Fhu ne haragudjatok, hogy már megint nem az ígért résszel jöttem, de egyszerűen amit folytatnom kellene azt képtelen vagyok amire meg rá se nézek hónapokig azt megállás nélkül írom! Remélem nem csak velem van ez így!

Persze, ne aggódjatok! Igyekszek folytatni a Sing második részét. Nincs elfelejtve csupán elfogyott az ihletem és egyenlőre nem jönnek a szavak hozzá. Sajnálom!

Itt van még egy sztori aminek a következő része jövőre fog érkezni ha így haladok!😅
Nem is értem miért nem tudok valami rövid oneshotot előhozni..hát szegények kapcsolatát állandóan minden sztoriban húzom s halasztom!🤣

Han Jisung fiatalon került a Wolf nevezetű maffia bandába. Alig volt 13 éves, de képes volt egy felnőtt kiképzett embert is megölni. Szülei halála miatt került a Wolf maffiához akinek vezére örömmel vette fel csapatához. Nem mondták el a fiú korát és azt is csak a vezér tudhatta, hogyan is hívják őt. Az első napján egy fekete ruhadarab volt fején min két lyukat vágott annak érdekében, hogy lásson benne. Ez mellett egy védősisakot viselt, egy fekete kabátot min egy kisméretű golyóálló mellény foglalt helyet valamint egy fekete nadrágot hordott. Mellényén több pisztoly és kés is erősítve volt. A vezér látni szerette volna a fiú arcát aki nem egyezett bele.

Az évek elteltével ruháinak mérete nőttek, de továbbra sem hagyta el a fekete rongydarabot mi arcát takarta. Testének egyetlen pontja sem látszott. Kezein kesztyűk voltak és az arcát takaró anyaghoz senki sem érhetett hozzá. Mindössze 18 éves..még csak most mehetne terepre, de mivel nem tudták a korát így egy 2 hónapos kiképzés után azonnal terepre küldték. A vezér nem foglalkozott azzal, hogy hány éves hisz úgy gondolta már bőven van abban a korban, hogy a többiek segítségére legyen.

-Csodálkozom, hogy Seungmin nincs itt!- lépett be az irodába Minho majd a vezérre nézett.

-Miért jöttél?-kérdezte szemeit forgatva Chan.

-Hanról van szó. Felkerestem a nagybátyját ahogyan azt kérted viszont nem tudtam meg túl sok mindent. A kora még mindig ismeretlen és fényképei sincsenek róla. Azt mondta, hogy az anyja rengeteg képet készített róla, de Han mind elégette amikor meghalt. Az apja ölte meg az anyját és bár ő nem hiszi, de azt beszélik, hogy a fiú végzett az apjával. Sőt a rongy a fején az apja kedvenc ingje. A halála napján azt viselte.- ült le a székre miközben sorolta az információkat amit szerzett.

-Úgy érzem ez a fiú örök rejtély marad.- vette kezébe Minho jegyzeteit.

-Te vetted fel őt annak ellenére, hogy nem láttad az arcát és azt se tudtad hány éves.- dőlt kissé hátra a székben a fiatalabb.

-Attól mert rejtélyes és szeretnék több dolgot kideríteni róla az nem azt jelenti, hogy rosszul döntöttem. Akárhány éves is az egyik legjobb emberem. A kiképzésre se lett volna szüksége, mert már mindent tudott amikor idehozták. Úgy tesz ahogyan azt parancsolom.

-És szexi is!-tette hozzá Minho.

-Mi van?- nézett a férfire nagyokat pislogva.

-Bejönnek a maszkos férfiak..nem tehetek róla!- vonta meg vállait majd felállt a székből.

Chan fejét rázta majd intett egyet mondván mehet amerre lát. Minho az irodát elhagyva indult az egyik terembe ahol barátai már várták őt.

-Han odaadta a comb tokját!- szaladt oda hozzá Felix amint belépett a terembe.

Minho lenézett a fiatal fiú combjára amin valóban ott volt a comb tok. Az idősebb kissé furcsállta hiszen jól tudta, hogy Han azonnal dühös lesz ha valaki hozzáér az ő dolgaihoz most mégis önszántából adta oda a tokját méghozzá fegyverestől.

-A pisztolyt is odaadta?- kérdezte kissé meglepve majd beljebb lépkedett.

-Igen! Azt mondta ne lőjek vele és akkor ő sem fog lelőni engem.- mosolyodott el kínosan majd leült a kanapéra.

-Mi is meglepődtünk rajta!- fogott kezet vele Changbin.

-Nem szokta odaadni senkinek sem a cuccait.- ült a fekete hajú mellé majd egy jóleső sóhajt hallatott.

-De engem kedvel! Ez köztudott tény!- tette karba kezeit a szeplős morcosan.

