Ismét próba utáni szünetünk van amit általában játékkal töltenek a többiek.

-Szóval akkor, ki az aranyosabb, Jisung vagy Jeongin?- kérdezte Changbin aki még csak fel sem fogta, hogy ezek a kérdések miatt tört össze a szívem.

-Egyértelmű, hogy Jeongin!- válaszolt Minho ezzel is fájdalmat okozva nekem.

Próbálok hozzászokni ehhez, de csak 2 napja megy és már úgy érzem belepusztulok a válaszokba.

-Ki a csúnyább, Jisung vagy Jeongin?

-Jisung!- vágta rá a válaszát ami miatt tükörbe se mertem nézni.

-Kihez mennél először ha kórházba kerülne? Jisung akinek volt egy kisebb műtéte vagy Jeongin akinek csak a lába tört el?

-Jeongin!

-Haver, ez azért csúnya volt!- nézett rá a legidősebb, de Minho csak vállat rántott.

-Ha muszáj lenne kit ölnél meg, Jisungot vagy Jeongint?

-Jisungot, neki úgyis olyan irritáló mókus feje van!- fintorgott, nekem pedig itt szakadt el a cérna.

-Felmegyek aludni!- mondtam gyorsan majd felkaptam a táskámat és kisiettem a teremből.

Könnyeim utat törtek maguknak, de nem tudott érdekelni. Sírva szálltam be a liftbe amiben megnyomtam a megfelelő gombot.

Az őszinte szavai tőrként hatolnak a szívembe, mi már a megsebzés előtt is vérzett.

Amint felértem bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Nem tudtam magammal kezdeni semmit sem csak sírtam az ágyon ülve és azon gondolkodtam, hogy miért ilyen velem. Én értem, hogy ő a legfiatalabb közülünk és ő mindenki kisbabája, de van fogalmuk róla, hogy ezzel a játéknak nem mondható dologgal mekkora fájdalmat okoznak nekem? Nem merek tükörbe nézni, mert az aki egykor a leghelyesebbnek tartott azt mondta rám, hogy csúnya vagyok, nem is egyszer. Ha tehetném ki se mennék a szobámból csak, hogy ne halljam ezeket a hülye kérdéseket. Sóhajtva kezdtem el zenét hallgatni hiszen az valamennyire segít rajtam és a fájó szívemen.

Neki olyan irritáló mókus feje van.

Remegő lábakkal léptem a tükörhöz amibe belenézve arcomra simítottam. Könnyeim akaratlanul is elkezdtek folyni amikor ismét eszembe jutottak hyungom szavai. Igaza van? Tényleg irittáló, mókus fejem van? Egykor azt mondta rá, hogy aranyos..pont ezért fogadtam el, hogy pufi és nem tudok vele mit kezdeni. Levettem a falról a kisebb tükröt majd a fiókomat kihúzva beletettem a tárgyat. Arcomat megtörölve indultam meg az ágyamhoz amire lefeküdtem és elmerültem a gondolataimba.

[...]

2 óra múlva hallottam, hogy a többiek hangosan jönnek be az ajtón. Szemeimet megforgatva keltem ki az ágyból majd arcomra tettem a kezem ami pufibb volt mint alapjáraton. Könnyes szemekkel kerestem egy maszkot amit feltettem az arcomra és úgy mentem le a konyhába. Reméltem, hogy hoztak valami kaját, mert éhen halok.

-Miért van rajtad maszk?- kérdezte értetlenül az első személy aki meglátott azaz Changbin.

-Megfáztam!- rántottam meg vállaimat majd tovább mentem.

Az asztalon ott volt a megrendelt étel így egyből leültem. Gyorsan megszámoltam a fehér dobozok számát és csalódottan fogadtam, hogy bizony egy embernek nem marad semmi.

-Miért csak 7 van?- kérdeztem rá körbe nézve a társaságon.

-Baszki Minho, mondtam, hogy ne felejts el egyet sem!- szídta le hyungomat.

Vagy direkt csinálta...

-Aki kapja marja aki nem az meg eszik amit talál!- mondta majd már megis fogott két fehér dobozkát.

Az egyiket Jeonginnak adta bár ezen már meg sem lepődtem.

-Jó étvágyat!- mondtam majd felálltam a székről és kimentem a konyhából.

Valahogy sejtettem, hogy mindenki csak elkapkodja az ételt és arra nem is gondol, hogy esetleg osztozhatnánk. Van értelme egyáltalán itt lennem? Nem érdemlem meg, hogy törődjenek velem?

