hasam, most már örülsz?- dobta ki a szemetet majd várta, hogy az idősebb újra kigúnyolja mint akkor.

Az idősebb nem szólt egy szót sem csak leszállt róla és befeküdt mellé. Közelebb csúszott az ismét síró fiúhoz majd a nagy pulóver alá benyúlva kezdte simogatni a fiú hasát. Jisungot meglepte az idősebb tette hiszen váltig azt hitte, hogy megint gúnyt űz belőle ez miatt.

Legalább elhitte, hogy ez a bajom..

-Nem lehet, hogy azért fáj, mert alig ettél ma?- támasztotta meg fejét szabad kezével miközben továbbra is a fiú hasát simogatta a pulóver alatt.

-Nem tudom, de nem vagyok éhes..- nézett az idősebbre aki kihúzva a kezét a pulóver alól törölte le a könnyeit arcáról.

Jisung hasa ezt a pillanatot választotta arra, hogy egy nagyot korduljon így egy kínos mosoly kíséretében húzta volna magára ismét a takarót, de Minho nem engedte neki.

-Akkor most eszel!- ült fel majd a fiút is ülő helyzetbe tornázta.

-Muszáj?- kérdezte boci szemekkel, de Minhot ez nem hatotta meg.

A fiú ölébe tette a tálcát majd a kanalat megfogva merített a levesből. Jisung szája elé tette a kanalat majd megvárta míg a fiatalabb bekapja azt.

-Tudok egyedül is enni..- motyogta miután lenyelte a levest.

-Nem jobb ha etetnek?- nézett a fiú szemeibe majd tovább etette őt.

Miután megette szinte az egészet, Minho megmérte a lázát ami majdnem 40 fokos volt. Az idősebb odaadta neki a gyógyszereket amit készségesen bevett majd elterült az ágyon.  Nyakig szeretett volna betakarózni, de Minho nem engedte neki a láza miatt.

-Aludj és be ne merj takarózni nyakig!- puszilt a fiú homlokára majd kiment a szobából.

Jisung sóhajtva fordult az oldalára majd pár perc forgolódás után elaludt.

[...]

Jisung arra ébredt fel, hogy eszméletlenül fáj a feje így hát fogta magát és kiment a szobájából.

-Minho...-nyögött fel a lány ami könnyeket csalt Jisung szemeibe.

-Maradj csendben!- szólt rá a fiú ami mégjobban összetörte Jisung szívét.

Visszament a szobájába ahol jelenleg egyedül volt hiszen Felix Channal liveol a stúdióban. Magára kapott egy fekete farmert majd telefonját kezébe véve kiosont a szobából. Amint leért bement a konyhába és bevett egy fájdalomcsillapítót. Megfogott egy csomó zsebkendőt hiszen tudta, hogy szüksége lesz rá majd elhagyta az étkezőt.

A nappaliba érve telefonjával világított, hogy ne essen el semmiben sem. Felvette cipőjét majd a kabáttal nem törődve fogta meg kulcsait. A megfelelő kulccsal kinyitotta a bejárati ajtót majd megpróbálta halkan kitárni.  Kicsit nyikorgott a falap, de szerencséjére senki sem hallotta meg. Bezárta az ajtót miután elhagyta a lakást majd szemeit megtörölve indult el valamerre. Ő maga se tudta, hogy valójában merre szeretne menni, de hagyta, hogy a lábai elvigyék őt valahová.

Egy focipályánál találta magát amint kiszakadt a gondolataiból. Mosolyogva lépett a műfűre majd a pálya közepére sétált. Végül az egyik kapuhoz ment amikor megpillantotta a labdát. A bőrlabdát felkapva indult meg visszafelé majd letette a fűre és belerúgott egy nagyot. Percekig csinálta ezt és már csak azt vette észre, hogy elkezdett esni. A fű csúszósá vált ő pedig ez miatt egy jó párszor elesett. A háta már iszonyúan fájt a sok esés miatt, de folytatta tovább a fehér, fekete hatszögekkel díszített labda rugdosását. Könnyei időközben megállíthatatlanul kezdtek végig folyni arcán ami megnehezítette őt abban, hogy eltalálja a labdát. A laszti a pálya közepére gurult így utána ment majd izomból megakarta azt rúgni, de sajnos nem sikerült a fűnek köszönhetően. Lába megcsúszott ő pedig a vízes fűre esett ismét a hátára. Hangosan felzokogott miközben magát szidta amiért ehhez is ilyen béna. Az eső zuhogott, villámlott és dörgött amitől Jisung rettentően fél most mégsem érdekli őt. Zokogva fekszik a földön, lehunyt szemekkel és hagyja, hogy mégjobban elázzon ha ez lehetséges. Fázott és rosszul érezte magát mégsem mozdult meg hiszen minek is tette volna?

-Hé, kelj fel onnan, de kurva gyorsan!- kiáltott oda egy lány aki futva indult meg a fiúhoz. -Mit mondtam neked erről?- kérdezte idegesen miközben ülő helyzetbe húzta a fiút.

-Noona?- pillantott fel rá amikor már ülve itatta az egereket.

-Igen Jisungie, de most kurvára kelj fel!- fogta meg karjait majd felrángatta a földről.

A lány idegesen húzta magához közelebb az elázott és összetört fiút majd maguk felé emelte az esernyőjét.

[...]

-Most meg hová mész?- kérdezte idegesen a lány aki már felkészült arra, hogy párjával lefekszenek.

-Yoora, nekem ez nem megy! Még csak fel sem áll és ne hibáztasd magad, nem veled van a gond hanem inkább velem! Sajnálom, de most meg kell néznem Jisungot ugyanis fél a vihartól!- kapta fel magára pólóját majd picit meghajolva indult el az ajtó felé.

A lány értetlenül nézte az ajtót míg rá nem jött, hogy mi folyik itt. Hogy haragudott- e Minhora? Nem, elvégre tudta, hogy Minho csak leakar vele feküdni és nem sokáig lesznek együtt. Az edzőteremben ismerkedtek meg és végül jó barátságot kötöttek. Yoora már rég volt fiúval, Minho pedig rég volt nővel így úgy gondolták, hogy ebből lehetne valami. Most itt tartanak..összejöttek, de maguk se tudják, hogy minek hiszen egyikük se tud a másikra úgy nézni mint a szerelmük. Yoora tudta, hogy valami nem okés Minhoval, hiszen egyik nap közölte, hogy kiakar deríteni valamit, de ahhoz intim kapcsolatba kell lépniük. Persze Yoora kapott az alkalmon hiszen ki ne feküdne le Lee Min Hoval?

-Miért is nem esett le ez nekem hamarabb?- nézett értetlen maga elé majd mosolyogva megrázta a fejét.

[...]

-Van ami sose változik...igaz noona?- nézett unokatestvére szemeibe miközben újra könnyekben tört ki.