-Azért akar lelőni téged ha használod a fegyverét mert kedvel téged. Egyébként ő nem kedvel senkit Lix. Ezt az évek alatt már elfogadhattad volna.- mondta Hyunjin miközben átkarolta a fiú vállát.

-Attól mert ti érzéketlennek gondoljátok még nem az! Rengeteget szoktunk beszélgetni edzés után.- fordult barátai felé.

-A munkán kívül nem beszél semmiről sem.- nézett oldalasan Felixre Jeongin.

Felix nagyot sóhajtott majd felállt a kanapéról hiszen kopogtattak az ajtón. Ő volt az egyetlen ember aki úgy ismerte Jisungot mint senki más. Bár nem tudja a teljes nevét és a korát sem mégis rengeteget megtudott róla. Nem csak a munkáról beszéltek egymással hanem a családjaikról, a szerelemről és sok minden másról. Felix megígérte, hogy mindenről hallgat hisz ha nem így tenne az az életébe kerülne.

-Szia Han!- köszöntötte a fiút aki csak bólintott egyet.

-Azt beszéltük, hogy 1 órát lehet nálad.- nézett le combtokjára amit Felix azonnal le is szedett magáról.

-Köszönöm! Én is beszerzek magamnak egyet ha terepre mehetek.- mosolyodott el kedvesen amit bár nem láthatott Jisung viszonzott.

-A következőre már együtt mész Minhoval!

Felix szemei tágra nyíltak majd boldogan ugrott Jisung karjaiba aki mindenki meglepetésére egyik karjával visszaölelte őt. Amikor már túl soknak gondolta közölte ezt Felixszel aki el is engedte. Minhohoz sietett majd felrántva a kanapéról szorosan magához ölelte.

-Changbin!- szólította meg az idősebb férfit aki szinte felpattant a kanapéról. -Akták az irodádba. Néhány embert le kellene nyomozni.- mondta mire a fekete hajú sóhajtva indult volna meg.

Jisung mellkasára téve kezét állította meg az idősebbet majd szemeibe nézett. Changbin nem volt ijedős személyiség, de ha Jisungról volt szó úgy kezelte őt mintha a főnöke lenne. Félt tőle hiszen tudta milyen szörnyűségekre képes. Akkor is ha parancsot kap és akkor is ha nem.

-Van még időd!- hajolt hozzá kicsit közelebb. -Minho fogdossa őt és téged nem is zavar?- kérdezte amilyen halkan csak tudta.

Changbin nagyokat pislogva nézett rá majd megfordult és kissé dühösen indult meg feléjük. Han az ajtófélfának dőlve nézte ahogy a két férfi összetűzésbe keveredik. Felix hol az egyikre hol a másikra nézett majd Jisung felé fordult. Han kacsintott egyet, de amikor Minho kezet emelt Changbinra azonnal odament.

-Elég!-állt közéjük Minho felé fordulva akit a falnak taszított lépteivel.

Az idősebb védekezően felemelte kezeit mire Jisung ellépett tőle és Felixre nézett aki igyekezett nem vigyorogni. Han odament hozzá majd lepacsizott vele és magához rántva paskolta meg a fiú hátát.

-Én mondtam, hogy kedvel engem!- vonta meg vállait amikor az említett kisétált a teremből.

-Ez csak szórakozás volt?- kérdezte idegesen Changbin.

-Azt nem tudom minek szánta.- emelte fel kezeit ismét megvonva vállait.

Minho fejét rázva vágódott le a kanapéra és Jisungon kezdett el gondolkodni. Ő pont az az ember aki szórakozottan nézi végig a verekedéseket most mégis azonnal cselekedett. Nem engedte, hogy megüsse Changbint és ez kérdéseket vetett fel fejében.

-És nem akarsz mesélni róla mondjuk?- kérdezte Seungmin kíváncsian.

-Nem tehetem! Ígéretet tettem és az életemmel nem szórakozom.-válaszolta a fiú a fiatalabbra nézve.

-Ugyan ki tudná meg?-tette karba kezeit Hyunjin.

-Han percek alatt kideríti ha mondtam róla valamit amit nem kellett volna. Tudom, hogy a korára és a nevére vagytok kíváncsiak, de azt nekem sem mondta el. Nem ostoba, hogy megtegye. Az arcát sem láttam egyszer sem.

A teremben többen is csalódottan sóhajtottak fel majd a jelzés hallattán kelletlenül álltak fel, hogy edzésre és kiképzésre menjenek. Felix, Jeongin és Seungmin integetve mentek a jobb oldali terembe míg a többiek a bal oldaliba indultak. Han és egy mások ember már várta őket. Tudták, hogy kemény edzésnek néznek elébe, de mindent megtettek volna azért, hogy végre terepre küldjék őket és milliókat kaszálhassanak. Az a bér amit jelenleg kapnak arra elég, hogy egyenek és legyen ruhájuk.

