Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövidre sikeredett a második rész:(
Több mint 1 éve nem írtam szexuális tartalmú részt szóval ne kövezzetek meg, hogy ilyen bénácska lett. Ha ráveszem magam akkor legközelebb jobban és részletesebben leírom!
Jelenleg csak ennyi futotta.😅🥺

Jó olvasást!❤️

Több mint egy hónap múlva a két férfi feltűnően kerülte egymást.. Az után a bizonyos éjszaka után nem szóltak egymáshoz hiszen kell egy kis idő mire rendeződik bennük minden. Jisung hamar tudta, hogy valamit érez az idősebb iránt, de azt gondolta, hogy ez fordítva már nincs így.

Jisung az egyik lelátón állt és úgy bámulta a sorakozó katonákat. Az elmúlt egy hónapban nem érezte túl jól magát lelkileg így jobbnak látták ha leváltja az egyik szabadságra menő őrt. Gyűlölte, hogy őrködnie kell ráadásul még ezt sem tudta jól elvégezni.

Idegesen markolt a korlátra miközben szabad kezével megdörzsölte szemeit hiszen egyszerűen nem tudott koncentrálni.

-Minden rendben alezredes úr?- hallotta meg az egyik őr hangját a fülében lévő adóvevő készülékben.

-Igen!- válaszolt majd kezére nézett és látta, hogy ujjai elfehérednek.

Az ezredesre pillantott odalent aki figyelte az edző katonákat. A testében felgyülemlett a stressz, az idegesség, a szorongás és az, hogy őrködnie kell csak tetőzi a dolgot.

-Hívjak segítséget?- hallotta meg ismét az őr hangját aki a másik lelátóról figyelte őt.

-Nem kell!- szorította össze szemeit majd kiegyenesedett és próbálta összeszedni magát.

Füléből kivette a készüléket hiszen csak jobban idegesítette őt a kérdezgetés. Nem érdekelve őt semmi leakart menni a lelátóról, de mindig tisztességesen végezte a munkáját bármit is kapott. Nem véletlen kapta meg ezt a fokozatot.

-Bassza meg!- ütött bele a korlátba amilyen erősen csak tudott.

A fájdalom belehasított öklébe, de egyszerűen nem tudta érdekelni őt. Fejét lehajtva szorított ismét a korlátra és egyre rosszabbul érezte magát. Lábát rázni kezdte és igyekezett arra figyelni a benne tomboló érzelmek helyett.

-Valami nincs rendben az alezredes úrral! Nem kellene segítséget hívni?- kérdezte az egyik őr a másiktól.

-Kérdeztem már tőle, de ellenkezik!- válaszolt majd ő is Jisungra nézett.

Látták, hogy ideges és tudták, hogy ha nem hagyják békén akkor még idegesebb lesz.

-Ezredes úr, itt Sanghun! Küldjön kérem fel egy katonát, mert az alezredessel valami nincs rendben!-mondta a keszülékbe majd Jisungra nézett.

Jisung levette magáról a fegyverét és letette a földre jó messzire magától hiszen se magában sem másban nem akart kárt tenni. Kezéből folyt a vér, de a testében felgyülemlett idegesség miatt még a fájdalmat sem érezte.

-Han!- fogott vállára Felix mire az említett azonnal felé fordult. -Jézusom!-lépett hozzá közelebb amikor megpillantotta a sápadt arcát.

-Lix..-suttogta erőtlenül.

-Figyelj! Nincsen semmi baj, oké? Leviszlek innen és lekezelem a öklödet is!- karolta át a fiút majd lesegítette a lépcsőn.

Egészen a szobájáig kísérte ahol ott állt a vezérezredes.

-Jisung! Minden rendben?- fogta kezei közé a férfi arcát.

-Minden!- válaszol halkan ám látszott rajta, hogy semmi sincs rendbe.

-Elbasztam!- sóhajtott fel majd segített Felixnek bevinni a szobába.

Jisung kézfejét lekezelték majd bekötötték és az ágyra fektetve betakarták.

-Nem kellett volna őrnek állítanom. Csak mégrosszabb lett az állapota attól, hogy nem tudta jól végezni a munkáját. -ült le az ágyra.

-Ne érezd magad rosszul, hyung!- tette vállára kezét Felix majd elmosolyodott.

Chan kicsit megnyugodott majd végül magára hagyták Jisungot aki elaludt.

-Mi tettél Jisunggal?- rontott neki Felix Knownak amint kimentek Jisung szobájából.

-Semmit!- válaszolt ridegen ami csak jobban felidegesítette az ausztrált.

