Jisung soha életében nem úszott még olyan gyorsan mint akkor. Minél hamarabb oda akart érni, hogy Minhoval lehessen. A partnál megszárította magát majd amint megtörtént már szaladt is. Minho házához érve vett egy mély levegőt majd benyitott a házba.

-Hyung?- kiáltotta el magát kicsit félve hiszen az egyetlen hely ahol nem fél a sötétben az a tenger.

Remegő lábakkal futott fel a lépcsőn majd hallgatózni kezdett. Sírás hangja csapta meg a füleit így azonnal Minho szobájába indult.

-Hyung..- nyitott be a szobába.

-Mit keresel itt?- törölte le a könnyeit mintha nem történt volna semmi.

-Beszéltem Changbin hyunggal. Azt mondta, hogy neked elmondhatom a titkot amit rejtegetek előled!- ült le az ágyra majd megfogta Minho kezét.

Minho szemeibe nézve várta, hogy megmagyarázza a kisebb, de ő szavak helyett felállt és megfogta a pohár vizet ami az éjjeliszekrényen volt. Sóhajtva öntötte magára amit Minho fura tekintettel nézett végig. 10 másodperc, ennyi kellett ahhoz, hogy Jisung az ágyra dőljön.

-Ezt mégis hogyan, és mikor?- kérdezte amint megpillantotta Jisung uszonyát.

-3 hónapja elmentem a Mako szigetre túrázni a családommal. Este nem tudtam aludni szóval elmentem sétálni, de beestem egy barlangba. Nem tudtam kimászni szóval kerestem egy másik kijutat. Eljutottam egy medencéhez amibe beleugrottam, mert tudtam, hogy a tengerbe vezet. Ekkor forrni kezdett a víz ami megijesztett. Vízcseppek emelkedtek a magasba. Gyorsan kiúsztam onnan aztán végül sikeresen elúsztam a szigetig. Másnap este fürödni indultam és akkor változtam át először. Nem mertem elmondani, mert féltem attól, hogy elhagynál miatta!- mondta a hátára fordulva majd varázserejét használva megszárította magát.

-Jisung soha nem hagynálak el! Changbin is sellőfi és őt is elfogadtam. Elmondhattad volna hiszen az érzéseimen ez nem változtat semmit. Sajnálom amiért annyira kiakadtam és szakítottam veled csak bántott, hogy titkolsz előlem valamit és azt hittem, hogy esetleg nem vagyok elég jó neked!- nézett rá őszinte szemekkel majd magához ölelte a fiút.

-Megakarok ettől szabadulni! Nem akarok sellőfi lenni hiába felejthetetlen élmény úszni akár órákig. Hiányzik a normális életem!- szipogta a kisebb majd szorosan Minhohoz bújt.

-Nincs erre valami megoldás?- kérdezte halkan. -Changbinnel sokat kerestünk a mitológiák között, de egyenlőre még nem találtunk semmit.- sóhajtott fel majd az ölébe húzta Jisungot.

-Remélem lesz valami, mert én ezt felakarom adni!- motyogta majd lehunyta a szemeit hiszen két napja alig aludt.

-Jössz fürdeni? Van kád és tusoló is. - kérdezte Minho.

Jisung bólintott egyet majd kért Minhotól ruhát. Együtt mentek be a fürdőbe majd levetkőztek miután Minho a engedett a kádba vizet.

-Még egy normális fürdést sem érdemlek!- biggyesztette le alsó ajkát miután beleült a kádba és kinőtt az uszonya.

{...}

Teltek a napok a hetek és a három fiú kereste a megoldást a sellőfiségre. Végül Minho talált egy mitológiát miszerint ha holdfogyatkozáskor a medencében van akkor egészen biztosan visszaváltozik emberré.

-Istenem, annyira örülök!- ölelte magához Minhot sírva majd ajkaira csókolt.

-Holnap 11-kor lesz a holdfogyatkozás!- mondta Changbin mosolyogva hiszen ő maga is örült annak, hogy végre normális ember lehet.

{...}

-Felix..-szólalt meg halkan Minho amikor a fürdőbe ment telefonálni.

-Mit szeretnél Minho hyung?- kérdezte a fiatalabb.

-Szeretném a tudtodra adni, hogy Changbin mit titkolt előtted! Tudom, hogy nem érdekel már, de tudnod kell! Csak kérlek ne akadj ki annyira!- mondta majd elmondta, hogy hol kéne találkozniuk.

-Meggondolom...- motyogta majd elköszönt és kinyomta a hívást.