-Ha ilyen lassú vagy azonnal elkapnak!- mondta az egyik gyakornok elé állva Han.

-Igyekszek jobb lenni uram!- válaszolt kihúzva magát.

-Te pedig..A feladatra figyelj és ne gondolkozz el minden második percben! Meg is halhatsz miatta!-sétált Seungmin elé aki nagyot nyelt. -Nem foghatlak olyan szigorúan mint a többieket, de ezt ne használd ki!- mondta a fiúnak aki nem sokkal volt fiatalabb tőle.

Jisung hamar kiadta az összes gyakornok útját és ahogy mindig Felix most is maradt. Hosszasan elbeszélgettek miközben elpakoltak minden felesleges dolgot a teremben. Beszéltek a teremben történtekről és arról is, hogy Minho teljesen másképp viselkedik Jisunggal mint a többiekkel.

-Csak tudja, hogy nem félek tőle. Attól mert a főnök jobb keze még nincs okom rettegni tőle. -tette bele a pisztolyokat a tokjaikba.

-Hát a nagy Han semmitől sem fél!- mosolyodott el miközben Jisungot figyelte.

-Mindenki fél valamitől Felix és ez alól én sem vagyok kivétel. Én az érzéseimtől félek. Megrémít, hogy képtelen vagyok bűntudatot érezni viszont képes vagyok szeretni.

-Legalább tudom, hogy nem vagy pszichopata ahogyan azt híresztelik.

-Ebben a maffiában többféle ember is van..Akinek ez a hivatása és élvezi. Akinek nem okoz gondot az ölés, de nem szívesen teszi és végül az aki képtelen meghúzni a ravaszt mégis kényszerítve van rá.- fordult Felix felé aki komoly arckifejezéssel hallgatta őt. -Én mind a három vagyok egyszerre. Nem mondanám magam pszichopatának.

-Tudom Han! Senkinek nem kell magyarázkodnod. A szíved a helyén van amikor kell és ez számít. Ha Minho tudná milyen ember vagy valójában kétség kívűl megkérné a kezed!

Jisung felkuncogott majd hálásan nézett Felixre majd együtt elhagyták a termet. Felix barátai megkeresésére indult míg Jisung szobája felé indult. Több emberrel is összefutott köztük Minhoval is.

-A főnök kíváncsi Seungmin teljesítményére!- állította meg őt az idősebb.

-Figyelmetlen ami pont a főnöknek köszönhető. Nem mindenki képes határt húzni a szerelem és a munka között. Nem küldeném terepre egyenlőre.- válaszolt az idősebb szemeibe nézve aki bólogatott.

-Nem mindenki olyan kiképzett mint te vagy. Vannak emberek akik éreznek is.

-Nem ismersz engem Minho és amíg ez így van addig nem áll jogodban ítélkezni felettem. Miért gondolod, hogy képtelen vagyok érezni?- bökte meg idegesen Minho mellkasát.

-Láttalak szétverni egy embert egy kalapáccsal. Embereket fejeztél le és kínoztál meg rezzenéstelen arccal. Sok mindent láttam ami az érzéketlenségre utal..Az lepne meg ha azt mondanád érző lény vagy.

-Nem olyan vagyok amilyennek hiszel!- hajolt hozzá közelebb majd dühösen távozott.

Minho Jisung távozása után abba a terembe ment ahol a többiekkel összegyűlnek és beszélgetnek szabadidejükben. A helyiségben leült a kanapéra és azonnal beszélgetésbe kezdett Hyunjinnal és Jeonginnal.

-Felix merre van?- kérdezte Minho elterülve a kicsiny kanapén.

-Megkérte Hant, hogy tartson neki külön órákat így most edz.- válaszolt Changbin. -Seungmin is ott van.

-Érdekes, hogy neki mindent megcsinál amire megkéri míg a többieket megakarja ölni olyankor.- mondta Hyunjin.

-Mit keresel itt hyung?- nézett főnökére Seungmin aki leült mellé.

-Gondoltam megnézem, hogy Felix mennyire alkalmas terepre és hiányoztál is!- karolta át a fiút majd arcára nyomott egy apró puszit.

-Han a legjobb edző szóval biztos, hogy alkalmas rá!- nézett a két fiúra akik éppen a közelharcot gyakoroltál.

-Figyelj jobban!- fogta le a fiatalabb kezét Jisung majd pisztolyt fogott a fejéhez.

-Értettem!- mondta majd amikor Jisung elengedte azonnal neki rontott.