-Semmit? 1 hónapja egymáshoz sem szóltok pedig olyan boldognak tűnt veled. Senkivel nem beszélt még ilyen jókat mint veled erre csak úgy figyelmen kívül hagyod őt és rá se bagózol. Miatta elhittem, hogy jó ember vagy, de kiderült, hogy közel sem. Te is ugyanolyan vagy mint az apja aki képes eldobni őt mint egy rongyot, mert lát benne egy apró hibát a sok jó között. Mi a fasz bajod van vele? Ragaszkodó? Energikus? Sokat beszél? A kinézete? Ő a legjobb ember akit valaha megismertem ezen a Földön és nem hagyom, hogy te is úgy tedd tönkre mint ahogyan a szülei tették!

Felix dühösen távozott mondandója után és Changbin ölelő karjaiba sietett hiszen csak ő képes ilyenkor lenyugtatni őt.

-Akkora egy tuskó!- rázta a fejét Jeongin miközben a távozó Know alakját figyelte.

-Jisung tényleg megkedvelte őt és tök mindegy hogy hogyan. Ő mindig igyekszik és csak a rosszat kapja!- mondta Hyunjin szomorúan.

Jisung szemeit kinyitva ült fel és lüktető kezére nézett. Sóhajtva takarózott ki majd felvette cipőit és kiment a szobájából. Egyenesen a pályára ment ahol elkezdett bemelegíteni. Úgy gondolta, hogy muszáj lesz kiadni magából a felgyülemlett stresszt így elhatározta, hogy addig fut amíg össze nem esik.

Tekintve, hogy ma még nem evett semmit tudta, hogy ez viszonylag hamar elfog érkezni, de semmi nem állíthatta meg. Eleinte lassan kezdett futni ám ahogy elkezdtek lepörögni szemei előtt az azon a napon történtek fokozatosan gyorsult tempója. Rohant amennyire csak tudott és ameddig csak tudott. Lábai fájtak, ökle lüktetett, de nem akart megállni. Szemeit összeszorítva vette még gyorsabbra a tempót egészen addig ameddig valaki meg nem ragadta a karját és meg nem állította őt. Lábai felmondták a szolgálatot és a földre esett.

-Istenem!-sóhajtott fel az idegen majd felrántotta a földről és szorosan tartotta. -Miért futkározol itt este 11-kor?- kérdezte.

-Ezredes? Maga minek van itt?- nézett fel rá és próbált megállni a saját lábain.

-Ne magázz már, könyörgöm!- forgatta meg szemeit idegesen.

-Csak hagyjál békén!- mondta majd próbálta eltolni magától az idősebbet.

-Szeretlek!- tartotta szorosabban hiszen a szó hallatára Jisung lábai elgyengültek.

-Micsoda?

-Azt mondtam, hogy szeretlek! Tudom, hogy egy hónapig nem szóltam hozzád és úgy kerültelek ahogyan csak bírtalak, de nem akartam a közeledbe lenni addig ameddig nem tudom mit érzek. Nem tudom milyen az a szerelem, de amikor meghallottam, hogy nem vagy jól a lelátón hosszú idő után aggódni kezdtem valakiért. Szóval igen..A titokzatos Lee Minho szerelmes lett az alezredesbe.

Jisung nem tudta elhinni azt amit a saját füleivel hallott. Várta ezt a pillanatot. Azóta várta, hogy az idősebb azon az éjszakán megcsókolta őt és boldogan hagyta el a bázis azon részét. Arra a napra egy héttel már tudta, hogy nem közömbös számára Know, de nem gondolta volna, hogy egy nap az illető szerelmet vall neki.

-Igazat mondasz?- kérdezte halkan miközben szemei megteltek könnyekkel.

-Nem szokásom hazudni alezredes!- mosolyodott el a maszk alatt.

-Én is..szeretlek!-mondta ki nehezen hiszen félt kimondani.

Akárhányszor kimondta ezt a szót mindig valami rossz történt vele. Egy szitokszónak tartotta, de most úgy érzi, hogy talán nem fog semmi baj történni. Talán végre boldog lehet valaki mellett.

Know lehúzta fejéről a maszkját majd azonnal Jisung ajkaira mart. A kisebb boldogan viszonozta az idősebb csókját majd karjaiba ugrott.

-Boldog vagyok!- vált el tőle egy kis idő után.

-Én is az vagyok!- mosolyodott el az idősebb.

1 évvel később

Jisung és Minho boldogok együtt és mára már nincs köztük egy titok sem. Mindent elmondtak egymásról amit csak tudniuk kell a másikról.