Szobám ajtaját kinyitva már rég folytak a könnyeim az arcomon. Levettem magamról a maszkot majd becsuktam az ajtót és be is zártam azt. A hasam nem akart csendben maradni és ráadásul még fájt is, de tisztában vagyok vele, hogy nagyon semmi ehető nincs a hűtőben.

-Jisung, kérlek nyisd ki!- kopogott az ajtómon Chan hyung.

Kelletlenül, de megtöröltem a szemeimet majd a maszkomat felvéve kizártam az ajtót és ki is nyitottam a falapot.

-Mondd hyung!- néztem rá majd végül Hyunjinra aki Chan mellett állt.

-Hoztunk neked kaját!- nyújtotta felém a fehér dobozt amit egy halvány mosollyal az arcomon elfogadtam.

-Köszönöm szépen!- néztem a dobozra majd bementem a szobámba és az éjjeli szekrényemre tettem.

-Sungie, miért van rajtad maszk? Még kültéren megérteném, de a házban minek?- ült le az ágyamra miközben engem fürkészett szemeivel.

-Nem lényeges!- rántottam meg vállaimat majd leültem mellé.

-Láttam, hogy mit csináltál és a tükör sincs a helyén!- karolta át a vállamat majd azt kezdte el simogatni.

-Rosszul esnek Minho hyung szavai!

-Minhonak most nehéz..El kell fogadnia magát teljesen. Nem tudom miért ilyen veled és azt sem, hogy miért te vagy az egyetlen akitől eltávolodott, de biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb megtudod! Minden rendben lesz és hidd el, hogy nem gondolja komolyan azt amiket mondd!

Nos igen, Minho hyung nem rég jött rá arra, hogy bizony a fiúkat is szereti. Azóta távolságtartó velem és nem hajlandó egy értelmes beszélgetést sem folytatni. Konkrétan utál engem és ez nekem fáj hisz én mindennél jobban szeretem. Legjobb barátok voltunk most mégis olyanok vagyunk mint az idegenek.

Bólintottam párat majd közöltem vele, hogy megyek lefürdök aztán pedig alszom. Lelkemre kötötte, hogy muszáj lesz ennem is valamit így megígértem, hogy enni fogok. Kimentünk a szobából és míg ő a szobáját addig én a fürdőt vettem célba. A maszkom most nem volt rajtam így próbáltam a pólómmal takarni az arcom, de balszerencsémre Jeongin megállított.

-Minden rendben van hyung?- kérdezte boci szemekkel.

-Persze!- válaszoltam majd mentem volna tovább a fürdő ajtajához.

-Bent van Minho hyung!- mondta mire bólintottam egyet és visszamentem a szobámba.

Úgy döntöttem, hogy inkább először eszek még akkor is ha egyáltalán nem esik jól. Bekaptam pár falatot utána már csak a villával piszkáltam.

-Mehetsz!- nyitott be Minho hyung majd távozott is.

Konkrétan kiköltözött a közös szobánkból így egyedül vagyok. Napok óta nem alszom hiszen félek egyedül a sötétben. Csak is éjszaka szóval nem is értem magamat.

Pizsamámat megfogva mentem ki a szobából és a fürdőig siettem. Bementem majd magamra zártam az ajtót és neki álltam vetkőzni.

[...]

Mihelyst végeztem álmosan mentem ki a fürdőből. A szobaajtók nyitva voltak így pontosan láttam ahogy Seungmin és Hyunjin boldogan csikizik egymást. Ahogy Changbin és Felix összebújva filmeznek. Ahogy Chan hyung éppen egy új dalon dolgozik és ahogy Jeongin Minho csípőjén ülve előre hajol hozzá. Nem akartam látni, nem bírtam látni. Könnyeimmel küszködve szaladtam be a szobámba majd magamra zártam az ajtót és lecsúsztam a földre. Sejtettem sőt tudtam, hogy van köztük valami, de mégis fáj...Gitáromat elővéve ültem le az ágyra majd elkezdtem énekelni az új szerzeményemet amit biztosan sosem fogok kiadni a kezeim közül. Nagyon depresszív gondolatokat foglaltam össze a szövegben így jobbnak láttam ha még a bandatagoknak se mutatom meg úgy mint eddig.

[...]

Magam mellé tettem a gitáromat majd megtöröltem a szemeimet. Már a dal közben is az egereket itattam, de most talán jobban mint eddig.

-Jisung!- kopogott az ajtón a hang alapján Hyunjin.

-Mondd!- lépdeltem az ajtó elé, hogy kinyissam azt.

Kizártam majd kinyitottam az ajtót és könnyes szemekkel néztem rá. Már semmi kedvem nem volt törődni azzal, hogy mégis hogy nézek ki.