Han nevetve fogadta a tettét és hagyta, hogy kiforrja magát Felix harctudása. Utálta a tudatod, hogy még neki is edzenie kellene nem neki kellene lennie az edzőnek. Gyermek volt amikor elkezdett gyakorolni és fegyvereket használni az apja miatt aki erőszakos volt vele és az anyjával is. Mindent csak azért tett, hogy megvédje családját az apjától, de elbukott. Még gyermek volt egy felnőttel szemben. Hibáztatta magát amiért nem volt ott időben és már csak azt látta, hogy anyja holtan esik a földre.

-Minden rendben Han?-kérdezte Felix aggódó szemekkel amikor a férfi nem úgy védekezett ellene ahogyan kellett volna.

-Mint mindig!- válaszolt majd megrázta a fejét. -Fogd!-adott a kezébe egy kést.

-Han..nem vagy olyan állapotban, hogy én ezzel hadonásszak feléd!-suttogta a főnökére sandítva.

-Talán megkímélsz annak aki rossz állapotban van és rád támad?-kérdezte majd a fiú kezébe nyomta a kést.

Felix nagyot sóhajtva kezdeményezett és megindult Jisung felé. Lix ügyes volt ha a késsel kellett bánni, de utálta ha azt Hannal szemben kellett használnia. Sose érezte magát méltó ellenfélnek ahogyan most sem. Jisung nem volt olyan állapotban, hogy verekedjen mégis kivédte az összes próbálkozását. Nem sikerült megsebesítenie és ez idegesítette őt.

-Menni fog Lix!- kiáltotta oda Changbin.

Jisung odapillantott és látta, hogy Felix összes barátja ott áll. A fiatalabb alkalmasnak gondolta ezt a pillanatot és sikeresen meg is sebesítette Jisung felkarját. Han karjához nyúlt majd kezére pillantott. Ujjai véresek voltak és nagy levegőt kellett vennie ahhoz, hogy ne dühödjön be.

Felix hátrálni kezdett amikor megpillantotta Jisung tekintetét, de továbbra is maga előtt tartotta a kést. Tudta, hogy Jisung milyen könnyen megvadul a vér láttán. Ha pedig az saját vére addig nem nyugszik le amíg nem hal meg az illető aki megsebesítette.

-Menj!-suttogta Jisung ökölbe szorítva véres kezét.

Felixnek nem kellet kétszer mondani azonnal a többiekhez rohant és Changbin háta mögé bújt. Szégyellte magát, de túl jól ismerte Jisungot. Ha ott marad nem éli meg a holnapot. Jisung levette kezéről a véres kesztyűt majd eldobta, hogy ne is lássa. A termet idegesen hagyta volna el, de Chan elé állt.

-Nincs vége az edzésének!- utalt Felixre.

Jisung idegesen fordult meg majd kirángatta Changbin mögül Felixet aki ijedten állt a vonalon belülre. Félt hiszen nem az a Jisung állt előtte aki a világ legrendesebb embere..hanem a gyilkolni vágyó fiú.

-Han..-suttogta Felix amikor meglátta, hogy az idősebb a nyakára helyez valamit.

-Fogd be!-emelte fel hangját majd várta, hogy Felix támadjon.

Jisung sose volt jó abban, hogy visszafogja a dühét így ha valakit nem akart bántani nyakára helyezett egy készüléket ami sokkolja őt ha elveszíti az eszét. Nem akarta bántani Felixet, de nem tudja kontrollálni magát.

-Nem kell ezt tenned..-indult meg felé lassan.

-Megakarsz halni?- kérdezte a fiúra nézve.

Felix nem mondott semmit csak megütötte az előtte állót. Jisung már nem edzésnek fogta fel a verekedést és mindent beleadott. Felix ügyesen kivédte az idősebb ütéseit akinek egyre jobban sötétültek el szemei. Apró áramütéseket érzett nyakánál ami folyamatosan észhez térítette, de amikor Felix sikeresen a földre taszította őt valami elpattant az agyában. Lelökve magáról a fiút megragadta és csípőjére ült.

Szaporán vette a levegőt és maga sem tudta, hogy mi lesz a következő lépése. Kezei folyamatosan remegtek az áramütésektől, de nem engedte el Felixet. Látta ahogy Felix szemei bekönnyesednek hiszen félt tőle. Jobb kezét dühösen felemelve egy hatalmasat ütött Felix feje mellé a földbe. Újra és újra..A fiatalabb szemei össze voltak szorítva és nem merte kinyitni azokat. Meg akarta állítani Jisungot a föld püfölésében, de félt..attól, hogy még jobban begurul és ő kapja a következőt.

-Valaki állítsa meg!- ordította el magát Felix, de Jisung abban a másodpercben fordult le róla.