Know aktájában továbbra sem szerepel semmiféle adat viszont Jisung barátainak megmutatkozott és immáron a valódi nevét is tudják. Mindenki megosztott vele valami titkot, hogy mindig legyen valamivel visszavágni.

Jisung elmondta barátainak, hogy a kisfiú valójában a kisfia és nem a nővérének a gyermeke. Leszögezte, hogy nem kér sajnálkozást és szerencsére ezt tiszteletben is tartották. Természetesen volt kiakadás bőven, de hamar megbékéltek hiszen együtt a legjobb.

Changbin és Felix végül összejöttek és a vezérezredesük is megtalálta a szerelmet Seungmin személyében. Rengeteget viccelődnek azzal, hogy most már csak Hyunjin és Jeongin maradt és, hogy össze kellene, hogy jöjjenek.

Hát kitudja mit hoz a jövő, nem igaz?

18+

-Na végre, hogy kicsit kettesben vagyunk!- mondta Minho barátaik távozása után majd bezárta az ajtót.

Jisung gyanakvóan nézett párjára aki lekapta magáról az egyszerű fekete szájmaszkját. A kisebb összeráncolta szemöldökeit majd halkan felszisszent sebes arca miatt.

-Mire készülsz?- ült le az ágyára lassan.

-Mire nem?- nevetett fel halkan majd lehúzta a redőnyt, hogy még véletlenül se lássanak be.

Minho perverzen elmosolyodott majd óvatosan elfektette az ágyon a kisebbet.

-Hyung! Késő van és holnap nekünk is edzeni kell reggel!- mondta amikor az idősebb nyakát kezdte apró csókokkal ellepni.

-Edzünk egyet most és akkor holnap kihagyjuk a reggeli edzést!- nyomta csípőjét le mire Jisung nagyot sóhajtott.

Jisung nem sokáig ellenkezett ugyanis Minho elég hamar felizgatta őt annyira, hogy ne érdekelje a holnapi edzés. A szobát hangos sóhajok és nyögések töltötték be amiket egyenlőre csak Jisung adott ki.

-Hyungh..-nyöszörgött amikor az idősebb eltalálta érzékeny pontját ujjaival.

A lepedőbe markolva vetette hátra fejét és alig várta, hogy az idősebb duzzadó pénisze benne lüktessen.

-Várod már a farkam, mi?- kérdezte miközben fél kézzel magát is megszabadította alsónadrágjától.

-Igen!-nyögte halkan Jisung majd csalódottan nyitotta ki szemeit amikor az idősebb kihúzta belőle ujjait.

-Ne aggódj! Lesz ez még jobb is!- mondta majd gumit húzott nemi szervére és jól bekente azt sikosítóval.

Megtámaszkodott Jisung felett majd a kisebb lábait felhúzva illesztette bejáratához péniszét.

Óvatosan és lassan hatolt a fiúba aki összeszorította szemeit. Nem volt kellemes számára ám imádta a tudatot, hogy újra kitölti a benne lévő űrt.

Jisung hosszú percek után aprót bólintott így az idősebb elkezdett benne mozogni. Eleinte lassan majd Jisung hangját hallva egyre gyorsabban mozgott. Az alatta lévő alezredes szinte már sikoltott az élvezettől amit a magasabb nyújtott neki. Minho mélyről jövő morgásokat és nyögéseket hallatott miközben lefogta Jisung mindkét kezét.

-Otth..-nyögött fel jó hangosan a kisebbik mire Minho mosolyogva igyekezett ugyanazt a pontot eltalálni.

Hosszú hosszú percek talán egy teljes óra után Jisung végül elengedett kezeit az idősebb határa vezette és bőrébe belemarva érte el a mennyország kapuit. Nem sokkal később Minho is elévezett majd lihegve törölte le Jisung hasát egy papírzsebkendővel.

Óvatosan kihúzodott a fiúból majd az óvszert lehúzva magáról csomót kötött rá és a zsebkendővel együtt kidobta a kukába.

-Nagyon szeretlek hyung!- motyogta még mindig csillagokat látva.

-Én is nagyon szeretlek Han-ah!- csókolt kiszáradt ajkaira majd felsegítette és a fürdőbe indultak.

Egy gyors fürdés után Minho lecserélte az ágynemű huzatokat majd az álmos Jisungot lefektette az ágyba.

-Velem alszol ugye?- nézett rá boci szemekkel a kisebb.

-Igen!- bújt be mellé majd magához ölelte a kisebbet és jó éjszakát kívánt neki.

-Jó éjszakát Minho hyung!- motyogta a kisebb és az álmok mezejére lépett.

VÉGE!