{...}

Másnap este 11 előtt Jisung és Changbin beleugrottak a vízbe miután Jisung egy hosszú csókot váltott Minhoval. Az idősebb sóhajtva várta Felixet majd az időre nézve megállította, hogy már rég itt kellene lennie.

-Mehetünk hyung!- jelent meg Felix a Jet-skijén.

Minho mosolyogva ült a sajátjára majd végre ők is elindultak. Jisung és Changbin izgatottan várták Minhot a szigeten ezennel a barlang szárazpartján. A holdfogyatkozás közelgett így nem tudtak mit tenni, bemásztak a vízbe és ott vártak.

-Jól vagytok?- jelent meg Minho mire mind a ketten bólintottak. -Sajnálom Changbin, de ha rád hagyom soha nem leszel nyugodt ahogy ő sem!- mondta félve majd intett egyet.

Ekkor lépett a barlangba Felix is aki nem értette, hogy miért vannak ezen a helyen. Körbenézett majd végül a vízre pillantott ahol meglátta Jisungot és az exét. Tágra nyílt szemekkel nézte őket majd Minhot és meg sem tudott szólalni.

-Hülyének néztél amikor közöltem veled, hogy egy sellőfiú mentett meg!- nézett Binre teljesen kiakadva.

-Felix, nem mondhattam el, mert kiakadtál volna, mint most is! Féltem attól, hogy ha megtudod akkor majd nem fogsz engem szeretni, de már tök mindegy, hogy tudod vagy sem! Elhagytál engem pedig soha nem csaltalak meg és nem adtál esélyt arra, hogy megmagyarázzam a félelmem ellenére! Most már nem kell bűntudatban élnem hiszen tudod az igazat és végre megszabadulok ettől!- nézett fel a valójában vulkán tetejére ahol már kezdett látszódni a hold.

Felix sírt és most is újra érezte a megbánást. Meg kellett volna hallgatnia akkor mégsem tette hiszen megvolt bizonyosodva arról, hogy az idősebb megcsalja őt valakivel. Ő mentette meg és bár feleslegesen, félt attól, hogy elhagyja őt ha megtudja az igazat. Felixnek az eszébe sem volt, nem számított neki, hogy sellőfi vagy normális ember ő szerette Changbint sőt még most is szereti.

A hold teljesen megjelent és a víz is forrni kezdett. Changbin megfogta Jisung kezét és összeszorított szemekkel várta, hogy történjen valami.

-Jisungie baby, te jó isten!- ment bele a vízbe amikor végre eltűnt a hold és jó szorosan magához ölelte a kisebbet. -Sikerült!- hunyta le a szemeit majd halványan elmosolyodott.

Jisung is elmosolyodott majd Changbinra pillantott aki sóhajtva mászott ki a vízből, hogy aztán távozzon a másik kijáraton.

-Hyung!- szólt utána Felix majd megragadta a kézfejét. -Ne menj el!- suttogta majd magához rántva ölelte meg. -Sajnálom!- motyogta a fülébe miközben egyre többet szipogott.

-Én is sajnálom!- mosolyodott el halványan majd szorosabban vonta magához a fiút.

Annyira hiányzott már neki ez az érzés, hogy nem lett volna képes elengedni a kisebbet. Örökre maga mellett akarta tudni őt!

-Szeretlek Felix!- sírta el magát miközben nyakába bújva talált magának menedéket.

-Én is szeretlek, hyung!- ölelte szorosabban amit a vízben lévő két fiú boldogan figyelt.

-Örülök nekik!- mondta Minho majd Jisung combjai alá nyúlva kulcsoltatta azt dereka köré.

-Most már végre fürödhetünk együtt!- hajolt hozzá közelebb vigyorogva.

-Valld be, hogy csak a szeretkezések hiányoznak a kádban vagy éppen a zuhanyzóban!- forgatta meg szemeit, de a huncut mosoly ott volt szája sarkában.

-Nem tagadom!- súgta ajkaira majd végül birtokba is vette azokat.

Changbin sem maradt az ölelésnél. Eltolta magától a picivel magasabb fiút majd gondolkodás nélkül tapadt ajkaira, hogy aztán egy lágy és érzelmes csókot váltsanak.

A mese vége boldogan végződött mind a négy személynek. A két sellőfiből örökre ember lett viszont sajnos soha nem válhatnak meg a képességeiktől. Az erejük és a tengerben való úszkálás ugyanolyan maradt csak éppen uszony nélkül. Már nem kell félniük egyetlen csepp víztől sem és már csak az erejüket kell titkolni ami nem nehéz.

VÉGE!