-Hyung!- pattant fel a földről amint Jisungra nézett. -Ébredj fel!-szedte le a nyakáról a készüléket mi folyamatosan sokkolta őt egész idő alatt.

-Nem kellene segíteni?- kérdezte Minho főnökétől.

-Csak elájult.- válaszolta nem törődően  miközben nézte ahogy Felix kétségbeesett próbálja őt felkelteni.

-Nincs pulzusa! Miért nem jön senki?- kiáltott rájuk Felix könnyek között.

-Nem lehet újraéleszteni! Nem kérte amikor belépett!- mondta Chan jobb kezére nézve.

-Nem érdekel mit kért vagy mit nem..Különben sem terepen vagyunk!- mondta Minho majd megindult Felixhez aki igyekezett újraéleszteni őt.

Minho átvette tőle és mindent megtett azért hogy Jisung szíve újra verni kezdjen.

Az eszméletlen fiú látta szemei előtt édesanyját aki folyamatosan azt kérte tőle, hogy küzdjön. Vissza kell térnie az életben hiszen még sok jó dolog vár rá a rengeteg rossz között. Még van miért élnie és ezt nem dobhatja el magától.

-Hagyd, hogy segítsenek rajtad! Még menthető az életed szóval nem dobhatod el magadtól.- simított fia arcára akinek könnyek hulltak szemeiből.

Lassan kezdte nyitogatni szemeit és érezte a kezeket mellkasán. Kezével próbálta leseperni magáról Minho kezeit, de túl gyenge volt hozzá. Felix sírása vízhangzott a teremben amikor megmozdult.

Jisung igyekezett ébren maradni egészen addig ameddig be nem vitték az orvosi szobába.

Másnap reggel Chan jelent meg ágya mellett. A fiatal fiún egy egyszerű orvosi maszk volt amit az orvosok nem néztek jó szemmel, de ő nem volt hajlandó mutogatni arcát. Eleget látták arcát takarás nélkül mindazok akik az orvosi szobában körülvették.

-Bebizonyosodott, hogy mégis tekintettel vagy a körülötted lévőkre.- szólalt meg majd leült az ágy melletti székre.

-Ha hagyja, hogy elmenjek nem történt volna semmi!- nézett dühösen a főnökére.

-Nem lehetsz tanár ha nem bírsz türtőztetni magadon!- mondta az idősebb mire Jisung hangosan nyelt egyet.

-Terepen se lehetnék nem hogy edző!- emelte meg hangját majd felült és kiakarta szedni magából a branült.

-Ezt vegyem úgy, hogy fiatalabb vagy mint amennyinek gondolunk?- tette keresztbe lábait a vezér miután lekötözték Jisung jobb kezét.

-Vegye úgy ahogy szeretné! Veheti úgy, hogy még csak 18 éves vagyok, de úgyis, hogy nem tartom magam jónak.- nézte a szíjat kezén.

-Tudom, hogy tisztában vagy a képességeiddel szóval..-kezdett el beszélni majd jobbnak látta ha inkább csendben marad.

-Szóval mi?- kérdezte a fiú.

-Amíg be nem töltöd a 19. életéved nem mehetsz terepre!- mondta a vezér majd felállt a székből és magára hagyta Jisungot.

Fél év múlva mehet újra terepre amit Jisung nem fog bírni. Már hozzászokott, hogy minden második nap oda van. Képtelen lenne ülni és várni a többiekre míg vissza nem tér. Azt is tudta, hogy mindenki megfogja tudni, hogy valójában hány éves és már nem fogják őt tisztelni. Nem fognak félni tőle és már nem fog számítani, hogy mire képes.

Órákig csak gondolkodott és bámult maga elé, de a keze még mindig le volt kötözve. Nem tett magában kárt hiszen tudta, hogy akkor másik kezét is lekötöznék. Kiborulna ha nem tudna mozogni rendesen.

A gyengélkedőn senki más nem látogatta meg aminek örült hiszen többször is le kellett vennie a maszkját.

-Remélem nem látunk legközelebb!- szólalt meg az egyik nővér amikor Jisung beöltözve állt előtte.

-Nem ígérem!- vonta meg vállait majd távozott a szobából.

Életében először tartott valamitől és nem tetszett neki az érzés. Amikor a folyosóra érkezett az emberek megbámulták őt és ez aggasztotta. Mindig megbámulják, de most más volt. Kezei ökölbe szorultak és szemei is elsötétültek egy pillanatra.    Nem tetszett neki a tudat, hogy újra fel kell másznia a ranglétrán.

Sóhajtva indult meg szobája felé ahonnan hetekig ki sem mozdult. Tudta, hogy nem mehet terepre így nem érezte szükségesnek azt, hogy a folyosókon járkáljon. Már nem tanár és elvesztett mindent amilye volt.