-Valami baj van? Szellemet láttál?- kérdeztem szemeibe nézve hiszen úgy bámult mint még soha.

-Nekem kéne kérdezni, hogy baj van e, de a hallottakból ítélve kétségtelenül baj van!- lépett előre akinek bár elmondtam a Minhos dolgot azt mondtam neki, hogy teljesen jól vagyok.

-Minden rendben van!- mosolyodtam el majd beakartam csukni az ajtót, de a legmagasabban fiú megállította az ajtót kezével.

-Nem! Nincsen rendben semmi sem, mert életemben nem hallottam tőled még ilyen depresszív hangulatú dalt és a szemeid is könnyesek! Mondd el mi a baj, hogy segítsünk rajtad!

-Hyunjin...nem akarok róla beszélni!- néztem fel rá majd alsó ajkamba haraptam, hogy ne sírjak fel.

Sóhajtva ölelt magához majd beljebb lépett és becsukta maga mögött az ajtót. Fejemet kezdte el simogatni majd végül karjaiba vett és az ágyhoz sétált.

-Ma veled alszom, mert muszáj pihenned!- tett le az ágyra majd befeküdt mellém és magunkra terítette a takarót.

-Minho és Jeongin a bajom..- válaszoltam kérdésére amire szomorúan elmosolyodott.

-Tudod, nekem is fáj őket így látni. Sose mertem elmondani Jeonginnak az érzéseim aztán amikor erőt vettem magamon jött Minho. Nem haragszom rá, de akkor sem esik valami jól!

-Nem tudtam, hogy szerelmes vagy Jeonginba. - bújtam mellkasába majd lehunytam a szemeimet.

-Most már tudod és te vagy az egyetlen szóval maradjon köztünk!- piszkálgatta a hajamat majd egy jó éjt puszi után nem szólt egy cseppet sem..

Elmosolyodtam majd próbáltam elaludni. Viszonylag hamar sikerült is az álmok világába lépnem.

[...]

-Ezt muszáj lefotóznom!- hallottam meg Chan hyung hangját amit figyelmen kívül hagyva jobban bújtam hyungomhoz.

Rettentő kényelmesnek bizonyult számomra a mellkasán feküdni és úgy ölelni őt.

-Ja, nagyon édesek!- mondta gúnyosan Minho hyung.

-Mert nem azok?

-Külön édesek egybe már kevésbé!

Ezután már csak az ajtó nyitódását és csukódását lehetett hallani. Szemeimet nyitogatni kezdtem majd ránéztem Chan hyungra aki akkor tette el a telefonját.

-Jó reggelt!- ültem fel nagy nehezen majd Hyunjinra néztem.

-Jó reggelt Sungie, kész a reggeli szóval már jöhettek is!- mondta majd egy fejsimi után elhagyta a szobámat.

Felkeltettem Hyunjin hyungot majd kikeltünk az ágyból. Megvárta amíg a szekrényemből kivettem egy nagyobb pulcsit majd együtt mentünk le a konyhába.

[...]

Reggeli után leültem a kanapéra filmet nézni ugyanis jobb dolgom nem volt. Hyunjin amint meglátta, hogy mit nézek kíváncsian leült mellém és elkezdtük együtt nézni. Hyungom átkarolta a vállamat majd magához húzott. Vállamat simogatva nézte tovább a filmet én pedig mosolyogva bújtam hozzá közelebb.

-Fúj az ott nyers csirke?- fintorgott elnézve a képernyőről.

-Ne nézz oda még!- tettem kezemet arcára ezzel is meggátolva, hogy a képernyőre nézzen.

Szemeit néztem egészen addig ameddig nem köhintett valaki. Egyből a hang irányába néztünk és megpillantottuk Jeongint.

-Hyunjin hyung, eljössz velem a boltba?- kezdte el piszkálgatni a hátán lévő táskát.

-Minho esetleg nem ér rá? Én most Jisunggal filmezek.- kérdezte kissé unottan.

-Megkérdezem!- válaszolt halkan majd visszament az emeletre.

-Lehet, hogy veled akart elmenni, most miért voltál vele ilyen? - néztem rá miközben megállítottam a filmet.

-Mindig Minhoval megy mindenhová akkor ez most se legyen másképp!- rántotta meg vállait.

Újra léptek zaja ütötte meg a füleimet így a lépcső irányába néztem. Jeongin egyedül jött le ami azt jelentette, hogy Minho most nem ér rá. Szemeimmel követtem a mozdulatait egészen addig ameddig kulcsát meg nem fogva nyitotta ki az ajtót.