-Nem kellett volna újraéleszteni!- motyogta a plafont nézve.

Hangos kopogás zavarta meg füleit így a fotelén helyet foglalt rongyot fejére aggatta majd kinyitotta az ajtót. Changbin állt előtte.

-A vezér edzésre kötelez téged a többi gyakornokkal.- mondta halkan hiszen félt a fiatalabb reakciójától.

A fiú csak órájára nézett majd becsukta ajtaját és magára kapta szokásos felszerelését. Egyedül golyóálló mellénye nem volt rajta hisz nem volt szüksége rá. Amikor elhagyta szobáját Changbin még mindig várt rá.

-Talán elkísérsz odáig?- kérdezte higgadtan miközben elindult.

-Sajnálom, de muszáj!- mondta miközben követte őt egészen a teremig.

Jisung lábával belökte az ajtót majd belépett és beállt a sorba. Megnyugtatta, hogy a gyakornokok még mindig tartják tőle a távolságot. Nem mertek róla beszélni. Hamarosan edzőjük is megjelent maga Lee Minho személyében. Jisung arca grimaszba torzult ami a fejét takaró textil miatt nem látszott.

Végighallgatta majd amikor sorra került, hogy végig menjen egy számára egyszerű akadálypályán..zsebre tett kezekkel ment helyére. Mellette még három másik gyakornok várta izgatottan a jelet amire elindulhattak. Minho pisztolya eldördült és a fiúk futva indultak meg. Jisung pedig lassú léptekkel sétált el a felállított akadálypálya mellett.

-Addig leszel ott amíg meg nem csinálod!- mondta Minho a fiúnak akit újra a starthoz állított.

Jisung vállat vont majd az újabb jelzésnél szintén kényelmes tempóban csinálta meg a kiadott feladatot. Minho szemeit forgatta amikor Jisung zsebre vágott kezekkel sétált felé.

-Megcsináltam.- sétált el mellette majd beállt a sorba ismét.

A következő feladat a célba lövés volt. Aki a legközelebb lő a közepéhez az mentesül a közelharcból.

-Ez így kicsit sem igazságos!- motyogta Seungmin miközben Jisungra pillantott.

-Han rád a szabály nem vonatkozik.- mondta Minho.

Jisung vállat vont majd a vonalhoz lépett és az előtte lévő asztalról felvette a pisztolyt. Megtöltötte majd a tőle pár méterre lévő papírra nézett. Bár tisztában volt azzal, hogy a sziluetten lévő kör közepébe kellene céloznia őt ez kicsit sem érdekelte.

A megtöltött fegyvert megpörgette ujján majd kezébe vette és kilőtte az egész tárat. A pisztolyt letette az asztalra majd Minhora nézett aki a papír mellett állt.

-Nem egészen ez volt a feladat!- mutatott a sziluett fejére amin egy hatalmas lyuk foglalt helyett.

-Van esélye a többieknek megmutatni mit tudnak.- vonta meg vállait sokadjára majd visszállt a sorba.

-Pontosan tudod mit tudunk Mr. Han!- mondta az egyik tanítvány.

-Számít ez? Látod engem is kényszerítenek, hogy tanuljak. Még sem tudok olyan sokat szóval felejtsétek is el amit eddig tanítottam.- válaszolta a fiúra nézve.

Végül Seungmin és Jeongin volt az aki mentesült a közelharcból hiszen mindketten középre találtak. A két fiú megtörölték izzadt homlokukat hiszen megúszták azt, hogy Jisunggal kerüljenek össze.

-Válasszatok magatoknak párt!- szólalt meg Minho mire mindannyian megragadták valaki kezét csak hogy ne Jisungot kapják.

-Úgy látszik ketten maradtunk.- nézett egy magas fiúra karba tett kezekkel.

A fiú nyelt egy nagyot majd arrébb vonultak hiszen ők az első csoportba tartoztak. Minho mindig egyszerre 3 párt figyelt ha küzdelemről volt szó.

-Mehet!- mondta az edző.

Jisung a fiúra nézett majd megragadva a földre taszította. Sóhajtva ült rá hátára majd megpaskolta székének vállát.

-Gyere ide Han!- mondta Minho mire az említett felállt és odasétált hozzá. -Vegyél vissza!- motyogta kissé idegesen.

-Tehetek róla, hogy mindegyiknél jobb vagyok? A vezér akarta, hogy edzek hát itt vagyok.- emelte fel kezeit védekezően.

-Vége az edzésnek!- kiabálta el magát az idősebb mire mind kisiettek a teremből.

Jisung tisztelegve Minhonak indult meg ki a teremből majd felnevetett és hagyta, hogy becsapódjon az ajtó. Uta egyenesen a szobájába vezetett ahol kiment az erkélyre és rágyújtott. Ritkán cigizett hiszen a textil mi arcát takarta megnehezítette számára. Minden egyes szívásnál fel kellett emelnie az anyagot hiszen a szája helyére nem vágott lyukat. Az hülyén nézne ki.

Miután végzett elnyomta a cigarettát majd visszatért szobájába amit egy újabb hétig nem volt hajlandó elhagyni.

-Mi van?- nyitotta ki idegesen az ajtót.

Egy fekete pulóver és egy terepmintás nadrág volt rajta ami nem a megszokott öltözéke volt. Arcát ugyanakkor nem a textil hanem egy orvosi maszk takarta. Az ajtóban álló bámulta őt egy darabig.

-Mondjad már Minho!- dőlt neki az ajtófélfának.

-Felix szeretne veled beszélni ugyanakkor nem mert eljönni hozzád. A nyugi szobában vár rád.- mondta okát amiért zavarta a fiatal fiút.

Jisung sóhajtva ment be a szobájába magára kapta papucsait és becsukta szobájának ajtaját. Minho mégegyszer végig mérte a fiatal fiút hiszen még soha nem látta Jisungot a fején lévő textil nélkül.

-Ennyire pocsék lennék?- kérdezte a fiatal fiú amikor Minho továbbra is őt bámulta.

-Ellenkezőleg.- vonta meg vállait az idősebb.

***

-Nem értem ez hogy történt!- feküdt az ágyában Jisung mellette pedig Minho.

Mindketten a plafont bámulták és Jisung takaróját piszkálták. Testüket nem fedte ruha csak is a takaró. Jisungon csak az orvosi maszk volt mi csálén állt rajta. Remegő kezekkel igazította meg magán miközben az idősebb erőt véve magán ült az ágy szélére, hogy felöltözhessen.

-Felix!- ült fel hirtelen és a fenekébe nyilaló fájdalom sem nagyon zavarta.

Gyorsan magára kapta ruháit majd megigazította kócos fekete haját. Jisung kikukucskált a szobából ellenőrizve, hogy tiszta e a levegő. Intett egyet Minhonak majd kimentek a szobából és szó nélkül indultak meg két különböző irányba. Jisung a nyugiszoba ajtaja elé érve még mindig remegő kézzel nyitotta azt ki.

-Han..egy órája várok rád!- pattant fel Felix a kanapéról.

Egyedül volt bent így a fiú becsapta az ajtót és be is zárta azt. Felix ijedten nézett az idősebbre hisz azt hitte felháborodása miatt dühös lett.

-Én..-kezdte halkan.- Lefeküdtem Minhoval!- dőlt a kanapéra mire a szeplős nagyokat pislogott.

-Mi van?- kiabált mihelyst felfogta a hallottakat. -Mi az, hogy lefeküdtetek?- ült le mellé kíváncsian nézve rá.

-Szólt nekem, hogy beszélni akarsz, mert te nem mertél zavarni..aztán amikor indulni akartam elkezdett bámulni..kérdeztem, hogy ennyire pocsék lennék. Erre azt mondta, hogy épp ellenkezőleg...-kezdett bele, de képtelen volt folytatni.

-És?- kérdezte türelmetlenül.

-Aztán gőzöm sincsen, hogy, de már a szobámban voltunk. Aztán meg egymás mellett feküdve bámultuk a plafont!- nézett Felixre aki befogta a száját, hogy ne ordítson fel.

-Nekem csak egy kérdésem van innentől..-vette el szája elől kezét. -Ki volt alul?- tette fel a kérdést.

-Fáj a seggem!- mondta komolyan mire Felix félrenyelte saját nyálát. -De ez soha többet nem történhet meg. Most sem értem, hogy történhetett meg. Először még indulni akartam aztán meg alatta feküdtem.

-Nem volt kínos, hogy egy szál maszkban fekszel alatta?- kérdezte a fiatalabb.

-Abban sem vagyok biztos, hogy nem látta az arcomat.- nyúlt maszkjához amit megigazított magán ismét.

-Han mindenki tudja, hogy ha egy centivel arrébb van a maszkod egyből megigazítod. Szerintem szex közben is abból álltál ki, hogy azt igazgattad.- nevetett a szeplős fiú amire Jisung is elnevette magát.

***

Jisung igyekezett kerülni a vezér jobb kezét. Nem jelent meg a gyakorlatokon és bezárkózott szobájába is. Mivel a vezér hívatta őt így elkészülődött és az iroda felé vette az irányt.

-Azt beszélik, hogy Han apja van itt.

-De hisz ő meghalt, nem?

-Ő az ellenséges maffia feje.

Jisung kezei ökölbe szorultak majd a falon lévő tároló üvegét betörte és kivette onnan a fejszét mi benne található volt. Megforgatta kezében és úgy indult az iroda felé.