-Jeongin, várj meg!- szólaltam meg majd kiszakadtam Hyunjin öleléséből.

Felszaladtam a szobámba majd felvettem egy farmernadrágot. Kezembe vettem az egyik maszkomat majd leszaladtam és felkaptam magamra a cipőmet is.

-Mehetünk!- mosolyogtam rá majd kiléptem a lakásból.

Amióta sokkal jobban kijön Minhoval azóta nem igazán beszéltünk, csak ha muszáj volt. Eléggé megromlott a barátságunk, de nekem nem megy úgy jópofiznom vele, hogy azzal a fiúval van akit én már elég régóta szeretek.

Jelenleg csak azért jöttem el vele, mert tudom, hogy szorong.

-Tudom, hogy utálsz szóval miért jöttél el velem?- nézett rám egy pillanatra.

-Nem utállak! Egyébként meg tudom, hogy szorongsz!

-Szerelmes vagy Minho hyungba?- tette fel a kérdését hirtelen mire én megtorpantam.

-Miért lennék?- néztem el róla és cipőimet kezdtem bámulni.

-Látom, hogy nézel rá és azt is látom, hogy rosszul esik neked amiket mondd. Beszéltem már vele erről, de vak és nem látja! Ő is szeret téged!- mosolyodott el majd újra megindult.

-Várjunk, mi??- siettem utána amikor végre leesett amit mondott.

-Egésznap azt hallgatom, hogy Jisung így Jisung úgy. Tudom, hogy mindenki azt hiszi, hogy együtt vagyunk, de ez nincs így! Akkor lettünk ilyen jóba amikor Minho sírva jött oda hozzám azért, mert rájött arra, hogy szerelmes beléd. Nem véletlenül kerül téged!

Egészen a hazaútig nem tudtam felfogni a dolgokat így még az is nehezemre esett, hogy ne essek be a házba. A cipőimet ledobva magamról a kabátomat magamon hagyva indultam el Minho nevét kiáltva..

-Mit akarsz?- kérdezte idegesen amikor lejött a lépcsőn.

-Szeretnék adni neked valamit!- léptem hozzá közelebb majd mosolyogva néztem az álmos fiúra.

Gondolkodás nélkül húztam le magamhoz majd ajkaira tapadva hívtam egy lágy és érzelmes csókba. Éreztem, hogy teljesen ledöbbent viszont amikor észhez tért le sem tudtam magamról vakarni.

-Jeongin nem tud titkot tartani!- mondtam halkan amikor elvált tőlem hosszú idő után.

-Ha így tudom akkor elmondtam volna már az elején és nem próbállak meg eltaszítani magamtól!- mondta miközben nyakamba bújva ölelt magához jó szorosan.

-Szeretlek hyung, nagyon régóta!- nyúltam a tincseihez amikkel játszani kezdtem.

-Én is szeretlek téged!- dünnyögte nyakamba majd egy puszit is nyomott rá.

Írói szemszög:

Jeongin az egészet mosolyogva nézte végig majd végül felindult a szobájába, hogy aztán tudjon egy kicsit pihenni illetve gondolkozni. Örült annak, hogy Minho és Jisung most már szépen lassan összemelegednek viszont ő neki egyszerűen nem akar összejönni a dolog.

-Gyere!- mondta Jeongin amint kopogást hallott az ajtaján.

-Beszélnünk kell!- mondta Hyunjin majd becsukta maga után az ajtót.

Innie kíváncsian felült majd megvárta amíg hyungja is úgy tesz.

-Nem tudom, hogy te,  hogy érzel, de én már nem tudom tovább titkolni. Most, hogy tudom, hogy valójában nincs köztetek semmi sem Minho hyunggal muszáj tudatnom veled, hogy teljesen beléd szerettem. Nem tudok csak úgy tovább lépni és...

Jeongin csendben hallgatta a szavakat és amikor meghallotta azokat a bizonyos beléd szerettem szavakat azonnal Hyunjin karjaiba vetette magát.

-Én is szeretlek, hyung!- suttogta a fülébe majd szorosabban ölelte magához a szőke hajút.

Hyunjin mosolyogva hunyta le a szemeit majd kiélvezte a kisebb közelségét. Amikor már túlságosan is vágyott ajkaira eltolta magától és engedélytkérve nézett Jeongin szájára. Egy kisebb bólintás után Hyunjin érzelmesen és lassan hajolt a róka szemű ajkaira.

Nos mind a négy fiúnak boldogan végződött a történetük és Minho végül Jisungot választotta.

VÉGE!