-Uram..azzal nem mehet be!- szólt rá az ajtóban álló őr.

-Ha nem állsz arrébb..megöllek!- emelte fel a fejszét.

Az személyt arrébb lökve rúgta be az ajtót majd a férfire nézett ki egy kerekesszékben ült. Mellette jó pár testőr, a vezére és annak jobb keze. BangChan amint megpillantotta dühös alkalmazottját felpattant székéből.

Jisung gyorsabbnak bizonyult így arrébb lökve a férfi testőreit ragadta meg a kerekesszéket. Az ijedt férfit maga felé fordította majd amint megpillantotta annak arcát agya teljesen elborult. Belerúgott a székbe mi neki gurult a falnak.

-Hagyd!- szólt testőreire a sérült férfi.

-Megmondtam..-ragadta meg torkát. -Hogy soha többet ne kerülj a szemem elé..erre te megjelensz itt és magadhoz is hívatsz!- tette a fejszét a férfi állához.

-Nem..-motyogta a férfi, de Jisung erősebben szorította torkát.

-Mondtam, hogy megszólalhatsz?-emelte meg hangját majd egy kezét érzett meg vállán.

-Han..jobb ha ezt most befejezed!- hajolt hozzá közelebb vezére. -Békejobbot jött nyújtani szóval ne merd megnehezíteni a dolgomat.

Hangja szigorú volt és arra is készen állt, hogy megölje egyik legjobb alkalmazottját. Jisungot nem érdekelte a figyelmeztetés. Az sem érdekelte ha életébe kerül ez az akció.

-Ne félj Kim! Lesz még alkalom amikor senki nem lát és senki nem hall..Addig engem nem fog megölni itt egyik sem amíg nem fürdök meg a te véredben!- engedte el apja torkát.

-Anyád biztos nagyon büszke lenne rád!- szólalt meg a férfi nyakára dörzsölgetve.

Jisung nagy levegőt véve hajolt arcába majd zakójába nyúlva kivette belőle a képet. Rápillantva anyját és saját magát látta.

-Szerencsére..egy valamit örököltem tőled!- mutatta felé a képet. -Ugyanolyan pszichopata vagyok mint te!- vigyorodott el amit bár apja nem látott szemeiben észlelte. -Békejobb?- egyenesedett fel.

A kezében lévő képet összegyűrve fordult meg majd vezére szemeibe bámult. Az összes személy fegyvert fogott rá mi egy kicsit sem ijesztette meg.

-Azt csinál velem amit akar. Az utolsó szavaim akkor is az lesz, hogy sikert a harchoz. Béke ide vagy oda..magára fog támadni!- biccentett apja felé.

A kezében lévő fejszét a földre dobva indult meg kifelé mire mindenki követte őt fegyverével. Őt nem hatotta meg. Az sem érdekelte volna ha mind egyszerre lövik le.

***

-Igaza lehet!- szólalt meg Minho miután mindenki távozott a vezér irodájából.

-Természetesen tudom! Ha nem tudnám szerinted hagytam volna, hogy kisétáljon innen? Nem tudtam, hogy az apja ez a lebénult faszarc!- lett ideges Minho kijelentésére.

***

A napok teltek és Jisung az épület közelében sem volt. Egy teljesen másik épületben tartózkodott.

-Szépen elhitetted velük fiam!- mondta az édesapa.

-Ez volt a dolgom.- vonta meg vállait fegyverét szorongatva.

-Indulj te is. Ott kell lenned mikor a Wolf elbukik. Te fogod leadni a halálos lövést!- dörzsölte meg tenyereit gonoszan.

Jisung elmosolyodott majd hátat fordított és elindult. Mire a rég nem látott épület elé ért apja emberei már bent voltak az épületbe. Nem hallott mást csak a lövéseket.

Édesapja pedig akkor jelent meg amikor mindkét maffia emberei közül egy jó páran elhullottak.

-A fiadnak igaza volt!- szólalt meg Chan mikor a kerekesszékes férfi büszkén vigyorgott.

-A fiam egy nagyon jó színész!- mondta gonoszan.

Chan és a mögötte lévő emberek elképedten bámultak ellenségüket amikor rájöttek arra, hogy talán Jisung áruló és azért került hozzájuk, hogy apja eltudja őket pusztítani egytől egyig.

-Hát még milyen jó!- mosolyodott el Jisung majd meghúzta a ravaszt.

A lövedék hasította a levegőt majd áttörte az egyik magaslati ablakot és egyenesen az egyik ember fejébe csapódott. Jisung mosolyogva nézte végig ahogy a vezér jobb kezének feje szétrobban fegyverének lövedékétől.

FOLYTATJUK!